Izrael nekiment a Hezbollah határerődjének

A kairosz az időről alkotott legfontosabb emberi tudás, melyben az idő nem mint egyszerű tartam jelenik meg, hanem egy felbukkanó lehetőség kiaknázásának felismeréseként. Az ókori görögök Kairosz istent ugyanúgy ott látták a íj húrjának tökéletes oldásában vagy egy készülő vászon keresztszálainak megfelelő ritmusban történő átvezetésében. De a politikában a kairosz fogalma leginkább Eric Charles White retorikakutató definíciójában terjedt el, eszerint

a kairosz az a múló pillanat, amikor feltűnik egy nyílás, melyen akár erővel is át kell nyomulnunk, ha sikert akarunk elérni.

Izrael 1982 óta áll hadban a Hezbollahhal, és a 2006-os, döntetlenre végződő második libanoni háború óta várt a kairosz nyílásának feltűnésére. Pontosabban nem is várt, hanem maga nyitotta meg ezt a nyílást, kezdve szeptember közepén a libanoni terrorszervezet/milícia/árnyékállam low-tech kommunikációs eszközeinek ezerszámra való felrobbantásával, majd ezt követően egy, a szervezet alapjait megrengető brutális légioffenzívával.

Utóbbi során néhány nap leforgása alatt az izraeli légierő megsemmisítette a Hezbollah elrettentő erejét adó ballisztikus rakétakészlet jelentős részét, végigbombázta Türosztól a Beka-völgyig az összes logisztikai és kommunikációs központot, és – a civil lakosságot sem kímélő – precíziós légicsapásokkal likvidálta szinte a teljes vezetést, köztük a Hezbollahot 1992 óta vezető Haszán Naszrallahot.

A hét elején pedig megkezdődött a szárazföldi művelet is Dél-Libanonban, az izraeli hadsereg csütörtökön újabb 25 dél-libanoni település evakuálására szólította fel a helyieket. A kitűzött cél, hogy az Izraeli határnál lévő településeken élők visszatérhessenek otthonaikba, amiket a Hezbollah tavaly október 8-án megindult rakétatámadásai után kellett elhagyniuk. Izrael prioritása a határ menti „terrorista infrastruktúra” felszámolása Libanonban, ami azt takarja, hogy az IDF utászai a határövezetben szisztematikusan megsemmisítik a tüzelőállásokat, beomlasztják az alagutakat, hogy így nehezítsék meg a Hezbollah esetleges visszatérését.

Miközben pedig azt találgatja a világ, milyen választ adhat Izrael az Irán által kedd este 180 ballisztikus rakétával végrehajtott támadására, a libanoni harcok folytatódnak.

Az MI-t is ráeresztették a Hezbollahra, de így is kemény harcok folynak

Az izraeli előkészítés kulcsfontosságú eleme volt, hogy a katonai hírszerzés 2006 óta alaposan felkészült a Hezbollahból; az elmúlt 14 évben részben a felderítő eszközök ugrásszerű fejlődésének, részben a Hezbollah nemzetközi szerepvállalásaiból fakadó kinyílásának köszönhetően több terabájtnyi adatot gyűjtött a szervezetről és az offenzíva előtt álló akadályokról. A katonai hírszerzés erre szakosodott egysége a mesterséges intelligenciát az adattengerre ráeresztve minden eddigi háborúnál alaposabb előzetes képet nyert a csapatok előtt álló kihívásokról a titkos rakétakilövőktől az út melletti robbanó csapdákig.

A hírszerzési adatok alapján azután az izraeli hadsereg, az IDF már jóval a szeptemberi eszkaláció előtt megkezdte a Hezbollah határ közelében található rejtett fegyverkészleteinek és tüzelőállásainak felszámolását. A hadsereg saját közlése alapján az elmúlt hónapokban hetven kisebb-nagyobb előkészítő rajtaütést hajtott végre a libanoni határon túl.

Ahogy az az elmúlt napokban kiderült, az előkészítés nélkülözhetetlen volt, mert az előőrsök több helyen is kemény ellenállásba ütköztek. Egy Odaiszeh nevű faluban vívott tűzharcban a hadsereg elit kommandója, az Egoz nyolc halottat és több súlyos sebesültet vesztett; a veszteségeket növelte, hogy a Hezbollah aknavetőkkel vette tűz alá a kommandósok kimentésére érkező helikopterek leszállására kijelölt területet.

A beszámolók alapján a Hezbollah aknavetőket, csomópontokon elrejtett robbanószerkezeteket és vállról indítható rakétákat is be tudott vetni. Az IDF adatai szerint csütörtökig nagyjából száz fegyveressel végeztek, és a súlyos veszteségeket az Institute for the Study of War amerikai agytröszt harci eseményeket rekonstruáló napi jelentése szerint közvetett módon igazolhatja az, hogy a Hezbollah felhagyott a név szerinti veszteséglista publikálásával (a veszteségek összehasonlításánál érdemes megjegyezni, hogy a két fegyveres erő, illetve a mögöttük álló közösségek veszteségtoleranciája is más).

A Hezbollah rakétakészletének és indítóinak egy része is bevethető maradt; csütörtökön több mint kétszáz rakétát és öngyilkos drónt indított útnak Izrael felé, azonban ezek az eszközök sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elegendők a komoly csapáshoz. A főleg a katonai erők összevonásának helyszíneire irányzott eszközök egy részét a Vaskupola szedte le, másik részére azonban a pályakalkuláció alapján inkább nem pazarolták a drága légvédelmi rakétákat, hagyták, hogy a senki földjén robbanjanak.

A harcokról szóló hézagos ismereteink szerint az IDF csak lassan nyomul előre. Ezt több tényező is magyarázza. Az egyik a terep: a libanoni határvidéket meredeken felgyűrődő dombok, vízmosások, sziklás meredélyek szegélyezik – keleten, a Golán-fennsík térségében már kifejezetten hegyvidéki a terep. A területet több helyen is sűrű erdő borítja.

A Hezbollah a vadregényes határvidéket ráadásul az elmúlt évtizedekben egy mélységében tagolt gerillavédvonallá alakította át, melynek központi eleme az egyes védelmi gócokat összekötő alagútrendszer, melyet szakértők a Hamász gigantikus föld alatti erődjénél is nagyobbnak és szofisztikáltabbnak tartanak. Az amerikai West Point katonai akadémia elemzése szerint a légkondicionált elsősegélyhelyeket, raktárakat, mosdókat és szállásokat is magában foglaló alagúthálózat köti össze a tüzelőállásokat. Ezeket a védelmi rendszereket 2006-ban a 34 napos háború során az izraeli erőknek nem volt idejük felszámolni, így legalább egy részük a bombázások és előkészítő rajtaütések ellenére jelenleg is működőképes lehet.

A Hezbollah pont erre a háborúra készült

Szakértők a Hezbollah rendkívül jól képzett, a libanoni vagy szíriai hadsereg katonáinál sokkal többre értékelt fegyvereseinek számát a háború előtt 20-30 ezerre becsülték. Rajtuk kívül a szervezet nagyjából még 20 ezer tartalékossal számolhat. Katonai elemzők szerint a Hezbollah fő katonai ereje a gyalogságában áll. Mesterlövészei és páncéltörő rakétákkal felszerelt egységei kiválóan manővereznek, a terepet és helyismeretüket kihasználva tüzelnek, eltűnnek, és az izraeli tűzfölényt kimozogva máshol bukkannak fel. A Hezbollah az izraeli légioffenzívával és titkosszolgálati akciókkal szemben tehetetlen volt, most azonban a háború azon szakasza kezdődött el, mely a szervezetnek leginkább fekszik.

A Hezbollah jelenlegi harcértékével kapcsolatban azonban sok kérdőjel sorakozik: bár a védelmi stratégia alapvetően néhány tucat fős szakaszokon alapul, a kommunikációs rendszer és a katonai vezetés megsemmisülése így is komolyan visszavetheti a fegyvereseit. A légelhárítás területén is komoly hiányosságokkal rendelkezik, bár a birtokában lévő vállról indítható rakétáival a drónokat és harci helikoptereket célba tudja venni.

És végül nem szabad elfelejteni, hogy az izraeli hadsereg eleve a világ egyik legütőképesebb fegyveres erejének számít, az offenzívát végrehajtó 10-12 ezer katona pedig olyan egységekben harcol, melyek Gázában komoly tapasztalatokat szerezhettek a 2020-as évek gerillaellenes harcászatából.

Több tízezer fegyveres semlegesítése az IDF számára azonban így is teljesíthetetlen feladat lehet – mindig érdemes észben tartani, hogy a gázainál nagyobb területet lefedő, jobban felszerelt és jobban képzett ellenféllel kell felvenni a harcot, márpedig a Hamász ellen kitűzött célt, a szervezet katonai erejének és infrastruktúrájának teljes megsemmisítését egy év alatt sem sikerült elérni. A Hezbollah megsemmisítése Libanonban annál is nehezebben teljesíthető, mivel a szervezet fegyveresei adott esetben vissza tudnak vonulni észak felé, ahol folyamatosan végrehajtanak izraeli légicsapásokat, de ahová az IDF szárazföldön csak akkor tudná követni őket, ha a katonai és a politikai vezetés elszánja magát egy 1982-es szintű invázióra (erre jelenleg nincs akarat).

Egyes elemzések szerint a Hezbollahnak a jelenlegi válságos helyzetben alapvetően az a fő célja, hogy megőrizze maradék erőit, ezért vissza fog húzódni az izraeli–libanoni határral párhuzamosan, attól nagyjából 30 kilométerre északra folyó Litáni északi partjaira, hogy ott bekkelje ki az IDF visszavonulását. Az IDF viszont a harcosok semlegesítésénél is nagyobb hangsúlyt fektet a Hezbollah harci képességeit megsokszorozó infrastruktúra felszámolására – azaz Gázához hasonlóan utászok regimentjei kezdenek dolgozni az alagútrendszer berobbantásán, a tüzelőállások eldózerolásán, a felderítők pedig igyekeznek kiásni a lehető legtöbb föld alatti fegyverlerakatot is.

Az biztos, hogy Izrael tartósan távol akarja tartani a határától a Hezbollahot (a biztonsági probléma megoldatlanságára jellemző, hogy a zsidó állam már 1978-ban és 1982-ben is ugyanezzel a céllal indított offenzívát, csak akkor még a Jasszer Arafat-féle Palesztin Felszabadítási Szervezet ellen). Tavaly októberben a legészakibb izraeli településekről ugyanis nem a ballisztikus rakéták fenyegetése miatt kellett kiüríteni több mint 60 ezer embert – ezekkel rendszerint elbánik a légvédelem –; a lakosságot az alacsony röppályát leíró, vállról indítható páncéltörő rakéták belövései veszélyeztették. Ezeket kicsi, mozgékony egységek lőtték ki, és amennyiben az IDF nem szállja meg a határövezetet minimum 5-10 kilométer mélyen – azaz a Hezbollah által leginkább használt orosz Kornet és iráni Almas rakéták hatékony hatótávolságáig –, a belövéseket nem lehet megakadályozni.

A Hezbollah távolabb húzódó egységei és létesítményei azonban nem lehetnek elég távol ahhoz, hogy az izraeli légierő (IAF) ne tudná őket lebombázni. A bombázóoffenzíva egyre kiterjedtebb; az arab nyelvű evakuációs ultimátumokban már a határtól 60 kilométerre északra található települések – köztük a több tízezres Nabatieh városa – lakóit is távozásra szólították fel. A Hezbollah hadianyag-utánpótlásában rá van szorulva az iráni/szíriai importra, ezért az IAF serényen bombázza a szíriai határátkelőket; szerda éjjel még Szíria legnagyobb földközi-tengeri kikötője, Latakiát is légicsapás érte. Itt valószínűleg egy transzportra várakozó iráni fegyverszállítmány semmisült meg, helyi források szerint a polgárháborúban kialakított orosz légibázis területén belül.

Folytatódtak a Hezbollah vezetői elleni célzott likvidálások is. Csütörtök este az IAF többtucatnyi bombát dobott le a dél-bejrúti lakónegyed alatt található bunkerre, ahol a hírszerzés szerint a Hezbollah végrehajtó tanácsának tagjai tartózkodtak, köztük az a Hasem Szafieddi, aki sokak szerint Haszán Naszrallah örökébe léphet – már ha túlélte a gigantikus légicsapást.

Senki nem akar egy második Gázát

A libanoni izraeli offenzíva sorsát azonban nem csak a katonai műveletek határozzák meg, térbeli és időbeli kiterjedése is egy sor külső tényezőtől függ.

Az biztos, hogy Izrael a lehető legerőszakosabban át akarja magát préselni a kairosz feltárulkozó nyílásán, a pusztítás maximalizálása azonban súlyos civil áldozatokkal is jár. A határvidék alapvetően nem olyan városias jellegű, mint Gáza, azaz kevesebb civil kerül a harcok sűrűjébe. Csakhogy a Hezbollah pont a falvakban szokta kialakítani robbanó csapdákkal előkészített, aknavetőkkel belőtt leshelyeit, előszeretettel alakítja ki lakóházak padlásain a ballisztikus rakétakilövőket, és mindennek védelméhez a helyi lakosokat használja fel élő pajzsként.

Bár a civilek eltávolítása érdekében az IDF intéz rendszeres evakuációs felszólításokat bizonyos régiókban, településeken, a gyakorlat azt mutatja, a harcolók és civilek szétválasztása nem ilyen egyszerű. Az IDF ott is felszólítja a civileket, hogy hagyjanak el bizonyos területeket, de a Hezbollah bejrúti parancsnoki központjai és rejtekhelyei elleni célzott likvidálásoknál – tízemeletes házak közé ledobott 80-egynéhány tonnányi bombákkal – értelemszerűen a figyelmeztetés is elmarad.

A libanoni egészségügyi minisztérium becslése szerint legalább 1100 libanoni halottja és csaknem 7000 sérültje van az elmúlt két hét izraeli offenzívájának, azonban a gázai adatokhoz hasonlóan a tisztánlátást Libanonban is nehezíti az, hogy a hatóságok nem választják szét a fegyveres és civil áldozatokat. Az 5,5 milliós országban több mint egymillióan hagyták el lakhelyüket, és igyekeztek biztonságosabb régiókba húzódni. Ez azt jelenti, hogy a konfliktus hatásai nem korlátozódnak a síiták által lakott, a Hezbollah által ellenőrzött régiókra. Segélyszervezetek szerint a káoszban több érzékeny csoportot, például a tömegszállásokra kényszerülő nőket és gyerekeket fenyeget erőszak.

Egy új gázai humanitárius válság kialakulásától és egy kiterjedtebb regionális konfliktustól tartva a nemzetközi közösségből egyre nagyobb nyomás nehezedik Izraelre, hogy fagyassza be az offenzívát. Mivel azonban az Egyesült Államokon kívül egyetlen hatalom sem bír valódi befolyással Izraelre – az USA pedig a zsidó állammal való sajátos viszonya és az elnökválasztási kampány miatt soha nem fog kényszerítő eszközt alkalmazni –, a fegyverszünetnek belátható időn belül semmi esély sincs. Az iráni bosszúcsapásra valószínűsíthető megtorlás csak ideiglenesen vonhat el néhány repülőegységet a libanoni frontról.

A fegyverszünetre azért sincs sok esély, mivel a cél az északi határrégióban lakó civilek visszatelepítése, és az offenzíva az izraeli közvélemény és politikai pártok számára korántsem olyan megosztó, mint a gázai háború, ahol a két prioritás, a totális győzelem és a túszok kiszabadítása komoly politikai törésvonallá mélyült. A Hamász október 7-i terrortámadása miatt komoly népszerűségvesztést elkönyvelő Benjámin Netanjahu politikai pozícióit már az elmúlt hónapokban is javították a Hezbollah elleni akciók, az elmúlt napokban pedig a bukása esetén büntetőperek által fenyegetett kormányfő újabb népszerűségnövekedést könyvelhetett el.

A libanoni háború ugyanakkor Izraelt rengeteg kockázattal is fenyegeti. És nem csak a Hezbollah ellenállása vagy a diplomáciai következmények miatt, hanem azért is, mivel a zsidó államnak több, egymástól nagyon különböző intenzitású és jellegű fronton kell harcolnia. A horizonton ott lebeg egy Irán elleni – jelenleg nehezen körülhatárolható – konfliktus, a gázai háború még nagyon messze van a lezárástól, Ciszjordániában pedig – ahogy azt a csütörtök esti, 18 ember halálát okozó légicsapás is példázza – megfékezhetetlennek tűnik az erőszakspirál.