Egy kiszivárgott dokumentum szerint Oroszország 2030-ig bekebelezné Belaruszt

Egy Vlagyimir Putyin végrehajtó hivatalából kiszivárgott belső dokumentum szerint Oroszország azt tervezi, hogy 2030-ig egyesíti Belaruszt és Oroszországot. A dokumentum részletes akcióterv arról, hogy az egyelőre független, de Moszkvához sok szálon kötődő Belaruszt hogyan annektálná gazdasági és katonai eszközökkel szép lassan a szomszédos Oroszország. A kérdés az, hogy az orosz érdekeknek kiszolgáltatott, ám mégis nyugat felé kacsintgató Lukasenko mennyire megy bele a közösködésbe, illetve, hogy az orosz-ukrán háború milyen hatással lehet a törekvésekre.

A stratégiai dokumentum tartalmát több oknyomozó portál, köztük a Yahoo News, és a VSquare nevű, közép-európai hírportál újságíróiból álló nemzetközi konzorcium közölte.

A dokumentum szerint Moszkva igen részletes akciótervet készített a két ország unióba való egyesítéséről. Szó van benne a belorusz és orosz törvények „harmonizálásáról”, az összehangolt védelmi és külpolitikáról, a gazdasági és kereskedelmi együttműködések orosz érdekek mentén való rendezéséről, valamint Oroszország társadalmi-politikai, kereskedelmi-gazdasági, tudományos-oktatási és kulturális-információs tereken való dominanciájának kialakításáról. Összességében elmondható, hogy a tervezet felszámolná Belarusz szuverenitásának maradékát is, és a 9,3 millió lakosú országot Oroszország utánfutójává alacsonyítana le.

„Ez az unió veszélyt jelent a belarusz népre és a belarusz államiságra. Ez nem az egyenlők szövetsége. Ez egy terv Belarusz Oroszország általi bekebelezéséhez” – mondta Szvetlana Tyihanovszkaja, a belarusz ellenzéki vezető, aki a legutóbbi választásokon való indulása után Litvániában él száműzetésben.

Ráadásul mindez biztonsági fenyegetést jelentene az ország európai szomszédaira nézve, amelyek közül három a NATO és az Európai Unió tagja. „Oroszország ugyanazt tervezi Belarusszal, mint Ukrajnával. (…) Csakhogy Belarusznál inkább a kényszerítésre támaszkodik, mint a háborúra. A végcélja továbbra is a teljes beolvadás” – mondta Michael Carpenter, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet amerikai nagykövete a Yahoo Newsnak.

Rainer Saks, az észt Külföldi Hírszerző Szolgálat korábbi vezetője a Yahoo Newsnak arról beszélt, hogy a dokumentum tulajdonképpen nem üt el az eddigi akarattól. „Oroszország természetesen átveszi az irányítást Belarusz felett, de a kérdés az, hogy ezt a függetlensége rovására teszi-e. Számomra az a meglepő, hogy miért van a határidő – 2030 – ilyen messze előre kitűzve. Miért kellene Oroszországnak ilyen sokáig várnia?” – mondta Saks. Ugyanakkor a két ország szorosabb kapcsolatára irányuló törekvések közel sem most kezdődtek.

Nem előzmény nélküli, és nem is meglepő

Egy, a dokumentum elkészítéséről tudó nyugati tisztviselő szerint a stratégiai dokumentum szerzője a „határon átnyúló együttműködésért felelős elnöki igazgatóság”. Ez Putyin elnöki adminisztrációjának öt évvel ezelőtt létrehozott alosztálya. A meglehetősen ártalmatlan nevű igazgatóság tényleges feladata, hogy ellenőrizze azokat a szomszédos országokat, amelyeket Oroszország a befolyási övezetébe tartozónak tekint. Ide tartozik Észtország, Lettország, Litvánia, Belarusz, Ukrajna és Moldova, tehát azok az országok, amik korábban a Szovjetunió részét képezték.

Az igazgatóságot Alekszej Filatov vezeti, aki közvetlenül Dmitrij Kozaknak, az elnöki adminisztráció helyettes vezetőjének jelent. Filatovék csapata dolgozta ki azt az akciótervet, amely tulajdonképpen egy teendőlista Belarusz bekebelezéséhez. A tervek kidolgozásában segítséget nyújtottak az orosz belföldi, külföldi és katonai hírszerző szolgálatok. Az így született dokumentumot 2021 őszén mutatták be Kozaknak – mondta egy nyugati ország hírszerzési tisztviselője a Yahoo Newsnak.

Bár a dokumentum viszonylag friss, a benne foglalt szándék tulajdonképpen már régóta megfogalmazódott. A Szovjetunió szétesése után az orosz érdekkörbe tartozó országok nagy része – Ukrajna és a balti államok – Európa és a nyugati típusú demokrácia felé fordultak. Ugyanakkor Belarusz maradt az illiberális vonalon, és az országban már három évtizede egy megbízható orosz szövetséges kormányoz: Alekszandr Lukasenko belarusz elnök, akit gyakran „Európa utolsó diktátoraként” emlegetnek. 1994-ben nyerte el az elnöki tisztséget, és azóta sem mondott le, bármennyire is tiltakoztak a sorozatos választási győzelmei ellen.

A dokumentumban leírt stratégia előzménye a 90-es években merült fel először. Ekkor jött szóba az uniós állam koncepciója, amelynek célja Oroszország és Belarusz politikai, gazdasági és kulturális integrációja volt. A volt Szovjetunió mintájára 1999-ben létrehozták a föderációt, saját kormányzati intézményekkel, többek között minisztertanáccsal, parlamenttel és legfelsőbb bírósággal. Lukasenko ebben az időben azon volt, hogy a viszonylag gyengekezű Borisz Jelcin által vezetett válságban levő Oroszországból a lehető legtöbbet kipréselje – mondta Anton Bendarzsevszkij, Magyarországon élő fehérorosz kül- és biztonságpolitikai szakértő.

A projekt azonban elfelejtődött, és a megvalósítása csak 2018-ban került ismét komolyan szóba, amikor Putyin elkezdett agresszívabb geopolitikai ambíciókat dédelgetni. „Miután Putyin hatalomra került, Lukasenko reményei szertefoszlottak, és az uniós szerződés közel két évtizedig a polcon hevert. Putyin nem sokkal a Krím annektálása után porolta ezt le, annak ellenére, hogy a szövetségesei ezt ellenezték” – véli Bendarzsevszkij.

Lukasenko és Putyin 2021 novemberében írt alá egy megállapodást, amely 28 integrációs programpontot tesz lehetővé, főként gazdasági és szabályozási kérdésekre összpontosítva. Emellett egy közös katonai doktrínát is aláírtak, de még kihagyták a két ország összeolvadásának politikai vonatkozásait. És miközben Ukrajna többi szomszédja elborzadt Moszkva tavalyi brutális inváziójától, Lukasenko továbbra is az egyre inkább elszigetelődő Oroszország egyik kevés kifelé forduló geopolitikai partnere maradt. A háború kitörése után Belarusz támogatta az orosz felet a hadviselésben. Lukasenko hagyta hogy az ország területe a megszálló orosz hadsereg és az Ukrajna elleni folyamatos orosz rakétatámadások és dróntámadások kiindulópontjaként szolgáljon.

„Ez Alekszandr Lukasenko 2020-as hibáinak utóhatása: manipulált választások és egy telefonhívás Putyinnak, amelyben támogatást kért. A számla, amit ezért fizetni kell, a felgyorsított gazdasági és katonai integráció”

– mondta Anna Maria Dyner, a Lengyel Nemzetközi Ügyek Intézetének (PISM) munkatársa.

Miről szól a dokumentum?

A Belarusz bekebelezéséről szóló stratégiai dokumentum két részre oszlik. Az elsőben Oroszország rövid távú (2022-ig), középtávú (2025-ig) és hosszú távú (2030-ig bezárólagos) céljait sorolja fel. Ezeket három szektorba sorolja:

1. a politikai, katonai és védelmi szektor,
2. a „humanitárius” szektor,
3. valamint a kereskedelem és a gazdaság szektora.

Lássuk, mit is tartalmaz pontosan a tervezet.

Növelnék a politikai és katonai befolyást

A 2022-re vonatkozó célkitűzések között szerepel, hogy szorgalmazzák Belaruszban az alkotmányos reform befejezését, amely az orosz prioritások alapján készülne. A célkitűzések egy része összhangban van a közelmúlt történéseivel, például azzal, hogy Lukasenko 2022 februárjában népszavazást tartott az alkotmánymódosításokról, amelynek része volt, hogy Belarusz semlegességét eltöröljék az okiratból.

Az akcióterv része az is, hogy Oroszország közös parancsnoki rendszerrel és orosz fegyverraktárakkal növeli meg a katonai jelenlétét Belaruszban. Egy ilyen fejlemény aggasztó lehet a Belarusz nyugati határa mentén fekvő NATO-tagállamoknak, különös tekintettel Lengyelországra.

„Ha Fehéroroszország az Orosz Föderáció részévé válik, akkor 1250 km-rel több lesz a NATO-orosz határ. Onnantól kezdve nem lesz kérdés, hogy Belarusz területén állandóan orosz katonai erők állomásoznak majd”

– mondja Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság tudományos főmunkatársa. „A visegrádi csoport oldaláról az a kérdés, hogy harcképes csapatokat fognak-e tartósan Belaruszban állomásoztatni. Már most is vannak orosz katonai objektumaik, de orosz katonai bázisok nincsenek” – tette hozzá Rácz.

A dokumentum szorgalmazza „az oroszbarát érzelmek kialakítását a politikai és katonai elitben és a lakosságban”, ezzel egy időben pedig korlátozzák a nyugatbarát erők befolyásának növekedését. A stratégiai dokumentum szerint 2025-re „oroszbarát befolyással rendelkező csoportoknak kell jelen lenniük a belorusz politikában, a hadseregben és az üzleti életben”.

Hogy ez megvalósuljon, Moszkva azt szeretné például elérni, hogy egyszerűsítsék le a belorusz állampolgárok számára az orosz útlevél megszerzését. A Yahoo News-nak nyilatkozó nyugati katonatiszt szerint az „útlevelesítés” bevett módszer, amellyel Moszkva csendben megkönnyíti magának egyes szuverén területek elfoglalását. „Ezt használták Abháziában, valamint Dél-Oszétiában és Kelet-Ukrajnában is. Orosz útleveleket osztogatnak a helyieknek, hogy kiterjesszék érdekeltségeiket a régiókban. Ha szükséges, akkor honfitársaik jogaira hivatkozva erővel tudnak beavatkozni” – mondta a tiszt.

A Kreml egyébként egészen nyíltan vallja, hogy nem csak az orosz nemzetiségűekre, hanem az oroszajkúakra is, mint honfitársra tekint. Az útlevelezés módszerével Belarusz politikai berendezkedése végül „stabil oroszbarát befolyással rendelkező csoportok” uralma alá kerülne – áll a dokumentumban. De Oroszország nem csak politikai és katonai ellenőrzést akar.

„Humanitárius szféra” = kulturális térfoglalás

A dokumentum harmadik része – kissé eufemisztikusan fogalmazva – a humanitárius szférára összpontosít, ahol a cél lényegében Belarusz polgárok „oroszosítása”. Itt főleg a 2030-ig kitűzött célokat részletezik a szemlék.

A hosszútávú célok közé tartozik az orosz egyetemeken tanuló belarusz diákok számának megduplázása, illetve orosz „tudományos és kulturális központok megnyitása” egyes belarusz városokban. Ezek a központok egy bizonyos kulturális intézmény, a Rosszotrudnicsesztvo alá tartoznának, amely lényegében az orosz külügyminisztérium keze alatt működik. A Rosszotrudnicsesztvo nem mellesleg az orosz hírszerzés ügynökeinek és befolyásszerző ügynökeinek hírhedt elszámolóháza, ami megkönnyítené Moszkvának, hogy belorusz civileket toborozzon a biztonsági szerveinek.

Az uniós állam programjába beletartozik egy Moszkva-barát civil szervezetekből álló hálózat létrehozása is, amelyek működésének fenntartásához Oroszország pénzügyi és jogi támogatást nyújtana. Egy ilyen hálózat nagy valószínűséggel újabb biztonsági kockázatot jelentene az EU és a NATO számára. „A Kreml már régóta piszkos pénzt, bankokat, vállalatokat, civil szervezeteket és ügyvédi irodákat használ a Nyugaton folytatott rosszindulatú és felforgató tevékenységeire” – mondta John Sipher, a CIA Oroszországra összpontosító volt tisztje a Yahoo Newsnak.

A stratégiai dokumentum szerint 2030-ra Oroszországnak „az információs tér felett” is ellenőrzést kell gyakorolnia, valamint egy olyan „egységes kulturális teret” is ki akar alakítani, amely „közös megközelítést kell találna a történelem értelmezéséhez”. Az egyik kulcsfontosságú eredmény ezen a téren, hogy mára az orosz nyelv túlsúlyban van a belarusz nyelvvel szemben. Egy 2019-es népszámlálás szerint ugyan a fehéroroszok több mint 60 százaléka a belorusz nyelvet vallotta anyanyelvének, de az ország több mint 70 százaléka jelezte, hogy otthon oroszul is beszél.

Gazdaság és energetika terein is átvennék a kormányt

Oroszország lassú trónfoglalásának egy másik félreérthetetlen aspektusa az egységes valuta bevezetése. Bár a dokumentum nem mondja ki világosan, hogy az orosz rubelt vezetnék be, a Yahoo News szerint nyilvánvaló az erre való célzás, miután minden más téren orosz dominancia jellemző a két ország közti kapcsolatban.

Általánosságban elmondható, hogy a stratégia alapján Moszkva teljesen meghódítaná a belorusz gazdasági színtért. A belorusz export nagy része mindig is Oroszországba irányult, és Oroszország kölcsönök és költségvetési átutalások formájában is támogatta gazdaságilag megszorult szomszédját az utóbbi időben.

Az energetikai integráció egy másik tényező a jövőbeli uniós állam számára. A dokumentum utal arra, hogy Belarusz egyetlen atomreaktorát, amelyet az orosz állami tulajdonú Atomijsz energetikai vállalat finanszírozott, be kívánják vonni a két ország közötti energiamegosztásba. Emellett Belorusz már most is Oroszországból importál gázt. A dokumentum a tengerparttal nem rendelkező Belorusz teherszállítását is átirányítaná az orosz kikötőkbe.

Mi akadályozhatja ezt meg?

A dokumentum második része a célokkal kapcsolatos kockázatokat határozza meg. A politikai szférában például a fenyegetések közé tartozik „a nyugatbarát és nacionalista politikusok pozíciójának megerősödése a fehérorosz elnök környezetében” – írja a Vsquare. A tervezet azt is kockázatnak tartja, hogy az európai országok „kampányának” eredményeként a belorusz atomerőmű által termelt energiát nem lehet majd értékesíteni.

Az is problémát jelenthet a jövőben, ha hirtelen megnövekszik azoknak a belorusz állampolgároknak a száma, akik Lengyelországba, vagy más EU-s tagállamokba költöznek. De listázzák még a nyugati, sőt a kínai média megerősödését, is, mint lehetséges kockázatot.

A kérdés, hogy Lukasenko akar-e közös lovat

Tyihanovkszaja korábbi nyilatkozata alapján Lukasenko kénytelen törleszteni Moszkvának, amiért orosz segítséget kap a pozíciója megtartásához, emellett Belarusz gazdasági szempontból is komolyan függ Moszkvától. Ugyanakkor egyes elemzők és hírszerzők szerint közel sem olyan idilli a belorusz elnök és Putyin kapcsolata, hogy biztosra lehessen venni az unió megszületését.

„Lukasenko mindig is nyitott a Nyugat felé. Ez csak a 2020-as választásokkal és az azt követő tüntetésekkel változott meg. Azóta csak az FSZB-nek köszönheti a hatalmát, amely a belorusz KGB segítségére sietett” – mondta például egy nyugati hírszerző a Yahoo News-nak. Belarusz vazallussá válását a helyi politikusok és az oligarchák sem nézik jó szemmel. „Az Oroszországhoz való közelség ellenére Lukasenko a múltban mindig is az ország függetlenségét hangsúlyozta. Ő és Putyin nem nagyon kedvelik egymást. Mindkettőjük a másik halálára vár” – mondta a hírszerzési tisztviselő.

Bár Oroszország Belarusz egyik legfőbb szövetségese, és engedte, hogy az orosz csapatok a belarusz határ felől belépjenek Ukrajnába, Minszk eddig feltűnően vonakodott ezt a szövetséget azzal igazolni, hogy saját csapatait küldje Ukrajnába – amire Putyin állítólag többször is megpróbálta rábeszélni.

„Putyin állandóan kéri Lukasenkót, hogy vonuljon be Ukrajnába, Lukasenko pedig mindig azt mondja neki, hogy »még három hétre van szüksége«. Aztán letelik a három hét, és Belarusz még mindig nem csinált semmit. A ciklus pedig vígjátékszerűen ismétli önmagát”

– mondta az ENSZ egyik nyugati diplomatája a Yahoo Newsnak. A belorusz elnök állítólag nagyon is tudatában van annak, hogy a fehérorosz csapatok ukrajnai bevetése népszerűtlen lépés lenne és megbillentené a helyzetét. De Lukasenko politikai kötöttsége csak még szorosabbá vált, Belarusz pedig továbbra is óriási hátország az orosz erők számára, amelyek az utóbbi időben az újonnan mozgósított orosz sorkatonákat is ott képezték ki.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy Lukasenko valamelyest elősegítette az orosz inváziót, voltak már-már barátságosnak mondható megnyilvánulásai is az ukrán fél felé. Egy Belarusz területén landolt ukrán rakétából például nem csinált casus bellit, sőt, Lukasenko nyilvánosan meg is köszönte Ukrajnának, hogy nem engedett az általa vélt nyugati nyomásnak, hogy visszavágjon Minszknek.

„2021 nyarán feltételezhető volt, hogy legkésőbb hat hónapon belül legyőzik Ukrajnát, és bábkormányt állítanak fel, és mindaz, amit a Kreml a papír szerint Fehéroroszországgal tervezett, ott minden bizonnyal megvalósult volna” – értékel a helyzetet a Vsquare-nek egy NATO-ország magas rangú hírszerző tisztje.

Bizonyos, hogy az ukrajnai háború lelassította a Kreml Belarusszal kapcsolatos terveinek megvalósítását, de teljesen nem álltak le a törekvések. „A Belarusz feletti teljes ellenőrzés elérésének hosszú távú célja továbbra is érvényben van, és nem változott” – mondta a nyugati hírszerző a Yahoo Newsnak. „Oroszország tisztában van azzal, hogy Belarusz megpróbálja megtorpedózni ezeket a folyamatokat” – tette hozzá.

„Fehéroroszország már most is de facto orosz gyarmat. Lukasenko pedig a 22-es csapdájában van. Ukrajna orosz megszállása nem hagyott neki választási lehetőséget. Putyin nem kedveli őt. A napjai meg vannak számlálva, és Lukasenko ezt jól tudja” – mondta Szerhij Kiszliczja, Ukrajna állandó ENSZ-képviselője a Yahoo Newsnak.

A Yahoo News, és a VSquare is küldött kéréseket a dokumentummal kapcsolatban a Putyin-kormányzatnak, de a cikkeik megjelenéséig nem kaptak választ.