Exit poll: Kaczyński pártja az élen, de többségbe kerülhet Lengyelországban az ellenzék

Az exit poll előrejelzése alapján a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) nyerheti meg a vasárnapi parlamenti választásokat Lengyelországban: a három nagy lengyel tévétársaság (TVP, TVN, Polsat) megbízásából készült Ipsos-felmérés szerint Jarosław Kaczyński pártja 36,8 százalékot szerezhet, amivel 200 mandátumhoz juthat a lengyel törvényhozás 460 fős alsóházában.

Az első hely azonban nem feltétlen jelent győzelmet, ugyanis az ellenzéki Polgári Koalíció (KO) és a szövetségesei a felmérés alapján többséget szerezhetnek a Szejmben:

• míg a Donald Tusk vezette jobboldali-liberális KO a második helyre futhat be 31,6 százalékkal (163 mandátum),
• addig a centrista-kereszténydemokrata Harmadik Út (Trzecia Droga) pártszövetség 13 százalékkal a harmadikra (55 mandátum),
• a Baloldal (Lewica) pedig 8,6 százalékkal a negyedik helyre (30 mandátum).

A legcsalódottabbak a szélsőjobboldali Konföderáció hívei lehetnek: az alakulat az előzetes felméréseknél jóval gyengébb, 6,2 százalékos eredményt érhetett el, amivel csak 12 mandátumra számíthatnak a parlamentben.

Választás előtti elemzésünkben arról írtunk, hogy meginoghat az Orbán Viktor fontos szövetségesének számító Kaczyński széke: a szavazás közeledtével egyre szorosabb eredményt jósoltak a PiS és a KO között, az utolsó hetekben pedig a Harmadik Út megerősödését is előrejelezték.

A centrista pártszövetség az exit poll alapján nagy valószínűséggel átjuthat a 8 százalékos koalíciós bejutási küszöbön, így pedig elillanhat Kaczyński álma arról, hogy a PiS egyedül abszolút többséget szerezzen. Sőt, az eredmények alapján még akkor sem tudná folytatni, ha összeállnának a Konföderációval.

Bár a lengyel régiók (vajdaságok) többségében a PiS nyerhetett, a szavazási hajlandóság az eredmények szerint alacsonyabb volt a konzervatív bástyának számító délkelet-lengyelországi területeken – míg a liberálisabb északi, nyugati részeken magasabb volt a vártnál.

Sőt, egy másik aspektus is az ellenzék javára billenthette a mérleget: míg a 60 év feletti szavazóknál – ahol a PiS stabilan nyert – csak 67 százalék volt a részvételi arány az exit poll szerint, a 60 év alatt minden korcsoportban magasabb volt a szavazási hajlandóság. Míg a huszonéveseknél 69 százalék, a harmincasoknál 72, a negyveneseknél 78 százalékos – a legaktívabbak pedig az 50-59 év közöttiek voltak, 83 százalékos részvétellel.

„Győzött Lengyelország, győzött a demokrácia! Sikerült eltávolítanunk őket a hatalomból!”

– mondta az exit poll után a KO eredményváróján Donald Tusk. „Soha nem voltam ilyen boldog. Egy évvel ezelőtt senki nem hitte volna, három hónapja még mi magunk sem lettünk volna biztos ebben” – idézi szavait a Wyborcza.pl.

Tusk hozzátette: készek szövetségeseikkel egy demokratikus kormány megalakítására – ezt pedig megerősítette a Harmadik Út és a Baloldal is.

Jarosław Kaczyński az exit poll után arról beszélt, nagy siker ez a PiS számára, de még kérdéses, hogy az első helyet be tudják-e váltani egy újabb kormányzati ciklusra. „De reménykednünk kell, és akár mi leszünk hatalmon, akár az ellenzék, nem fogjuk hagyni, hogy elárulják Lengyelországot! Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy végrehajtsuk a programunkat. Küzdelmes, feszült napok várnak ránk” – mondta a pártelnök. Később a párt szóvivője úgy reagált: remélik, hogy a végeredmény jobban alakul számukra, mint amit az exit poll mutat.

Mateusz Morawiecki a lengyel állami televíziónak úgy kommentálta az eredményt, hogy az államfő – a PiS által támogatott Andrzej Duda – első körben mindenképp a legerősebb párt felé küld kormányalakítási megbízást. Erre viszont a Harmadik Út úgy reagált, hogy szeretnék, ha Duda figyelembe venné, hogy a Polgári Koalíció és szövetségesei mögött áll a többség.

Időközben publikáltak egy második exit pollt is: az IBSP felmérése szerint ugyancsak nyerhet a PiS, de szerintük a párt csak 33,5 százalékra számíthat. A mostani ellenzék pártjai pedig még erősebb eredményt érhettek el a második felmérés szerint: a KO 31,4 százalékot, a Harmadik Út 13,9-et, a Baloldal pedig 9,8-at kaphatott az intézet szerint. Ők is a bejutási küszöb felett mérik a Konföderációt, a 7,7 százalék viszont így is csalódás lenne a szélsőjobbos pártnak.

Visszaüthetett a kampányreferendum

Az alsóház mellett a lengyel parlament felsőháza, a szenátus képviselőiről is döntöttek – ennek eredményéről viszont még nincs előrejelzés. A parlamenti választáson az exit poll szerint a szavazók 72,9 százaléka adta le a voksát, és a választási bizottság is arról beszélt, „történelmi csúcsot” érhetett el a választási részvétel. Ez lenne egyébként a legmagasabb részvételi adat a modernkori Lengyelország történetében – magasabb még az 1989-es első, részben szabad választásnál is.

A választással párhuzamosan tartottak négykérdéses népszavazást is, ezen azonban csak a jogosultak 40 százaléka szavazott. Ez nem meglepő, hiszen a négy feltett kérdéssel a kormány leginkább a kormánypárti támogatók mozgósítását és a bizonytalanok átbillentését célozta meg:

• Támogatja az állami tulajdon külföldieknek való eladását, amely révén a lengyelek elveszítik az ellenőrzést a gazdaság stratégiailag fontos ágazataiban?
• Támogatja a nyugdíjkorhatár emelését, a nők és férfiak esetében egységesen 67 évre?
• Egyetért a lengyel–belarusz határon húzódó kerítés leszerelésével?
• Támogatja több ezer illegális migráns befogadását a Közel-Keletről és Afrikából az európai bürokrácia által előírt kényszeráthelyezési mechanizmusnak megfelelően?

Bár mind a négy kérdésnél 96-98 százalékos arányú lett a nem szavazatok aránya, a népszavazás az 50 százalék alatti részvétel miatt várhatóan érvénytelen lesz.

A fenti négy kérdés közül persze egyiket sem vetette fel a többpárti ellenzék, a kormánypárt azonban a – nyilvánvalóan össztársadalmi szinten is négy nemleges választ ígérő – referendummal mégis azt akarta sugallni, hogy az ellenzéki pártok győzelme esetén a fenti kérdésekre igenlő választ adnának. A trükk pedig elsőre úgy tűnt, hogy bejöhet, ugyanis a PiS népszerűségi mutatói augusztus végére emelkedni kezdtek.

Szeptemberben azonban kirobbant egy, a kormányra nézve kellemetlen vízumbotrány: a Gazeta Wyborcza megírta, hogy ötezer dollárért (kb. 1,8 millió forintért) könnyedén lehet szerezni a Közel-Keleten és afrikai országokban lengyel munkavállalási vízumot. Az ügy nyomán a „megfelelő együttműködés hiánya miatt” le kellett mondania a külügyminiszter helyettesének, a lengyel Korrupcióellenes Iroda (CBA) házkutatást tartott a minisztériumnál. Hét ember ellen indult eljárás, hárman előzetes letartóztatásban vannak – igaz, egyelőre a gyanúsítottak között nincsen egyetlen állami tisztviselő sem, ott csupán a gyanús cégek képviselői vannak.

Az ellenzék kapva kapott az alkalmon: az ellenzéki Polgári Koalíciót vezető Donald Tusk szerint a 21. századi Lengyelország legnagyobb botrányát élte át ezzel. Tusk 2007 és 2014 között lengyel kormányfő is volt, majd nagy EU-s karriert futott be: 2014-től öt éven át volt az Európai Tanács elnöke, majd 2022 nyaráig az egykor a Fidesznek is otthon adó Európai Néppárt elnöki pozícióját töltötte be.

Bekavart az ukrán gabonaexport

Fontos téma volt a kampány során az ukrajnai háború is: bár a lengyel vezetés az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió tavaly februári kitörése után Kijev egyik legszorosabb szövetségese volt, szeptemberben Varsó váratlan fordulatot vett az ukrán gabonaexport miatt. Szeptemberben ugyan lejárt az Európai Bizottság által engedélyezett gabonaexport-tilalom Ukrajna felől, a lengyel kormány saját hatáskörben igyekezett kiszorítani azt. A tilalom gazdasági hatásáról itt olvashat bővebben.

A lengyel kormánynak a választások előtt kiemelten fontos volt kiállni a hazai gazdák védelme mellett – ez azonban kihatott az ukrán–lengyel viszonyra is. A csörte odáig fajult, hogy New Yorkban az ENSZ közgyűlésén elmaradt a lengyel elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök találkozója is. Mateusz Morawiecki kormányfő pedig szeptember végén bejelentette: nem szállítanak új fegyvereket Ukrajnának, mert most már saját hadseregük erősítésére is gondolniuk kell. Igaz, a korábban ígért szállítmányokat még útnak indítják.

Igaz, bármilyen kormánya is lesz Lengyelországnak a választások után, Varsó és Kijev viszonya valószínűleg újra szívélyesebb lesz. Ez persze megkérdőjeleződhet, ha az eredmények alapján nem a Polgári Koalíció és szövetségesei kerülnének többségbe – és a PiS-nek is a szélsőjobboldali Konföderációval kellene összekapaszkodnia a kormányzáshoz.

Brüsszelből és Budapestről is figyelik az eredményeket

Persze a Polgári Koalíciónak sem lenne egyszerű egyeztetnie partnereivel az ideológiai különbségeket: míg a jobboldali–liberális KO könnyebben megtalálhatja a közös hangot a Szymon Hołownia vezette centrista Polska 2050 és az agrárius–kereszténydemokrata Lengyel Néppárt (PSL) összekapaszkodásából létrejött Harmadik Úttal, a Baloldallal több fronton is kompromisszumokat kellene kötnie. A Lewica programja szerint ugyanis megadóztatná az egyházakat, kitiltaná az iskolákból a hittanórákat, visszatérítést adna a terhességi tesztekre és a lombikbébieljárásokra, és 35 órás munkahetet vezetne be.

Elemzők szerint az is a választás tétje, milyen helyet foglal el Lengyelország az EU-ban. A PiS harmadik ciklusa minden bizonnyal tovább szélesítené a távolságot Varsó és Brüsszel között. Az ellenzék nem támogatja a kormánypárt által preferált szigorú abortusztörvényt sem, általában is EU-pártibb, mint az inkább euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) EP-frakciójában ülő PiS, amely elutasítja az unió mélyebb integrációját.

A választásnak pedig a Fidesz számára is tétje van: a PiS vezetésével megalakuló kormány természetesebb szövetségese lenne az EU-ban a magyar kormánynak, és a „brüsszelezésben” is megbízható partnere lenne. Igaz, a magyar és a lengyel kormány kapcsolatai az Ukrajna ellen indított háború eltérő megítélése miatt hűvösebbek lettek, de ha a mostani ellenzék alakít kormányt Lengyelországban, akkor az ideológiai távolság növekedése mellett a magyar kormány fontos partnert veszíthet a Brüsszellel szembeni konfrontációiban is.