Turizmus Ukrajnában a háború alatt: néha lazítani kell, különben nem lehet teljes erővel szolgálni a hazát

A 2007-ben megnyitott Leopolis Hotel a nyugat-ukrajnai Lviv óvárosában fekszik, 2019-ben felújításba kezdtek, amit a koronavírus-járvány idején két hónapra meg kellett szakítaniuk. 2020 nyara óta viszont folyamatosan nyitva tartanak, és azt tervezték, 2022 nyarára végeznek is a felújítással – azonban közbeszólt az Ukrajna elleni orosz invázió.

„Néhány hónapra le kellett állnunk a felújítással, de miután egyeztettünk a tulajdonosokkal, folytattuk a munkát – hogy mire a háború véget ér, mindennel készen álljunk”

– mondta a CNN-nek a hotel menedzsere, Katerina Matyuscsenko. Nem alaptalan a hotel stábjának optimizmusa, a háborús hónapok ellenére ugyanis a 70 szobás Leopolis kihasználtsága még a Covid-járvány idején tapasztaltnál is magasabb.

„Az idei január és február nem volt annyira rossz. Jobb volt, mint terveztük, főleg úgy, hogy állandó fenyegetésnek voltunk kitéve az elképesztő támadások és az áramkimaradások miatt” – mondja Matyuscsenko.

Nem csak az ő példájuk mutatja azt, hogy míg Ukrajnában a gazdaság több szektora is leállt vagy rettentő nehéz helyzetbe került a háború miatt, addig a turizmus – elsősorban az ország nyugati részén – újra virágzik. Ezzel együtt érezhető, hogy az orosz invázió jelentős zavarokat okozott az ágazatban, hatása pedig még hosszú évekig érezhető lesz.

Inspirálódj Ukrajnából

Semmi sem tud nagyobb kárt okozni a turizmusnak a politikai instabilitásnál – különösen ha az országot háború sújtja. Nem először birkózik meg Ukrajna ezzel: a Krím félsziget 2014-es orosz megszállása, majd a Donyec-medencei háború után erősen visszaesett a látogatók száma. Ez részben összefüggött azzal is, hogy míg a Krím eleve komoly turistacélpont volt, a Donbasz Ukrajna egyik legfejlettebb régiójának számított.

Bár a számok azóta sem tértek vissza a 2014-es visszaesés előtti szintre, a koronavírus-járvány előtti hat évben átlagosan évi 13 millió nemzetközi turistát fogadott az ország. Sőt, a belföldi turizmus is 24 százalékkal nőtt 2019 és 2021 között, írja az NPR.

„Persze a legtöbb turista 2014 előtt orosz volt – azóta pedig ezt a piacot nyilvánvalóan elveszítettük. Megszüntettünk mindennemű együttműködést Oroszországgal, és így a turisztikai kapcsolatokat is.

Igaz, az ország elleni teljes körű invázióig sok állampolgáruk lépte át a határt, hogy meglátogassa rokonait a határmenti területeken” – mondja az ukrán állam Turisztikai Fejlesztési Ügynökségének vezetője, Mariana Oleszkiv. „Belarusz is nagy piacnak számított az invázió előtt. 2021-től kezdve pedig Szaúd-Arábiával is kezdtük kiépíteni kapcsolatainkat: nagy reményeink voltak feléjük, mert vízummentességet is biztosítottunk az állampolgáraiknak.”

2022. február 24-én viszont Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen, az első hetekben, hónapokban pedig még az is kétséges volt a nemzetközi közvélemény számára, hogy milyen formában maradhat meg az ukrán államiság, ha Kijevet orosz csapatok veszik körül. Az ukránok kitartottak, és a főváros elől a megszállók végül elvonultak, a folytatódó háború miatt viszont továbbra sem ajánlhatta Ukrajna biztonsággal a külföldieknek azt, hogy jöjjenek az országba.

„Ezért a fő fókuszunk innentől kezdve a belföldi turizmus volt. 2022 nyarán kezdtünk el egy kisebb kampányt a helyi piacon azzal a szlogennel: »Inspirálódj Ukrajnából«. Igen, harcolunk, küzdünk a győzelemért, de kell egy hely, ahol fellélegezhetünk, kikapcsolódhatunk egy időre. Ahol nem figyeljük annyira a híreket, inkább élvezzük a természetet és a családdal töltött időt” – magyarázza Oleszkiv.

Az ügynökség vezetője elismerte, nem volt egyszerű elindítani a kampányt, hiszen ez sokakban ellentmondásos érzéseket kelthet – miközben milliók lettek belföldön is menekültté, másrészt pedig katonák százezrei harcolnak a fronton. A hadseregtől is kapott Oleszkiv visszajelzéseket: „Azt mondták: Igen, elmehettek a bárokba és az éttermekbe, de azért élhettek normális életet, mert mi harcolunk – úgyhogy ne feledkezzetek meg rólunk: adományozzatok, és jelentkezzetek ti is a hadseregbe, hogy mi is kipihenjük magunkat.”

Oleszkiv szerint az ügynökségnek már arra is vannak tervei, milyen kampánnyal tudják felhívni magukra a figyelmet a háború után: „Szeretnénk, ha az ideutazók azzal támogatnának minket, hogy itt költenek pénzt – hiszen ezzel közvetlenül tudják megsegíteni az ukránokat, és megmutatni nekik: hálásak a demokráciáért folytatott bátor harcért, és a terrorista orosz állam megállításáért.”

Az ukrán turizmus ügye azonban nem csak a jótékonykodásról szól: bár az ország nyugati része nagyrészt épségben megúszta eddig az oroszok támadásait, a keleti és a déli részeken új üdülőhelyekre, szállodákra, és így új befektetésekre lesz szükség.

Szép bunkerek, ahol mindig van kivel inni

„Aki bátor, azt várom Lvivben” – ezt üzente a kanadai Global olvasóinak a nyugat-ukrajnai város polgármestere. Andrij Szadovji városában nem csak a cikk elején említett Leopolis Hotel várja a vendégeket – igaz, ha egyelőre nem is külföldről, de az országon belülről mindenképpen. A lvivi turisztikai iroda által kiadott promóciós anyagokban külön kiemelik azokat a hoteleket, amelyek bunkereket is biztosítanak a vendégeiknek, a város pincéiben pedig több új étterem is nyílt.

„Minden nap más és más új ötlettel állunk elő a rugalmasságunk fejlesztésére” – mondja Szadovji, aki hozzátette: többek között horvát és izraeli szakemberekkel, kollégákkal is konzultált arról, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a turisták bevonzása és a biztonsági megfontolások között. Szerinte ma már Lviv példát tud mutatni ebből más városoknak is, ezzel pedig egyetértett Igor Gut, aki gyakran járt már a háború előtt is a szálloda által rendezett jazzfesztiválokra. Sőt, mostanában főleg szocializálódni jár Lviv és Kijev hoteljeibe:

„Itt mindig van kivel inni egyet. Hogy őszinte legyek, mostanában próbálok több időt tölteni a szállodában, mint otthon, mert otthon egyedül vagyok. A hotel ad némi pszichológiai támaszt, hiszen itt mindig van társasága az embernek.”

Sokan nemcsak biztonságosnak, de esztétikusnak is tartják a lvivi hotelt: „A tánciskolám növendékeivel gyakran jártam penészes szagú menedékhelyeken, de amióta megismertem a Leopolis bunkerét, azóta tudom, hogy ide fogok átjönni a tánciskolából is riadó idején, hiszen annyira szép” – mondta a CNN-nek Hanna Karttunen, aki finn táncosból lett önkéntes Ukrajnában.

Aki nem pihen, nem fog tudni harcolni

Lviven túl a Kárpátokban is gyakran megfordultak belföldi turisták a háború elmúlt hónapjaiban. „Szerencsére az országnak ezt a részét nem tette tönkre a háború” – mondja Mariana Oleszkiv. „Azon dolgozunk, hogy minél több befektető tudjon megjelenni a térségben – ezt persze sajnos késlelteti a háború.”

A harcok tavaly februári kitörése óta persze itt is megzuhant a látogatószám: „Februártól augusztusig 70-80 százalékkal kevesebb volt a hotel bevétele” – mondta egy szlavszkei szállodamenedzser az NPR-nak, hozzátéve, hogy a környékbeli hotelekben is hasonló volt a helyzet tavaly nyárig. Onnantól kezdve viszont újra jönni kezdtek a vendégek – első körben gyerekek, akiknek táborokat szerveztek a lvivi és a kárpátaljai régióban. Később aztán az országon belül nyugatra menekült felnőttek is elkezdték felfedezni a környéket.

„Egyre gyakrabban szerveztek túrákat a helyiek a menekülteknek, akiknek szükségük volt az érzelmi felépülésre, és többet akartak megtudni Lvivről – már csak a logisztika miatt is” – mondja a lvivi turisztikai iroda vezetője, Hrisztina Lebed. Hozzátette, hogy a város hoteljei nemcsak ingyen nyújtottak szállást és ételt a belső menekülteknek, de ellátták az önkénteseket és a területi védelmi erők tagjait is.

Ezzel Nyugat-Ukrajna lett a szétszakadt családok újraegyesülésének központja, legyen szó az országon belüli vagy kívüli menekültekről.

Több külföldre szakadt család például csak itt tud találkozni a férfi családtagjaikkal, hiszen ők 18 és 60 év között nem hagyhatják el az országot.

A hotelek külön relaxációs programokat, köztük golf- és jógakurzusokat kínálnak a háborúban szolgált katonáknak. Mariana Oleszkiv szerint nagy gazdasági potenciál rejlik a gyógyturizmusban: „Már most is fel tudtuk kelteni több befektető érdeklődését a rehabilitációs szolgáltatások, például a protézisek területén. Sajnos a háború miatt rengeteg katonánk megsérült, a végtagjaikat elvesztett honfitársainknak pedig újra meg kell tanulniuk járni. Mivel háborúk valószínűleg mindig is lesznek a világon, így Ukrajna akár a központja is lehet a végtagjukat elvesztett emberek rehabilitálásának.”

Olekszij Volosin, az Ukrán Szállodaszövetség alelnöke több hotelt is üzemeltet, személyzetének több tagja pedig most is a fronton harcol. „Nagyon szoros kapcsolatot tartunk a harcoló fiainkkal. Írunk nekik, videókat küldünk, megveszünk nekik minden szükségeset, és kommunikálunk a családjaikkal is” – mondta, majd hozzátette: „Az ukránoknak fel kell frissíteniük a lelküket és a testüket, hogy újra harcra készek legyenek. Most mindenki a saját frontján harcol.”

Üzenetével a nyugat-ukrajnai hotelek több vendége is egyetért. „Szerintem a hatékonyságunk növeléséhez néha lazítanunk kell. Máskülönben egyszerűen az ember nem lesz képes semmire, és nem tudja szolgálni a hazáját” – mondja Natalij Baliuk, aki Kijevből látogatott a Kárpátokba.

Egy nap majd elmondjuk az egész világnak

Az újjáindult belföldi turizmus nemcsak a szállodákat, de a múzeumokat is érinti. „Bár a gyűjteményekben sok a hiány, a múzeumok új tárlatokat kezdtek el bemutatni. Sokaknak szinte terápiás élmény lett a múzeumlátogatás. És egyre nagyobb az igény arra is az emberekben, hogy megismerjék Ukrajnát, és az ország történelmét” – mondja Hrisztina Lebed.

Tavaly júniusban írtunk arról, hogy míg a megszállt területeken Oroszország szisztematikusan próbálja felszámolni az ukrán kultúrát, addig az ország többi részén rakétatámadásokkal próbálják megsemmisíteni annak darabjait. Az UNESCO adatai szerint 2023. március 22-ig 248 helyszín, köztük 107 vallási emlékhely, 21 múzeum, 89 történelmi épület, 19 műemlék és 12 könyvtár rongálódott meg Ukrajnában. Ráadásul ezek csak a megerősített adatok, rengeteg más műtárgy ugyanis nyomtalanul semmisülhetett meg a háborúban.

A fenyegetettség miatt a galériák és múzeumok is háborús üzemmódra álltak át, Olha Honcsar, a lvivi Terror Emlékmúzeum igazgatója pedig a háború kitörése óta próbálja összefogni az ukrán műemlékvédelmet. Létrehozta a Múzeum Válságközpontot, ami többek között a veszélyeztetett gyűjteményekből viszi a műtárgyakat biztonságos helyekre. Első körben a Luhanszk megyei múzeumi munkatársakkal fogtak össze az ügy érdekében, azóta viszont országos hálózattá vált Honcsar kezdeményezése.

„Újradokumentáljuk a megsemmisült műtárgyakat, hogy megőrizzük és újraközöljük a kollektív tapasztalatainkat. Egy nap majd ezt el fogjuk mesélni az egész világnak”

– mondja Honcsar, hozzátéve, hogy a kezdeményezés nem veszélytelen. „A háborút nemcsak a fizikai, de az online térben is vívják. Gyakran támadnak Oroszországból különböző oldalakat és szervereket. Emiatt mindent három-négy verzióban is lementünk, legyen szó dokumentumokról, könyvekről, festményekről vagy akár a múzeumi alapító okiratokról. Ha végeztünk a munkánkkal, minden elérhető lesz majd egy pendrive-on. De persze nem lehet mindent visszaállítani.”

A turisztikai dolgozók közül többen is számítanak arra, hogy ha véget ér a háború, megindul majd nyugatról a katasztrófaturizmus is, ahol az emberek felkeresik a front, a tömeggyilkosságok és más tragikus események helyszíneit. Olekszij Volosin szerint ez együtt jár a háborús helyzettel, példaként felhozva Babij Jart: a Kijev közelében fekvő egykori településen a náci csapatok 33 ezer zsidót mészároltak le a második világháborúban. A hely azóta kegyhellyé és mementóvá vált: „És ez így van rendjén. Ez egy olyan hely lett, amit nem szabad elfelejteni, és példaként kell álljon előttünk, hogy soha többé ne forduljon elő hasonló.”