Önálló bűncselekménnyé nyilvánították a nőgyilkosságot Olaszországban, életfogytiglani börtönnel büntetik

Az olasz parlamentben egyhangúlag megszavazták, hogy a nőgyilkosságot külön büntetőjogi kategóriaként kezelik és életfogytiglani szabadságvesztéssel büntessék. Szimbolikus jelentőségű, hogy a törvényjavaslatot a nők elleni erőszak felszámolásának világnapján fogadták el, tájékoztat a BBC.

A nőgyilkosságról szóló törvény annak a társadalmi nyomásgyakorlásnak az eredménye, amelyet eredetileg Giulia Cecchettin 2023-as meggyilkolása váltott ki, majd tavasszal két huszonéves egyetemista lány meggyilkolása fokozott és amely során több ezren vonultak tüntetőleg az utcára több olasz nagyvárosban is.

A törvényt, amelyet Giorgia Meloni miniszterelnök nyújtott be, a saját keményvonalas jobboldali kormánya és az ellenzéki képviselők is támogatták. Ez azt jelenti, hogy mostantól Olaszország minden olyan nőgyilkosságot, amelynek indítéka az áldozat neme, nőgyilkosságként fog nyilvántartani.

„A nőgyilkosságokat kategorizálni fogják, így teljes összetettségében lehet majd vizsgálni ezeket” – mondta jelentőségükről Paola di Nicola bíró, az új törvény egyik szerzője. Hozzátette, ez azt is jelenti, hogy Európa-szinten elsőként Olaszországban lesz lehetőség a jelenség mélyebb rétegeinek és az elkövetők motivációjának feltárására, amelyek gyökere a hierarchikus, patriarchális társadalmi berendezkedésben keresendő.

Az olasz statisztikai hivatal (Istat) adatai szerint 2024-ben 106 nőt gyilkoltak meg az országban, közülük 62 esetben a nő partnere vagy volt partnere volt az elkövető.

Olaszország most csatlakozik Ciprushoz, Máltához és Horvátországhoz mint olyan EU-tagállamokhoz, amelyek bevezették a nőgyilkosság jogi definícióját a büntető törvénykönyvükbe.

A femicídium nemi alapon elkövetett gyilkosságra utal, olyan esetekre, ahol egy nő meggyilkolása női mivoltából ered. Hátterében a társadalmi egyenlőtlenségek, nemi sztereotípiák és ártalmas társadalmi beidegződések, normák állnak. Ennek büntetőjogi elismerése láthatóbbá tenné a problémát, lehetőséget adna annak statisztikai követésére, ezáltal pedig specifikus büntetőjogi és megelőző intézkedések bevezetésére is. Mindazonáltal az állam hivatalosan is elismeri ezeknek az eseteknek a szisztematikusságát, a strukturális erőszak megnyilvánulásait, amelyek a nők alárendeltségéhez kötődnek.

2025-ben Romániában a nőgyilkosságok becsült száma már meghaladja az 55-öt. Azonban nincsenek regisztrált esetszámok, sem hivatalos jelentések, csak becslések. Az esetszám körülbelüli, mert a körülmények ismerete az esetek nagy részében nem teljes és ezek egyezményes kategorizálása pedig nem létezik egyelőre. Hiányzik az áldozatközpontú megközelítés, a tényleges kockázatfelmérés és a kockázat mértékéhez igazított eljárás.

Bár társadalmi diskurzus szintjén a civil szervezetek igyekeznek napirenden tartani a nőgyilkosságok problémáját, jogi szinten ennek bevezetése a büntetőtörvénykönyvbe még várat magára. Módosító javaslatok terén azonban voltak ilyen típusú törekvések, legelőször a Nők és Férfiak Közötti Esélyegyenlőségért Országos Ügynökség (ANES) kérvényezte a nőgyilkosság büntetőjogi kategóriaként való elismerését a román büntetőjogban. Majd a nők elleni erőszak visszaszorításának céljából létrehozott speciális parlamenti bizottság – amelynek alelnöke Csép Éva Andrea, az RMDSZ Nőszervezetének ügyvezető elnöke – is benyújtott egy, a femicídiumot tematizáló javaslatot a parlamentbe.

Mindennek fényében pedig még inkább visszás, hogy Vincze Lóránt EP-képviselő nemmel szavazott a nemi egyenlőségi állásfoglalás kapcsán, amely többek között a nőgyilkosságok kriminalizálásáról is megfogalmaz javaslatokat.