Az európai a légitársaságok rasszista politikája meggátolhatja az afrikaiakat a szabad utazásban

Egy kenyai DJ posztja, amelyben arról írt, hogy nem tudott Európába utazni, mert az utazását egy amszterdami átszállással tervezte meg, és ezt a légitársaság egyszerűen nem engedte meg neki, reflektorfénybe helyezte a légitársaságok rasszista politikáját. Az esetről a Guardian számolt be: Emma Nzioka, a Coco Em néven ismert kenyai előadóművész és DJ közel egy éve várta a Zöld-foki szigeteken megrendezésre kerülő Terra Sagrada fesztivált. Néhány kedvenc afrikai előadója, például Boddhi Satva is a fellépők között szerepelt.

Nzioka azonban nem jutott el a múlt hónapban a fesztiválra, illetve az országból sem tudott kilépni. A kenyai check-in pultnál azt mondták neki, hogy nem szállhat fel a járatra, hacsak nem vesz egy retúrjegyet ugyanannál a légitársaságnál (pedig volt neki egy másik légitársaságnál), hogy „bizonyítsa”, hogy hazatér. Nzioka ugyan a Zöld-foki szigetekre tartott, de Amszterdamon keresztül utazott volna át.

„A légitársaság munkatársai azt mondták, sokan elmentek, és amikor Európába értek elszakították az irataikat, nem voltak hajlandóak távozni, és ki kellett őket toloncolni” – tweetelte Nzioka, hozzátéve, hogy a légitársaság tisztviselői nyíltan kételkedtek abban, hogy Hollandia csak tranzitország volna számára.

A DJ posztja virálissá vált, és hasonló történetek áradatát generálta, amelyek szerint az afrikaiak gyakran szembesülnek tisztességtelen utazási korlátozásokkal és „rendszeres megaláztatásokkal”, amikor külföldre utaznak.

Az év elején a nigériai afropopsztár, Yemi Alade schengeni vízumkérelme is megválaszolatlan maradt. A több világkörüli turnét is maga mögött tudó művésznőnek az International Africa Nights fesztiválra szóló kanadai vízumát is megtagadták.

Az Európába való utazás és az Európán való átutazás nehéz az afrikaiak számára. Az első három ország, ahol a legmagasabb a schengeni vízum elutasítási aránya, az afrikai kontinensről származik: Bissau-Guinea kérelmének 53%-át, Szenegál 52%-át, Nigéria pedig 51%-át utasították el. A legtöbb afrikai ország a globális útlevélrangsor alsó felében található, és kevés kivételtől eltekintve az afrikai országokból származó embereknek több mint 100 országba kell vízumot szerezniük.

A schengeni vízum megszerzéséhez egy sor dokumentumra van szükség, amelyek között szerepelhetnek bankszámlakivonatok, oda-vissza repülőjegyek, külföldi tartózkodási címek és utasbiztosítások. „A küszöb egyre magasabb és magasabb, és drámaian változik” – mondja Nanjala Nyabola, a Travelling While Black című könyv szerzője.

Gyakoriak azok a történetek, amelyekben afrikaiakat érnek utazási megaláztatások vagy átláthatatlan követelmények teljesítése, és az olyan utazók, mint Nzioka, tudják, hogy utazási lehetőségük nem csak az irataikon múlik. A művésznő, aki gyakran utazik turnék és fellépések céljából, korábban már találkozott hasonló akadályokkal, mint amilyenekkel a múlt hónapban szembesült. Amikor 2019-ben Olaszországon keresztül Tunéziába utazott egy másik fesztiválra, útlevelét lefoglalták. Állítása szerint öt különböző ember három órán át faggatta a vízumáról, és arról, hogy miért nem a közvetlen útvonalon utazott.

„Az a felfogás, hogy bizonyos eltérő faji hátterű utazók eleve kockázatosabbak, mert olyanok, amilyenek” – mondja Nyabola.

Az afrikai állampolgárok, akik szakmai vagy üzleti okokból szeretnének az Egyesült Királyságba utazni, több mint kétszer annyi elutasítást kapnak, mint más nemzetiségűek. Nzioka az Egyesült Királyságban tartott előadásokról is lemaradt a szigorú vízumkövetelmények miatt, amelyekhez az is hozzátartozik, hogy az illetőnek igazolnia kell, hogy a hazájában ingatlan tulajdonosa.

„Nem elég azt mondani, hogy itt élek. Itt vagyok házas. Itt vannak gyerekeim” – jelentette ki Nzioka, és felhívta a figyelmet, hogy az ilyen követelmények korlátozhatják az afrikai művészek láthatóságát a kontinensen kívül.