Ukrajna még nyeli az ütéseket, de támadásra készül

Az időjárás miatt egyelőre beálltak a frontvonalak, és kérdéses, mikor érhet véget egyáltalán a földutakat sártengerré változtató raszputyica időszaka. Erről beszélt a Telexnek helyzetértékelésében Rácz András Oroszország-szakértő. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint mivel ráadásul heteket kell várni arra, hogy az esős időszak után a föld felszáradjon, ezért egyelőre „ember nem tudja megmondani”, mikor indulhat az ukrán erők tavaszra tervezett ellentámadása.

Bahmutnál az időjárás miatt is szorult helyzetbe kerültek az ukránok, viszont az időjárás által szintén hátráltatott orosz erők sem tudták még teljesen elfoglalni a kelet-ukrajnai várost. A harcok továbbra is hevesek a fronton, azonban Rácz szerint nem valószínű, hogy Oroszország képes lenne további területszerző hadjáratra Ukrajnában.

„Oroszország minden lehetséges módon készül a várható ukrán ellentámadásra. Több mint nyolcszáz kilométeren építettek erődrendszert” – mondja a szakértő.

„Az tűnik valószínűnek, hogy át fog kerülni a stratégiai kezdeményezés ukrán oldalra, és Oroszország lesz a védekező fél.”

A frontok aktuális állását itt mutatják az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképei:

A már megszerzett területekért tehát kitartóan harcolhatnak majd az oroszok – erre utal Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatása Herszon megye megszállt területein is. A következő hat hónapban pedig Oroszországnak és Ukrajnának is valószínűleg elég eszköze lesz ahhoz, hogy folytathassa a háborút.

Rácz Andrással beszéltünk arról is, milyen jelentősége lehet az Oroszországban letartóztatott és elítélt újságírók ügyének, és hogy milyen tartalékai lehetnek a két félnek a jövőre nézve.

A bokszoló, aki nemsokára kitör a fedezékéből

A napokban ünnepelték az ortodox keresztények a húsvétot, és bár a vallás még összeköti a két harcoló felet, de csak fogolycserében sikerült megállapodnia egymással Oroszországnak és Ukrajnának – ideiglenes tűzszünetben nem. Rácz András szerint korábban is felvetődött nagyobb vallási ünnepek idején a tűzszünet gondolata, azonban eddig ez egyszer sem valósult meg. A fogolycsere viszont mutatja, hogy továbbra is folyamatos a kapcsolattartás és a tárgyalás a harcoló felek között.

„Nyilván nem a legmagasabb politikai szinteken, de alacsonyabb technikai szinteken folyamatos az egyeztetés, így lehetett ezt a fogolycserét is összehozni” – mondta a szakértő, hozzátéve, hogy a mostani igen nagy megállapodás volt: 130-130 foglyot cseréltek ki egymással.

„Ukrán oldalon több mint húsz olyan fogoly is hazatért, akit korábban eltűntként tartottak nyilván. Ez mutatja azért, hogy mennyire bizonytalanok a harci veszteségekről szóló adatok, és ez az esetleges veszteségkalkulációknál is fontos részlet lehet”

– tette hozzá Rácz. A harcok egyébként tűzszünet nélkül is lassultak az utóbbi hetekben az időjárás miatt: hetek óta folyamatosan esik az eső, emiatt pedig lényegében egy helyben áll mindenféle manőverező harci tevékenység.

„Voltak olyan felvételek, hogy méteres víz áll a lövészárkok alján. Stagnálás van, és teljesen lehetetlen bármiféle nagyobb műveletet csinálni, hiszen sárba ragadnak a páncélozott járművek. Ez az időjárási helyzet a bahmuti ukrán védőket nagyon súlyosan érinti, mert a városba bevezető, még használható földutak, amin ugye az utánpótlást be lehet juttatni, rettenetesen fel vannak ázva” – mondta, hozzátéve, hogy a városi harcban mindkét fél életét nehezíti az időjárás.

Így az elmúlt egy-két hétben nem volt jelentős változás a harctéren: az oroszok a keletről érkező utánpótlásnak köszönhetően egy picit előrébb nyomultak Bahmutban, az ukrán védelem pedig a nehézségek ellenére továbbra is tartja magát. „Lassan-lassan szorulnak ki az ukrán védők, de egyelőre az látszik, hogy a bekerítést el fogják tudni kerülni.”

Bahmut mellett súlyos harcok folynak délebbre, Avgyijivkánál és Marjinkánál is, az orosz hadsereg pedig folyamatosan támadja a hátországbeli ukrán célpontokat. Bár hetek óta szó van arról, hogy az ukránok ellentámadásra készülnek a front déli szakaszán, az időjárás miatt nem lehet megmondani, hogy ez mikor indulhat el.

Rácz szerint alapesetben a raszputyica időszakának április közepén véget kellene érnie, de ha ránézünk a bahmuti időjárás-jelentésekre, azt látni, hogy esőt mondanak a következő napokra is. „Egészen elképesztő, ami zajlik. Ha véget is érne ez az esős időszak, onnan még egy-másfél hónap, amíg eléggé kiszárad a talaj ahhoz, hogy a nehezebb lánctalpasok se ragadjanak bele. Itt nagyon komoly időjárási anomália látszik, és nem tudni, hogy ez meddig tart.”

„Itt most Ukrajna körülbelül olyan helyzetben van, mint az a bokszoló, aki éppen kettős fedezék mögött védekezik, de arra készül, hogy majd a fedezék mögül kitörve megpróbálja rendesen megsorozni az ellenfelét – de egyelőre még fedi magát, és nyeli az ütéseket.”

Elsősorban az időjárástól függ az ellentámadás

Az ukránok ellentámadási terveiről egyébként nagyon keveset lehet tudni – Hanna Maliar védelmi miniszter-helyettes pedig a napokban arról beszélt, hogy nem fogják előre bejelenteni, mikor indulhat a művelet, hiszen ezzel az oroszokat segítenék ki. Maliar szerint több tervet is kidolgoztak az ellentámadásra, de csak az utolsó pillanatban fognak dönteni arról, hogyan indítják el a csapataikat, hogy „az ellenségnek ne legyen ideje reagálni rá”.

„Meg kell értenünk, hogy a fegyveres erőink folyamatosan, naponta készülnek területeink teljes körű felszabadítására. Ez pedig egy hatalmas lépéssorozat lesz, nem csak egy egyszerű ellentámadás” – tette hozzá Maliar.

Rácz András szintén arról beszélt a Telexnek, hogy a tervek apró részletekben a legutolsó pillanatig változhatnak, de ezen túl arról sincsen nyilvános forrásból hozzáférhető információ, hogy pontosan hogyan áll az ukrán csapatok feltöltése és kiképzése.

„Nyilván minősített információ, hogy ezek pontosan milyen állapotban vannak most, így ha tudnám, akkor se mondhatnám el. De ha mondjuk holnap összeáll a támadó kontingens, négy-hat hétig még akkor se lehet megmozdulni az időjárási és terepviszonybeli okok miatt. Szerintem ember nem tudja megmondani, hogy pontosan mikor indul el az ukrán ellentámadás – ideértve az ukránokat is. Ez tényleg az időjárás függvénye elsősorban, emellett pedig értelemszerűen függ a várt fegyver- és lőszerszállítmányok beérkezésétől is.”

Bár az amerikai szivárogtatási botrány idején arról is cikkeztek, hogy a kiszivárgott dokumentumok miatt az ukránok átírhatják a tavaszi ellentámadás terveit, Rácz szerint ezt sem lehet nyilvános források alapján megmondani. „Eleve elég nehéz szétválogatni, hogy egy változás a szivárogtatás miatt, vagy más ok miatt történt. Hiszen érkezhet be olyan információ mondjuk az orosz csapatok elhelyezkedéséről, ami egy-két változtatást szükségessé tesz. De ez a hadművelet-tervezésnek arra a szintjére tartozik, amihez nyilvános forrásból nem lehet hozzáférni, és ez így van jól.”

Putyin üzent a Herszon megyei látogatással

Rácz szerint amint elindul az ukrán ellentámadás, azzal Ukrajna visszaszerzi a hadászati kezdeményezést – orosz oldalról pedig nem valószínű, hogy lenne erőforrás egy új offenzíva megkezdésére. „Az orosz hadsereg január végén indított támadó művelete mostanra lassan a végéhez közeledik. Nem látszik, hogy az orosz haderőben lenne annyi élőerő-, vagy annyi haditechnika-tartalék, hogy újabb nagyobb támadó műveletet tudnának csinálni. Ilyesmire utaló erőösszevonásokat sem látunk – ehelyett azt látjuk, hogy Oroszország minden lehetséges módon készül a várható ukrán ellentámadásra.

Több mint nyolcszáz kilométeren építettek erődrendszert: mélységében tagolt védelmet, lövészárkokat, harckocsi-akasztókat, bunkereket, minden ilyesmit, elsősorban a zaporizzsjai körzetben. Az tűnik valószínűnek, hogy az ukrán ellentámadás után Oroszország lesz a védekező fél.”

Erre pedig már az orosz közbeszéd is kezdi felkészíteni magát, Rácz szerint tartanak is a várható ellentámadástól. Erre utalt a Krím félsziget Oroszország által kinevezett vezetője, Szergej Akszjonov nemrégiben tett nyilatkozata is, ami szerint „készen állnak egy esetleges ukrán ellentámadásra”. Ugyan a szakértő szerint nem reális, hogy az ukrán haderő a Krímre is eljusson, de egyáltalán nem kizárt, hogy ha visszafoglalják Herszon és Zaporizzsja megyéket, akkor az ukrán hadsereg meg fog jelenni a félsziget északi határánál.

„Kiterjedt, mélységében tagolt erődrendszereket építenek a Krím északi határán is, ami azt mutatja, hogy teljesen reálisnak tartják azt az eshetőséget, hogy Ukrajna teljesen felszabadítja Herszon és Zaporizzsja megyét.”

Ebből a szempontból egyértelműen demonstratív lépés volt Vlagyimir Putyin e heti látogatása is a herszoni régió még megszállt területein. „Ez egy politikai üzenet, ami a belföldi közönségnek szólt. Az, hogy Putyin oda mer menni, az azt mutatja, hogy ő nem fél, és hogy bízik a védelem erejében – azzal együtt, hogy azért nagy tételben arra nem fogadnék, hogy ezt a látogatást bármikor megismétli.”

A szakértő hozzátette, hogy a látogatásról készült képek biztonsági okokból feltehetően most is csak napokkal azután kerültek ki, miután Putyin ellátogatott a megszállt ukrán területekre. „Ez sohasem »real time«, biztos, hogy nem most történt ez a látogatás, de valószínűleg valamikor nem olyan nagyon régen. Itt alapvető műveleti biztonsági okokból ezeket mindig titkolni kell.”

Prigozsin szavait félreértették

Ennek ellenére így is meglepő lépés volt Putyintól a herszoni régió meglátogatása, hiszen az orosz elnök nem szokott elutazni Moszkvából – és a Kremlből sem teszi ki nagyon a lábát. „Még olyan is van, aki szerint ez Putyin valamelyik alteregója volt, nem a valódi elnök, de hát ezt ugye nem lehet megmondani. Mindenféle mintázatból kilógott ez a lépés, az alapvetően nagyon erősen kockázatkerülő elnöktől így kifejezetten szokatlan egy ilyen látogatás. Különösen, hogy Herszon megye egésze belül van az ukrán rakétatüzérségnek a lőtávolságán. Ezekkel az új, 150 kilométer lőtávolságú HIMARS-lövedékekkel a megye elég nagy részét le lehet fedni.

Azért is érdekes ez, mert egy prominens orosz vezető, Dmitrij Rogozin tavaly év végén Donyeckben ünnepelte a születésnapját. Ezt az ukrán tüzérség megtudta, és szétlőtte a szállodát. Rogozin túlélte ugyan, de nagyon súlyosan megsebesült: a gerincébe biztosan repeszt kapott, és más testrészeibe is. Rogozin sorsa intő példaként kellene, hogy szolgáljon, hogy nem érdemes az ukrán tüzérség lőtávolságán belül mászkálni. Ez a Putyin-féle látogatás ilyen szempontból is elég meglepő.”

Rácz hozzátette, hogy hasonló demonstratív lépés volt Jevgenyij Prigozsin útja is Bahmutba. A Wagner-csoport vezére erről egy blogbejegyzésében is írt, ahogyan arról is, hogy „Oroszországnak le kellene állítania a különleges katonai műveletét”. A szokatlan mondatokról a nyugati sajtó is beszámolt, azonban a szakértő szerint félreértették Prigozsin szavait: „Oroszul kell olvasni – nem a kivonatokból, összefoglalókból, hanem az eredetiből. Prigozsin általában is nagyon metaforikusan beszél, és rengeteg olyan jellegű fordulatot használ, mint amiket az ezópusi mesékben látunk: amikor barátról beszél, akkor ellenséget ért alatta, amikor védekezésről beszél, akkor támadást ért alatta.

Nagyon ködösen, kétértelműen szokott fogalmazni, és itt ez egy ilyen, a mondandójában rejtett negatív példázat volt: ha feladjuk a katonai műveletet vagy annak folytatását, akkor mi lenne. De nyilván ne ezt csináljuk, hanem folytatni kell, sőt, teljes erővel bele kell állni. Itt félreértette a nyugati sajtó Prigozsint, aki nem a háború befejezésére szólított fel, hanem valójában azt szorgalmazta, amit eddig is: Oroszország fordítson még több erőforrást a háborúra, nevezze háborúnak a háborút, és hagyja abba ezt az önkorlátozást, amit a »különleges katonai művelet« narratívája jelent.”

Lassú gyengülés várhat az oroszokra

Az persze kérdéses, hogy Moszkvának lenne-e ereje ahhoz, hogy még több erőforrást fordítson Ukrajna ellen. „Ukrajna minden erőforrását a háborúra tudja fordítani, az ukrán haderő minden katonája szükség esetén a frontra küldhető. Amit nem tudunk, hogy Oroszország esetében hol van az a küszöb a fegyverzet és a felszerelés terén, amit már nem lehet Ukrajnába küldeni, hanem Oroszországban kell tartani, hogy például a kínai határon, az Észak-Kaukázusban és a NATO-határon is legyenek erők.

Mivel valamiféle küszöbnek biztosan kell lennie, ez tovább csökkenti azon orosz nehézfegyverzet számát, amit ténylegesen Ukrajnába lehet küldeni. Mert hiába tudunk azzal számolni, hogy a háború elején 3200-3300 aktív állományú harckocsija volt, biztosan nem tudják az utolsó darabot is Ukrajnába küldeni, mert valamennyit tartalékolni kell. A probléma az, hogy nem tudjuk, hogy ennek a tartaléknak a küszöbe hol van.”

Ráadásul a haditechnikai veszteségeket Ukrajna a nyugati segítségnek köszönhetően könnyebben és jobban tudja pótolni, mint Oroszország, tette hozzá Rácz. „Nagyon óvatosan kell bánni a szivárogtatások során nyilvánosságra került anyagokkal, de volt egy olyan anyag, ami azt mutatta, hogy Ukrajna területén Oroszországnak jelenleg valamivel több mint 400 működőképes harckocsija van, Ukrajnának több mint 800. Más területeken is az látszik, hogy Ukrajna, ha nem is kerül számbeli fölénybe, de kezdi csökkenteni a különbséget. Ráadásul azok a fegyverek, amelyeket Ukrajna a Nyugattól kap, sokkal modernebbek, mint azok, amelyeket Oroszország elő tud ásni a lekonzervált készletekből.”

A nyugati támogatásnak köszönhetően úgy tűnik, Ukrajna ütemesen cseréli le az exszovjet fegyverrendszert, és alkalmazkodik a nyugati szabványokhoz.

„Az exszovjet ukrán fegyverzethez nincs alkatrész, gyártás sincs, így egyre inkább elfogy. Már hónapokkal ezelőtt olyan bejelentés vagy információ jött az ukrán szárazföldi erőktől, hogy a tüzérség már felerészben nyugati eszközökből áll, és csak 50 százalék körüli az exszovjet eszközök aránya” – mondja a szakértő, hozzátéve, hogy amíg a Nyugat támogatja fegyverzettel Ukrajnát, addig az ország képes folytatni ezt a háborút.

Azonban Oroszországban is egyre gyorsabban fogynak a bevethető harceszközök: „Haditechnikai értelemben, különösen ami a modern fegyvereket illeti, az látszik, hogy Oroszország lassacskán kifogy ezekből. Ez nem azonnal következik be, de ha a harcok a mostani intenzitással folytatódnak, akkor legfeljebb egy éven belül kifogynak a bevethető modern harckocsiból, a bevethető modern harci helikopterekből, és nem látszik, hogy ezeket képesek lennének pótolni.

De ez a kifogyás nem a következő hat hónapban jelentkezik, és ez általában nem egy olyan folyamat, hogy »hopp hirtelen« összeszakad minden. Ez nem egy hirtelen összeomlás, hanem egy lassú gyengülés szokott lenni.”

Bár a napokban a kínai védelmi miniszter arról beszélt az orosz kollégájával való egyeztetés után, hogy a kínai–orosz katonai együttműködés új szintre lép, egyelőre nem tudni pontosan, miben állapodtak meg – és hogy ez jelenthet-e fegyverszállításokat Kínából Oroszország felé. „Azt lehet tudni, hogy nagyon sok nyugati vezető óva inti Kínát attól, hogy fegyvereket szállítson Oroszországnak. Nem tartom valószínűnek, hogy Kína hajlandó lenne túl nagy kockázatot vállalni Moszkva kedvéért. Az, hogy a katonai együttműködés »új szintre lép«, jelenthet nagyon sok mindent – nem tudjuk a konkrét részleteket még” – mondja Rácz.

Toboroznak, de mozgósítani nem akarnak

Élőerőből, azaz katonákból viszont még mind az orosz, mind az ukrán félnek vannak jelentős tartalékai, tette hozzá a szakértő. „Oroszországban nyilván több millió ember, Ukrajnában pedig néhány millió. Ukrajna jelenleg körülbelül egymillió embert tart fegyverben, és van körülbelül 2 millió további regisztrált, mozgósítható emberük – tehát bőven lehet ezt a létszámot még növelni. Szükség esetén pedig ki lehet terjeszteni ezt még további néhány millióval, de az már a férfi lakosság jelentős részének hadba küldését jelentené.

Oroszország esetében is körülbelül még 2 millió regisztrált tartalékos van, és a szeptemberi részleges mozgósítás alapján az a valószínű, hogy még 6-8 millió embert különösebb gond nélkül tudnának mozgósítani – ebből 300 ezret mozgósítottak eddig” – mondta Rácz András. Hozzátette viszont, hogy ezek az elméleti küszöbértékek, és kérdéses, hogy a gyakorlatban hány katonát lehet bevonni a háborúba. „Oroszországban az látszik, hogy a Kreml nagyon-nagyon ódzkodik bármiféle mozgósítás bejelentésétől, ehelyett inkább egyre intenzívebben toboroznak.

Az látszik, hogy minden eszközzel el akarják kerülni, hogy újabb mozgósítási hullámot kelljen elrendelni, ugyanis minden valószínűség szerint az ő saját belső méréseik azt mutatják, hogy az orosz társadalom erre nagyon érzékenyen reagálna.”

Rácz szerint ha Moszkva általános mozgósítást rendelne el, azzal valódi társadalmi ellenállást válthat ki – igaz, nem a rezsim megdöntésére, hanem a saját életük megmentésére. „Az emberek a lábukkal állnának ellen. Nagyon gyors kivándorlás indulna be, ami nagyon komoly gazdasági károkat tud okozni. Már most is több mint egymillió ember távozott, és valószínűleg még többen távoznának. Az új, katonai nyilvántartások digitalizálásáról és a digitális sorozásról szóló törvény is elképzelhető, hogy további kivándorlási hullámot indít be.

De olyan típusú társadalmi ellenállás, hogy például több tízezer ember vonulna a Kremlhöz, nyilván nem lesz. Helyi szintű tüntetések lehetnek, de országos jelentőségű dolog nem – itt tényleg az emberek inkább a saját egyéni biztonságukat, boldogulásukat helyeznék előtérbe, és eszerint döntenének.”

Kvázi túszejtés az amerikai újságíró letartóztatása

Rácz szerint tehát a politikai vezetés helyzete megingathatatlannak tűnik – ezt pedig a rezsim minden eszközzel igyekszik is bebiztosítani magának. Erről szólt a szakértő szerint az a bírósági döntés is, amivel Vlagyimir Kara-Murza ellenzéki újságírót 25 év börtönre ítélték.

„Kara-Murza ügye gyakorlatilag a megmaradt orosz demokratikus ellenzékkel való leszámolás befejezéséről szól.

Ezért is folytatták le ezt a nyilvánvalóan koncepciós pert, és hozták meg ezt a rettenetesen súlyos ítéletet. Kara-Murza sorsa a belföldi közönségnek szóló üzenet, és egyébként regénybe illő történet, akárcsak Alekszej Navalnij sorsa is.”

Kara-Murza prominens ellenzéki családból származik: apja, az idősebb Vlagyimir Kara-Murza szintén egy legendás figurája volt az orosz átmenetnek és a szabad nyilvánosságnak. Ő is újságíró volt, arcát pedig Oroszország a kilencvenes években ismerte meg az NTV-n – a tévécsatornán, amit Putyin a 2000-es hatalomra kerülése után vett nem sokkal az irányítása alá, és formálta liberális tévéből a kormány sokadik szócsövévé. Az ifjabb Kara-Murza az újságírás mellett aktív politikai szerepet is vállalt, az ukrajnai háború 2022. februári eszkalálódása óta pedig élesen bírálta az orosz vezetést – emiatt vették tavaly áprilisban őrizetbe.

„Csak egy dologért hibáztatom magam: nem sikerült eléggé meggyőznöm honfitársaimat és a demokratikus országok politikusait arról a veszélyről, amelyet a Kreml jelenlegi rendszere jelent Oroszország és a világ számára” – mondta a bíróság előtt tett utolsó beszédében Kara-Murza, hozzátéve, mindenben kitart az általa elmondottak mellett.

Kara-Murzán kívül a hírekbe került egy másik oroszországi újságíró, az amerikai Evan Gershkovich letartóztatása is – Rácz szerint viszont a Wall Street Journal riporterének ügye inkább egy kémjátszma része lehet.

„Néhány nappal Gershkovich letartóztatása előtt az amerikaiak azonosítottak egy magát brazilnak kiadó orosz fedett ügynököt. Ezt nyilvánosságra hozták, és az időbeliségből úgy látszik, hogy Gershkovich ügye egy erre adott orosz válasz volt.

Azt gondolom, hogy ugyanaz fog vele történni, mint Brittney Grinerrel, a kosárlabdázóval – lesz valamiféle fogolycsere.” A szakértő hozzátette: aggasztó, hogy mind a kosárlabdázó, mind az újságíró esetében Oroszország mondvacsinált indokokkal tartóztatott le az országban tartózkodó külföldieket – ráadásul amerikai állampolgárokat –, akiket aztán cserealapként, gyakorlatilag túszként próbál használni máshol letartóztatott, azonosított orosz hírszerzők kicseréléséhez.

„Egyre veszélyesebbé fog válni minden külföldi és elsősorban amerikai számára az oroszországi munka és az oroszországi tartózkodás. Ilyen értelemben a Gershkovich-ügy egyik üzenete, hogy a külföldi újságírók egyre kevésbé tudnak dolgozni Oroszországban” – mondta Rácz András.