Belebukott a volt uniós külügyi főképviselő a botrányba, aminek még nem látni a végét

Közel tíz órán át hallgatták ki Federica Mogherinit. Az Európai Unió egykori külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és alelnökét, az elmúlt időszakban a College of Europe rektorát a hét elején csalás gyanúja miatt vették őrizetbe Brüsszelben Stefano Sanninóval, az EU egyik legmagasabb rangú diplomatájával együtt.

A nyomozást vezető Európai Ügyészség szerint megalapozott a gyanú, hogy egy diplomataképző-akadémia működtetésére kiírt pályázat elbírálásakor megsértették a versenyjog szabályait. Az ügy miatt összesen három embert vettek őrizetbe, Mogherini és Sannino mellett Cesare Zegrettit, a College of Europe vezetőképzési, oktatási és projektirodájának társelnökét.

Nem sokkal később mindegyiküket szabadon engedték és források szerint mindhárman szabadlábon védekezhetnek. Bár egyelőre pedig csak a gyanút ismertették velük, hivatalosan nem emeltek vádat,

de az EU-nak valószínűleg a valaha volt egyik legsúlyosabb korrupciós botrányával kell szembenéznie.

Mogherini 2014 és 2019 között külügyi főképviselőként ugyanúgy választott tisztséget viselt, mint az Európai Tanács elnöke vagy az Európai Bizottság. Sannino az életrajza alapján 2021-től volt az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS), az uniós kvázi-külügyminisztérium főtitkára, amíg 2024-ben le nem váltották.

Az ügy már csak az érintettek státusza miatt is minden korábbinál nagyobb hullámokat vethet, és ahogy várható volt, az uniós intézményekkel nyílt konfliktusban lévő politikusok igyekeznek kihasználni a botrányt.

Az ügy

Az ügy központjában a College of Europe diplomáciai akadémiája áll. A bruges-i College of Europe-ot 1949-ben alapították az Európai Mozgalom kongresszusa után az európai integráció olyan meghatározó alakjai, mint Winston Churchill akkor éppen két ciklusa között lévő brit miniszterelnök, Alcide de Gasperi olasz és Paul-Henri Spaak belga kormányfő. A magas pozícióba jutott öregdiákjairól készült 2021-es listájában számos tagállami és uniós intézménynél dolgozó tisztviselőt találni.

Az intézményben csak posztgraduális képzéseket tartanak, és az itt végzettek jellemzően különböző brüsszeli karriereket céloznak meg. Az alig pár éves diplomáciai akadémia ezen belül egy olyan részleg, ahol uniós országok fiatal diplomatáit képzik tovább.

A diplomáciai akadémia létrehozását az Euractiv szerint 2021-ben vetette fel egy spanyol szocialista képviselő, Nacho Sánchez Amor, akit az EU akkori külügyi főképviselője, Josep Borrell a barátjának nevezett. A projektet a Borrell vezette EEAS támogatta, a működtetésre kiírt pályázatot 2022-ben nyerte meg a College of Europe. Az oldal szerint ugyan a közbeszerzési összegben nem volt benne a szállás, amit a résztvevők kaptak, de az ajánlatban többek között az „infrastruktúráról” is nyilatkozni kellett, ahol helyben elszállásolhatják a résztvevőket. Egy 2021. novemberi előzetes érdeklődés után 2022 márciusában írták ki a közbeszerzést. Épp abban a hónapban vett a College of Europe egy diákszállót, de már előző télen kiadták az utasítást, hogy keressenek alkalmas épületeket Bruges-ben.

Az Európai Ügyészség szerint fennáll a gyanú, hogy a pályázatnál megsértették a tisztességes verseny szabályait. A vizsgálat arra összpontosít, hogy az egyetem értesült-e a pályázati eljárás kiválasztási követelményeiről, mielőtt azt hivatalosan közzétették volna. Az egyetem a maga részéről nem válaszolt konkrét kérdésekre, a közleményükben azt írták, továbbra is elkötelezettek a legmagasabb szintű integritás, méltányosság és megfelelés iránt, mind akadémiai, mind pedig adminisztratív ügyekben.

A nyomozás részleteiről is beszámolt az Európai Ügyészség. Szerintük először az OLAF, azaz az EU csalás elleni hivatala értesült a feltételezett rendellenességekről. Ha a gyanúk beigazolódnak, akkor az beszerzési csalást, korrupciót, összeférhetetlenséget és a szakmai titoktartás megsértését jelentheti. Az Európai Ügyészség szerint a nyomozás továbbra is tart, most az a dolguk, hogy tisztázzák a tényeket és megvizsgálják, történt-e bűncselekmény.

Az érintettek

Mogherini 2019-ben távozott az uniós posztjairól, majd 2020-ban lett a College of Europe rektora. Már kinevezésekor felszaladt egyeseknek a szemöldöke, mondván, a politikus nem feltétlen alkalmas a pozícióra, ráadásul hónapokkal a határidő után adta le a jelentkezését. Kinevezése után nem sokkal érkezett a pályázat az EU külpolitikai részlegétől – az intézménytől, amelyet előtte vezetett. Miután az egyetemet hozták ki a pályázat nyertesének, Mogherini átvette a diplomáciai akadémia vezetését is.

A történet másik kulcsszereplője, Sannino egykori olasz diplomata, aki az EEAS főtitkáraként betöltött pozíciója után az Európai Bizottság Közel-Keletért, Észak-Afrikáért és a Perzsa-öböl térségéért felelős főigazgatóságát vezette. Sanninót az egyik legrangosabb diplomatának tartották számon az EU-ban, akinek már a távozása a külügyi képviselettől is komoly konfliktusokat gerjesztett a különböző uniós intézmények között. A távozását páran olyan bizottsági törekvésekkel magyarázták, amelynek célja az EU diplomáciai ágának gyengítése és a végrehajtó hatalom megerősítése volt.

Szerda délután kiderült, hogy az év végén amúgy is nyugdíjba vonuló Sannino abbahagyja a munkáját. A nyilatkozatában fenntartotta ártatlanságát, majd a vizsgálatra hivatkozva azt mondta, ilyen körülmények között nem tartja helyénvalónak, hogy továbbra is betöltse a pozícióját.

Csütörtökön Mogherini bejelentette: „a legnagyobb szigorral és tisztességgel összhangban, amellyel a feladataimat mindig is végrehajtottam,

ma úgy döntöttem, hogy lemondok”

a College of Europe rektori és a diplomataképzés igazgatói tisztségéről.

Mind Mogherini, mind Sannino az olasz szocialisták protezsáltjai voltak. Mogherini olasz külügyminiszterként is szolgált pár hónapig, míg Sannino magas rangú közszolgaként dolgozott a Matteo Renzi-féle baloldali olasz kormányban.

Katargate-től a mostani ügyig

Nem ez az első korrupciógyanús eset a közelmúltból, amikor olasz szocialisták neve kerül elő. A 2022 végén kipattant Katargate miatt is az egyik volt európai parlamenti képviselőjük, Andrea Cozzolino ellen emeltek vádat más frakciótársai, köztük a legmagasabb szinten Eva Kaili akkori EP-alelnök mellett.

Az idei Huawei-gate-ben is többségében olasz képviselők mentelmi jogát kérték ki májusban a jobbközép Európai Néppártból, valamint egy máltai szocialistáét és egy bolgár liberális képviselőét.

A német Alternatíva Németországért (AfD) pártot külföldi befolyás gyanúja tépázta meg a 2024-es EP-választás előtt, ami miatt hiába zárta ki a saját listavezetőjét, kirakták a frakciójából.

A három ügy annyira nincs időben távol egymástól, hogy még szerdán is szavaztak érintettek (a Katargate-ből az olasz szocialista Alessandra Moretti, a Huawei-gate-ből a máltai szocialista Daniel Attard, az AfD-ből Petr Bystron) mentelmi jogáról az EP jogi szakbizottságában.

Az Európai Bizottságot is érintette már hasonló ügy. A távozása után nem sokkal, 2024-ben tartottak házkutatást Didier Reyndersnél. A 2019 és 2024 között európai bizottsági biztos ellen pénzmosás vádjával nyomoznak gyanús 2008-2018 közötti átutalások, majd lottószelvény-vásárlások miatt. A Belgium kormánya által az Európai Bizottságba küldött Reynders ráadásul biztosként épp a jogállamiságért felelt. Így az egyik kulcsfigurája volt annak, hogy a magyar támogatások jelentős részét befagyasztották, különösen a legnagyobb értékű igazságügyi reformnál. Vele tárgyalt Varga Judit akkori igazságügyi miniszter, és amikor 2023-ban az Európai Bizottság teljesítettnek vette a csomagot, amivel a pénz egy részét felszabadította, Reynders magyarázta, miért volt rendben a később pert érő döntés.

Az EU többek között a mostani nyomozást is vezető Európai Ügyészség felállításával – amelyhez csak három tagállam, köztük Magyarország nem csatlakozott –, közös etikai testülettel és a kedden kialkudott első, uniós szintű korrupcióellenes jogszabállyal próbál tenni az ilyen problémák ellen, de idő lesz, mire látszik, ezeknek egyáltalán mekkora a hatásuk.

Szijjártó: Pontosan ugyanaz zajlik Brüsszelben, mint Kijevben

Egy uniós tisztviselő fejtegette a Politicónak, hogy a mostani botrány miatt szerinte méltánytalanul támadták Ursula von der Leyent. Az európai bizottsági elnök – a 27-ből Magyarországon túli 26 tagállami vezető kérésének megfelelően – a decemberi EU-csúcs előtt, a házkutatások és letartóztatások másnapján tett le az asztalra két lehetőséget Ukrajna támogatására, közte a már régebben javasolt, orosz vagyont használó jóvátételi hitelt.

Az már előre borítékolható volt, hogy a megoldást nem támogató politikusoknak kapóra jön az ügy, különösen a magyar kormányból. Nem is kellett sokat várni, amíg Kovács Zoltán nemzetközi szóvivő megszólalt:

„Vicces, hogy Brüsszel mindenkinek előadást tart a »jogállamiságról«, miközben saját intézményei inkább bűnügyi sorozatra hasonlítanak, mint működő unióra”

– írta a politikus az X-en. Nem sokkal később az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova az orosz állami médiának azt mondta, az EU tisztviselői figyelmen kívül hagyják saját problémáikat, miközben folyamatosan mindenki másnak tartanak előadást. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán az ukrán vezetésig érő korrupciós üggyel igyekezett összekötni az esetet: „Pontosan ugyanaz zajlik Brüsszelben, mint Kijevben”.

Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke és a miniszterelnök politikai igazgatója a Politicónak és az Euractivnak is nyilatkozott arról, hogy „egy korrupcióra alapuló technokrata elit félrekezeli az eljárásokat”. Az MCC kuratóriumi elnöke a kettős mérce újabb jelét látta az esetben. (Az MCC alapítványát a többi közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal együtt 2022-ben, a 26 másik kormányból 25 igen szavazatával kizárták minden uniós pénzügyi kötelezettségvállalásból. Úgy látták, hogy nem elég átláthatóan működnek, és összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók.)

Az MCC brüsszeli szervezete épp szerdán kezdett kétnapos konferenciát, ahol többek között Ryszard Legutko, a konzervatív-euroszkeptikus ECR volt elnöke is felemlegette az ügyet a Politicónak, szerinte „fejétől bűzlik a hal”.

Kallas belső levélben igyekezett eltolni magától az ügyet

A botránynak lehetnek más következményei is. Von der Leyen ellen két körben három bizalmatlansági indítvánnyal próbálkoztak az Európai Parlamentben. A kettő között épphogy megvárták a kötelező két hónapot, aminek el kell telnie (bár a képviselők ötödével egy is elég lenne). A második, októberi szavazás lassan épp két hónapja lesz, és ugyan korábban nem szóltak róla a hírek, hogy ismét gyűjtenék az aláírásokat, a kezdeményező szélsőbaloldali és szélsőjobboldali képviselők közül már volt olyan, aki jelezte: újra megpróbálná a dolgot.

Távolról sem biztos, hogy minden támadást túl tud élni Von der Leyen, akinek a középpárti laza koalíciója több kérdésben is megosztott. Például pár hete a pártcsaládja, a jobbközép Európai Néppárt a szélsőjobboldali pártokkal közösen fogadta el több multicéges kötelezettség puhítását, a legutóbbi plenárison erdőirtás elleni szabályoknál, szerdán pedig előkészítő, szakbizottsági szinten menekültügyben találtak egymásra.

Egyes uniós tisztviselők szerint a botrány még feszültebbé fogja tenni az Ursula von der Leyen és Kaja Kallas külügyi főképviselő közötti kapcsolatot, amely a rivalizálás és az átnyúló feladatkörök miatt már amúgy is több sebből vérzik. Mások azt pendítették meg, vajon tudott-e Kallas a közelgő vizsgálatokról, és ezért vált-e meg Sanninótól.

Tágabb értelemben az egész EU hitelessége is kockán foroghat. Von der Leyen kabinetjét már eddig is sokan támadták azzal, hogy nem elég átlátható. Májusban az EU bírósága megsemmisítette a bizottsági határozatot, amellyel a testület megtagadta az üzenetek kiadását Von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója között egy vakcinarendelésről.

Több bizottsági tisztviselő azzal érvelt, hogy a botránynak nincs köze az Európai Bizottsághoz, mert a külügyi szolgálat külön működik. A testület szóvivői legutóbb kedden tartottak sajtótájékoztatót. Itt szűkszavúan csak annyit erősítettek meg, hogy valóban razziáztak a rendőrök a külügyi szolgálatnál. Hiába volt már akkor is olyan újságíró, aki Sanninót körbeírva igyekezett megtudni, ő is érintett-e, a folyamatban lévő nyomozásra hivatkozva erre és más kérdésekre sem adtak válaszokat.

Kallas egy belső levélben azzal igyekezett eltolni magától az ügyet, hogy a 2021-2022-es közbeszerzés még a 2024-es hivatalba lépése előtt történt. „Mélységesen sokkolónak” tartotta a vádakat, és hangsúlyozta a korrupcióellenes lépéseket, amelyeket korábban tett, például szorosabbra fűzte az együttműködést az OLAF-fal és az Európai Ügyészséggel. Épp előbbi jelentette először az ügyet, utóbbi vezeti a nyomozást.

Cristiano Sebastiani, az EU egyik legnagyobb szakszervezetének, a Renouveau & Démocratie-nak a munkavállalói képviselője azt mondta, már több tucat üzenetet kapott aggódó munkatársaktól. Szerinte ha a vádak beigazolódnak, azok „katasztrofális hatással lesznek az érintett intézmények hitelességére, és tágabb értelemben a polgároknak az összes európai intézményről alkotott véleményére”.