Románia soha nem ismerte el Nicolás Madurót Venezuela legitim elnökének

Románia az Európai Unió egységes álláspontjával összhangban soha nem ismerte el Nicolás Madurót Venezuela legitim elnökeként a vitatott választásokat követően, és nem működtet nagykövetséget Caracasban. Oana Țoiu, Románia külügyminisztere már első reakciójában elmondta, hogy Románia osztja az EU álláspontját a Maduro-rezsim elleni szankciókról, és továbbra sem ismeri el Nicolás Madurót Venezuela legitim elnökének. A miniszter sürgette a demokratikus átmenet mielőbbi elindítását, amelyet a venezuelai társadalom régóta követel. Felidézte, hogy az ellenzék vezetője, María Corina Machado üldöztetésnek volt kitéve, ami jól mutatja a rezsim félelmét a demokráciától.

Bár a közvélemény számára ez talán meglepőnek tűnhet, valójában nem egyedi esetről van szó: Románia több olyan politikai vezetőt és államalakulatot nem ismer el hivatalosan, amelyek legitimitását nem tartja összeegyeztethetőnek a nemzetközi joggal vagy a demokratikus normákkal.

Venezuelában Nicolás Maduro 2013-ban került hatalomra Hugo Chávez halála után, és azóta több választást is rendeztek, ám ezek tisztaságát és átláthatóságát mind a belső ellenzék, mind a nemzetközi közösség rendszeresen megkérdőjelezte. A helyzet a 2024 júliusában tartott elnökválasztással érte el a csúcspontját, amikor komoly vádak merültek fel az eredmények manipulálásával kapcsolatban. Az ellenzék szerint a hivatalosan kihirdetett eredmények nem feleltek meg a valóságnak, és a kihívó, Edmundo González Urrutia a szavazatok több mint hatvan százalékát szerezhette meg.

A választási folyamatot több nemzetközi megfigyelő sem tudta teljeskörűen ellenőrizni, a politikai nyomásgyakorlás, a gazdasági összeomlás, az alapvető szabadságjogok korlátozása és az ellenzék üldözése pedig tovább erősítette azt az álláspontot, hogy a Maduro-rezsim demokratikus értelemben nem tekinthető legitimnek. Éppen ezért az Európai Unió tagállamai – köztük Románia is – nem ismerik el Madurót Venezuela törvényes elnökeként, még ha egyes országok, például Oroszország vagy Kína továbbra is hivatalos partnerként kezelik őt.

Hasonló a helyzet Belarusz esetében is. Románia – az uniós állásponttal összhangban – nem ismeri el Alekszandr Lukasenkót az ország legitim vezetőjeként. A 2020-as és a 2025-ös elnökválasztásokat nemzetközi szervezetek és nyugati államok egyaránt súlyosan manipuláltnak minősítették, az Európai Unió pedig hivatalosan is elutasította a választások eredményének elfogadását. Lukasenkó ugyan 1994 óta van hatalmon, és legutóbb a hivatalos adatok szerint közel 87 százalékos eredménnyel „nyert”, ám politikai elemzők szerint a választási folyamat kimenetele valójában már jóval a szavazás előtt eldől.

Románia nem ismeri el az Afganisztánt irányító tálib rezsimet sem, amely 2021-ben vette át a hatalmat, majd gyakorlatilag felszámolta a korábbi diplomáciai kapcsolatokat. A döntés hátterében elsősorban a súlyos emberi jogi visszaélések állnak, különösen a nők jogainak drasztikus korlátozása az oktatás, a munkavállalás és a közélet területén. A nemzetközi közösség döntő többsége elutasítja a tálib kormány elismerését, és bár Oroszország 2025-ben elfogadott egy tálib nagykövetet Moszkvában, ez továbbra is kivételnek számít.

Nemcsak vezetők, hanem bizonyos területek esetében is fennáll a hivatalos el nem ismerés. A legismertebb példa Koszovó, amely 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától. A román parlament már másnap világossá tette, hogy nem ismeri el az új államalakulatot, arra hivatkozva, hogy a lépés nem felelt meg a nemzetközi jog alapelveinek, és veszélyes precedenst teremthet más szeparatista törekvések számára. Bár Európa legtöbb országa ma már elismeri Koszovót, Románia továbbra is azon öt uniós tagállam közé tartozik, amelyek nem tették meg ezt a lépést.

A kérdés időről időre belpolitikai és társadalmi feszültségeket is kivált, amit jól mutatott a 2023-as román–koszovói futballmérkőzés is, amelyet a lelátón kifeszített „Koszovó Szerbia” felirat miatt hosszú időre félbe kellett szakítani. Bár Románia nem tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat Koszovóval, Prištinában működik egy román összekötő iroda.

Románia nem ismeri el Tajvant sem független államként, követve az úgynevezett „egy Kína” elvet, amelyet az Európai Unió és a világ országainak többsége is elfogad. Ez a gyakorlat lehetővé teszi a gazdasági és kulturális kapcsolatok fenntartását anélkül, hogy formális diplomáciai elismerés történne.

Ugyancsak az el nem ismert területek közé tartozik Transznisztria, amely a Szovjetunió felbomlásának időszakában, 1990-ben szakadt el Moldovától, és azóta de facto különálló államként működik, elsősorban orosz támogatással. Bár saját intézményrendszere van, egyetlen ENSZ-tagállam sem ismeri el független országként.

Végül ide sorolható Észak-Ciprus is, amely 1983-ban kiáltotta ki önállóságát a török katonai beavatkozást követően. A régiót kizárólag Törökország ismeri el, Románia – a nemzetközi közösség többségéhez hasonlóan – továbbra is a Ciprusi Köztársaságot tekinti az egész sziget egyetlen legitim kormányának.