A drónháborút is tesztelte Putyin napokkal a lengyelországi berepülések után

Feltétlenül folytatni fogjuk a hadgyakorlatoknak ezt a hagyományát, ha már ilyen veszettül nagy érdeklődést vált ki – kommentálta a kedden véget ért orosz–belarusz hadgyakorlatot a belarusz védelmi miniszter. A Viktor Hrenyin által említett érdeklődés a Nyugat 2025 nevet viselő gyakorlat iránt nem meglepő. Elvégre utoljára 2021-ben tartottak ilyet, aztán néhány hónappal később – hivatalosan egy újabb hadgyakorlatként indítva – az abban részt vevő orosz erők részben Belarusz felől Ukrajnát támadták egy valódi háborúban, amely már negyedik éve tart.

Az orosz drónok lengyelországi berepülése után még feszültebb légkörben zajlott a hadgyakorlat

A 2009 óta kétévenként tartott hadgyakorlat 2023-ban el is maradt. Az akkori védelmi miniszter, a több tárcát összesen csaknem 30 éven át vezető, tavaly azonban a Nemzetbiztonsági Tanács titkárává felfelé buktatott Szergej Sojgu azért megeresztett egy viccesnek szánt mondatot arról, hogy tulajdonképpen nem is marad el, hanem „idén a hadgyakorlatunk Ukrajnában van”. Ekkor már másfél éve tartott a háború, amelyet Oroszország néhány hetesre tervezett, több tízezer halottjuk volt a támadó orosz erőknek is, amelyek stabilizálták a frontvonalat, de 2022-ben jelentős területekről kellett visszavonulniuk.

Így az már önmagában fokozta a bizalmatlan érdeklődést, hogy az Ukrajna ellen indított háború óta először tartottak hadgyakorlatot a közös államszövetséget is fenntartó Oroszország és Belarusz erői. Az pedig különösen, hogy a múlt héten, négy nappal a hadgyakorlat elindítása előtt tizenkilenc orosz drón Belaruszon átrepülve megsértette Lengyelország légterét. A lengyel légvédelem NATO szövetségesekkel karöltve lelőtt több drónt – ilyesmi soha korábban nem történt.

Lengyelország és a balti államok érzik a legközvetlenebbnek az orosz fenyegetés veszélyét, sokak szerint Vlagyimir Putyin ukrajnai győzelme esetén a szintén NATO-tag Észtországot, Lettországot és Litvániát célozná meg, abban bízva, hogy a katonai szövetség kollektív védelmet biztosító 5. cikkelye talán nem is érvényesülne olyan gyorsan. A Lengyelországba indított, igaz, robbanótöltet nélküli orosz drónok is a NATO reakcióidejét tesztelhették, katonai és politikai értelemben is.

Lengyelország 40 ezer katonát sorakoztatott fel keleti határainál az orosz–belarusz hadgyakorlat idejére, és lezárta keleti határátkelőit.

„Ez a hadgyakorlat közvetlenül Lengyelországot és az EU-t célozza” – idézte a Euronews a lengyel belügyminisztert. Marcin Kierwiński szerint a hadgyakorlaton Lengyelország elleni „agresszív katonai lépéseket dolgoznak ki”. Bár történelmi tapasztalataik okán egyetlen lengyel kormánytól sem szokatlan az Oroszország felőli fenyegetéssel kapcsolatos nyilatkozat, kétségtelen, hogy a hadgyakorlat egyik központi eleme a drónok összehangolt bevetése volt.

Ez a múlt heti, lengyel légtérbe küldött drónok ismeretében értelmezhető úgy, hogy támadó jellegű gyakorlatokat végeztek, függetlenül attól, hogy a hadgyakorlat hivatalosan önvédelmi célokat szolgál. Árnyalja ugyan a képet, hogy Oroszország beleragadt az ukrajnai háborúba, de Mark Rutte NATO-főtitkár idén nyáron arról maga is beszélt, hogy „Oroszország öt éven belül képes lehet katonai erejét bevetni a NATO ellen.”

A PR is lehet a hadviselés része

A hadgyakorlat ezért érthetően borzolta a kedélyeket, bár kétségtelen, hogy a belarusz házigazda – nyilván az orosz fél egyetértésével – inkább a nyitottságot választotta. Más kérdés, hogy ez is lehet az információs térben a pszichológiai hadviselés része. Mindenesetre az EBESZ és a NATO tagjai is meghívót kaptak, a hadgyakorlat megtekintésén a NATO-ból végül három tagország képviseltette magát: az Egyesült Államok, Magyarország és Törökország.

A hadgyakorlat a jelek szerint inkább PR-akció volt, mint valódi katonai elrettentés – elvonatkoztatva persze attól, hogy eközben Ukrajnában az orosz hadsereg harcol, az ország ötödét megszállás alatt tartja, és több millió embert kényszerített eddig menekülésre.

Ez a PR-jelleg már a Nyugat 2025 méreteiből is látszik, a négy évvel korábbival összevetve: 2021-ben 200 ezer katona vett részt a hadgyakorlaton, idén 7 ezer.

Ebből 6 ezer katonát a harci tapasztalat nélküli belarusz hadsereg adott, az oroszok ezer katonával vettek részt. És ellentétben a 2021-es hadgyakorlattal, amely a lengyel határ közelében fekvő Bresztet is érintette, ezúttal a Magyarországnál kétszer nagyobb Belarusz középső részébe, Lengyelországtól 300, Litvániától is 170 kilométerre helyezték a hadgyakorlatot. Hrenyin megjegyezte, hogy erről a belarusz elnök – az országot 31 éve vezető, hatalmát vitatható tisztaságú választásokkal és az ellenzék elleni erőszakos fellépéssel fenntartó Alekszandr Lukasenko – döntött a nyugalom érdekében, mert „mi abban vagyunk érdekeltek, hogy csökkentsük a feszültséget a kelet-európai térségben”.

Az Ukrajnában zajló háború ismeretében ez a mondat nem túl meggyőző belarusz oldalról sem. Az ország ugyan nem vesz részt az Oroszország által indított háborúban, de eleinte átadta területét a támadáshoz, Kijev felé is innen haladtak az orosz erők. Emellett háttértámogatást nyújtott az orosz hadseregnek, és valójában csak Moszkva szándékán múlt, hogy a belarusz erőket nem vetették be, már csak azért sem, mert nem lett volna annyi hozzáadott értékük.

A fentiek ellenére a hadgyakorlat hivatalosan természetesen védekező jellegű, mint ahogyan azt a hadgyakorlatokról általában hirdetni szokták. Így történt 2021-ben vagy a már említett 2022-es, „Szövetes tettrekészség” fantázianevű hadgyakorlaton, ahonnan a tankok négy nappal később nem a laktanyákba, hanem Ukrajna ellen indultak meg. Az akkori forgatókönyv és külföldi katonai attaséknak előzetesen elmondottak szerint a gyakorlat az „Orosz–Belarusz Államszövetség határainál jelentkező fenyegetés semlegesítése és a határ stabilizálása” volt. „A kezdődő hadgyakorlat ráijesztett a Nyugatra, de nem olyan félelmetes” – írta akkoriban az orosz Kommerszant napokkal az Ukrajnát érő támadás előtt.

Így aztán a belarusz védelmi miniszter – házigazdaként jellemzően ő és az ország vezérkari főnöke szólalt meg, nem pedig az orosz fél – nem feltétlenül győzte meg a hallgatóságot, amikor arról beszélt, hogy minden hadgyakorlat szervezése előtt „információs támadás” indul. „Mi mindent hallottunk politikusoktól meg mindenféle szakértőtől: hogy mi fenyegetjük a NATO-t, meg hogy megszálljuk a Baltikumot” – mondta Hrenyin. A tagadásba burkolva lényegében felerősítette a mögöttes üzenetet.

Védekezésre hivatkozva is lehet támadni

A védelmi miniszter is beszélt arról, hogy a hadgyakorlat a drónok összehangolt bevetésére fókuszált. Ez nem meglepő, hiszen az oroszok számára a drónok az Ukrajna elleni háborúban is a legfontosabb eszközzé váltak: olcsón, nagy tételben előállíthatók, drága eszközök megsemmisítésére alkalmasak. Hosszabb távon a hadviselés egészére is hatással vannak, befolyásolhatják akár a haditengerészet átalakítását is. A fekete-tengeri orosz hadiflotta például látványos kudarcokat szenvedett el a haditengerészettel nem is rendelkező Ukrajnától az elmúlt években, így a 2014-ben elfoglalt Krímben lévő Jalta helyett is inkább a keleti parton lévő Novorosszijszk lett az állandó bázis központja.

A hadgyakorlat hangoztatott védelmi jellege egyébként más okból is csak viszonylagos. Az első szakasz a drónok nagyobb erejű bevetéséről és az így semlegesített agresszióról szólt, a másodikban azonban Hrenyin nyilatkozata szerint már „a területi egység helyreállítását biztosító lépéseket dolgozták ki” – azaz egy terület feletti kontroll újbóli visszaszerzését, ami technikailag támadást feltételez. Pont úgy, ahogyan Oroszország Ukrajna ellen lépett fel, ahol a Kreml szintén azt hangsúlyozta, hogy valójában a saját és az orosz ajkú ukrajnaiak védelmét biztosítja.

A hadgyakorlaton megjelent magyar képviselettel kapcsolatban korábban a Kormányzati Tájékoztatási Központhoz fordultunk, ám kérdéseinkre semmilyen válasz nem érkezett.