„Vegyék úgy, mintha rajta lennék a szavazólapon” – mondta Donald Trump augusztusban a félidős választásokra készülve, azzal érvelve, hogy az ő neve garanciát jelent a republikánus jelöltek győzelmére. „Ha Trump neve ott van, nyerni fognak” – biztosította őket a baráti Fox Newson keresztül. Aztán eljött november 3., a Republikánus Párt elvesztette a többségét a szenátusban és a képviselőházban is. 50 év óta mindössze harmadszor fordul elő, hogy ez a kettős fordulat egyetlen választással megtörténik. Ráadásul olyan, szinte örökösnek tekintett republikánus szenátori székeket hódítottak el a demokraták, mint a texasi vagy a kansasi.
Trump azonnal el is távolította magától az előtte még róla szólónak mondott szavazást, és nekiment a vesztes republikánus jelölteknek: A választóknak „nem tetszettek a jelöltek, és néhányan közülük, akiket támogattam, szembeszálltak velem – ami nem tetszett a választóknak” – mondta az elnök. Hogy még egyértelműbb legyen, hogy mennyire nem az ő kudarca a történelmi vereség, kijelentette: „Én nem voltam a szavazólapon, de ha rajta lettem volna, FÖLDCSUSZAMLÁSSZERŰ győzelmet arattunk volna!”
Csakhogy Trump országos támogatottsága mindössze 40 százalékon áll, az elmúlt nyolcvan évben nem indult neki a félidős választásoknak ilyen alacsony mutatóval egyetlen elnök sem – emlékeztetett a New York Times. Mindez különösen beszédes annak ismeretében, hogy egyébként az önmagában nem meglepő, hogy a félidős választásokon általában az ellenzékben lévő párt jobban szerepel.
A felelősség hárítása közben azonban Trump nemcsak a hátországát, az elmúlt tíz évben maga alá gyűrt Republikánus Pártot távolítja el magától, de közvetve a Make America Great Again mozgalmat is. A MAGA jelszó mögött koncentrálódó, a transzatlanti kapcsolatokat háttérbe szorító, a globális gazdaság visszaszorítását előrevetítő, izolacionista politikai közösséget gyakorlatilag beárazta azzal, hogy azt kizárólag magára szűkítette le. Politikai örökségének ennek alapján szerinte nincs folytatója, pedig egyvalami biztosan tudható Trumpról: a második elnöki ciklusa után többé nem újraválasztható, így nem lesz rajta semmilyen szavazólapon.
Természetesen érthető, hogy a vereség felelősségét hárítani akarja, ahogyan az is, hogy megpróbál kitérni az általa támogatott jelöltek rá is árnyékot vető kudarca elől – épp ezért tagadta meg őket, azt állítva, hogy azok ellene fordultak és ezért nem nyertek.
Trump ereje eddig éppen abban rejlett, hogy jó eséllyel bárkit fel tudott emelni támogatásával, így bátran mehetett szembe a Republikánus Párt őt kritizáló szárnyával. Most azonban elvesztette ezt a varázserejét, és innentől a következő két évben jó eséllyel pont az várható, hogy a republikánusok, jelenlegi képviselők, szenátorok, új jelöltek mind igyekeznek majd minél nagyobb távolságot tartani az elnöktől és éppen abból politikai tőkét kovácsolni, hogy ők a trumptalanított Republikánus Pártot képviselik.
Hogy Trumptól mi várható, az kiszámíthatatlan, de eddigi működése alapján nehéz elhinni, hogy pártja érdekében ő maga elfogadná, hogy jobb, ha háttérbe vonul. Egyelőre inkább marad a republikánusok ostorozásánál: „Egy kicsit meg vagyok lepve. Azt hittem, hogy jobban fognak szerepelni” – mondta a republikánus jelöltekről.
Sőt, már-már a győztes demokratákat dicsérte, akiket előtte dzsihádistáknak, holdkórosoknak, őrülteknek, gonoszoknak, terrorizmust és genderőrületet támogató veszélyes elemeknek minősített. Most már azt mondja, a demokraták „jó munkát végeztek”, és „keményen megdolgoztak a győzelemért”. Bár korábban simán bevállalta, hogy a neki nem tetsző választási eredményt csalásnak minősítse – elég csak a két ciklusa közötti elnökválasztási vereségre gondolni, amiből a Capitolium ostroma lett 2021. január 6-án –, most kijelentette, hogy el fogja ismerni a demokraták kettős győzelmét jelentő választási eredményeket.
Mr. Veto
Ebből persze nem következik, hogy visszafogottabb elnökségre lehet tőle számítani a mandátumából hátralévő két évben. „Őrült dolgokat fognak felterjeszteni, én meg meg fogom azokat vétózni” – mondta a demokraták kongresszusi többségére reagálva. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy lesznek szerinte olyan témák, amiken együtt fog tudni dolgozni a demokratákkal, akik közül öt törvényhozó már fel is hívta őt az este. „Azt hiszem, Mr. Veto lesz belőlem. […] Aztán végül egyezségre jutunk” – idézte őt az Independent. Biztos, ami biztos, saját közösségi oldalán, a Truth Socialön posztolt is egy piros baseballsapkát, a szokásos MAGA helyett VETO felirattal.
Amennyire Trump érdeke hibáztatni a pártját, a republikánusoknak legalább annyira kézenfekvő a vereségért az elnököt okolni. „Optimista vagyok a jövőt illetően, hiszen két év múlva Trump távozik” – mondta a Politicónak Bobby Charles. A Maine állam kormányzói székéért versenybe szállt, de vereséget szenvedett republikánus politikus szavai jól tükrözik a párton belüli hangulatot. Ugyanakkor teljesen nem tagadhatják meg a MAGA-örökséget, bízva abban, hogy abból felépíthető a biztos szavazóbázis, amely a latinókat, és a korábban demokrata párthoz húzó munkás középosztályt is magához tudta húzni.
„Azt hiszem, hamarosan egy olyan Republikánus Pártot láthatnak, amely visszatér a normalitáshoz és amely megtartja Trump elveit és politikáját, de szakít Trump stílusával” – mondta az ohiói republikánus politikus Matt Dole, jelezve, hogy egyensúlyozni kell Trump támogatóinak szimpátiája és a párton belüli változást igénylő potenciális republikánus szavazók szempontjai között. Kérdés persze, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, egy olyan elnökkel, aki imádja a konfliktusokat, nehezen kiszámítható, sokszor következetlen, és az elnöki pozíciójánál fogva azért marad olyan területe, ahol nagy mozgástere van, például a külpolitikában.
Márpedig a külpolitika minden bizonnyal szerepet játszott a Trumpról is bizonyítványt kiállító vereségben. Nem azért, mert aláásta a transzatlanti kapcsolatokat, vagy mert felszámolta a külföldön működtetett humanitárius programokat, beszántotta a USAID-et, kiszámíthatatlanul viselkedett Ukrajnával, vagy mert lazított az Oroszország elleni szankciókon, talán még csak nem is azért, mert a háborúk lezárásának ígérete helyett újakat indított, hanem azért, mert az Irán ellen indított háború következtében növekedett a kőolaj és különösen a dízel ára, ami miatt az Egyesült Államokban is drágult az üzemanyag.
Arról lehet majd vita, hogy mennyire szabhat gátat az elnök külpolitikai akcióinak a törvényhozás – bár a kongresszus befolyása itt korlátozottabb –, de bizonyos, hogy Trump, aki leplezetlen sértettséggel fogadta, hogy nem kap Nobel-békedíjat, még hatással lesz a katonai megmozdulásokra. Akár közvetve az ukrán fronton, akár közvetlenül, Iránban. Igaz, a választás napján épp azt a váratlan bejelentést tette, hogy lerövidítve a 2016-ban, még Barack Obama idején kötött, 2028-ig érvényes megállapodást, mostantól nem ad évi négymilliárd dollárt Izraelnek, amelyből az ország amerikai fegyvereket vásárol. Ez a hír sem az egyébként hagyományosan republikánus államokban lévő hadiipart, sem a republikánusok mellett még kitartó, zsidó származású, Izrael támogatását elváró szavazókat nem lelkesített – eközben pedig aligha elég arra, hogy a demokratáktól elhódítson olyan szavazókat, akik elítélik a jelenlegi izraeli kormányt és a már 77 ezer palesztin áldozattal járó gázai beavatkozást, amelyet Izrael a Hamász terrorista szervezet 2023. október 7-i véres támadása után indított el válaszul.
Az amerikai félidős választás eredményeit ebben a cikkünkben elemeztük, és érdemes megnézni a témába vágó stúdiós beszélgetést is:
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom