Úgy tűnik, most Izrael csapott oda Iránnak, a világ azt figyeli, behúzzák-e a kéziféket
2024. április 19. – 23:38
Amerikai névtelen források egyértelműen egy Irán elleni izraeli támadásról beszéltek, Izrael hivatalosan nem ismert el semmit, de miniszteri szinten szinten is utaltak rá, hogy ők állnak a történtek mögött, míg Irán három drón lelövését hangoztatta, és próbálta kicsinyíteni a történtek jelentőségét – több mint fél nappal az első hírek után is sorjáznak a kérdések a nemzetközi sajtóban arról, mi történt a hajnali órákban az iráni Iszfahán városa körül. A Guardian szerint a korábbi példák és az amerikai források alapján nagyon valószínű, hogy Izrael hajtott végre korlátozott csapást, és mivel itt katonai bázis és nukleáris létesítmények is vannak a környéken, bármilyen támadás jelentősége több, mint szimbolikus.
Az is újdonságnak számít, hogy Antony Blinken után a Fehér Ház szóvivője sem akarta kommentálni a pénteki híreket. Az amerikai külügyminiszter csak annyit mondott, hogy az Egyesült Államoknak nincs köze bármilyen támadó művelethez.
Most az elemzők azt találgatják, hogy ez lehetett-e Izrael megtorló csapása a múlt szombati, példa nélküli iráni rakéta- és dróntámadásra: ezt a többség szerint szemléletes figyelmeztetésnek szánták, de olyan is van, aki nem zárja ki, hogy a támadással csak tesztelték az iráni légvédelmet és reakciókat, és ezt még követhetik majd további akciók is. A Reuters szerint a támadás korlátozott és gondosan kiszámított volt, hogy ne fokozza egy nagyobb háború esélyét.
Iráni tisztviselők arról beszéltek, hogy nem terveznek azonnali megtorlást, miközben a nemzetközi szereplők sorra szólítottak fel az eszkaláció elkerülésére.
Egy bosszú megbosszulása
Irán azután számíthatott egy, az ország területén végrehajtott izraeli csapásra, hogy a hétvégén összesen 320 ballisztikus rakétával, robotrepülővel és drónnal nagyszabású támadást indított izraeli katonai létesítmények ellen. A támadóeszközök legnagyobb részét már az izraeli határ előtt leszedték – egy jelentős részét a katari légibázisról felszálló amerikai és brit vadászgépek, illetve a Jordánia légterét védő jordán légierő gépei –, és csak néhány rakéta tudott áthatolni az izraeli légvédelmen, melyet a Földközi-tenger partjaihoz húzódó amerikai rombolók légvédelmi rakétái is támogattak.
Ugyan Irán és Izrael konfliktusa már 45 éves múltra tekint vissza, azonban Irán először intézett támadást saját területéről Izrael területén fekvő célpontok ellen.
Annak ellenére, hogy a csapás jelentéktelen károkat okozott, az amerikai hírszerzés szerint pedig a ballisztikus rakéták fele kevéssé dicsőséges módon, műszaki hibák miatt semmisült meg, Iránban győzelemként ünnepelték a támadást – mondjuk az állami csatornákon a győzelmi jelentéseket illusztráló lángoló izraeli bázisokról kiderült, hogy valójában egy chilei erdőtűz felvételeit hasznosították újra. Teherán azért is könyveli el sikerként a támadást, mert azzal demonstrálta elszántságát, és jelezte, hogy komoly csapásmérő erőt képes útnak indítani – miközben az is kiderült, hogy túlterhelésesnek szánt támadással is alig éri el Izraelt.
Irán egy Damaszkuszban végrehajtott, Izraelnek tulajdonított légicsapást torolt meg, mely egy, a szíriai főváros diplomáciai negyedében, az iráni nagykövetség közvetlen szomszédságában található épületet rombolt porig. Az épületben pedig hogy-hogynem, épp ott tartózkodott a Forradalmi Gárda „Kudsz” nevű, a külföldi katonai műveletekért felelős elitalakulatának hét tisztje, köztük a Hezbollahhal való koordinációért felelős Mohamed Reza Zahedi dandártábornok, aki egyben a libanoni szervezet vezetése, az ún. „súra tanács” egyetlen nem libanoni származású tagja volt. A célzott likvidálás elvileg beleillett a Szíria területén az elmúlt 10 évben mutatott izraeli feltartóztató stratégiába. Elvileg.
Teherán a szíriai polgárháborúban a Kudsz irányításával komoly szerepet vállalt az Aszad-rezsim hatalmának megmentésében. Irán szíriai szerepvállalásának okai igen sokrétűek, de az egyik legfontosabb cél az volt, hogy fenntartsa az összeköttetést a szövetséges libanoni Hezbollahhal, a másik pedig az, hogy az izraeli határhoz minél közelebb tudjon támaszpontokat kialakítani. Izrael viszont nem akarja, hogy az északi határvidékét fejlett irányítórendszerekkel ellátott rakéták fenyegessék, vagy hogy a Golán-fennsík előterében iráni katonák állomásozzanak, ezért az elmúlt években több száz légicsapást intézett a különböző katonai szállítmányok, összekötőtisztek és létesítmények ellen – méghozzá eddig közvetlen retorzió nélkül.
Azonban Zahedi az iráni rezsim legmagasabb rangú likvidált tagja volt azóta, hogy 2020 januárjában Donald Trump utasítására amerikai dróncsapás végzett a Kudsz nemzeti hősként tisztelt parancsnokával, a közel-keleti iráni árnyékháború legfőbb irányítójával, Kászim Szulejmánival. Éppen ezért Irán közvetlen csapással fenyegette meg Izraelt, és ezt a fenyegetését váltotta valóra a múlt hétvégén.
Az elrettentésből bátorítás is lehet
Egyes lapértesülések szerint Izrael elkalkulálta magát, mivel nem számított arra, hogy Zahedi likvidálására Irán ilyen radikális választ ad. Irán egyértelművé tette, hogy a szombati rakéta- és dróntámadással lezártnak tekinti a bosszút, és a csapás számos körülménye is arra utalt, hogy Teherán nem akarja elmélyíteni a közvetlen konfliktust. Ennek ellenére borítékolható volt, hogy Izrael nem hagyja, hogy Iráné legyen az utolsó szó a példa nélküli támadás után. Ez az izraeli katonai doktrinából is következik, mely mindig is az országot ért atrocitások sokszoros erővel való megtorlásával akarta elrettenteni az ellenséget.
A Hamász október 7-i terrortámadása és Izrael azt követő gázai offenzívája miatt felállt háborús kabinet katonai elitből érkező tagjai – Beni Ganc és Gadi Eisenkot egykori vezérkari főnökök, jelenlegi ellenzéki politikusok – már az iráni csapás idején elindították volna a megtorló akciót. Benjámin Netanjahu miniszterelnök pedig információk szerint a válaszcsapás előre kidolgozott forgatókönyveinek leporolását és áttanulmányozását követően hétfőre rendelte volna el az akciót, de ettől is elálltak végül.
Az elrettentésen alapuló stratégia mindig hordoz magában kockázatot. Ahogy azt Khaled Elgindy, a washingtoni Middle East Institute kutatója megfogalmazta: fennáll az a veszély, hogy az elrettentő képesség helyreállítása céljából meghúzott lépések a másik félre nem mérséklő erővel bírnak, hanem pont egy újabb válaszlépést váltanak ki; a kölcsönös válaszok pedig egy háborúhoz vezető eszkalációs spirálba rántják be a résztvevőket.
Izraelre azonnal nagy diplomáciai nyomást helyeztek szövetségesei, Joe Biden amerikai elnök például a források szerint arra intette Netanjahut az iráni támadás sikeres kivédése után, hogy „Behúztad a győzelmet. Elégedj meg a győzelemmel”. És azt is leszögezte, hogy az USA nem vesz részt egy Irán elleni támadásban. Az Európai Unió pedig sietve új szankciókra tett ígéretet az iráni drón- és rakétagyártók ellen, és napirenden van az iráni ballisztikus csapásmérő erőt felügyelő Forradalmi Gárda terrorszervezetnek való minősítése is (ezt eddig csak az Egyesült Államok lépte meg).
Fontos térséget ért támadás
Ezek után beszéltek arról a CBS-nek, majd pedig a CNN-nek is névtelen amerikai tisztviselők magyar idő szerint péntek hajnalban, hogy egy korlátozott mértékű izraeli támadás érte Iszfahán környékét. Iszfahán tartományban több katonai és nukleáris létesítmény is van. A Teherántól délre fekvő iszfaháni reptér az iráni légierő egyik fontos bázisa; alapból itt állomásoznak azok a – ha máshonnan nem, akkora Top Gun-ból biztosan ismerős – F-14-es vadászgépek, melyeket az 1979-ben hatalomra került teokratikus rezsim még elődjétől, az amerikai hadiipar egyik legnagyobb külföldi megrendelőjétől, Reza Pahlaví sahtól örökölt. Ezek azonban a CNN szerint korábbi műholdképek alapján már egy ideje nem látszottak a bázisnál.
Az amerikai források rakétacsapásról beszéltek, és fél nappal később az ABC Newsnak egy másik amerikai tisztviselő is azt mondta, hogy izraeli vadászgépek Iránon kívülről három rakétát indítottak egy, a natanzi nukleáris létesítmény védelméhez tartozó légvédelmi radar ellen. A forrás arról is beszélt, hogy az elsődleges információk szerint a csapás kiiktatta a radarállást, de ezt nem erősítették meg biztosan. A Fox Newsnak egy amerikai forrás pedig arról beszélt, hogy Izrael eltalálta, amit célba vett, és Irán orosz gyártmányú légvédelme nem volt hatékony a támadással szemben. Ez a forrás azt mondta, hogy rakétákat és drónokat is bevetettek.
Az iráni kommunikáció azt elismerte, hogy a légvédelmük működésbe lépett, azonban előbb azonosítatlan gyanús objektumról, majd pedig három drónról beszéltek, azt pedig tagadták, hogy rakéták is lettek volna a támadásban. A FARS iráni hírügynökség szerint is a katonai bázis egyik radarja lehetett egy lehetséges célpont. Az iráni vezetés igyekszik kvázi győzelemként eladni az Iszfahánban történteket, miközben pedig az iráni média jelentéktelen kis drónok képeit sugározta, egy tisztviselő még azt is felvetette, hogy egyelőre nem tudták azonosítani a drónok forrását, és lehet, hogy Iránba beszivárgó ellenség belülről indította az eszközöket.
Irán szerint nem volt áldozata a támadásnak, a városszerte hallható robbanások a légvédelem sikeres működését jelezték. A félhivatalos Tasznim iráni hírügynökség – ami közel áll a Forradalmi Gárdához – a sérülésmentes iszfaháni atomlétesítményről, majd a városban zajló háborítatlan, hétköznapi életről mutatott be felvételeket. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) is megerősítette, nem tudnak sérülésről Irán nukleáris helyszínein.
A szórványos, egymásnak is ellentmondó információk annak is köszönhetők, hogy a cenzúra, a megbízható helyi hírforrások és a nemzetközi tudósítók hiánya miatt az iráni események bemutatása meglehetősen körülményes.
Annak összerakását, hogy mi történt pontosan, az is nehezíti, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nagyon szűkszavúan kommentálta a lapokban megjelent információkat. Antony Blinken amerikai külügyminiszter a G7 Caprin tartott ülése után sajtótájékoztatóját azzal kezdte, hogy a G7-országok egyöntetűen elítélik Irán szombaton végrehajtott Izrael elleni rakétatámadását. Majd pedig azt mondta, hogy a pénteki incidensről szóló hírekhez annyit tud hozzáfűzni, hogy „az Egyesült Államoknak nem volt köze bármilyen támadó művelethez.” Később a Fehér Ház szóvivője sem árult el többet. Blinken azt is hangsúlyozta, hogy a G7 elkötelezett Izrael biztonsága mellett, de elkötelezett a helyzet eszkalációjának elkerülése mellett is.
Nem sokkal korábban Antonio Tajani olasz külügyminiszter azonban az AP alapján arról beszélt, hogy az Egyesült Államok szerint Izrael az utolsó pillanatban tájékoztatta őket egy potenciális dróntámadásról. Ennél többet azonban ő sem mondott. Korábban a CNN-nek az egyik forrás arról beszélt, hogy az Egyesült Államokat csütörtökön előre értesítették, hogy a következő napokban csapást terveznek végrehajtani, de Washingtonnak ehhez semmilyen formában nem volt köze.
Izraeli oldalról névtelen források alapján arra utalt a Jerusalem Post, hogy becsapódások is voltak, és Izrael akár nagyobb csapásra is képes lett volna. Eszerint a pénteki támadás az iráni légierő iszfaháni eszközeit érte, amelyek épp egy nukleáris létesítményének szomszédságában vannak. A lap szerint a támadás egy üzenet volt Iránnak, hogy világos legyen, mennyire sebezhetőek a nukleáris létesítményei.
„Jó reggelt, kedves izraeli emberek. Egy olyan reggel, amelyen büszkén emeljük fel a fejünket. Izrael egy erős ország. Szerezzük vissza az elrettentés erejét” – írta Revital „Tally” Gotliv, az izraeli parlament egyik képviselője, feltehetően a csapásokra reagálva. A kormány radikális szárnyához tartozó Itamar Ben Gvir nemzetbiztonsági miniszter is reagálni látszott a történekre, amikor azt írta az X-en: „Béna”, ezzel sokak szerint közvetve elismerve Izrael felelősségét.
Jair Lapid ellenzéki vezető emiatt kiakadt rá az X-en, mondván „soha ezelőtt nem okozott egy miniszter ilyen súlyos kárt az ország biztonságában, imázsában és nemzetközi státuszában”, hozzátéve, egy szóval megszégyenítette és gúny tárgyává tette Izraelt Teherántól Washingtonig. Netanjahuhoz közel álló tisztviselők is „gyerekesnek és említésre sem méltónak” nevezték Ben-Gvir posztját a Times of Israel szerint, míg a Tasznim félhivatalos iráni hírügynökség is kitette azzal a kommentárral, hogy Izrael nevetségessé tette magát.
A többség szerint figyelmeztetés volt
A pénteken történtek után Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő valószínűleg nyomás alatt marad: a nyugati szövetségesei visszafogottságot várnak el tőle, hogy ne szélesítse tovább a közel-keleti konfliktust; otthon radikális politikusok, mint Ben-Gvir viszont a mostaninál keményebb csapást szeretnének. Pénteken a brit kormány azt kérte, hogy a felek előzzék meg a „jelentős eszkalációt”, miközben Izrael fenntarthatja magának a jogot az önvédelemre. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is a további akcióktól való ódzkodást kért, António Guterres ENSZ-főtitkár pedig kijelentette:
„legfőbb ideje, hogy véget vessenek a megtorlás veszélyes körforgásának a Közel-Keleten”.
Egyelőre különböző források különbözőképpen értékelték a pénteki híreket. A CNN-nek nyilatkozó Mark MacCarley nyugalmazott vezérőrnagy a Jerusalem Post forrásaihoz hasonlóan azt mondta, hogy Iszfahán tartományban fontos nukleáris létesítmények vannak, és valószínűleg figyelmeztetésnek szánták azt, hogy éppen ezt a területet vették célba. Az üzenet pedig az, hogy bármikor könnyedén megsebezhetik Irán védelmi rendszerét, mondta. Az ABC Newsnak nyilatkozó amerikai tisztviselő is azt mondta, a cél üzenet küldése volt, de az izraeliek nem akarták eszkalálni a helyzetet. A CNN egy regionális hírszerzési forrásra hivatkozva arról is beszámolt, hogy egyelőre ez lehet a vége a közvetlenül a másik ország területét célzó megtorlásoknak.
Viszont a BBC alapján olyan nyugati tisztviselők is voltak, akik szerint a péntek hajnali csak egy tapogatózó támadás volt Izraeltől, és lehet, hogy csak egy csapássorozat első eleme. Ha Izrael valóban csak radarrendszerekre mért csapást, akkor az több értékelés szerint is csak egy nagyobb szabású akció része lehet. Az izraeli légierőnek nagy tapasztalata van a légi utántöltéssel végrehajtott, mélységi légicsapások kivitelezésében – 1985-ben például nyolc F-15-ös több mint 2000 kilométeres repülés után bombázta le a Palesztin Felszabadítási Szervezet tuniszi főhadiszállását.
A nemzetközi közvélemény a példátlan iráni támadás után attól tartott – és attól tart –, hogy a Jemen, Irak, Szíria, Libanon egyes részeit már most is érintő konfliktus a Közel-Kelet két, talán katonailag legerősebb hatalmának összecsattanásával regionális háborúvá dagad. Az eszkaláció esélyeit eddig iráni részről az mérsékelte, hogy Teherán szövetségesein és vazallusain keresztül áskálódott Izrael ellen, ezzel egyfajta diplomáciai bufferzónát tartott fenn. A zsidó állam pedig legtöbbször Iránon kívül vetett be katonai erőt iráni érdekeltségek és személyek ellen, noha az országon belül is rendszeresen végrehajtott szofisztikált titkos műveleteket, likvidálásokat, szabotázsokat például az iráni atomprogram visszavetéséhez.
A korábbi status quóhoz való visszatérés mindkét fél részére adott, hiszen számos lehetőség adódik az indirekt válaszra: Izrael számos, az országot közvetve vagy közvetlenül fenyegető iráni szövetséges közül választhat magának célpontot. A BBC szerint pénteken is volt Iránon kívüli eleme a támadásoknak: az Irán-barát milíciák terepének is számító Irakban és Szíriában is robbanásokat hallottak az iráni csapással egy időben. A szíriai védelmi minisztérium a SANA hírügynökség szerint arról beszélt, hogy izraeli rakéta talált el egy déli légvédelmi létesítményt.
Arra pedig több elemző felhívta a figyelmet, hogy még ha meg is állnak most a felek az eszkalációban, az egymás elleni megtorlásként végrehajtott közvetlen csapásmérésekkel veszélyes precedenst teremtettek, és a Guardian szerint veszélyes új norma állhat be Irán és Izrael konfliktusában.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!