A 9/11-hez hasonló lélektani sokkot okoztak Izraelben a Hamász támadásai

Románia elkezdte állampolgárainak kimenekítését Izraelből a háborús helyzet miatt. A tel-avivi Román Kulturális Intézet (ICR) személyzetét is kimenekítik?

Túl korai lenne erre válaszolni. Lehet, hogy minket is evakuálni fognak, ez attól függ, mennyire húzódik el a háborús helyzet, mit lépnek más országok. Románia egyelőre nem menekíti ki a diplomatáit.

Tel-Avivot érték-e légicsapások?

Igen, Tel-Avivot és a kertvárosait is érték szombaton találatok, áldozatok is voltak. Szombaton összesen négy rakéta hatolt át a Vaskupola légvédelmi rendszeren és csapódott lakóépületekbe.

Milyen volt a hét végén a hangulat a fővárosban?

Egy fontos vallási ünnep, a Tóra örömünnepe szombatra esett Izraelben. Péntek este, amikor az ünnep kezdődött, még nagy tömegek voltak az utcákon, és oldott hangulat volt a fővárosban. Az ünnepi hangulatnak szombaton kellett volna tetőznie. Kora reggel, fél hétkor érkeztek a szörnyű hírek Tel-Avivba a Hamász akcióiról, és ekkor voltak az első légiriadók is. Azóta minden megváltozott. A város utcái üresek, és csak elvétve halad el egy-egy autó, járókelőket is alig látni. Csak az alapélelmiszereket árusító üzletek és a gyógyszertárak vannak nyitva, amúgy minden zárva van.

Ez azzal függ össze, hogy hivatalosan háborúban áll Izrael? Tehát elrendelték ezeknek az üzleteknek a bezárását?

Csak azoknak az üzleteknek a bezárását rendelték el, amelyek nem tudnak biztosítani óvóhelyet is, ami nyilván a legtöbbjükre érvényes. Kijárási tilalom ugyan nincs, de az emberek alig járnak ki, maguktól betartják a racionalitás szabályait, és nem sétafikálnak össze-vissza. Nem feltétlenül azért, mert félnek. Hanem azért, mert az egész társadalmat ledöbbentették a történtek. Ez mindenen látszik, mindenre kihat. Akik az utcán vannak, lehajtott fejjel sétálnak.

Az állami intézmények működnek?

Meghatározatlan ideig nincs oktatás az iskolákban. Először csak vasárnapra hirdettek tanítási szünetet, és utóbb ezt további két napra, hétfőre és keddre is meghosszabbították. És valószínűleg kedden újabb hosszabbítást jelentenek be. A hivatalok azonban működnek. Nyilván, ahol lehet, otthonról dolgoznak az emberek.

Ez a háború azért sajátos, mert Izrael nem egy másik állam hadseregével, hanem egy terrorszervezettel szemben folytat hadviselést. Mit érdemes tudni a Hamászról, kikkel háborúzik Izrael?

Miután 2005-ben az izraeli katonák és mintegy 7000 zsidó telepes kivonult a Gázai övezetből, 2006 elején, a mindeddig utoljára megtartott palesztin választásokon a Hamász (Iszlám Ellenállási Mozgalom) győzött a palesztinok másik szervezetével, a Fatahhal szemben, és 2007 óta vezeti ezt a térséget. Ciszjordániában is nyernének, ha ott megtartanák választásokat, mert ott is nagyon népszerűek. Két évtizede inkább csak a radikális muszlim szervezetről, az Iszlám Dzsihádról hallottak azok, akik követték a közel-keleti fejleményeket. Azután megjelent a semmiből a Hamász, és most már az Iszlám Dzsihád csak kismiska a nézeteit és módszereit tekintve hozzájuk képest. Van köztük amúgy rivalizálás, de amikor terrorista akciókról van szó, akkor egyetértenek. Ami a Hamász módszereit illeti: a zsidók elleni terrortámadásokkal akar folyamatosan nyomást gyakorolni a szerintük megszálló izraeli államra. Egy darabig viszont úgy tűnt, hogy mivel gyakorlatilag kormányként működik egy kvázi államban, a Hamász megszelídül. Legalábbis a demokráciákban az szokott történni, hogy ha egy szélsőséges párt hatalomra jut, akkor valahogy mégiscsak próbál igazodni valahogy a fősodorhoz. Így sokan gondolták azt, hogy a Hamász a korábban a Jasszer Arafat volt palesztin elnök vezette Fatahhoz hasonlóan átalakul egy bürokratikus politikai szervezetté, amelynek van ugyan katonai szárnya is, de a politika, a diplomácia eszközeit használja. Ám úgy tűnik, mindenki tévedett, az izraeli hírszerzést is beleértve. Mert azzal, amit most elkövetett, a Hamász megmutatta, hogy inkább az ISIS-hez és az Al-Kaidához áll közelebb, és nem egy felelős politikai szervezet, aminek adminisztrációs feladatai vannak.

És mit érdemes tudni a Gázai övezetről, amit a Hamász az irányítása alatt tart?

Ez a világ talán legsűrűbben lakott területe, ahol mintegy 2,3 millió palesztin él egy nagyjából kétharmad bukarestnyi területen. Hivatalosan Palesztina része, Ciszjordánia mellett a másik területi egysége, de a két rész nem határos egymással. A zsidó állam az 1967-es hatnapos háborúban foglalta el Egyiptomtól Gáza városát és környékét, illetve Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordániát és Gázát is, miután megtámadták az arab államok. Aztán 1973-ban jött a jom kippuri háború, amikor ugyanez történt. A két nappal ezelőtti események pedig kísértetiesen emlékeztetnek a napra pontosan 50 évvel ezelőtti történésekre. A sors fintora, hogy hetek óta az ötven éves évforduló ürügyén sorra jelentek meg elemzések arról, hogy mi történt 1973-ban jom kippurkor, hogyan érhette ennyire meglepetésszerűen Izraelt a környező arab államok támadása. Íme, 50 évre rá, napra pontosan ugyanaz történik. Persze most nem államok, hanem egy terrorszervezet támadta meg Izraelt, de a hírszerzés ugyanúgy nem volt felkészülve erre. És most már tényleg nincs semmilyen mentség, hiszen egyrészt tanulhatott volna a saját hibájából, másrészt most már teljesen más a technikai felszereltsége. Visszatérve 1973-ra: akkor Izrael elfoglalta a Sínai-félszigetet is, három hét alatt sikerült legyőzni az ellenségeket. A Szuezi-csatornánál kötötték meg a tűzszünet, és 1981-ig, tehát 8 éven keresztül Izrael a saját területénél három-négyszer nagyobb Sínai-félszigetet is birtokolta, beleértve Gázát. Amikor 1981-ben Izrael különbékét kötött Egyiptommal, akkor Izrael, a béke és az államiságának elismerése fejében, átengedte Egyiptomnak a Sínai-félszigetet, a Gázai övezetet azonban nem. Gáza pedig szomszédos a Sínai-félszigettel, ahonnan alagutakon át fegyvereket csempésznek be. Az lett volna Izrael számára kedvező megoldás, hogy a Sínai-félszigettel együtt Gáza is Egyiptomhoz kerüljön, és akkor nyilván Kairó feladata lett volna ezt a darázsfészket kezelni. Ez nem történt meg. Gáza megmaradt Ciszjordáinával együtt izraeli ellenőrzés alatt levő területként 2006-ig, amíg Izrael kivonta onnan a katonáit és a telepeseit. Azóta kedvére garázdálkodik azóta is a térségben a Hamász, és a szervezet Irán támogatásával folyamatosan erősödött.

Honnan szerzi be a fegyvereit ez a szervezet?

Részben Egyiptomból, de nem az egyiptomi hatóságok támogatásával, illetve részben a Földközi-tengeren keresztül. A forrásokat pedig minden jel szerint Irán biztosítja. Amúgy többször is jelezte az izraeli hírszerzés, hogy Irán áruszállítónak vagy olajszállítónak álcázott hajókon fegyvereket visz a térségbe, amik kisebb hajókon vagy csónakokon bekerülnek a gázai területi vizekre is.

Laikusként innen úgy tűnik: Izraelnek akkora katonai ereje van, hogy néhány nap alatt el tudná foglalni a teljes Gázai övezetet, és fel tudná számolni a Hamász terrorista fészkeit. Miért nem teszi meg?

Az izraeli hadsereg mára már túlságosan a technológiára hagyatkozik, az emberi tényező háttérbe szorult. Ez egyébként nem csak a katonaságra érvényes, hanem bármelyik területre, amit a technológia vezérel. Az izraeli hadsereg mindenesetre arra törekszik, hogy a hadviselést ne az emberek végezzék, hanem a robotizált fegyverek, így a katonák fokozatosan monitorokat figyelő tisztviselőkké alakultak át, akik botkormányokkal drónokat irányítgatnak. Csakhogy most a másik oldalon nem nehézfegyverzettel, tankokkal, repülőkkel felszerelt katonák állnak, hanem terepjárókkal, motorbiciklikkel vagy akár sárkányrepülőn közlekedő fegyveres csoportok. Ők a jelek szerint könnyedén túl tudnak járni a robusztus, de elkényelmesedett izraeli hadsereg eszén. A szárazföldi hadműveletektől azért ódzkodik az izraeli katonai vezetés, mert ez óhatatlanul is áldozatokkal jár. Egy dolog a levegőből drónokkal, vadászrepülőkkel bombázni is egy olyan területet, amelynek légelhárítása sincs. És más dolog behatolni az ellenséges területre felszámolni egy terrorszervezetet. Ez már nem egy számítógépes játék. Márpedig szárazföldi hadműveletekre, közeli tűzharcokra szükség lesz, ha ki akarják szabadítani a túszokat és le akarják vadászni a Hamász terroristáit. Ez pedig nem egy népszerű döntés, mert az izraeli hadsereg nem zsoldosokból áll, hanem olyan sorköteles katonákból, akiknek családjuk van. De úgy tűnik, a döntés megszületett, mert most tömegesen behívták a tartalékosokat is.

Milyen magyarázatok születtek eddig Izraelben arra, hogy a legendásan hatékony külföldi, illetve katonai hírszerzést váratlanul érte a Hamász akciója?

Senki nem tudja még a magyarázatot, mindenki ezt próbálja megfejteni. Nincsenek válaszok. Most persze a döntéshozók arról beszélnek, hogy majd akkor foglalkozunk a miértekkel és a felelősségre vonással, amikor túl vagyunk a háborún. Mindenesetre most ez egy olyan pillanat volt, amikor azt láthatta mindenki, hogy meztelen a király. És ez azért is nagy baj, mert ezt az ellenség is látja, és felbátorítja. Ennek hosszú távú hatása is lehet, mert ez eddig a félelem tartotta vissza Izrael ellenségeit attól, hogy az országra rátörjenek.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök egységkormány megalakítására kérte a parlamenti pártokat. Miért látja ennek szükségét?

Ő szeretné egy időre félretenni a politikai csatározásokat, amelyek főként a szélsőjobboldali erőket is magába foglaló kormánya által erőltetett igazságügyi reformokkal kapcsolatosak. Ez most visszaütött, hiszen korábban minden fontosabb volt, mint az ország biztonsága, és ezt most a szemére is hányják. Netanjahu valószínűleg érzi, hogy nincs tovább, engednie kell és meg kell próbálnia maga mellé állítani az ellenzéki pártokat is egy ilyen pillanatban. Ahogy egy afrikai diktátor mondta: ha nem tudsz egy forradalmat megakadályozni, akkor állj az élére.

A nemzetközi sajtó a szombati eseményeket Izrael Pearl Harbourjának nevezte. Mennyire találó Tel-Avivból nézve ez a hasonlat?

Sokan meg az amerikai 9/11-gyel húztak párhuzamot, egy időben közelebbi eseményhez hasonlítva a Hamász támadásait. A lélektani hatásait tekintve mindkét hasonlat illik erre, mert nagyon felkészületlenül érték és traumatizálták az izraeli társadalmat a történtek. Persze azt az idő fogja eldönteni, hogy a történelmi súlyukat tekintve mennyire helytállóak ezek a párhuzamok.