Megtépázta az orosz olajexportot az EU-s embargó

Legfontosabb

2023. január 5. – 07:55

Megtépázta az orosz olajexportot az EU-s embargó
Az oroszországi Nahodka kikötőváros közelében lévő Kozmino nyersolajterminál 2022. augusztus 12-én – Fotó: Tatiana Meel / Reuters

Másolás

Vágólapra másolva

Az Európai Unió december 5-én embargót hirdetett az orosz olaj tengeri importjára, és az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és néhány Európán kívüli fejlett országgal közösen hordónkénti 60 dolláros ársapkát léptettek életbe az orosz olajkereskedelemre.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azóta (néhány kisebb kivételtől eltekintve) nem lehet tengeren orosz nyersolajat behozni az EU-ba, az unióban honos vállalatok pedig nem nyújthatnak biztosítási és hajózási szolgáltatásokat az orosz olajexporthoz az ársapkánál drágább ügyletek esetében.

A lépés lehetséges hatását előzetesen sokan vitatták. Az orosz nyersolaj már az ársapka életbe lépése előtt is olcsóbb volt a hordónkénti 60 dollárnál; az oroszok már korábban is igyekeztek alternatív hajózási módszerekkel és ázsiai biztosítók, logisztikai és pénzügyi cégek bevonásával megkerülni a szankciókat; egyes elemzők és a magyar kormány pedig régen hangoztatják, hogy az orosz energiáról való leválással leginkább magának árt Európa, mert drágább és nehezebb lesz a saját ellátása.

Ellátási problémák az olajpiacon ugyanakkor nem jelentkeztek – a világpiaci árak ma jóval alacsonyabbak, mint az ukrajnai orosz invázió kezdete előtt –, miközben a szankciók a jelek szerint mégiscsak ártanak az orosz olajexportnak.

A Bloomberg elemzése szerint az európai uniós embargó életbe lépése utáni hetekben

Oroszország nyersolajkivitele jelentősen csökkent, és a december mind a külföldön eladott mennyiség, mind az exportból befolyt állami bevételek tekintetében a leggyengébb hónap volt 2022-ben.

A korábban stabilan napi 3 millió hordó felett mozgó orosz tengeri olajexport az év végére négyhetes átlagban 2,6 millió hordóra csökkent; az év utolsó nyolc hetében 600 ezer hordóval esett a napi kivitel.

A visszaesés részben a rossz időjáráshoz köthető: Vlagyivosztok környékén egy olajkikötő például tizenegy napon át állt december folyamán a viharok miatt, és a Fekete-tengeren is a szokásosnál kedvezőtlenebb volt az idő. Egy másik faktor, hogy az orosz finomítók decemberben jobban pörögtek, mint novemberben, emiatt kevesebb nyersolaj jutott exportra, és több ment a finomítókba. Ugyanakkor pusztán a viharok nem magyarázzák a visszaesés mértékét, és

az utóbbi hetekben az orosz hatóságok is kezdik elismerni, hogy 2023-ban a termelés és az olajból származó bevétel is csökkenni fog.

Európa kikötői lezárultak

Az ukrajnai orosz invázió előtt az orosz tengeri export nagyjából fele, nagyságrendileg napi 1,5 millió hordó tartott Európába, ennek mintegy háromnegyede az észak-európai piacokra, mindenekelőtt a holland kikötőkbe. Ide teljesen leálltak az orosz nyersolajszállítások december 5. után. Az egyetlen kivétel az uniós tengeri embargó alól felmentést kapó Bulgária maradt, amely napi 150-200 ezer hordót importált Oroszországból a Fekete-tengeren.

Oroszország erre az ázsiai export felpörgetésével reagált, aminek hatására jelentősen átalakult az orosz nyersolajexport földrajzi eloszlása.

Míg 2022 első negyedévében Kína és India kevesebb mint napi egymillió hordó orosz olajat importált, ma főleg az indiai kereslet gyors növekedése miatt bőven kétmillió hordó felett járnak.

A Bloomberg számításai szerint a Kínába, Indiába és a szankciózásból szintén kimaradó Törökországba irányuló orosz export a december 30. előtti négy héten átlag napi 2,4 millió hordót tett ki, azaz ma már ez a három ország felel az orosz tengeri export több mint 90 százalékáért. (Az orosz export jelentős részének egyébként hivatalosan nem ismert a célországa, miután részben a szankciók miatt gyakran igyekeznek titkolni a végcélt, ám az ismert útvonalakból feltételezhető, hogy a szürke szállítmányok is nagyrészt Indiában kötnek ki.)

Az európai export ezzel még nem áll le teljesen. A vezetékes importot nem tiltotta be az EU, és a Barátság kőolajvezetéktől erősen függő Magyarországra, Szlovákiába, Csehországba, valamint Bulgáriába továbbra is folyik az orosz olaj. Ez a négy kis ország nem jelent segítséget az orosz termelőknek, Oroszország háború előtti európai importjának alig tizedét tették ki.

A nagyobb könnyebbség Moszkva számára, hogy az orosz vezetékes export két nagy európai piaca, Lengyelország és Németország, hiába jelentette be tavaly, hogy önként felhagy az orosz behozatallal, ez számukra sem egyszerű feladat. A lengyelek decemberre nem tudták megoldani a vezetékes olaj tengeri kiváltását, és még egy-két hónapig biztosan folynak majd az orosz szállítások Belaruszon keresztül.

Németország pedig kazah olajat akar importálni az orosz helyett a Barátság vezetéken, de ez logisztikai és kínálati szempontból is minimum problémásnak tűnik: Kazahsztán idei termelését más vevők már lekötötték, a Barátságon keresztül való szállításhoz pedig Moszkva jóváhagyására is szükség van. Így könnyen lehet, hogy a németek orosz olajimportja is folytatódik majd 2023-ban.

A németországi PCK-Raffinerie GmbH ipari területén található olajfinomító létesítmény – Fotó: Christophe Gateau / AFP
A németországi PCK-Raffinerie GmbH ipari területén található olajfinomító létesítmény – Fotó: Christophe Gateau / AFP

A helyzetet az is bonyolítja, hogy a szállítások korábbi, hosszú távú szerződések alapján folynak, és a lengyelek nem akarnak büntetést fizetni ezek felmondása miatt, ezért azt akarják kijárni a németeknél, hogy hozzanak EU-s szankciókat a Barátság vezeték lengyel és német szakaszára vonatkozóan is.

Szintén problémás lehet Európa számára az orosz olajtermékek importjának közelgő, február eleji betiltása is: az olajembargó második szakasza a gázolajat is érinti majd, amelynél finomítói kapacitások hiányában egyelőre messze nem sikerült kiváltani az orosz behozatalt.

Azaz arról azért nincs szó, hogy ne okozna problémákat Európában az embargó, bár ezek mértéke nem fogható sem a gázipari problémákhoz, sem a messze legfontosabb exporttermékének messze legfontosabb piacát maga alól kirúgó orosz fél stratégiai baklövéseihez.

Hosszú út, alacsony ár, drága biztosítás

Orosz szempontból ezzel sikerült ugyan elkerülni a pénzügyi összeomlást, de arról nincs szó, hogy jó biznisz lenne az ázsiai fordulat, illetve hogy ne ártana az oroszoknak az ársapka.

  • Az egyik ok, hogy Ázsiába sokkal hosszabb és drágább a szállítás, mint Európába. Rotterdamba, az európai piac kapujába hét nap alatt jut el egy tanker a balti orosz kikötőkből; Indiába 31 nap alatt. Ez nagyban hozzájárult az orosz export csökkenéséhez.
  • Kapcsolódó probléma, hogy az oroszoknak nincs elég tankerük a nyersolaj szállítására. Egyrészt a hosszabb út nagyobb flottát igényel azonos mennyiségű olaj szállítására. Másrészt a nyugati szankciók miatt a világ legnagyobb tankerflottái és logisztikai szolgáltatói csak az ársapka alatt bizniszelhetnek az orosz olajjal. Ez szintén drágább és bonyolultabb szállítást jelent: egyre kevesebb nyugati logisztikai cégnek éri meg az orosz biznisz, és ők is egyre nagyobb árat kérnek. (Az orosz tankerflotta-vásárlási kísérletekről itt írtunk részletesen.)
  • A másik oldalon az ázsiai vevők is igyekeznek hasznot húzni az oroszok problémáiból, és jóval a világpiaci ár alatt vásárolnak. Azaz a növekvő költségek csökkenő bevételekkel társulnak.

Az uráli orosz olaj piaci ára manapság nehezen megfogható, miután a kereskedés nagy részét az indiai és kínai finomítókkal kötött nem nyilvános szerződések teszik ki. Ezek iparági pletykák szerint már az ársapka bevezetése előtt is jóval a hordónként 60 dolláros ár alatt jártak (bár kisebb kínai független finomítók a hírek szerint valamivel 60 dollár felett is szívesen veszik az orosz olajat). A Reuters december végén a „piaci árat” is az ársapka alá, 56 dollárra tette, ami jó harminc dollárral alacsonyabb az észak-európai mértékadó termék, a Brent olaj hordónkénti áránál.

Az uráli és a Brent olaj az ukrajnai invázió előtt hasonló áron kelt el, ami jelzi, hogy az oroszok nagyon jelentős diszkontot kénytelenek adni.

A Financial Times december végi nyomozása szerint az ársapka december 5-i hatályba lépése után az orosz nyersolajszállítmányok legalább negyedére nyugati cégeknél kötöttek biztosítást. Ezek nagy része Indiába és Kínába tartott, azaz az ázsiai piacokon sok megrendelő formálisan is betartja az ársapkát. Ugyanakkor a nyugati biztosítókat nem csak az ársapka zavarja, az utóbbi hetekben a tágabb háborús helyzetre hivatkozva rontották a tankerek biztosítási kondícióit, és visszavontak bizonyos biztosítási és viszontbiztosítási termékeket az ukrajnai háború által érintett tevékenységekre vonatkozóan. Ez a tankerhajózási piacon is érzékeltette a hatását.

Vlagyimir Putyin 2022. december 21-én a Gazprom vezetőjével, Alekszej Millerrel, a Kovikta gázmező termelésének beindításakor. Az orosz gáz a Power of Siberia nevezetű gázvezetéken jut majd Kínába – Fotó: Mikhail Kuravlev / Kremlin / Reuters
Vlagyimir Putyin 2022. december 21-én a Gazprom vezetőjével, Alekszej Millerrel, a Kovikta gázmező termelésének beindításakor. Az orosz gáz a Power of Siberia nevezetű gázvezetéken jut majd Kínába – Fotó: Mikhail Kuravlev / Kremlin / Reuters

Az oroszok egyelőre az olajár növekedésében sem reménykedhetnek. 2023 nagy reménye, hogy Kínában a koronavírus-járvány kezelésének feladásával idővel beindul a növekedés, és ezáltal megnő az utóbbi években alacsony olaj- és gázkereslet is. Ennek egyelőre nem sok jele van, sőt a kínai nyitás első, kaotikus hetei inkább visszafogták a gazdaságot. A világgazdasági kilátások általában véve gyengék, emiatt az olajár 2023 első napjaiban lefelé tendált.

Fogy a pénz

Az alacsony ár és a csökkenő export párosa az olajbevételeken is meglátszik. A Bloomberg a hajózási adatok és az orosz pénzügyminisztérium statisztikái alapján azt írta, hogy december utolsó hetében 108 millió dollár folyt be az orosz államkasszába, és négyhetes alapon az év legalacsonyabb olajexport-bevételét könyvelte el az orosz állam decemberben. A heti exportvámbevételek az inváziót követő áremelkedés heteiben, áprilisban a 200 millió dollárt is meghaladták, de a decemberi adatok még novemberhez képest is jó 10 százalékos, az invázió előtti állapothoz képest olyan 20 százalékos csökkenést jeleznek.

Ez az összeg csak a vámbevételeket jelzi, és az orosz rezsim ennél jóval több pénzhez jut a kivitelből. Ugyanakkor a csökkenés mértéke mutatja, hogy Oroszország teljes üzleti modellje recseg-ropog a szankciók súlya alatt.

Miközben pedig az oroszok bevételei zsugorodnak, az ukrajnai agresszió fenntartása egyre nagyobb szeletet vesz el az egyre kisebb tortából.

Hasonlóan visszafelé sült el az orosz gázfegyver is: mint a G7.hu írta, az orosz állami gázipari cég, a Gazprom 2022-ben feleannyi földgázt adott el a volt Szovjetunió tagállamain kívül, mint a háború előtti években. Ezt tavaly a magas európai (és emiatt világpiaci) árak kompenzálták, azonban a távlati kilátások itt is kedvezőtlenek Moszkvából nézve: infrastrukturális és technológiai kihívások miatt nem reális, hogy az ázsiai export átvegye Európa szerepét.

Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimje egyelőre annyit reagált a nyugati szankciókra, hogy egy december végi elnöki rendeletben február elsejei hatállyal megtiltotta, hogy „az ársapka mechanizmust közvetlenül vagy közvetve betartó” országok szerződéseket kössenek az orosz nyersolaj (és egy távolabbi, még meg nem nevezett időponttól az olajtermékek) exportjára. Ez a jelen helyzetben legfeljebb az orosz export logisztikai és biztosítási nehézségeinek súlyosbítására lenne csak jó.

Alekszandr Novak energetikáért is felelős orosz miniszterelnök-helyettes karácsony előtt arról beszélt, hogy 2023-ban szükséges lehet napi 500-700 ezer hordóval, 5-6 százalékkal csökkenteni az orosz olajkitermelést, és „a külföldi kereslet visszaesése miatt” az idei orosz gázexport mintegy a negyedével, a gáztermelés pedig 12 százalékkal csökken 2022-höz képest. Anton Sziluanov pénzügyminiszter pedig azt pedzegette, hogy a csökkenő olajbevételek miatt a tervezettnél nagyobb lesz a költségvetési hiány.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!