Erdoğan kalkulált diplomáciai viszályként fenyegette meg rakétacsapással Athént
2022. december 15. – 20:16
„Már mi magunk gyártjuk a rakétáinkat, és ez természetesen ráijesztett a görögökre. Csak annyit kell mondanotok: »Tájfun«, és a görögök rémülten kiáltanak fel: »El fogja találni Athént!« És hát persze, hogy el fogja”
– fenyegette meg nyíltan Recep Tayyip Erdoğan vasárnap hazája szomszédját, egyben NATO-tagtársát egy, a török hírügynökség által szemlézett beszédében. A 68 éves, talán utolsó ciklusára készülő török elnök a Fekete-tenger partján található Samsunban tartott Ifjúsági Találkozó elnevezésű ifjúsági találkozón durrantott be egy kiadós, ámde mégis kalkulált diplomáciai viszályt.
Erdoğan az októberben a Fekete-tenger felett sikeres tesztelésen átesett Tájfun (Tayfun) rövidtávú ballisztikus rakétával fenyegetőzött egy sort. A török rakétafejlesztő cég, a Roketsan új fejlesztésének hatótávolsága a korábbi típusok duplájára, 560 kilométerre rúg (ráadásul ezt a távot alig hét és fél perc alatt teszi meg), ami azt jelenti, hogy kényelmesen át lehet vele lőni az Égei-tengeren. A Tájfun októberi teszteléséről egy videó is kiszivárgott:
A török elnök óva intette Görögországot attól, hogy rakétavédelmi egységeket telepítsen a török expanziós/revíziós (az értelmezésről néhány bekezdéssel lejjebb lesz szó) törekvések jegyében célba vett égei-tengeri szigetekre a déli Rodosztól a trák partoknál található Szamothrakéig:
„Ha nem maradtok nyugton, ha megpróbáltok Amerikából vagy máshonnan fegyvereket vásárolni [az égei-tengeri] szigetekre, akkor meglátjátok, Törökország ezt nem fogja tétlenül figyelni. Lépni fog.”
A török elnök kevesebb mint egy hónapja, a G20-ak Bali szigetén tartott csúcstalálkozóján fenyegette invázióval szomszédját.
A jatagáncsörtetésre természetesen Görögország azonnal reagált. Nikosz Dendiász külügyminiszter hétfőn egy brüsszeli európai uniós megbeszélésre érkezve azt nyilatkozta az AP hírügynökségnek, hogy „elfogadhatatlan és mindenki által elítélendő” az, hogy egy NATO-tagállam a szövetség másik tagját rakétatámadással fenyegeti meg: „Nem engedhetjük, hogy ez az észak-koreai stílus beszivárogjon az Észak-Atlanti Szövetségbe.”
A kétszáz éves viszály
Törökország és Görögország évszázadok óta regionális riválisoknak számítanak. Kétszáz évvel ezelőtt a modern Görögország függetlenségét eleve az Oszmán Birodalom ellen vívta ki, és területét is a gyengélkedő szultanátus rovására bővítette a Balkánon. Az Oszmán Birodalom első világháborús vereségével Görögország elérkezettnek látta az időt a Megáli Idéa (Nagy Eszme) realizálására, azaz az ezer évvel korábbi bizánci területek „visszahódítására”, ezért hadjáratot indított az Égei-tenger túloldalára, ahol nemcsak a túlnyomórészt görög etnikum által lakott – és az antant bábáskodásával kötött 1920-as sèvresi békeszerződés szerint neki járó – partvidéket foglalta el, hanem mélyen benyomult Anatóliába is.
Azonban a később Atatürk néven a szultanátussal szakító Török Köztársaság alapító atyjává váló Musztafa Kemál tábornok vezetésével a törökök olyan vereséget mértek a görög inváziós erőkre, hogy Görögország teljesen kiszorult az ázsiai kontinensről, és a milliókat érintő lakosságcsere eredményeképp az Égei-tenger partvidéke is elveszítette évezredes görög karakterét.
A török partokhoz tapadó szigetek azonban Görögországnál maradtak, és az elmúlt száz évben folyamatosan konfliktusok tárgyát képezik – ha Ankara épp nem hovatartozásukat kérdőjelezi meg, akkor a felségvizek, a légtér, a kontinentális talapzat határain megy a vita. Erdoğannak a part menti szigetek felfegyverzésére belengetett válaszlépései arra utaltak, hogy ezek a területek demilitarizált zónáknak minősülnek – azonban a felek természetesen a fegyverkorlátozást előíró nemzetközi szerződéseket is eltérően értelmezik.
Az érintett szigetek felett az elmúlt évtizedekben állandósultak a katonai-diplomáciai incidensek; a görög kormány régióba látogató tagjainak helikopterét rendszeresen török vadászgépek zsongják körbe. A területi viták tétje ráadásul egyre nagyobb pénzben mérhető azóta, amióta a Földközi-tenger keleti medencéjében sorra fedezik fel a földgázmezőket, és Törökország olyan mezőket kezdett feltárni, melyek elvileg a görög gazdasági zónába esnek.
A nemzetközi közösség – különösen az Ukrajna elleni, területszerző szándékkal is indított orosz invázió óta – mereven elutasítja az elmúlt években a nyilatkozatok szintjén rendszeressé vált török revíziós kóstolgatásokat, inváziós fenyegetéseket. És nehéz is elképzelni, hogy hagyományos óvatosságát feladva Erdoğan tényleg húz egy putyinit, és a líbiai vagy a szíriai katonai beavatkozásainak relatív sikerén felbuzdulva, a stratégiai és gazdasági realitásokra fittyet hányva elszánja magát egy korlátozott katonai műveletre egy NATO-tagtársa ellen.
Az aggasztó retorikai spirál ellenére valószínűleg inkább arról van szó, hogy a 2023-as választási kampányra készülő Erdoğan harsány kijelentéseivel megpróbálja elterelni a választók figyelmét a brutális gazdasági válságról,
és szokásához híven játszik egy kicsit az orosz–ukrán háború fordulatai és mellékhatásai miatt eleve hiperfeszült nyugati politikai-diplomáciai elit idegein. Mondjuk a játszma Erdoğan részéről távolról sem nevezhető önfeledtnek, mert muszáj helyt állnia a hazafiassági versenyben a Krétát is magába foglaló Nagy–Törökország-térképekkel pózoló, a vitatott szigetek inváziójára biztató ultranacionalista kispártokkal szemben.
A cikkben nem linkelt források:
- Ryan Gingeras: Why Erdogan Might Choose War with Greece (War on the Rocks)
- North Cyprus anniversary highlights renewed rivalry between Turkey, Greece (Al-Monitor)
- Turkish-Greek island spat flares up again (Deutsche Welle)
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!