Az ukránok új fegyverekkel, az oroszok védvonalakkal készülnek a nyárra

Bár az elmúlt hetekben arról is voltak hírek, hogy Bahmut környékén offenzívába lendültek az ukrán csapatok, mostanra úgy tűnik, egy-két rom és épület kivételével teljes egészében elfoglalták a várost az orosz megszállók. Rácz András Oroszország-szakértő szerint azonban az offenzívának köszönhetően az ukránok ki tudták nyitni a települést körülvevő gyűrűt annyira, hogy a megmaradt védők ki tudjanak vonulni a kelet-ukrajnai városból.

A Wagner-zsoldoscsoport vezére, Jevgenyij Prigozsin szombaton állította azt, hogy elfoglalták Bahmutot, és hétfőn este azt mondta, hogy június 1-ig átadják a város ellenőrzését az orosz hadseregnek. Az ukrán vezetés azonban az elmúlt napokban és hétfőn este is hangsúlyozta, hogy a város szélén továbbra is ellenőriznek területeket.

Ha véget is ér a hosszú hónapokon keresztül zajló bahmuti vérszivattyú, az lehet belátható időn belül az utolsó siker orosz oldalon, amiért rengeteg embert áldoztak. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint ugyanis nincs ereje az orosz hadseregnek arra, hogy újra támadásba lendüljön. Holott a másik oldalon Ukrajna hónapok óta készül egy nagyszabású ellentámadásra.

Az oroszok által megszállt területek visszafoglalását célzó művelet nyár elejére várható, de már most látni lehet az ellentámadás előkészületeit.

„Az ellentámadás kezdetét nem úgy kell elképzelni, mint egy Forma–1-es futamét, amikor valaki meglendíti a kockás zászlót, és indulnak a csapatok. Nem biztos, hogy lesz ennek egy előre pontosan definiált startpontja – inkább valószínű, hogy a harcok fokozatosan intenzívebbé válnak majd, egyszerre több helyen is, és aztán lesz egy pillanat, amikor az ukrán erők a frontvonalat egy vagy több ponton áttörik”

– mondta a Telexnek adott helyzetértékelésében Rácz. Az oroszok által megszállt területek visszafoglalását célzó művelet nyár elejére várható, de már most látni lehet az ellentámadás előkészületeit.

Ennek része az Oroszország-szakértő szerint az, hogy szisztematikusan rombolják a megszállt területeken az orosz csapatok utánpótlási és ellátási vonalait, logisztikai központjait, légvédelmi rendszereit, és mellesleg ahogy megsemmisítik az orosz megszálló hatóságokkal együttműködő helyi vezetőket is. Az oroszok pedig az ellentámadástól tartva már több helyen is védvonalrendszereket építettek ki a front mentén.

Az Institute for the Study of War nevű amerikai agytröszt így ábrázolja a harcok aktuális állását:

Mindeközben szintet léptek az Ukrajnának szánt fegyverszállítások is azzal, hogy Nagy-Britannia nagy hatótávolságú rakétákat küldött az országnak. Rácz szerint elképzelhető, hogy más nyugati országok is erre szánják majd el magukat – de ezek várható hatása nagyban függ attól is, hány ilyen fegyvert kap Ukrajna.

Az elemzővel beszéltünk emellett arról is, mennyire hatékony az ukrán légvédelem az orosz rakétatámadásokkal szemben, hogyan értékeli a május 9-i „győzelem napja” oroszországi eseményeit, és hogy milyen hatással lehet az amerikai hírszerzés kiszivárgott iratai miatti botrány Washington és Kijev kapcsolatára.

Nem történt csoda, Bahmut néhány romot kivéve elesett

Április végi helyzetértékelésében Rácz András arról beszélt, hogy a bahmuti ukrán védők ugyan elkerülhetik azt, hogy bekerítsék őket az orosz csapatok, de lassan ki fognak szorulni a kelet-ukrajnai városból. Arról is szó volt a nyilvánosságban, hogy Oroszország a második világháborúra emlékező „győzelem napjáig”, azaz május 9-ig teljes egészében el akarja foglalni Bahmutot. Május elején viszont az ukrán erők helyi ellentámadást indítottak azért, hogy ki tudják nyitni a város körüli orosz gyűrűt – és így elhárítsák a bekerítés veszélyét, valamint az útvonalak elzárását az ukrán erők felé.

„Az oroszok már április folyamán nagyon közel jutottak ahhoz, hogy teljes egészében elvágják a városba vezető szárazföldi utakat, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette volna az ukrán védelem fenntartását. Én is azzal számoltam, hogy ha ez így megy tovább, és nem történik csoda, akkor Bahmut elesik. Ez végül be is következett”

– mondta a Telexnek Rácz. „Mostanra Bahmut néhány, talán a város nyugati szélén található ház romjait nem számítva orosz kézen van. De Bahmuttól délre és északra az ukránok teret tudtak nyerni: visszahódítottak bizonyos területeket, tehát sikerült valamennyire kinyitniuk a város körüli orosz gyűrűt.”

„Amennyire nyílt forrásokból rekonstruálni lehet, az orosz gyűrű szétfeszítése lehetővé tette a megmaradt védők rendezett visszavonulását. Nem érkezett hír arról, hogy az oroszok be tudták volna keríteni az ukrán védőket – pedig ha ez sikerült volna, azt biztosan minden csatornán mutogatnák. Másképp fogalmazva, a bekerítésről szóló orosz hírek hiánya mutatja, hogy a megmaradt ukrán védőknek sikerült visszavonulniuk” – tette hozzá a szakértő.

Abban, hogy az ukránok ilyen sokáig ki tudtak tartani, Rácz szerint az is szerepet játszott, hogy ők néhány naponta felváltják a ténylegesen a frontvonalban lévő katonáikat:

„Senkinek sem kell heteket, hónapokat tölteni egyszerre ebben a pokolban. Körülbelül egy hetet, néha kevesebbet vannak ott – utána hátravonják őket pihenni, akkor egy másik alakulat megy oda, vagy azon az alakulaton belül egy másik alegység.

Nyilván nem vonják őket nagyon hátra, tehát mondjuk Csasziv Jarig vagy Konsztantinyivkáig, de ezzel együtt sem kell egyszerre túl sokat lenniük a frontvonalban.” Rácz hozzátette, hogy az oroszoknál kevésbé jellemző ez a fajta rotáció, ott tehát kevésbé foglalkoznak azzal, hogy a katonáik ne merüljenek ki annyira.

Prigozsinnak csak a szája nagy

A Bahmut környéki ukrán ellentámadás idején futott nagyot az a hír, miszerint Prigozsin elhagyná a Wagner-zsoldoscsoport tagjaival a várost, ha nem kapnak több muníciót az orosz kormányzattól. „Itt vannak azok a wagneres fiúk, akik ma meghaltak. Még friss a vérük. Filmezd őket!” – kiabálta az operatőrének a videóban, majd fenyegetőzve üzent az orosz hadvezetésnek.

Rácz szerint viszont Prigozsin fenyegetéseit nem kellett komolyan venni: „Ez árulás lett volna, amit Oroszországban nagyon-nagyon szigorúan büntetnek a különleges katonai művelet környezetében is. Ráadásul Prigozsinnak nem csak az ukrajnai háborúban vannak érdekeltségei, miközben ha egyoldalúan kivonult volna a frontról, megnyitva azt az ukránok előtt, azzal valószínűleg az összes többi üzleti vállalkozását is veszélybe sodorta volna – arról nem beszélve, hogy saját magát is.” Rácz szerint a Wagner-vezér fenyegetése csak egy információs művelet volt, hogy ezzel a zsarolással is több lőszerhez jusson – amit aztán meg is kapott.

A Wagnerre ugyanis katonailag is szüksége van az orosz hadseregnek a szakértő szerint: „A harcosai – nem a toborzott fegyencek – összességében jobban teljesítenek, különösen a tényleg tapasztalt Wagner-harcosok: jobban szerepelnek, mint az orosz reguláris alakulatok, kivéve nyilván az orosz különleges alakulatokat, deszantosokat, ejtőernyősöket. Emellett a Wagner üzletileg is nagyon sikeres, amiben persze az orosz biztonsági elit egy részének megvan a maga üzleti érdeke is. Prigozsin évek óta üzletel Szergej Szurovikin tábornok feleségével – Szurovikin pedig az ősz folyamán az ukrajnai orosz erők parancsnoka volt.

Van olyan elmélet is, hogy a Wagner-csoportot Putyin is használja arra, hogy ezzel sakkban tartsa az orosz vezérkart és az orosz védelmi minisztériumot. Tehát van egyfajta egyensúlyozási játék is, és ezért van, hogy Prigozsin mostanáig büntetlenül megúszhatta, hogy tényleg kígyót-békát kiabált az orosz katonai felső vezetésre.”

Azonban nem ez volt az egyetlen különös hír Prigozsinnal kapcsolatban az elmúlt hetekben: a Washington Post kiszivárgott amerikai hírszerzési dokumentumok alapján arról írt, hogy a Wagner-vezér felajánlotta az ukrán kormánynak, hogy elárulja az orosz csapatok helyzetét.

Hitelesek lehetnek a kiszivárgott amerikai iratok

A Washington Post által megszerzett dokumentumok között szerepelt egy olyan hírszerzői jelentés is, amely szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azt javasolta az egyik miniszterelnök-helyettesének, hogy robbantsák fel a Magyarországra tartó Barátság kőolajvezetéket, és ezzel semmisítsék meg az „Orbán Viktor érdekeltségébe tartozó, orosz olajra épülő magyar ipar” egy részét.

Az ügyet azóta szünet nélkül tartja címlapjain a kormányzati propagandagépezet, és már Szijjártó Péter külügyminiszter is kemény nyilatkozatokat tett a feltehetően indulatból, zárt ajtók mögött tett Zelenszkij-nyilatkozat miatt. Rácz András Facebook-posztjában úgy értékelte az ügyet, hogy „egy háborúban álló ország felső vezetésében néha egészen extrém tervek, elképzelések is megfogalmazódnak”, így szerinte nem különösebben drámai fejlemény az ukrán elnök nyilatkozata. „Valószínűleg ennél sokkal durvább dolgok is elhangzottak már Moszkvában is, Kijevben is az elmúlt tizenöt hónapban. Klasszikust idézve: azt kell figyelni, amit csinál, és nem azt, amit egy alkalommal mondott.”

Persze Rácz is kiemelte, hogy az ügy is mutatja az ukrán–magyar viszony pattanásig feszült helyzetét, ahogyan azt is, hogy a Barátság kőolajvezeték is potenciális célpont lehet – akár egy orosz hamis zászlós hadművelet keretében. „Az, hogy a vezeték még mindig a helyén van és működik, azt mutatja, hogy az ukrán vezetésnek nem ment el az esze. Azt ugyanakkor, hogy ez mostanáig így volt, hiba volna automatikusan a jövőre irányuló garanciának is tekinteni.”

A szakértő szerint azonban a szivárogtatási botrány nem okozott változást az amerikai–ukrán viszonyban: „Zelenszkij legutóbbi európai körútja is nagyon sikeres volt, az Egyesült Államokkal is jó a kapcsolat – nem látszik, hogy ez töréshez vezetne. Amiben ez az ügy érdekes, az az, hogy ez is mutatja az amerikai hírszerzési képességek mélységét, hiszen még arról is tudnak, hogy Zelenszkij milyen kétoldalú beszélgetést folytatott az egyik miniszterelnök-helyettesével” – mondta Rácz.

A szakértő szerint ugyan vannak viták a kiszivárgott anyagok valódiságáról, de eddig nincs jele annak, hogy ez egy nagy manipuláció lett volna: „Én hajlok rá, hogy ezek alapvetően valódiak. Nem biztos, hogy mind az, és nem biztos, hogy minden részletében, de elég meggyőzőnek tűnnek. Az Egyesült Államok hírszerzésének történetében pedig korábban is voltak azért nagy szivárogtatások, amelyekről azt gondolnánk, hogy elképzelhetetlen, hogy megtörténjen – mégis megtörtént. A Snowden-ügy is csúnya volt, a Wikileaks-ügy is csúnya volt, szóval időnként vannak ilyenek.”

Szintet léptek a fegyverszállítások

A hónapok óta tervezett nagyszabású ukrán ellentámadás nemcsak Bahmutot, hanem az oroszok által megszállt területek jelentős részét érintené, ez viszont feltehetően tovább tolódik. Erről Zelenszkij is beszélt, Rácz szerint pedig ezt igazolhatják azóta nyilvánosságra került információk is: „Ukrajna száznál is több Leopard 1-es harckocsit kap, ezeket pedig valószínűleg szeretnék bevetni az ellentámadás során is.

Az ukrán harckocsizók első egységeinek kiképzése június 1-jén fejeződik be – ezt korábban nem tudtuk, és ez egy olyan dátum, ami igazolhatja azt, amit Zelenszkij mond.”

„De fontos ezzel együtt is elmondani, mint korábban: nem biztos, hogy ennek lesz egy olyan definiált startpontja, hogy majd akkor kedden délelőtt 10 órától megy az ellentámadás. Az a valószínűbb inkább, hogy a harcok fokozatosan intenzívebbé válnak majd egyszerre több frontszakaszon is, és lesz egy adott pillanat, amikor az ukrán erők a frontvonalat egy vagy több ponton áttörik” – mondja a szakértő.

Az ellenoffenzívára készülve érkezett egyébként bejelentés Londonból, miszerint Nagy-Britannia Storm Shadow rakétákat küld Ukrajnának. Ez egy nagy hatótávolságú, lopakodó képességekkel rendelkező rakéta, amit az Egyesült Királyság és Franciaország közösen fejlesztett ki. A CNN értesülései szerint London biztosítékokat is kapott az ukrán kormánytól arra, hogy a rakétákat Oroszország területén belül nem fogják használni. Bár így is szintet léptek ezzel a britek a fegyverszállítások területén, Rácz András szerint nem beszélhetünk stratégiai változásról.

„Itt nem arról van szó, hogy Ukrajna Moszkvát el tudná érni. Ukrajnának eddig is voltak 200-300 kilométer hatótávolságú eszközei, ilyen robotrepülőgépek támadtak tavaly nyáron orosz repülőteret a Krímben és számos más célpontot is. A kérdés az, hogy mennyi eszközük lehet, ami ilyen nagy hatótávolságban is el tud találni célpontokat. Ha igaz az, hogy Nagy-Britannia tényleg százas nagyságrendben ad át Storm Shadow rakétákat, akkor ezekben az igazi új elem nem a hatótávolság lesz, hanem a darabszám. Ukrajna sokkal hatékonyabban lesz képes 200-300 kilométer távolságban lévő célpontokat pusztítani, mert egyszerűen több erre alkalmas fegyvere lesz.”

Van esély arra is, hogy Nagy-Britannia után más ország, például az Egyesült Államok is nagy hatótávolságú rakétát küldhet Ukrajnának. „Jó példa erre a HIMARS-ok esete: ezeket Ukrajna körülbelül 70 kilométeres hatótávolságú rakétákkal kapta meg, de folyamatosan lobbiztak azért, hogy a HIMARS-ba való 300 kilométeres lőtávolságú rakétákat is megkapja. Ezt idáig nem adták át az amerikaiak, de átadtak egy köztes megoldást, egy körülbelül 150 kilométer lőtávolságú rakétát. Ez a duplája a korábban használt rakétának, de csak feleannyi, mint amit a 300 kilométer hatótávú ATACMS rakéta tudna. Ez lenne az a nagy ugrás, amit Ukrajna nagyon szeretett volna elérni már lassan egy éve – de az amerikaiak attól féltek, hogy ez szükségtelen eszkalációhoz vezethet. Azonban a Storm Shadow-k átadásával gyakorlatilag ez a korlát ledől.”

Bár Oroszország a britek bejelentésére úgy reagált, hogy ezzel a nyugati országok „átléptek egy vörös vonalat”, Rácz arra emlékeztet, hogy ez már a sokadik eset, amikor Moszkva vörös vonalat kiált, felháborodik – de lényegében utána nem történik semmi. „Ezeket a vörös vonalakat, amíg tényleg csak beszéd zajlik róluk, nem érdemes komolyan venni. Ha látnánk ilyesmit, hogy mondjuk az orosz nukleáris erőket magasabb készültségbe helyezik, azt komolyan kellene venni – de nincs ilyen.”

Védekezésre készülnek az oroszok

Az ellentámadás miatt pedig aggódik az orosz katonai vezetés is: „Amit januárban elkezdett az orosz hadsereg valamiféle offenzívaként, az valójában néhány kilométert haladt előre összesen. Ez az orosz haderő már régen nem képes arra, hogy mondjuk mélységében nagy támadó műveleteket tudjon végrehajtani: nincs elég harckocsi, nincs elég gépesített erő. Ezt az ukránok is pontosan tudják.”

Sőt, ennek a jelét láthatta a világ is a május 9-i moszkvai katonai parádén, ahol egy darab második világháborús T–34-es harckocsi vonult fel lánctalpas technikaként. „Ez azért indikatív arra nézve, hogy a nyugati katonai körzetben nem nagyon van már parádéra bemutatható, tehát ilyen értelemben a fronton nem használt erő. A díszszemlén ugyanis jellemzően a nyugati katonai körzet erői szoktak felvonulni, de ennek erőit megviselte a háború.”

A „győzelem napjára” rendezett felvonuláson elmaradt a légi parádé is, ami viszont Rácz szerint inkább óvatosságból nem lett megtartva. „Az orosz légierőnek sokkal kevésbé súlyosak a veszteségei, mint a szárazföldieknek, lett volna felvonultatható repülőgép. De május 9. előtt néhány nappal az ukránoknak több sikeres támadása is volt mélyen Oroszországon belül. Lehetséges, hogy a légi parádé azért maradt el, mert nem akarták megkockáztatni, hogy azalatt esetleg az ukránok támadást hajtanának végre: lelőnének egy repülőgépet vagy balesetet okoznának.” A szakértő hozzátette: Vlagyimir Putyin beszéde sem hozott magával újdonságot, hiszen nem jelentett be eszkalációs lépést.

Rácz szerint az orosz hadsereg jelen állapotában leginkább védelemre alkalmas, ezért szükséges nekik igazán nagy erődvonalakat kiépíteni a megszállt ukrán területek mentén.

Több műholdas felvétel is készült már a több mint 800 kilométer hosszan elterülő orosz védőállásokról, melyek egyrészt Zaporizzsja megye északi részén, másrészt a Krím félsziget környékén, harmadrészt Herszon megye keleti részében a legerősebbek. „A Zaporizzsja megyei védvonal funkciója az, hogy védjék a Melitopoltól északra futó, a Krím ellátását is biztosító kulcsfontosságú vasútvonalat. A Krímet az ukrán szárazfölddel összekötő térségben mind az északi, mind a déli oldalon nagyon komoly, mélységében tagolt erős védelem van. Herszon megye megszállt részén pedig van egy alapvetően kelet–nyugati irányú védővonal, ami fel tudna tartóztatni, vagy legalábbis le tudna lassítani egy északról érkező ukrán áttörést.”

„Ahol erősek ezek a védvonalak, ott ténylegesen két-három vonalnyi, mélységben tagolt, erős, kiépített védelem van, lövészárkokkal, aknamezőkkel, előregyártott bunkerekkel, harckocsiakadályokkal. Azt viszont nem tudjuk, hogy ezek az erődítések milyen minőségben készültek el” – mondja Rácz. Példaként hozta a sárkányfognak nevezett harckocsiakadályokat: „Ezek gyakorlatilag betongúlák, amelyeket sűrűn leraknak, hogy a harckocsik fennakadjanak rajtuk. Van olyan felvétel, amin ezek a betongúlák egyszerűen kidőltek, mert nem betonozták le az aljukat, hanem csak berakták őket a földbe – amiből a sok eső miatt kiáztak. De nem tudjuk, hogy ez mennyire általános.”

Szintén kérdéses az is, hogyan alakították ki az árkokat a védelemhez: „A műholdfelvételeken vannak olyan, frontvonalbeli lövészárkok is, amik nyílegyenesek – ez jellemzően nem szerencsés, hiszen ha beleesik bármilyen ellenséges aknavető gránát vagy tüzérségi gránát, akkor a lövészárok teljes hosszában végigsöpör a robbanás. A jól kiépített lövészárkok némi egyszerűsítéssel fogalmazva cikcakkosak, pont azért, hogy ha valahol becsapódott valami, akkor ez a kialakítás megfogja az árokban terjedő lökéshullámokat és a repeszeket.

Tudunk olyan lövészárokról, amit láthatóan nagyon sebtében ástak oda, és egyszerűen nincs jól megcsinálva. De látunk rengeteg olyat is, ami viszont kifejezetten profin van kiépítve. Az oroszok általában jók erődítések építésében, ez hagyományosan így van a cári időszak óta.”

Rácz hozzátette, hogy a védvonalak láthatóan vegyes minősége mellett fontos kérdés az is, milyen katonákat vezényelnek ki az oroszok – mennyire lesznek motiváltak, és hogy pontosan milyen lesz a felszereltségük. „Az ukrán hírszerzés azt mondja, hogy körülbelül 150 ezer orosz katona próbálja majd megvédeni ezeket a védvonalakat, de ugye ezt más forrásból nem lehet verifikálni.” A védvonalak mellett pedig komolyan lelassíthatják az ukrán ellentámadást az említett aknamezők is.

„Oroszország milliós nagyságrendben aknásított Zaporizzsja és Herszon megye megszállt részein – ezt tudjuk, felvételek vannak aknatelepítő traktorokról és aknatelepítő járművekről, amelyek éjjel-nappal dolgoznak ott. Olyan helyeken is vannak aknamezők, ahol egyébként kiépített védővonal nincs. Iszonyatos mennyiségű akna van, és ha Ukrajnának sikerül is visszafoglalni területeket, évekbe, de lehet, hogy évtizedekbe fog telni, míg az aknamentesítést el lehet végezni.”

Az ukrán csapatok részéről egyedül a harkivi régióban lehet tudni arról, hogy védvonalakat készítenek az ellentámadásra való felkészülésként. A Donbaszban viszont már a harcok 2014-es kezdete óta kiépült egy védelmi rendszer, a dél-ukrajnai Herszon megye felszabadult részeit pedig a Dnyeper (Dnyipro) folyó védi természetes határként.

Eredményes az ukrán légvédelem, de nem teljes

A fronton túl egyébként továbbra is támadják az ukrán hátországot az orosz rakéták, különösen Kijevet, ahol viszont úgy tűnik, a támadások többségét kivédte az ukrán légvédelem az elmúlt időszakban. Rácz szerint utóbbi valóban elég hatékony, de nem százszázalékosan, különösen a fővároson kívül. „Csak ukrán forrásokból tudjuk, hogy a bejövő rakéták és iráni drónok mekkora részét tudják lelőni – az ukrán források hitelességének ellenőrzésére pedig nincs mód. Sokat lelőnek közülük, de a hivatalos eredményességi mutatók azért egy kicsit túl szépnek tűnnek.

Ebben viszont semmi meglepő nincs: egy háborús országtól nem érdemes azt várni, hogy őszinte és feltáró módon kommunikáljon. Az ukránok azokról a támadásokról hoznak nyilvánosságra információkat, ahol polgári célpontot ért találat, szándékosan vagy véletlenül. Amikor katonai célpontot ért találat, azt jellemzően nem a hivatalos kommunikációból lehet megtudni” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy szerinte nagyon egyoldalú az a kép, ami az orosz támadások eredményességéről megjelenik az ukrán médiában.

„De vannak nagyon eredményes dolgok is: óriási dolog, hogy a korábban lelőhetetlennek gondolt Kinzsalból sikerült egyet leszedni – és erről bizonyíték is van, tehát megvan a roncs”

– mondja Rácz. „Ugyanakkor az orosz légierő képességeit sem célszerű alábecsülni: nagyon komoly teljesítmény, hogy sikerült megrongálniuk egy Patriot üteget, amiből Ukrajnának összesen kettő van. Komoly teljesítmény volt az is, hogy Hmelnyickijben kilőtték azt a nagy raktárat, amit a háború legnagyobb robbanásának is neveztek. Pontosan nem tudni, hogy mi semmisült meg Hmelnyickijben, de nagy volt és sok – ez is azért egy komoly orosz siker.”

Érdekesség egyébként, hogy mostanában Kijevben gyakran nem is rakétatalálatok, hanem lelőtt rakéták, robotrepülőgépek és drónok lehullott darabjai okoznak károkat a polgári infrastruktúrában.

„Ez egy ismert jelenség: amikor az első világháborúban a németek elkezdték Zeppelin léghajókkal bombázni Londont, akkor voltak olyan támadások, amikor a légvédelmi ágyúk lövedékének visszahulló repeszei több embert öltek meg, mint a Zeppelinek bombái. Önmagában nincs nagy újdonság abban, hogy a lelőtt ellenséges eszközök darabjai is károkat okoznak – de ezzel együtt azért hozzá kell tenni, hogy a Kijevet ért károkban ez is látható szerepet játszik” – mondja Rácz. Szerinte mivel a lakosság mostanra hozzászokott a légiriadókhoz, ezért a legtöbb esetben nem is mennek le a pincébe. Így ha Kijevben néha átjut egy-egy rakéta- vagy dróntámadás, azoknak sajnos szoktak áldozatai is lenni.