Tel-Avivban élő kulturális diplomata: A világjárvány idejére emlékeztet a hangulat Izraelben

Izrael az elmúlt évtizedek legnagyobb katonai akcióját indította el pénteken Irán ellen. Amikor ez az interjú készül, már legalább három halottja és több mint negyven sebesültje van Tel-Avivban és a város környékén az iráni válaszcsapásoknak. Hogyan érintették az események Román Kulturális Intézet személyzetét?

Nagyon viszontagságos éjszakán vagyunk túl. Sűrűn megszólaltak a légvédelmi szirénák, gyakrabban, mint bármikor az eddigi ittlétem során. És valahogy más a hangulat is. Nem az izraeliek által eddig megszokott, már-már rutinszerű légiriadók történnek, most valóban háborús hangulat van. Rakétabecsapódások is hallatszanak, amire eddig nem nagyon volt példa. A vaskupolának is nevezett légvédelmi rendszer korábban általában sikeresen hárította a légitámadásokat. Csakhogy most nem a Hamasz és a Hezbollah jobbára házi készítésű vagy mindenképpen alacsonyabb hatásfokú lövedékei támadják Izraelt, hanem az iráni reguláris hadsereg ballisztikus rakétái. Ezek egy része sajnos áttörte a vaskupolát, és erre a későbbiekben is számítani lehet.

Legutóbb több mint másfél éve, a Hamász sokkoló támadásai idején készítettem veled interjút. Akkor főváros utcái kihaltak voltak, az oktatás szünetelt, és csak az élelmiszerboltok voltak nyitva. Milyen rendkívüli intézkedések vannak most érvényben Izraelben?

Izraelben nemzeti szükségállapotot rendeltek el. Ezúttal is meghatározatlan időre felfüggesztették az óvodákban és az iskolákban az oktatást, csak a létfontosságú intézmények alkalmazottai dolgoznak. Bejelentették, hogy a kórházakból kiutalják az állandó orvosi felügyeletet nem igénylő betegeket, és ágyakat szabadítanak fel. Ez elég riasztóan hangzik, mert azt jelenti, hogy a hatóságok nagy számú sebesültre számítanak. Jelenleg csak az élelmiszerüzletek, benzinkutak és gyógyszertárak vannak nyitva, emiatt a világjárvány idejére emlékeztető a hangulat Izraelben.

Az nem állítható, hogy kihaltak lennének az utcák, Tel-Aviv központjában azért kimerészkednek az emberek. Ez azzal is magyarázható, hogy a Hamász részéről érkező támadásokhoz képest az iráni légicsapások esetében jóval több idő van menedékbe vonulni. Egy Iránból kilőtt ballisztikus rakéta körülbelül tíz perc alatt ér el Tel-Avivig. A Gázából induló lövedékek esetében csak 60-90 másodperc közötti idő állt rendelkezésre, de a mostani támadások idején nem kell éppen fejvesztve az óvóhelyekhez rohanni. A korábbi légiriadók idején az óvóhelyekre igyekvő, főként idősebb emberek gyakran menekülés közben sérültek meg, mert megbotlottak, és elestek. Törölték a tömegrendezvényeket is. Péntek reggel kellett volna kezdődnie az itteni Pride-fesztiválnak. Ez a második legnagyobb ilyen típusú rendezvény a berlini után. Külföldről érkeztek híres meghívottak és LMBTQ-aktivisták, akik most nem tudnak hazajutni a légtér lezárása miatt.

Felmerülhet-e ezekben a napokban a Román Kulturális Intézet személyzetének kimenekítése?

Egyelőre az izraeli légtér le van zárva. De szóba kerülhet a személyzet kimenekítése, ha a háborús helyzet elhúzódik. Ilyen esetekben általában az amerikai nagykövetség mozdul elsőként. Ha őket kimenekítik, akkor általában hasonlóan járnak el más országok diplomáciai képviseletei is.

Meddig húzódhat el a háborús helyzet?

Egyelőre úgy néz ki, hogy el fog húzódni, de hogy meddig, azt senki sem tudja. Péntek hajnali sajtótájékoztatóján Benjámin Netanjahu miniszterelnök arról beszélt, hogy Irán ellen nem egy katonai művelet zajlik, ez szabályos háború, amelyre 20 éve készül Izrael, tehát ez előreláthatólag nem fog napokon belül véget érni.

Mennyire érte váratlanul az izraeli közvéleményt az Irán elleni katonai akció?

Teljesen váratlanul érte. Nyilván szándékos volt a titkolózás, az volt a cél, hogy a támadások meglepjék Iránt. Csütörtök este volt egy kormányülés, aminek a kihirdetett napirendjén csak technikai kérdések szerepeltek. Így akarták elaltatni az állami és katonai vezetők az ellenség éberségét, miközben már zajlottak az éjszakai támadások előkészítése. Úgyhogy nyilván mi, diplomaták sem tudhattunk róla, mert ha a támadási szándék kiderül, akkor a meglepetés faktor az elvész. Még csak benne sem volt a levegőben, hogy mi készül. A csütörtök este Izraelben a hétvége kezdete, mert szombat a szünnap, és a péntek is szabadnap a legtöbb munkahelyen. Ezért csütörtök este általában a városba mennek szórakozni, bulizni az emberek. Teljesen váratlanul ért mindenkit a péntek hajnali bejelentés, a mi környékünk is hirtelen félbeszakadtak a bulizások.

Az Izrael és Irán a nyolcvanas évek előtt jó kapcsolatokat ápolt. Mi a gyökere az évtizedek óta tartó ellenségeskedésnek?

A jó kapcsolatok az 1979-ben véget érő iráni iszlám forradalomig tartottak. Addig a gazdag perzsák az izraeli tengerpartra jártak üdülni, és jelentős volt az Izraelbe irányuló gyógyturizmus is. Magam is ismerek egy Romániából elszármazott, jelenleg már idős zsidó szemészt, akinek annak idején rengeteg iráni páciense volt, még a padisah családja is hozzájárt. Irán 1979-ig közel-keleti viszonylatban egy modern, laikus államnak számított. A nők miniszoknyában jártak, a '70-es évek amerikai és európai divatja szerint öltözködtek. Az forradalom azonban mindent megváltoztatott, Irán iszlamista diktatúra lett. Onnantól kezdve az Egyesült Államok és a szövetségese, Izrael volt Teheránban az első számú ellenség. Ez a 45 éve tartó ellenségeskedés az idők folyamán néha fellángolt, és voltak korábban is háborúközeli helyzetek.

Izrael már nagyon rég az iráni atomprogram lezárása készül. Miért pont most indította el a minden korábbinál szélesebb offenzívát a nukleáris fejlesztéseket folytató létesítmények ellen?

A hivatalos indoklás szerint Irán most jutott el oda, hogy most már csak egy lépésre van az atombomba előállításától. Igen. Vagyis ez már az utolsó pillanat, amikor ezt meg lehet akadályozni. De egyes elemzők szerint a belpolitikai válság siettette az Irán elleni katonai akciót. Netanjahu ultra-ortodox koalíciós partnerei azzal fenyegették a miniszterelnököt, hogy feloszlatják a Kneszetet és új választások kiírását kezdeményezik, ha nem mentesítik az ultra-ortodox férfiakat a sorkatonaság alól. De azért most még az ellenfelei sem vádolják nyíltan politikai számításokkal Netanjahút. Amikor Izrael háborúzik, akkor összezárnak a politikai pártok. Legalábbis egy darabig. Így történt ez a Hamász 2023 október 7-i támadásai után is. Akkor egy darabig teljes volt az összhang, de ahogy teltek a hónapok, és egyre kilátástalanabbnak tűnt, hogy a túszokat katonai eszközökkel ki lehet szabadítani, újra felszínre tört a politikai megosztottság. Beindultak újra a kormány elleni tüntetések, akárcsak az október 7-e előtti évben, amikor az igazságügyi rendszer reformja miatt tiltakoztak sokan. Most abban a szakaszban vagyunk, amikor még összezárnak a pártok, és elválik, hogy a politikai béke meddig tart. Ha azonban elhúzódik a katonai konfliktus, akkor ez a szolidaritás is meglazulhat.

Milyenek az izraeli lapvélekedések, el fogják-e érni a céljukat az izraeli katonai lépések?

Megoszlanak a vélemények. Mindenesetre a kormányzati kommunikáció szerint a katonai akciókat addig kell folytatni csinálni, amíg elérik a céljukat. Gázában is ez a jelszó: addig tart az offenzíva, amíg a Hamasz összes terrorista sejtjét felszámolják.

Talán ennél is talán fontosabb kérdés a hétköznapi izraeli emberek nézőpontjából, hogy van-e ereje Iránnak nagy károkat okozó súlyos válaszcsapásokra?

Az eddigi események alapján úgy néz ki, hogy Irán képes a civil infrastruktúrának nagy károkat okozni, a katonai infrastruktúra védelme már más kérdés. Izrael tart is ezektől a csapásoktól, mert a teljes kereskedelmi repülőflottát kitelepítette, az izraeli Air Force One-t is beleértve. Netanjahu repülőgépe valahol Görögországban van most, a három izraeli légitársaság szintén a görög szigetekre, Ciprusra, illetve talán Bulgáriába és Romániába menekítette a repülőit, hogy ne érhessék iráni légicsapások. Nyilván a vadászrepülő-bázisait nem költöztethette ki Izrael, mert egyrészt szüksége van a gépekre, másrészt ezeknek a nagy része föld alatt van

Sikerült-e Izraelnek annyira kivéreztetni Irán két fontos szövetséges terrorszervezetét, a Hamászt és a Hezbollahot, hogy ne álljon fel újabb terrorakciók veszélye?

A terrorakciók veszélye mindig fennáll, és nem csak a Hamász és a Hezbollah részéről, hanem akár ciszjordániai, tehát a megszállt területekről érkező terroristák, sőt még a fundamentalisták által beszervezett izraeli arab állampolgárok részéről is. Történtek már és elő is fog még fordulni terrorakciók a városokban vagy buszpályaudvarokon, akár késelés vagy gázolás formájában. A Hamász viszont valóban annyira meggyengült, hogy Gázából hatékony nagy hatásfokú támadásra nem lehet számítani. Izrael északi részén részben befagyott a helyzet, meggyengült a Hezbollah, de távolról sem annyira, hogy már ne lessen vele számolni.

Említetted, hogy izraeli közvélemény nagy része támogatja Irán elleni katonai akciót, tehát az izraeliek egyelőre türelmesek és készek áldozatokra is. De meddig tarthat ez a türelem, hogy ha a háborús helyzet hónapokig elhúzódik?

A másfél éve tartó gázai konfliktus csak az első szakaszában volt jelentős hatással az emberek életére. Aztán lazultak a korlátozások, és lassanként normalizálódott a helyzet, vissza lehetett térni a megszokott hétköznapokhoz. Irán esetében még a nagyon kezdeti szakaszban vagyunk, amikor még minden a feje tetejére van állva. A szigorítások, korlátozások feloldása bizonyára most is fokozatos lesz. Nyilván az nem nevezhető normális életnek, ha az ember be van zárva, nem mehet ki a házból, vagy távolodhat nagyon el az otthonától. Ha ez a helyzet nagyon elhúzódik, akkor nyilván ez egyre nyomasztóbb és kellemetlenebb lesz. Ma (szombaton – szerk.) este például lesz egy bejelentés arról, hogy akkor holnaptól milyen korlátozások maradnak érvényben. De várhatóan az eddig érvényben lévőket meghosszabbítják. És ezután naponta frissítik a rendelkezéseket, s várhatóan lesznek enyhítések.