Nagy siker, hogy Európa nem veszett még jobban össze gázügyben

Európában az utóbbi hetekben valamelyest alábbhagyott az energetikai pánikhangulat a politikai vezetők körében. Az európai uniós gáztárolók 92 százalékos töltöttségen állnak, ami a legtöbb tagállamban 2-3 havi ellátást jelent. Az orosz gázimport részaránya 40-ről 10 százalék alá csökkent, és eddig a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a norvég vezetékes gáz importjának növelésével, a szénerőművek felpörgetésével és a fogyasztás csökkentésével elkerülték az armageddont. A legtöbb uniós kormány emellett bőkezű rezsicsökkentési programokat jelentett be, hogy a lakosság és az ipar át tudja vészelni a magas számlákat.

Ám a történet ezzel nem ért véget: a gázpiaci kínálat továbbra is szűk, az árak ugyan augusztus vége óta csökkennek, de történelmi összevetésben még mindig magasak, és továbbra is fennáll a veszélye, hogy közös fellépés hiányában hiány és/vagy elszálló árak nehezíthetik Európa ellátását.

Az Európai Unió eheti csúcstalálkozója ugyanakkor azt jelzi, ez nem lesz egyszerű.

Bár az Európai Bizottság és több tagállami kormány számos tervvel előállt az utóbbi hetekben az árak csökkentése érdekében (ezekről itt írtunk részletesen), de mindegyik opciónak vannak erős ellenzői az unión belül – Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig szokásához híven az összes létező felvetést ellenzi.

Ugyanakkor a csütörtöki, tizenegy órás megbeszélésen mégis történt valami előrelépés azt illetően, hogy az unió két fajsúlyos gazdasága, Németország és Franciaország egy lapra kerüljön egy potenciális uniós ársapka bevezetése, valamint az európai gázbeszerzések összehangolása terén.

Közös gázbeszerzés

Az egyik terv, ahol előrelépés történt, a közös uniós gázbeszerzések kérdése. Az Európai Bizottság javaslata szerint egy közös platformot hoznának létre, ahol az uniós gázcégek leadhatnák megrendeléseiket, majd a megrendelések összesítésével keletkező keresletre piaci tenderrel keresnének vevőt. A mechanizmus mögött az az elképzelés, hogy a nagyobb mennyiségek és az EU együttes alkuereje miatt alacsonyabb árat tudnának kialkudni, mintha a tagállamok, illetve az egyes gázcégek egyenként tárgyalnának a gáz termelőivel.

Miután az orosz gáz elzárása miatt a jövő évi gázpiaci kínálat még szűkösebbnek ígérkezik, ez a rendszer az elképzelések szerint azt is megakadályozhatná, hogy az egyes uniós importőrök egymásra licitálva az egekbe nyomják a földgáz árát, ahogy az idén nyáron történt, amikor az uniós országok a tározók feltöltése érdekében bármit hajlandóak voltak megadnia a gázért (olyannyira, hogy egyes klímapolitikai agytrösztök számításai szerint Németországban olcsóbb lenne az energiahatékonyságra költeni a pénzt, mint a földgázra.)

A mechanizmusban való részvétel ugyanakkor az alapfogyasztás esetében nem lenne kötelező, csak a gáztartalékok feltöltése esetében írná elő a Bizottság, hogy a következő évre előirányzott tárolói készlet legalább 15 százalékát a közös platformon vegyék meg a tagállamok, illetve vállalataik. A javaslatban az is szerepel, hogy a vásárlók az árak kihirdetése után dönthetnének róla, hogy tényleg megveszik-e a gázt, amire megrendelést adtak le, azaz ha a vártnál (vagy más ajánlataiknál) magasabb ár jön ki, nem feltétlenül kell megvenniük a lekötött mennyiséget. A terv szerint a mechanizmus jövő tavaszra állna fel.

A németek enyhülnek, de kérdéses az ársapka

A Bizottság másik, régi javaslata, hogy valamiféle ársapkát vessenek ki az uniós gázbeszerzésekre, azaz meghatározzák, hogy mekkora ár felett nem hajlandók gázt venni. Emögött az az elképzelés, hogy az ársapkával kiküszöbölhető lenne az áraknak a gázpiaci időleges kínálati és keresleti ingadozásaiból fakadó elszállása. Idén augusztusban például két és fél hét alatt 120-ról 350 euróra nőtt a földgáz megawattóránkénti piaci ára a mértékadó holland piacon, miután az oroszok elzárták az Északi Áramlat nevű vezetéket, amelyet később fel is robbantottak valakik.

Azóta a pánik elülése miatt a tőzsdei ár visszament 110 euró környékére. Ez a korábbi évekhez képest még mindig magas érték (két éve ilyenkor 10 és 20 euró között mozgott az ár), de az eset jelzi, hogy a szűk kínálat és hirtelen nagy kereslet kombinációja milyen radikális (és drága) kilengéseket tud okozni.

Ugyanakkor a gázársapka pontos mechanizmusáról nem született megállapodás, és az ötlet számos tagállamban erős ellenkezést váltott ki.

A jelenlegi javaslat nem is egy kőbe vésett ársapkáról szólna, hanem egy „dinamikus árfolyosóról” folynak a tárgyalások.

Ez azt akarja jelenteni, hogy a holland tőzsdei árhoz és más, meg nem nevezett világpiaci indexekhez kötnék az árazást, de arról még nincs konkrétum, hogy pontosan milyen értéket venne fel a megengedett maximum.

A legbefolyásosabb ellenzője a mechanizmusnak Németország, amely a legnagyobb európai gázimportőrként attól tart, hogy az ársapka veszélybe sodorhatja az ellátást: ha az EU azt mondja, hogy egy bizonyos ár felett nem vesz gázt, de az eladók nem akarják annyiért eladni, energia nélkül maradnak a német háztartások és az ipari vállalatok. Olaf Scholz kancellár, aki 200 milliárd eurós, sok tagállam szerint tisztességtelen rezsicsökkentési alapja miatt rengeteg bírálatot kapott kollégáitól az utóbbi hetekben (erről itt írtunk részletesen), valamelyest finomította álláspontját e téren a héten. Azt mondta, a piaci kilengéseket kiküszöbölő tervnek van értelme, ugyanakkor azt is jelezte, hogy a konkrétumokat illetően további munkára van szükség.

A mostani csúcson mindenesetre annyiban egyeztek meg az európai vezetők, hogy folytatják a tárgyalást a gázársapkáról, és egy olyan megoldásra számítanak a Bizottság részéről, amely mindenki számára elfogadható.

Emmanuel Macron francia elnök erről azt mondta, hogy egyszerre sikerült megőrizni az európai egységet és előrelépéseket tenni a gázárak csökkentése érdekében, és az ársapka másik nagy támogatója, Alexander De Croo belgiumi kormányfő is elégedett volt a végkimenetellel. Charles Michel, az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elnöke erre hivatkozva arról beszélt, hogy erős és egyhangú támogatás áll az árak csökkentése, az ellátásbiztonság szavatolása és a fogyasztás mérséklése mögött.

A Politico kevésbé diplomatikus megfogalmazása szerint ez egy „klasszikus EU-s végeredmény: mindenki kapott valamit, senki se kapta meg, amit akart, további tárgyalások jönnek, és sokan morognak majd a procedúra elhúzódása miatt”.

A csúcs farvizén Franciaország, Spanyolország és Portugália vezetői azt is bejelentették, hogy Barcelona és Marseille között egy új tengeri vezetéket fektetnek le, amely gázt, valamint a manapság zöld energiaforrásként is hasznosított hidrogént szállít majd a két ország között, javítva ezzel az európai energetikai összeköttetéseket. Nemrég újranyitottak egy gázvezetéket Franciaország és Németország között is ugyanezen célból, bár Emmanuel Macron amellett érvel, hogy a gázinfrastruktúra fejlesztése helyett inkább alternatív energiaforrásokba kellene fektetni a pénzt.

Macron a napokban az Egyesült Államoknak és Norvégiának is beszólt, amiért hasznot húznak a magas európai gázárból, miközben otthon jóval olcsóbban adják a földgázt. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter szintén azért bírálta az amerikai vállalatokat, mert állítása szerint négyszer annyiért adják az LNG-t az európai megrendelőknek, mint a hazaiaknak.

Mr. Nyet

Az ársapka leghangosabb ellenzője – szokásához híven – Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a csúcs eredményéről azt írta, „ezt a veszélyt ma sikeresen elhárítottuk”. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter valamivel kevésbé harciasan fogalmazva a szombati kormányinfón azt mondta, „jó kompromisszum született”.

Orbán szerint a siker lényege, hogy ha lesz is ársapka, a magyar gázszállítási szerződések felmentést kapnak az alól, és a közös gázbeszerzés sem lesz kötelező Magyarország számára (bár mint a fenti mechanizmusból látszik, valójában mások számára sem). Ezt azzal indokolta, hogy ezzel „nyitva marad minden beszerzési lehetőség”, ami azért fontos, mert „csak akkor tudjuk leszorítani az energia árát hazánkban, ha minél több forrás áll rendelkezésre, minél nagyobb a verseny a magyar energiapiacon”.

Ez a megfogalmazás azért meglepő, mert a kormány lépései az utóbbi években pont az orosz függést erősítették a nagyobb energiapiaci verseny ösztönzése helyett, és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter továbbra is az orosz gázban hisz. Azaz valójában nem a versenyről van szó, hanem arról, hogy Orbán és Szijjártó szerint az uniós lépések korlátoznák Magyarország hozzáférését az orosz gázhoz, amelyet Magyarország valójában a holland tőzsdei árhoz hasonló összegért vesz – bár tény, hogy az ország gyenge pénzügyi helyzete miatt a Gazpromnál annyit sikerült elérni, hogy csak később kelljen kifizetni a masszív összeget.

Hogy mi a magyar külgazdaságpolitika mögötti elképzelés, annak a talányára egy potenciális magyarázatot ad a Direkt36 eheti cikke. Ebből kiderült, hogy a magyar külpolitika irányítói azt gondolják magukról, képesek másoknál okosabban manőverezni Oroszországgal szemben, dacára annak, hogy ennek a valóságban semmilyen jele nem látszik.

Ezzel együtt nem Orbán a gázársapka egyetlen ellenzője. Többek között a liberális holland kormányfő, Mark Rutte is arról beszélt a csúcson, hogy félti az ellátást az ársapkától. Ugyanakkor a magyar miniszterelnök érdekérvényesítő-képességét csökkenti, hogy Olaszország és Franciaország is a terv mellett áll, azaz Scholz enyhülésével fennáll a lehetőség, hogy a három nagy uniós gazdaság beáll az ársapka mögé.

Az ellenkező irányba mutat, hogy Berlin és Párizs kapcsolata manapság nem felhőtlen, Macron és Scholz egy jövő hétre tervezett csúcstalálkozóját is lemondták az energetikai és védelmi nézeteltérések miatt.