Putyin úgy javasol béketárgyalást, hogy valójában a háború folytatásával számol

Valamilyen formában látszólag mindenki az öldöklés befejezéséről, a tűzszünet és a béke megteremtéséről, mielőbbi, feltétel nélküli tárgyalások megindításáról beszél az orosz–ukrán háborúban nyugati, ukrán és orosz részről is, valójában azonban a Kreml épp olyan távol van az Ukrajna által támogatott azonnali tűzszünettől, mint az elmúlt hónapokban bármikor.

Ez akkor is igaz, ha eközben Vlagyimir Putyin felvetette, hogy Oroszország kész közvetlenül tárgyalni az ukrán féllel, amire válaszul Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Donald Trump nyomására bejelentette, készen áll az isztambuli találkozóra – de személyesen az orosz elnököt várja majd. Moszkva utólag előkerült és rejtett feltételeiből az látszik, hogy továbbra is a háború folytatásával számol, bár ezzel együtt nem kizárt, hogy létrejönnek a közvetlen tárgyalások Ukrajna és Oroszország között.

Putyin egyelőre nem jelezte, hogy elmenne-e Isztambulba, a keddtől péntekig a Közel-Keleten tartózkodó Trump viszont hétfőn azt mondta, hogy szerinte ott lesz a két vezető Törökországban. Sőt, az amerikai elnök azt is pedzegette, hogy elgondolkozott rajta, hogy ő is odarepül majd, „nem tudom, hol leszek majd csütörtökön, annyi találkozóm lesz.”

Ezért az sem kizárt, hogy ahhoz hasonlóan érkezne Isztambulba az eredetileg Szaúd-Arábiát, Katart és az Egyesült Arab Emírségeket érintő körútja közben, ahogyan 2019 júniusában Japánból vetette fel, hogy másnap harmadszor is találkozna Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel, akivel együtt aztán rövid időre át is lépett a demilitarizált zónában észak-koreai területre.

Oda-vissza üzengetések és javaslatok

Az Oroszország által Ukrajna ellen indított, negyedik éve tartó háború körüli diplomáciai manőverek legújabb fejezete elsőre nem ígér látványosan gyors elmozdulást a béke felé, annak ellenére, hogy nagy volt a mozgolódás az elmúlt napokban Washingtontól Párizson és Kijeven át Moszkváig, miközben mindenki tárgyalásokról beszélt és a tűzszünet, valamint a béke fontosságát hangsúlyozta.

Szombaton Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit és Donald Tusk lengyel miniszterelnök Kijevben tárgyalt. Megállapodtak abban Zelenszkijjel, hogy az eredetileg még az amerikaiak által javasolt, 30 napos teljes körű tűzszünet mellett állnak ki. Megüzenték Moszkvának, hogy amennyiben Oroszország ezt hétfőig nem fogadja el, úgy újabb szankciókkal nézhet szembe. Kiemelten fontos volt, hogy telefonon beszéltek Trumppal, aki támogatásáról biztosította a „tettre készek koalíciójának” kezdeményezését.

Ez lehetett a kulcs, amely miatt az orosz elnök vasárnapra virradó éjszaka a Kremlből közvetített televíziós beszédet tartott, amelyben azonban a tűzszüneti követelésre egyetlen szóval sem reagált. Annyit mondott, hogy Oroszország komoly tárgyalásokra törekszik, amelyek célja, hogy „előmozdítsák a tartós és erős békét”, és nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a tárgyalások eredményeként Oroszország és Ukrajna „új tűzszünetet” kössön, írta a BBC. Új elem volt viszont, hogy május 15-i kezdettel felvetette a közvetlen tárgyalások lehetőségét Isztambulban, azaz a helyszín az lenne, ahol 2022 márciusában az akkor alsóbb szinteken folyó tárgyalások megszakadtak, miután az orosz hadsereg bucsai mészárlása ismertté vált. „Nem mi mondtuk fel akkor a tárgyalásokat” – jegyezte meg az elnök.

„Pozitív jel, hogy az oroszok végre elkezdték fontolóra venni a háború befejezését. És a háború valódi befejezésének legelső lépése a tűzszünet” – így reagált Zelenszkij vasárnap délelőtt az X-en. Diplomatikus reakciójában azt írta: „Az egész világ nagyon régóta várt már erre. Az öldöklést egyetlen napig sincs értelme folytatni. Azt várjuk Oroszországtól, hogy holnaptól, május 12-től kezdődően erősítse meg a teljes, tartós és megbízható tűzszünetet, Ukrajna pedig készen áll ennek teljesítésre”. Európai vezetők is hangsúlyozták, hogy először az általuk támogatott tűzszünetre van szükség.

Putyin tűzszünetet megkerülő javaslatát Washingtonból is előbb elutasítással fogadták. A tűzszünet szükségességét hangsúlyozta Keith Kellogg, Trump orosz–ukrán ügyekre kinevezett megbízottja, aki egyre inkább csak ukrán vonalon illetékes, mert az oroszok felé háttérbe szorult az eredetileg közel-keleti különleges követtel, a diplomata múlttal nem rendelkező ingatlanvállalkozó Steve Witkoffal szemben. Mindezt Trump a saját közösségi oldalán, a Truth Socialön aztán hamar felülbírálta: szerinte találkozniuk kell az oroszoknak és az ukránoknak, és Ukrajnának azonnal el kell fogadnia a javaslatot, akkor is, ha Putyin nem fogadja el a tűzszünetet, mert a találkozóval „az amerikai és az európai vezetőknek legalább nyilvánvalóvá válhat, hányadán állnak” a háború lezárásának szándékával.

Zelenszkij hamar újabb poszttal jelentkezett, amiben kiírta, hogy a 30 napos tűzszünetre van szükség, ez teremtene alapot a diplomáciának. Ugyanakkor azt is jelezte, személyesen megy el Isztambulba.

„Várni fogom csütörtökön Putyint Törökországban. Remélem, az oroszok ezúttal nem keresnek kifogást”.

Az Axios ukrán diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, hogy – miután beszélt az amerikai elnökkel – Zelenszkij akkor is készen áll az isztambuli találkozóra, ha Moszkva nem járul hozzá a tűzszünethez.

Kérdés, mennyire megalapozott ez az utóbbi megállapítás, elvégre az ukrán elnöki hivatalt vezető Andrij Jermak hétfőn megjelent interjújában továbbra is arról beszélt, hogy a tűzszünet életbe lépése nélkül nem lehetséges a közvetlen tárgyalás az oroszokkal, akiket nem képviselhet más, mint Putyin. „Ismer valaki mást, aki ilyen szintű döntéseket hozhat és garantálhatja azok teljesítését?” – érvelt Jermak az elnöki szintű találkozó mellett, amely az első lenne a 2022 februárjában Oroszország által indított invázió kezdete óta. Az oroszok azonban egyelőre nem jelezték, hogy Putyin elmenne Isztambulba, közben pedig bármilyen tűzszünethez az ukránoknak szánt fegyverszállítások leállítását követelték.

Mindenkinek béketörekvést kell sugároznia

A fenti nyilatkozatok alapján tehát minden bizonnyal ez a nyugati tűzszüneti javaslat is arra a sorsra jut, mint a korábbiak: az ukrán elnök elfogadja, az orosz elnök viszont olyan egyéb feltételeket fogalmaz meg, amelyek valójában lehetetlenné teszik az érdemi megbeszélést. Viszont egy ideig alkalmasak arra, hogy a béke gyors megteremtését már elnökválasztási kampányában megígérő Trump úgy érezze, Putyin hallgat rá. Ezt az orosz elnök ki is használta az elmúlt hónapokban.

Az amerikai elnök néha ugyan megfogalmazta kétségeit az orosz elnök szándékának őszinteségével kapcsolatban, de aztán minden zajlott a korábbi mederben: Nyugatról Ukrajnával egyetértésben javaslatok jöttek az azonnali tűzszünetre, Putyin alternatív, szűkebb körű fegyverkorlátozást ajánlott fel, miközben a harcok mentek tovább.

Azt azonban a Kreml és Kijev is el akarta kerülni, hogy úgy tűnjön, épp rajtuk fut zátonyra egy békét célzó kezdeményezés. Putyin márciusban is így tett, amikor az amerikai részről felmerült az a 30 napos tűzszüneti javaslat, amelybe az ukrán fél belement. Putyin nem utasíthatta el nyíltan, de nem akarta azt sem, hogy úgy tűnjön, egy amerikai–ukrán javaslatot fogadott el passzív félként, ezért alternatívával állt elő: az energetikai infrastruktúrát célzó támadások 30 napos kölcsönös szüneteltetésébe egyezett bele. Aztán viszont mindkét fél azzal vádolta a másikat, hogy ezt sem tartotta be.

Mindez már akkor arra utalt, hogy valójában az orosz fél a tárgyalásokat ebben a szakaszban nem tekinti a megállapodáshoz vezető útnak, hanem időhúzásra játszik, hogy jobb pozíciókat érjen el a fronton.

A felszínen kompromisszumkésznek tűnő szavaival Putyin el akarta bizonytalanítani az Ukrajnát támogató nyugati országokat, és megerősíteni Trumpot abban, hogy a béke valódi kerékkötője Ukrajna.

A szombati kijevi látogatáson az európai vezetők épp ezt a taktikát igyekeztek megtörni. Ezért is volt fontos, hogy az európai vezetők Putyin felé is világossá tegyék, hogy Trump is támogatja a törekvésüket.

Putyin ezért gyorsan egy kitérő manőverrel reagált: figyelmen kívül hagyta a lényegi követelést a tűzszünetre vonatkozóan, de ellenjavaslattal élve tárgyalást kínált. „Megy a háború, tárgyalásokat javaslunk, mi rossz van ebben” – tette fel a kérdést Putyin, figyelmen kívül hagyva, hogy a tárgyalásokat érdemben előmozdító teljes fegyvernyugvást ő maga nem fogadta el.

Putyin az ukránokat vádolta az energiainfrastruktúrára vonatkozó tűzszünet megsértésével, és azt is bevetette, hogy ő maga már javasolt több rövidebb tűzszünetet is, a háromnapos fegyvernyugvást húsvétkor – Zelenszkij szerint jól mutatta Putyin hozzáállását, hogy azon a hétvégén is drónokkal támadta Ukrajnát – és a II. világháború végének 80. évfordulójára ígért tűzszünetet május 8-10. között. Múlt pénteken Moszkvában katonai parádét is tartottak, külföldi vezetők társaságában, igaz, nyugati vendégek nélkül. Ezt a tűzszünetet Ukrajna hivatalosan valóban nem fogadta el, de súlyosan nem is sértette meg.

A máskor igen türelmetlen, a diplomáciai normákat előszeretettel áthágó, Zelenszkijt akár a kamerák előtt letorkollni kész Trump igen elnéző Putyinnal, noha az orosz elnök már többször egyértelműen keresztülhúzta számításait. Nyilvánvalóvá tette, hogy az elnökválasztás során a béke gyors megteremtésének ígéretével magát fényező Trump az elnöki székből sem tudta nem hogy egy, de száz nap alatt sem tető alá hozni a békét. Mindezt Putyin bármiféle kompromisszumos javaslat nélkül, úgy érte el, hogy eközben Trump rengeteg gesztust tett felé, Ukrajnát és az EU-t is kihagyva közvetlen tárgyalásokba kezdett az oroszokkal, és az Ukrajnából elfoglalt területek megtartásának lehetőségét is felvetette.

Putyin előfeltételek nélküli előfeltételei

Egyelőre Moszkva azt sem közölte, hogy a hangsúlyozottan „közvetlen tárgyalások” Putyin részvételét jelentenék-e. Az elnök tanácsadója, Jurij Usakov csak annyit mondott, a delegációk személyi összetétele akkor derül ki, amikor erről Putyin maga nyilatkozik. A Kreml tehát igyekszik nyitva hagyni az elnöki szintű részvétel kérdését, ami arra is utalhat, hogy Putyin korábban még arról beszélt, nem tekinti legitimnek a kijevi vezetést, mondván, Zelenszkij mandátuma lejárt, választásokat azonban nem tartottak.

Ez persze lehetetlen is volna, már csak azért is, mert az ország csaknem ötöde orosz megszállás alatt áll, 5-6 millióan külföldre menekültek és további milliók élnek Ukrajnában belső menekültként. A Kreml szerint az ukrán törvények nem rendelkeznek az elnöki mandátum meghosszabbításáról háború esetére sem, így a legitim vezető valójában a házelnök lenne. Az a Ruszlan Sztefancsuk, aki az elmúlt napokban épp Budapesten járt, megkoszorúzta a málenkij robot áldozatainak emlékművét, hétfőn pedig a parlamentben szólalt fel az Európai Unió Parlamenti Elnökeinek Konferenciáján.

Putyin ügyelt arra, hogy a nyilatkozata önmagában látszólag nyitottságot tükrözzön: ezért mondta, hogy „mindenféle előfeltétel nélküli” tárgyalást javasol. Csakhogy az előfeltétel nélküliség azt is jelenti, hogy Oroszország a megbeszélések alatt is folytatja a harcokat, tűzszünetről tehát egyelőre nem lehet szó, a tárgyalást előbb el kell indítani. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov vasárnap azt is megjegyezte, hogy a tűzszünethez egyébként is a Nyugatnak kell többet tennie, így le kell állítania az Ukrajnába irányuló szállítmányokat is – azaz a feltétel nélküli tűzszünetet elviekben is elutasítja a Kreml.

A másik lényeges kitétel, hogy ezeket a megbeszéléseket ott folytassák, ahol „a tárgyalások annak idején megszakadtak” – azaz 2022 áprilisában, Isztambulban.

Ez valójában mégis egy sor előfeltételt jelenthet: Ukrajna ugyanis 2022 február-márciusában szorult helyzetben volt, az orosz erők Kijev környékéig jutottak, az ország második legnagyobb városa, Harkiv is ostrom alatt állt, így állítólag maga javasolta, hogy lemond a NATO-tagság igényléséről, nem helyezhet el nyugati katonai kontingenst a területén és Oroszország beleegyezése kellene a jövőben ahhoz is, ha Ukrajna nyugatiakkal akarna hadgyakorlatot tartani.

A fenti, Ukrajna által az orosz félnek küldött állítólagos javaslatok hivatalosan nem jelentek meg, csak forrásokra hivatkozva, részlegesen váltak ismertté az elmúlt három évben. Elvileg bizonyos kérdésekben előnyt is jelenthetne Ukrajnának az akkor Moszkvához eljuttatott javaslatok egy része, ugyanis köztük volt az is, hogy katonai erőt nem alkalmaznak a Krím visszaszerzésére – hanem a félsziget státuszáról 15 évig nem döntenek. Ez a kitétel két dolgot jelentene: a Krímet Oroszország mégsem feltétlenül tekinti sajátjának, valamint, hogy a kelet-ukrajnai Luhanszk és Donyeck vonatkozásában Ukrajna nem mond le a katonai eszközökről.

Csakhogy erről az előnyről szó sincs: Usakov ugyanis azt is világossá tette, hogy a tárgyalások folytatása „a valós helyzet tudomásul vétele mellett” értendő: azaz, ennek alapján tehát Ukrajnának el kellene fogadnia, hogy a Krímmel együtt Donyeck és Luhanszk, valamint a 2022 februárja óta részben elfoglalt Zaporizzsja és Herszon megyék orosz fennhatóság alatt állnak – sőt, Oroszország sajátjának tekinti a két megye azon részeit is, amelyeket nem tudott elfoglalni vagy ellenőrzése alatt tartani az elmúlt három évben.

Putyin „nagy honvédő háborúja”

Oroszország villámháborús tervekkel indult el Ukrajna ellen 2022 februárjában, a háború azonban már negyedik éve tart, ezért a Kreml fokozatosan kénytelen átkeretezni az aktuális emlékezetpolitikának megfelelően. A folyamat régóta zajlik, de az elmúlt napokban két elnöki megnyilatkozás is mutatta, hogy ez új szintre emelkedik.

Putyin a II. világháború, azaz a szovjet–orosz terminológia szerint a Szovjetunió 1941-es német megtámadásától a náci Németország 1945-ös kapitulációjáig tartó Nagy Honvédő Háború lezárásának 80. évfordulóján tartott május 9-i ünnepségen a Vörös téren tartott beszédében néhány mondat után már az ukrajnai helyzetről beszélt. Azaz felemelte a saját maga által indított háborút, és a győzelemmel zárult II. világháborúval állította párhuzamba. Ez egyrészt nem sugall gyors lezárást, másrészt arra sarkallja a társadalmat, hogy fogadja el az egyre inkább hadigazdálkodás közelében működő ország mindennapjait, idővel akár az újabb mozgósítást is, ami 2022 őszén még nagy tiltakozást váltott ki, rövidre is zárták.

Az Ukrajna ellen küzdő katonákat egyre inkább hősökként kezelve idealizálják – elvonatkoztatva attól, mennyi a börtönből toborzott, súlyos büntetése helyett a szabadságot ígérő harcokat és a zsoldot választva frontra vonult fegyveres az orosz hadseregben. Új elem az is, hogy Putyin a szombat esti tévébeszédében már nem is említette az oroszul szvo rövidítéssel önállósult „különleges katonai hadművelet” kifejezést – aminek használatára a sajtót is törvény kötelezi –, hanem katonai akciók mellett egyetlen szóval illette az ott zajló eseményeket: háború.

Többre vágyik a Kreml, mint amennyit Trump ígér

Putyin a saját javaslatával úgy próbálta megőrizni a látszatát annak, hogy nem utasítja el teljesen Trump eddigi közvetítői szerepvállalását, hogy eközben érzékeltette, hogy nem az amerikai vagy nyugati vezetők nyomására cselekszik. Az „isztambuli tárgyalások folytatása” ugyanis azt is jelenti, hogy nem új helyzetről van szó, amely a nyugatiak révén állt elő, hanem hogy Oroszország egy korábban általa elfogadott formátum felelevenítését dobta be.

Hogy a Trump által megoldásnak vélt javaslat és az orosz álláspontok egymástól rendkívül messze állnak, azt jelzi az az orosz kitétel is, amely szerint a tárgyalásoknak a konfliktushoz vezető okok felszámolását kell célozniuk. Márpedig ez nem csupán Ukrajna NATO-tagságának kizárása – ez egyébként is csak a Krím orosz elfoglalása után vált igazán célkitűzéssé – és nem is csupán az eddigi orosz hódítások jogi vagy gyakorlati elismerése.

A „kiváltó okokat” Oroszország részéről már a 2021 decemberében az Egyesült Államoknak eljuttatott javaslatcsomag is taglalta. Ez többek között azt is kimondja, hogy a NATO katonai infrastruktúráját az 1997-es határokra kell visszavinni: ez Magyarországot is érinti, hiszen 1999-ben lépett be a katonai szövetségbe Csehországgal és Lengyelországgal együtt, azaz, az orosz követelés a magyar NATO-tagság kiüresítését is jelentené. Az Egyesült Államok egyébként az orosz javaslatok egy részéről hajlandó lett volna tárgyalni – ez nem vonatkozott az 1999-es bővítésre –, de Moszkva valójában ekkor már nem számolt érdemi párbeszéddel, nem véletlen, hogy a javaslatot már megtárgyalása előtt nyilvánosságra hozta az orosz fél. Valójában tehát már akkor, a 2022 februárjában indított háború előtt is az történt, hogy a Kreml tárgyalásról, a megállapodás szükségességéről beszélt, de a katonai megoldásban gondolkodott.

A helyzet most is valami hasonlót sugall: a tárgyalások felajánlásáról szóló nyilatkozatok csak a felszínt jelentik, az utánuk következő kiegészítések és a nyilatkozatok idején is zajló katonai akciók valójában a háború folytatását rejtik magukban, és mindez nem az Orbán-kormány szerint háborúpárti Nyugat-Európa és Ukrajna miatt van így.

Ettől függetlenül nem kizárt, hogy valamilyen fórumon találkozik Ukrajna és Oroszország hivatalos képviselője, és Trump reményei szerint Zelenszkij és Putyin fog egy asztalhoz ülni Isztambulban. De a fentiek miatt nem tűnik úgy, hogy ettől a „valódi béke”, amelyben egyszerre teljesül Ukrajna biztonságának garantálása és Oroszország kifogásainak orvoslása, elérhető közelségbe kerülne.