Netanjahu valószínűleg megnyerte az izraeli választást, a szélsőjobbal koalícióban térhet vissza

Kedden a 6,8 millió választásra jogosult polgár 71,3 százaléka járult az urnákhoz, ez az arány az elmúlt három és fél év négy választással súlyosbított politikai válságának tükrében kiemelkedőnek számít. A parlamenti választások napja Izraelben munkaszüneti nap, és több mint hatszáz díjmentes távolsági autóbusszal is segítik az embereket, hogy eljussanak az állandó lakhelyük alapján számukra kijelölt több mint 12 ezer szavazóhelyiség valamelyikéhez. Az izraeli választópolgárok voksaikat országos listákra adhatják le, a voksokat arányosan osztják el a 3,25 százalékos küszöböt megugró pártok és pártszövetségek között. Hivatalos végeredmény csak szerda hajnalra várható (de kihirdetése után az államelnök a többségi támogatást élvező pártvezetőt bízza meg kormányalakítással, ha pedig senki nem tud maga mögött minimum 61 képviselőt, akkor sorra próbálkozik az ilyen esetben gőzerővel tárgyaló-alkudozó jelölteknél).

Mivel a palesztinok által elkövetett erőszakos akciók száma idén a 2015-ös „kések intifádája” óta nem látott szintet ért el, óriási volt a rendőri és titkosszolgálati készültség; országszerte 18 ezer rendőr és 5 ezer biztonsági őrt rendeltek a nyugalom biztosítására. Jellemző módon a választás rendjét csak szélsőséges zsidó aktivisták zavarták meg: ők Bejt Semesh városában a választási bizottság megfogalmazása szerint „bűzölgő folyadékkal” fecskendezték le a helyi szavazóhelyiséget, hogy így tartsák távol a választókat (vélhetően a szekuláris zsidókat). A szavazóhelyiséget azonban egy másik épületbe költöztették, a voksolás pedig rendben lezajlott.

A Twitter kedden bejelentette, hogy több száz olyan profilt törölt, mely a választások bojkottját hirdette a Netanjahu-ellenes blokk szavazói körében, és gyűlöletet szított az egyébként a társadalmi megítélését tekintve eleve megosztó izraeli ultraortodox közösség ellen.

Megduplázta képviselői helyeit a szélsőjobb

Ahogy arról a választási előzetesben is írtam, az izraeli választási rendszerből és a zárványszerű társadalmi-politikai szubkulturákból fakadóan a kormányalakításhoz nem elég egy-egy nagy párt kiugróan sikeres szereplése, elengedhetetlen az, hogy az összes kisebb, de elkötelezett szavazóbázissal rendelkező potenciális koalíciós partner jól szerepeljen, ÉS a választási eredmények ismeretében hajlandó legyen a megegyezésre.

Benjámin Netanjahunak a második kritérium miatt nem kellett aggódnia, ugyanis a hatalomból való kipottyanása és az ellene zajló korrupciós per ellenére nemcsak pártja és pártjának szavazó maradtak hűségesek hozzá, de a vallásos jobboldali pártok is. Így azután a várt 30 mandátumos szereplését hozó Likud számára eleve adottak voltak a koalíciós partnerek:

• Képviselői számát megduplázva 14, de lehet, 15 mandátumot szerzett az idei választás sztárkoalíciója, a rettentő szélsőséges Vallásos Cionista Párt és a még nála is szélsőségesebb, Izraelben korábban a programjában szereplő – és néhány tagja által ténylegesen el is kezdett – arabmentesítő etnikai tisztogatás miatt sokáig betiltott Zsidó Hatalom (Ocma Jahudit). Az egyszerűség kedvéért Vallásos Cionista Párt néven futó lista mindkét tagpártját ügyes politikus vezeti, átütő sikerét elemzők elsősorban a Zsidó Hatalom elnöke, Itamar Ben Gvir érdemének (és a szélsőséges nézetekre fogékony közhangulatnak) tudják be.
• Egy mandátumnyit javítva 10 helyet szerzett a szefárd (az ibériai-félszigeti felmenőkkel rendelkező) és a mizrahi (észak-afrikai és közel-keleti diaszpórából Izraelbe települt) ultraortodox zsidók pártja, a Sasz. A Sasz 1984-től 2021-ig ideológiai színezettől függetlenül az összes kormánykoalíciónak tagja volt, és csak Netanjahu bukása után döntött úgy a párt vezetése, hogy ellenzékben bekkeli ki az egyetlen mandátumnyi többséggel kormányt alakító Naftáli Bennett bukását.
• Megőrizte eddigi 7 mandátumát az askenázi (közép- és kelet-európai származású) ultraortodox zsidók pártja, az Egyesült Tóra Judaizmus, mely a jobboldali pártok közül egyedüliként elutasítja a cionizmust – azaz egy szekuláris állam létrehozását azon a Szentföldön, melyen a Biblia szerint egyedül a Dávid király vérvonalából származó Messiás alapíthatja újra Izraelt. A zsidó állammal való rettentő ellentmondásos viszonya ellenére az Egyesült Tóra Judaizmus pragmatikus szempontoktól vezérelve több kormánykoalíciónak is tagja volt – néha baloldali pártokat támogatva.

Miután a Netanjahu-párti blokk összes tagja jól szerepelt, ezért hiába szerzett – 6-7 mandátumot javítva – 22-23 képviselői helyet Jaír Lapid ügyvezető miniszterelnök liberális-centrista pártja, a Van Jövő (Jes Atíd), új szavazóit valószínűleg eddigi koalíciós partnereitől szipkázta el – a kisebb baloldali és szekuláris nacionalista pártok ugyanis bár megugrották a 3,25 százalékos kneszetbejutási küszöböt, pár mandátumnyival mind rosszabbul szerepeltek, mint 2021-ben.

Izraelben az arab kisebbség a szavazásra jogosultak 17 százalékát teszi ki (az összlakosságon belüli aránya eléri a 21 százalékot, ettől a 18 éven aluliak relatíve magas száma miatt marad el a választójoggal rendelkezők aránya), az ő szavazataikért három párt is versengett. Az arab lakosság körében ugyan a vártnál jóval magasabb, az 50 százalékot meghaladó volt a részvételi arány (ami így is messze elmarad az országostól), azonban ez is kevés volt ahhoz, hogy mindhárom formáció megugorja a 3,25 százalékos küszöböt. A balközép Balad kiesése révén felszabaduló mandátumok azt jelentették, hogy a Netanjahut támogató blokk megszerezte a koalíciós többséghez minimálisan szükséges 61 mandátumot.

A legfelső bíróság lehet az új kormány első célpontja

Amellett, hogy az elmúlt egy évben a gázai miniháborúktól a Libanonnal kötött felségvíz-egyezményen át az iráni érdekeltségek elleni akcióig a nyolcpárti szivárványkoalíció által támogatott kormány stratégiai kérdésekre lényegében ugyanolyan válaszokat adott, mint ahogy egy Netanjahu által vezetett kabinet döntött volna, elemzők arra figyelmeztetnek, hogy Netanjahu visszatérése elemzők szerint radikális változásokat indíthat be Izrael közjogi szerkezetében.

Az ultranacionalista, sokszor a szekuláris zsidókat is megbélyegző Zsidó Hatalom a második legnagyobb koalíciós pártként ugyanis befolyásos miniszteri posztokhoz juthat – elnöke, Itamar Ben Gvir be is jelentkezett a belbiztonsági tárcáért. Netanjahu és szövetségesei ráadásul már évek óta korlátozni akarják az amerikai névrokonához hasonlóan alkotmányjogi döntésekben is illetékes legfelsőbb bíróság függetlenségét és a politikai döntések felülvizsgálatának jogát; ezenkívül deklarálták egy olyan immunitási törvény megalkotásának szándékát is, mellyel meg lehetne torpedózni az ex- és leendő kormányfő ellen folyó (oké, csordogáló) korrupciós pert.