Joe Biden visszalép az amerikai elnökjelöltségtől

Vasárnap az X-en közzétett közleményében jelentette be Joe Biden amerikai elnök, hogy visszalép a jelöltségtől, nem indul a november 5-i elnökválasztáson. Ebben azt írta, hogy az szolgálja leginkább a Demokrata Párt és az Egyesült Államok érdekeit, ha visszalép. Ezután kizárólag arra akar koncentrálni, hogy teljesítse elnöki kötelességeit a hátralévő időben.

Azt ígérte, hogy a nemzethez intézett beszédében később további részleteket fog elárulni döntésével kapcsolatban. A nyilatkozat első felében Biden elnökségének legfontosabb eredményeit sorolta fel. Szerinte több millió amerikai jutott hozzá megfizethető egészségügyi ellátáshoz, csökkentették bizonyos gyógyszerek árát, fontos klímavédelmi és fegyvertartási törvényeket alkottak.

A visszalépéséről szóló nyilatkozat után nem sokkal újból posztolt Biden. Ebben azt írta, hogy egyik legjobb döntése az volt elnökként, hogy Kamala Harrist választotta meg alelnökének. Egyúttal bejelentette, hogy felajánlja támogatását Kamala Harrisnek, hogy ő legyen a demokraták elnökjelöltje. „Demokraták, itt az ideje, hogy összefogjunk és legyőzzük Trumpot. Csináljuk meg!” – írta a posztban.

A Kamala Harrisról készült portrénkat itt olvashatja, az alelnöki munkájáról itt írtunk bővebben. Biden visszalépése után nem automatikus, hogy ki lesz a demokraták elnökjelöltje, aki az augusztus 19-22. között Chicagóban rendezett jelöltállító gyűlésen válik hivatalossá.

Biden a demokrata előválasztáson – a legtöbb hivatalban lévő elnökhöz hasonlóan – markáns kihívók híján elsöprő győzelmet aratott; az előválasztáson érződött, hogy még a benne kétkedők is inkább 2028-ra tartalékolják ambícióikat. Az előválasztáson delegáltakat (küldötteket) nyert el, az ő kötött szavazatuk és a párt számos egyéb szabálya gyakorlatilag kizárta azt, hogy megakadályozzák Biden hivatalos elnökjelöltségét, ha ő maga nem akart volna visszalépni.

Biden visszalépésével a delegáltak felszabadulnak, és az sokat nyomhat a latba, hogy az elnök Harris támogatását kérte tőlük. Ugyanakkor olyan értesülések is keringtek, hogy a Demokrata Párt vezetése azt tervezi, hogy amennyiben Biden a visszalépés mellett dönt, egy úgynevezett „mini-előválasztást” tartanának, hogy megtalálják az új elnökjelöltet. Ráadásul egy 2024 májusában hozott szabály szerint a delegáltak voksolását már július 21-e és augusztus 7-e között le kell bonyolítani.

Mindenesetre a következő napokban minden bizonnyal már elkezd körvonalazódni, hogy a Demokrata Párt teljes mellszélességgel beáll-e Harris mögé, vagy akad kihívója az elnökjelöltségért. A korábban felmerült lehetséges jelöltekről itt írtunk.

Bárki is lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje, az biztos, hogy Donald Trump lesz az ellenfele. Csütörtökön hivatalosan is az exelnök lett a Republikánus Párt jelöltje a republikánusok Milwaukee-ban tartott jelölőgyűlésén.

Egy CNN-nek nyilatkozó forrás szerint Biden a Covid-fertőzése miatti karanténból, delaware-i otthonából szombat este kérte meg két közeli tanácsadóját, hogy kezdjék el vele együtt fogalmazni a visszalépését bejelentő levelet és megszervezni a bejelentés menetét. A forrás alapján a tanácsadókat és a családtagokat szombat éjjel értesítették a döntésről.

Egyre befolyásosabb demokraták fejezték ki kétségüket

Bár Biden fölényesen megnyerte pártjának előválasztását tavasszal, július közepére viszont elfogyott a levegő körülötte. A fordulat a június végi televíziós elnökjelölti vita után jött el, amin Biden katasztrofálisan szerepelt. A 81 éves politikus gyakran elvesztette beszédének fonalát, sokat dadogott, és nem tudta befejezni az elkezdett mondatait, azóta folyamatosan nőtt rajta a nyomás saját pártjából.

Bident a vasárnapi bejelentése előtt nem sokkal több mint ötven korábbi magas rangú demokrata tisztségviselő szólította fel a visszalépésre. Mark Takano, a képviselőház veteránügyi bizottságának vezető demokrata tagja szombaton a közösségi médián keresztül intézett felhívást az elnökhöz, amelyben tiszteletéről biztosítva Joe Bident, azt írta, hogy a választás tétje túlságosan nagy, majd kérte, hogy az elnök „adja át a fáklyát” Kamala Harris alelnöknek, és engedje át neki a lehetőséget az elnökjelöltségre.

Az utóbbi időben színfalak mögött helyeztek hatalmas nyomást az elnökre saját párttársai, köztük olyan vezető személyiségek, mint Chuck Schumer szenátusi vezető vagy Nancy Pelosi volt házelnök. A CNN szerint Pelosi egy telefonbeszélgetésen nemrég azt mondta Bidennek, hogy a felmérések alapján nem tudja legyőzni Donald Trumpot, és eláshatja a demokraták esélyeit a képviselőház visszaszerzésére a novemberi elnökválasztással párhuzamosan tartott kongresszusi választásokon, ha továbbra is indulni akar egy második ciklusért.

Közben több lap is arról írt, hogy a demokraták kongresszusi vezetői, Chuck Schumer szenátusi vezető és Hakeem Jeffries képviselőházi vezető is külön-külön találkozott az elmúlt időszakban Bidennel, hogy jelezze az elnöknek az aggodalmait a jelöltsége miatt. Állítólag mindketten arról beszéltek Bidennek, hogy az indulása ronthatja az esélyeiket a szenátusi és a képviselőházi többség megszerzéséhez. Utána érkezett olyan értesülés is, hogy Barack Obama volt elnök (akinek Biden volt az alelnöke 8 évig) arról beszélt szövetségeseinek, hogy Biden esélyei csökkentek a győzelemre, és el kéne gondolkodnia jelöltsége életképességén.

Az amerikai Axios hírportál csütörtökön már azt pedzegette, hogy Biden akár már a hétvégén visszaléphet a jelöltségtől, ami végül vasárnap meg is történt.

A győzelemtől a bakikig

Joe Biden 78 évesen kezdte meg elnöki ciklusát, már akkor rekorder volt, senki ilyen idősen nem lett még amerikai államfő. Biden 2020-ban vállalta azt, hogy összefogja a Demokrata Párt széttartó frakcióit és szavazóit, legyőzi Donald Trumpot, és gazdasági–társadalmi reformjaival megágyaz egy, a már kijelölt utódja által vezetett második elnöki ciklusnak.

Biden feleségén és évtizedes barátain kívül senkivel nem egyeztetve azonban már 2021 tavaszán utalt arra, hogy 2024-ben újraindul. Később megerősített döntését a párton belülről a nyilvánosság előtt kevesen kérdőjelezték meg, elhatározását pedig megszilárdították sokrétű törvényhozási és szabályzási sikerei, a 2022-es félidős választás demokraták számára kedvező eredményei, illetve az, hogy a republikánus oldalon az egyszer már legyőzött Trump készülődött a revansra.

Az országos felmérések többsége decemberben néhány százalékpontos Trump-előnyt mért Bidennel szemben, a Gallup felmérései alapján pedig Biden kormányzásának megítélése idén év elején valamivel rosszabb volt, mint Trumpé a 2020-as választási év kezdetén. Az elnökválasztási évre ráfordulva mind Biden, mind Trump rendkívül népszerűtlen volt, az elnök esetében 40 volt a róla jó, 55 százalék a rossz véleménnyel lévők aránya, az exelnök esetében 42-53 volt ez a bontás.

Biden népszerűtlenségének lehetséges okairól itt írtunk részletesebben. Ezek közé tartozhatott, hogy a koronavírus-járvány óta az amerikai gazdaság állapotának társadalmi megítélése teljesen eltért a makroadatok alakulásától: miközben a statisztikák erős növekedést, reálbér-emelkedést és mérséklődő, májusra mindössze 3,4 százalékos inflációt mutatnak, addig az emberek úgy gondolják, rosszabbul élnek, mint négy éve.

A potenciális okok között lehet, hogy a gazdasági helyzet megítélése egyre pártosabbá válik; hogy az embereket elsősorban az infláció nominális értéke érdekli, azaz az árak emelkedését akkor is rosszul élik meg, ha fizetésük még jobban emelkedik. Egy tágabb magyarázat, hogy Biden és a Demokrata Párt félrediagnosztizálta az amerikai nép gazdaságpolitikai vágyait, a nagy állami iparpolitikai és infrastrukturális programoknak semmi hatásuk nem volt az elnök népszerűségére, sőt, a zöldberuházások támogatása kifejezetten népszerűtlen.

Biden feltűnően gyengén szerepelt a fiatalok körében, a hagyományosan balra húzó rétegben egyes felmérések szerint kiegyenlítettebbé vált a két párt iránti szimpátia. A magyarázatok között van balról a gázai háború és Izrael (lanyhuló) amerikai támogatása, valamint a Biden zöldpolitikájával kapcsolatos elégedetlenség, ami az újbalos aktivistákat elfordította a Demokrata Párttól; de felmérések alapján azért ennél fontosabb volt a lakhatási helyzet, a Biden korával kapcsolatos aggályok, valamint általában véve a politikából való kiábrándultság. Biden sokat vesztett népszerűségéből a latinók és feketék között is.

Biden az előválasztási kampányt ugyan tisztességgel végigvitte, de igazán komoly kampányharcot nem kellett vívnia. Ellenfelei közül Robert F. Kennedy még az előválasztások előtt visszalépett (majd elindult független, a két nagy párton kívüli jelöltként), Dean Phillips és Jason Palmer márciusban, illetve májusban léptek vissza, Marianne Williamson pedig már a folyamat végén, júniusban adta fel. A demokrata elnökjelölt kiválasztási folyamatának lefutottságát jelezte, hogy Biden minden tagállamban és társult területen nyert (Amerikai Szamoa kivételével, ahol Palmer futott be az élen), és a második legtöbb delegált utána az el nem kötelezett lett – amivel több tagállamban Biden gázai politikája ellen tiltakoztak.

Már az előválasztási kampányban is voltak Bidennek kellemetlen bakijai. Február elején egy mondaton belül kavarodott bele a nevekbe, országokba és évszámokba is egy Las Vegas-i beszédében: François Mitterrand-ról beszélt mint Németország aktuális vezetőjéről, holott Emmanuel Macronra utalt. Később a már elhunyt Helmut Kohlt említette jelenlegi német kancellárként. Renoméjának az se tett jót, amikor az otthonában talált aktákkal kapcsolatos vizsgálat végén Robert Hur különleges jogtanácsos azt mondta Bidenről, hogy „rossz memóriájú idős ember” benyomását kelti, ezért nem érdemes beperelni. Hurt egy későbbi kongresszusi meghallgatáson egyébként mindkét oldal élesen támadta ezért (is).

Február közepén Vlagyimir Putyin orosz elnök jelezte, inkább Bident támogatja a Fehér Házért zajló küzdelemben, mivel „tapasztaltabb, kiszámíthatóbb ember, régi vágású politikus”. Biden állapotáról azt mondta, legutóbbi találkozójukon nem látott aggasztó jeleket az elnökön. Miközben azért Donald Trump is vétett beszédében hibát (Biden helyett többször Barack Obama előző előtti elnököt emlegetve), az elnök egy egészen éles és tüzes beszédben mutatta meg fittebb oldalát március 7-i évértékelőjén a kongresszus két háza előtt.

Március 12-re elég delegáltat gyűjtött össze mindkét nagy párt jelöltje, így egyértelműnek tűnt, hogy Biden és Trump meccselnek újra novemberben az elnöki székért. Az elnök Izrael katonai támogatása miatt eközben egyre komolyabb, párton belüli támadások kereszttüzébe került, így egy ponton már ő is bírálni kezdte az izraeli kormány stratégiáját. Április 18-án a pápuákat sértette meg, amikor egy pittsburgh-i kampányeseményen nagybátyja új-guineai lezuhanásáról, és a kannibálok általi majdnem megevéséről beszélt. Május elején pedig olyan szövetséges országokat is idegengyűlölőnek minősített, mint – a bevándorlást szigorúan kezelő – Japán vagy India.

„Én vagyok az elnök, de egyben apa is. Jill és én szeretjük a fiunkat, és nagyon büszkék vagyunk arra a férfira, aki lett” – mondta Joe Biden azután, hogy fiát, Huntert június 11-én elítélte az esküdtszék fegyverbirtoklási ügyében. Biden jelezte, hogy elnökként nem akart beleavatkozni az ügybe, elfogadta az esküdtek döntését, elnöki kegyelmet sem tervez, és kampánycsapata élesen szembeállíthatta őt Trumppal, akiről úgy vélték, valószínűleg kegyelmet adna magának az ellene (szövetségi szinten) zajló ügyekben, ha elítélik.

Biden beiktatása óta számos felvétel készült arról, hogy a mozgása sokszor darabos, belezavarodik mondatokba vagy érthetetlenül beszél. Ezeket a republikánus oldalhoz közel álló site-ok persze sokszor felnagyították, manipulálták és terjesztették, kialakítva a jobboldalon egy teszetosza, a kor által meghajlított, az elnökségre már alkalmatlan ember képét (ezt a Fidesz-közeli propaganda is előszeretettel sulykolja). Viszont az világos volt a június 27-re előrehozott jelölti tévévita előtt, hogy Bidennek a fő kihívás a korával, egészségi és szellemi állapotával kapcsolatos kételyek eloszlatása lesz, miután ezen a téren elég mély volt a szakadék a 81 éves elnök és 77 éves kihívójának megítélése között.

A szörnyen sikerült vita

A tévévitán aztán Trump se lépett túl az árnyékán, de Biden katasztrofálisan jött ki belőle. Biden nem tudott megfelelően reagálni, amikor Trump hazudott, az elnök sokszor belezavarodott mondandójába, érthetetlenül motyogott. Jellemző adat volt a vita után, hogy a CNN instant közvélemény-kutatása alapján a nézők 67 százaléka szerint Trump nyerte azt.

Már másnap a félelem hullámai söpörtek át a demokraták sorain, egyesek Biden visszalépését kérték, követelték, mások kitartottak mellette, miközben az amerikai média elkezdte vizsgálgatni, technikailag hogyan lehetne kivitelezni egy visszaléptetést, és ki lehetne így befutó Biden helyett (Gavin Newsom kaliforniai és Gretchen Whitmer michigani kormányzó, és persze Kamala Harris alelnök neve merült fel, őket itt mutattuk be korábban). A legtöbb felmérés ekkor már hónapok óta fej fej melletti eredményt, de Trump előnyét jósolta, és a kulcsfontosságú csatatérállamok megnyerésére a republikánus jelöltnek adtak nagyobb esélyt.

Innentől indult be igazán a pingpong a szavakkal, vajon visszalép-e Biden a demokrata jelöltségtől, vagy sem. Június 28-án Seth Schuster kampányszóvivő azt mondta: „Hát persze, hogy nem lép vissza!”, míg Jen Psaki, a Fehér Ház szóvivője közölte, kifejezetten káros arról beszélni, hogy Biden legyen-e a Demokrata Párt jelöltje. Eközben az elnök azzal indokolta gyenge szereplését a vitán, hogy egy hazudozóval nem lehet rendesen vitázni, később pedig elismerte, már nem vitázik olyan jól, mint régebben: „Nem járok olyan könnyedén, mint régen, nem beszélek olyan simán, mint régen, nem vitázom olyan jól, mint régen.”

Biden szereplését az a Barack Obama is védelmébe vette, akinek ő volt az alelnöke nyolc évig. Sokatmondó volt, hogy június 29-én a demokraták mellett általában kiálló, liberális New York Times szerkesztősége is visszalépésre szólította fel Bident. Ezt a vonalat erősítette a CBS News és a YouGov kutatása is: a demokrata szavazók 72 százaléka mondta, hogy Biden a mentális és szellemi állapota alapján nem alkalmas egy újabb elnöki ciklusra, a válaszadók fele szerint emiatt nem is kéne indulnia a választáson. Ennek dacára a családi kupaktanács, az élen a first lady Jill Bidennel kiálltak az elnök újrázása mellett. (Ekkoriban egy stúdióbeszélgetésben elemeztük ki, a Biden-féle időzített bombától szabadulni akar-e a Demokrata Párt.)

A Biden-stáb újabb és újabb indokokat hozott fel a rossz tévészereplésre, mondván a sok tengerentúli utazás és időeltolódás miatt jetlagben szenvedett az elnök, aki elismerte, majdnem belealudt a vitába. A megfázás és torokfájás is előkerült a magyarázkodás során. Az elnök egy közeli szövetségese július 3-án azt mondta, Biden tisztában van vele, hogy elbukhatja a Demokrata Párt elnökjelöltségét, ha a következő időszakban nem tud meggyőzően szerepelni a nyilvánosságban, ezért minden szem az adott heti nyilvános megjelenéseire és a friss közvélemény-kutatásokra szegeződött.

No meg Donald Trumpra, aki egy kiszivárgott, vita utáni felvételen kijelentette egy golfkocsiban ülve: „Belerúgtam abba az öreg, lerobbant szarkupacba.” Trump és a republikánusok azonban már elkezdték Kamala Harrist is keményebben támadni, akiről azt sejtették, hogy Biden visszalépése esetén a legesélyesebb jelölt lehet.

Bár eleinte úgy tűnt, Bidennek akár sikerülhet úrrá lennie a pártlázadáson, idővel egyre több demokrata képviselő követelte nyilvánosan a visszalépését, ezzel párhuzamosan pedig a párt nagyobb pénzügyi támogatói azzal kezdtek el fenyegetőzni, hogy elzárják a pénzcsapot, ha Biden nem lép vissza. Többek között a Disney-örökös Abigail Disney is bejelentette, szünetelteti a Demokrata Párt támogatását, amíg Biden az elnökjelöltjük. Július 5-én Biden egy mindenki által várt ABC-interjúban úgy fogalmazott, csak akkor szállna ki, ha a „Mindenható Úr” mondaná neki.

A tévévita után nőtt a nyomás Bidenen

Pár nappal később George Clooney szintén a New York Times hasábjain érvelt Biden visszalépése mellett, mondván, ő személyesen látta az elnököt egy júniusi adománygyűjtő eseményen, ahol szerinte nem a régi önmagát idézte. Eközben sorban jelentek meg olyan közvélemény-kutatások, amelyek jóval Trump mögé mérték az elnököt, különösen a választás szempontjából döntő csatatérállamokban. Sőt, olyan kutatások is megjelentek, amelyek szerint a demokrata szavazók kétharmada szeretné Biden visszalépését.

A Trump ellen megkísérelt merénylet ideiglenesen megtörte a Biden visszalépését követelő hangok lendületét, a héten tartott republikánus jelöltállító gyűléstől pedig egyes források szerint azt remélte Biden, hogy eltereli a figyelmet saját problémáiról. A konvenció azonban flottul ment, Trump bejelentette az alelnökjelöltjét, többen pedig a vártnál mérsékeltebbnek ítélték a beszédeket. A republikánusok professzionalizmusa egyesek szerint megerősíthette azt az elképzelést egyes demokratákban, hogy Trumpék nem fogják nekik elveszíteni a választást.

A héten egy interjúban Biden azt mondta, nem érzi úgy, hogy hátraléphetne, miközben ilyen megosztott az ország, de azt először vetette fel, hogy akkor gondolkodna el a visszalépésen, ha valamilyen ezt indokló egészségügyi probléma merülne fel nála. Szerdán nem sokkal később jelentették be, hogy Biden koronavírusos, ami miatt beszüntette kampányeseményeit, és visszavonult Delaware állambeli otthonába. Az izolációja alatt röppentek fel a hírek, miszerint az ettől eddig mereven elzárkózó elnök komolyan fontolgatja a visszalépést.

Az nem volt egyértelmű, vajon beáll-e alelnöke, Kamala Harris mögé, vagy egy nyílt jelöltállító gyűlés (open convention) mellett teszi le a voksát. Utóbbi esetben a Demokrata Párt más politikusai is megmérkőzhetnek az elnökjelöltségért, amiről végső soron a jelöltállításért felelős delegáltak fognak dönteni. Utoljára Lyndon B. Johnson lépett vissza az újraválasztását célzó folyamatból 1968-ban.

Biden visszalépésekor a FiveThirtyEight szerint országosan Trump 43,5 százalékkal vezetett, Bident 40,2 százalékra mérték. A New York Timesnál 47-44-re vezetett Trump, míg a RealClearPoliticsnél 47,7-44,7 volt az állás. A New York Times szerint a szorosnak ígérkező, a választás kimenetelét illetően döntő jelentőségű hét ingaállam közül Wisconsinban és Pennsylvaniában 4 százalékpont volt Trump előnye, míg Michiganben, Észak-Karolinában, Arizonában, Georgiában és Nevadában 5-7 százalékpont közötti.

A RealClearPolitics június 28. óta összesítette a Trump és Harris lehetséges párharcát mérő felméréseket, ezek átlagában Trump 48,2, Harris 46,3 százalékon állt. A CBS News legutóbbi, július 16-18. között felvett polljában 51-48 volt az arány Trump javára.

Megtiszteltetés, hogy az elnök támogat, és a célom az, hogy kiérdemeljem és elnyerjem ezt az elnökjelöltséget, írta közleményében Harris Biden visszalépésének bejelentése után. Azt írta, mindent megtesz, hogy egyesítse a Demokrata Pártot és a nemzetet Donald Trump legyőzéséhez. „107 napunk van a választás napjáig. Együtt harcolnunk, és együtt győznünk” – írta.

Az alelnök emellett köszönetet mondott Bidennek a kiemelkedő vezetéséért és az évtizedes munkájáért. Szerinte az elnök őszinte és feddhetetlen, aki szereti az amerikai népet. A visszalépése Harris szerint önzetlen és hazafias cselekedet. A BBC forrása szerint Biden felhívta Harrist és több alkalommal is beszéltek, mielőtt az elnök bejelentette volna a visszalépését.

Az amerikai választási műsorunk, az Elektor második adásában mi is foglalkoztunk azzal, hogy mi lehet Biden sorsa, miután a Donald Trump elleni merénylet utóhatásai még inkább növelték Trump esélyeit.