Az EU elhozná az igazi rezsicsökkentést

2022. szeptember 07. – 14:59

frissítve

Az EU elhozná az igazi rezsicsökkentést
Egy munkás az Északi Áramlat gázvezeték megnyitóján a Portovaja kompresszorállomáson 2012. október 8-án – Fotó: Olga Maltseva / AFP

Másolás

Vágólapra másolva
  • Oroszország tovább csökkenti európai gázszállításait.
  • Hiába halad a terveknél gyorsabban az uniós gáztárolók feltöltése, orosz gáz nélkül jelentős fogyasztáscsökkentésre lesz szükség.
  • Az EU emellett a kínálatcsökkentésből fakadó áremelkedést is szeretné ellensúlyozni, részben az itthon már ismert rezsicsökkentési praktikákkal.
  • A javaslatok között szerepel az áramtermelésre és az orosz importra kivetendő ársapka és az energiaszolgáltatók extraprofitjának megadóztatása.
  • Azt még az Európai Bizottság is elismeri, hogy ezen lépések sem oldják meg teljesen a gondokat, és sokba fog kerülni a tél Európában.
  • Cserébe Oroszország sem fog jól járni, miután nem tudja máshova eladni a földgázt.

A hét elején Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivője egy sokféleképpen értelmezett nyilatkozatot tett. Dmitrij Peszkov az Interfax orosz állami hírügynökség szerint azt mondta, hogy „kizárólag technikai okok miatt akadozik az orosz gáz szállítása a (Németországba vezető) Északi Áramlat 1-en keresztül, és ez mindaddig fenn fog állni, amíg a nyugati szankciók érvényben vannak”.

Egy értelmezés szerint a nyilatkozat azon moszkvai narratívát hivatott erősíteni, hogy a szankciók visszafelé sülnek el, így nem érdemes azokat fenntartani. A Financial Times brit üzleti lap ennél valamivel sarkosabban értékelte a kijelentést, szerintük az Északi Áramlat 1, amely Németország legfontosabb gázimportforrása, addig zárva marad, ameddig a nyugati szankciók életben vannak Oroszországgal szemben.

Az Északi Áramlatot múlt hét szerdán állította le a Gazprom orosz állami gázcég, egy, a Szentpétervár melletti Portovaja kompresszorállomáson észlelt olajszivárgásra hivatkozva. Pénteken a cég bejelentette, hogy a vezetéket a hibák miatt határozatlan ideig nem is indítják újra, kedden pedig azt mondták, a német Siemensre várnak, hogy megjavítsák a hibát. A Siemens szerint azonban hozzájuk nem érkezett megkeresés a Gazpromtól a javításra vonatkozóan.

Az Európai Bizottság szóvivője pedig közölte, hogy nem csak egy gázvezeték köti össze Oroszországot és az Európai Uniót, és technikai fennakadások esetén az oroszok más vezetékeken keresztül növelni tudnák a szállításokat – már ha akarnák.

Ez nem történt meg, sőt: a Bruegel nevű brüsszeli gazdasági agytröszt adatgyűjtése szerint míg tavaly nagyságrendileg heti háromezermillió köbméter gáz jött az orosz vezetékeken, addig idén június óta a heti ezermillió köbmétert is alig érte el a leszállított mennyiség. Bár más forrásokból – főként Norvégiából, Algériából, illetve cseppfolyósított földgázból – jóval többet vesz az EU, mint a korábbi években, az utóbbi bő egy hónapban összességében már így is markánsan kevesebb gáz jön, mint 2021-ben.

Az Északi Áramlat elzárásának lehetősége hosszú ideje lógott a levegőben, a vezeték eddig is kapacitása ötödén üzemelt.

Robert Habeck német gazdasági miniszter azt mondta, hogy az orosz lépés nem meglepő, „az egyetlen megbízható dolog Oroszországgal kapcsolatban, hogy hazudnak”, és „Vlagyimir Putyin csapkodó döntéseinek figyelembe vétele nélkül kell megoldanunk problémáinkat”.

A helyzetet az Európai Unió ársapkával és más energiapiaci beavatkozásokkal, valamint fogyasztáskorlátozással próbálná kezelni, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke szerdán jelentett be egy ötpontos javaslatot, amiről az energiaügyi miniszterek pénteki uniós tanácsülésén is szó lesz. Szakértők szerint azonban az orosz import elapadása esetén nem lehet jelentős spórolás nélkül megúszni a téli időszakot.

Telnek a tárolók, de ez még nem elég

Nagy publicitást kapott, hogy az európai országok idén a szokásosnál jóval előbb, valamivel gyorsabban, valamint az árak elszaladása miatt jóval drágábban kezdték el feltölteni gáztárolóikat a téli csúcsidőszakra, mint a korábbi években. Az uniós tárolók augusztus végén a teljes kapacitás 80 százalékán álltak, azaz a betárazás a korábbi válságterveknél is gyorsabban halad. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy mostantól biztosan lesz elég gáz télire:

a német tárolókapacitások teljes töltöttség mellett 80-90 napi átlagfogyasztást tudnak fedezni, az európai átlag is hasonló.

Az orosz import teljes elapadása persze nem jelentené azt, hogy nem jön több gáz Európába. Azonban a hidegebb hónapokban tavaly kilencezermillió köbméter körül alakult a heti európai behozatal, amit a termelési és szállítási kapacitások szűkössége miatt a norvég, algériai vagy cseppfolyósítva behozott földgáz nem fog tudni teljesen fedezni – ezek az alternatív források már kezdik elérni a kapacitásokat.

A Bruegel nyári elemzése szerint az orosz vezetékes gázexport teljes leállása esetén jövő májusig egy átlagos (tehát nem kifejezetten hideg) tél esetén az előző három évhez képest átlagosan 15 százalékos fogyasztáscsökkentést kell végrehajtani ahhoz, hogy ne legyen komolyabb ellátási gond. Szintén 15 százalékos csökkentés kell az ICIS adatelemző cég szerint, ellenkező esetben márciusra még úgy is kifogyhatnak az uniós gáztárolók, ha az orosz gáz nem apad el teljesen, és a tél nem lesz hidegebb az utóbbi évek átlagánál. Ennek fényében nem meglepő, hogy júliusban az EU szintén 15 százalékos fogyasztáscsökkentést szavazott meg a 2017 és 2021 közötti fogyasztási szinthez képest.

Hubert Aiwanger, bajor gazdasági miniszter látogatása a Haidach gáztárolóban 2022. augusztus 2-án – Fotó: Frank Hoermann / Sven Simon / dpa / AFP
Hubert Aiwanger, bajor gazdasági miniszter látogatása a Haidach gáztárolóban 2022. augusztus 2-án – Fotó: Frank Hoermann / Sven Simon / dpa / AFP

Ugyanakkor ez az uniós átlag nagyon máshogy csapódik le az egyes országokban az orosz gázfüggés mértékének függvényében. A Bruegel szerint Magyarországon, Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban és Szerbiában a 2019 és 2021 közötti átlag felére kellene csökkenteni a gázfelhasználást és 11 százalékkal a teljes energiafelhasználást ahhoz, hogy ne legyen gázhiány; a balti térségben 35, Németországban és Lengyelországban 29 és 28 százalék az arány, Franciaországban viszont nulla.

„A gáztárolók egy biztonsági hálót jelentenek, de a prioritás a jelenlegi válságban egy nagyon jelentős fogyasztáscsökkentés” – mondta a német Agora Energiewende agytröszt vezetője a Reutersnek.

A németek már takarékoskodnak

Hogy ez mennyire reális, az egyelőre kérdéses. Augusztus első felében az európai gázfogyasztás 11 százalékkal volt alacsonyabb a megelőző öt év átlagánál, a német ipari felhasználás júliusban 21 százalékkal csökkent az előző négy évhez képest, a teljes (lakossági és ipari) fogyasztás pedig májusban, júniusban és júliusban is jóval, 10-15 százalékkal alacsonyabb volt a referencia-időszakhoz képest.

Távlati probléma ugyanakkor, hogy még ha idén sikerül is átvészelni a telet, az orosz gáz nélkül a jövő év még nehezebb lesz. A jelenlegi globális energiakereslet mellett nem lesz annyi szabad földgázkapacitás a világpiacon, amely képes kielégíteni Európa igényét 2023-ban nulla vagy nagyon alacsony orosz import mellett. Egy további probléma, hogy főként a vegyiparban nemcsak energiatermelésre, hanem nyersanyagként is használják a földgázt. Európa legnagyobb vegyipari üzemei hagyományosan a földgázüzemre vannak berendezkedve, azaz nem reális rövid távon átállítani őket más forrásokra.

A spórolás mértékét a következő hónapokban vélhetően növelni fogja, hogy Németországban és számos más európai országban az ősszel és a télen az energiahasználat korlátozásával és különböző takarékossági intézkedésekkel próbálnak javítani a helyzeten, maximális hatósági energiaárakat határoznak meg (más szóval bevezetik a „rezsicsökkentést”, pont akkor, amikor Magyarország kormánya részben kivezeti azt), valamint euró-százmilliárdokat költenek az ipar és a háztartások kompenzálására.

Az eddig bejelentett kormányzati támogatások összege 376 milliárd eurónál járt egy szeptember eleji összesítés szerint.

Egy kevésbé örömteli jelenség is a fogyasztás mérséklődését vetíti előre: a gyengülő kereslet miatt az európai ipari kibocsátás vélhetően a következő hónapokban nem fog szárnyalni, sőt egyre több jel utal arra, hogy a télre recesszió jöhet a kontinensen. Szintén ez irányba hat, hogy Kína továbbra is a fogyasztást visszafogó lezárásokkal reagál a koronavírus-járvány legkisebb jelére, és az Egyesült Államokban is gyengül a gazdasági aktivitás. A kisebb kereslet kisebb termelési volument, az pedig kevesebb energiát igényel.

A recessziós félelmek természetesen összefüggnek azzal, hogy a kínálat gyors és súlyos csökkenése miatt a gázárak súlyosan elszálltak, és az árak elszállását az áram ára is követte Európában. A nagy európai gazdaságokban a tavalyi év azonos időszakához képest az áram ára 67, a gázé 114 százalékkal nőtt.

Ársapkák

Az Európai Bizottság és a cseh uniós elnökség az árak letörése érdekében különböző ársapkák bevetéséről tárgyaltatja a tagállamokat. Ezen tervek mögött az uniós árampiac a jelen helyzetben tarthatatlan helyzetet eredményező jellegzetességei állnak.

Mint a G7.hu gazdasági hírportál cikkéből is kiderül, az európai áramárak szinte teljes egészében a gázjegyzések emelkedését követték le, annak ellenére is, hogy a villamosenergia-termelés alig ötöde származik földgázt égető erőművekből. Ennek oka, hogy az európai árampiacon az uniós szabályozás szerint a piaci ár nem az egyes erőművek átlagos költségeiből adódik, hanem a legdrágábban termelő erőművek költsége határozza meg, legalábbis addig a pontig, ameddig van kereslet.

Erősen leegyszerűsítve ez úgy néz ki, hogy ha 100 gigawattórányi igény jelentkezik a vevők részéről, akkor sorba tesszük az ajánlott ár szerint a termelőket, és a legolcsóbbtól indulva elkezdjük feltölteni ezt az igényt. Ha a legolcsóbb eladó által kínált mennyiség elfogyott, akkor feljebb lépünk, és behúzzuk a második legalacsonyabb áron termelő kínálatát, és így tovább, egészen addig, amíg a 100 gigawattóra össze nem jön. A végső ár az lesz, amennyiért az utolsó olyan termelő kínálta az áramot, akire még szükség volt a 100 gigawattóra feltöltéséhez. Ám nemcsak ez az utolsó szereplő, hanem mindenki ezt az árat kapja – írja le a folyamatot a G7.hu cikke. (Ezen felállás lényege, hogy az olcsóbb – jellemzően megújuló – energiát termelők nagyobb profitot érjenek el, azaz az ilyen beruházásokat támogassa a rendszer.)

Miután a gáz ára az egekben, és az áramkereslet is magas, a gázzal futó erőművek árai határozzák meg a piaci árakat. Ezen az olcsóbban termelő erőművek természetesen hatalmasat kaszálnak, hiszen a szén vagy a szélenergia kitermelése messze nem drágult annyit, mint a gáz ára.

Erre a helyzetre több potenciális megoldás merült fel a tagállamok, az Európai Bizottság és a cseh uniós elnökség részéről.

Az Európai Bizottság legfrissebb, Ursula von der Leyen által szerdán közzétett javaslata öt intézkedést konkretizál.

Ezek közül a fentiek fényében a legfontosabb, hogy korlátozni akarják a nem gázzal futó erőművekkel termelő vállalatok bevételeit, és az „extraprofitot” energiahatékonysági beruházásokra és a válság által legsúlyosabban érintett társadalmi rétegek és vállalatok támogatására fordítanák.

Emellett külön extraprofitadót, azaz brüsszeliül „a váratlan nyereségre vonatkozó szolidaritási hozzájárulást” kapnának a nyakukba azok az olaj- és gázipari cégek, amelyek az utóbbi hónapokban hatalmas nyereséget termeltek a piaci árak elszaladása miatt.

A Lausward erőmű gáztüzelésű Fortuna blokkja Düsseldorfban – Fotó: Horst Ossinger / dpa / AFP
A Lausward erőmű gáztüzelésű Fortuna blokkja Düsseldorfban – Fotó: Horst Ossinger / dpa / AFP

Ezt a megoldást korábban Németország és Franciaország is támogatta, olyannyira, hogy a berlini kormány belföldre vonatkozóan már be is vezette a különadókat.

A Financial Times szerdai értesülései szerint az extraprofitadót akkor vetnék ki, ha az áram nagybani ára eléri a 200 eurós megawattóránkénti értéket. A szerda délelőtti piaci (spot) ár Németországban, a legnagyobb európai árampiacon 450 euró felett volt. A gyakorlatban 200 eurós ársapkaként funkcionáló adó a lapnak nyilatkozó egy elemző szerint elég magas ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a fogyasztást a téli időszakban, de elég alacsony ahhoz, hogy mérsékelje a fogyasztók pluszköltségeit.

Olcsósítanák az orosz gázt

Az Európai Bizottság emellett szeretne külön ársapkát kivetni az orosz import árára, azaz megszabnák az európai vállalatok számára, hogy maximum mennyit fizethetnek a Gazpromnak a gázért. Ez hasonló mechanizmus, mint amelyet az orosz kőolajra vonatkozóan nemrég a hét nagy fejlett gazdaság, a G7 elfogadott. A dolog lényege az lenne, hogy az orosz rezsim ne tudja a kínálat visszatartásával felsrófolni a gáz és kőolaj árát, és abból finanszírozni az ukrajnai háborút.

Ugyanakkor az nem világos, hogy ez hogyan oldaná meg a gázpiaci helyzetet, ahol most pont abból van a probléma, hogy a Gazpromot irányító orosz rezsim nem akar gázt eladni Európának.

A bizottsági javaslatok között szerepel a csúcsidőbeli fogyasztás kötelező érvényű, 5 százalékos csökkentése is. Az áram iránti kereslet, az áram kínálata és ebből fakadóan az áram ára is jelentős kilengéseket szokott mutatni egy napon belül is, a Bizottság ezt szeretné valamelyest kilapítani a fogyasztáscsökkentéssel. A korábban megszellőztetett tervek között van az ipari műszakok átvariálása annak érdekében, hogy a gyárak ne a csúcsidőben, hanem azon kívül fogyasszanak, és ezáltal elkerüljék az időleges energiahiányt (ezt a módszert korábban Japánban a fukusimai atomkatasztrófa után sikeresen alkalmazták az áramhiány hatásainak csökkentésére).

Az Európai Bizottság emellett időlegesen a likviditási gondokkal küzdő áramszolgáltatók támogatását is engedélyezné, ami békeidőben tilos. Németországban az orosz gáz legnagyobb vásárlója, az Uniper nevű gázszolgáltató felszínen tartására az eddigi német kormányzati csomagok 20 milliárd eurót allokáltak, de az összeg a jelenlegi árak mellett tovább nőhet. A hétvégén Finnország és Svédország is 10-20 milliárdos állami segítséget jelentett be: ezekben az országokban (Németországhoz hasonlóan) a lakossági árakra állami maximum vonatkozik, ám a gázszolgáltatók beszerzési költségei már meghaladták ezt az árat, ezért kénytelenek feltőkésíteni őket.

Sok javaslat, kérdéses hatékonyság

A cseh uniós elnökség korábban más ötletekkel állt elő. Az egyik ilyen, hogy szimplán vegyék ki a gázerőműveket az uniós ármeghatározó mechanizmusból. Egyes tagállamok – köztük Olaszország, Spanyolország és Ausztria – korábban szintén azt javasolták, hogy válasszák le a gáztermelésű energia árát a más forrásból származó áram áráról. Az alternatív cseh javaslat, hogy a gázból termelt áram árára vessenek ki ársapkát. Ezen elképzelések szerint a gázenergia-termelőket aztán az állam (vagy az EU) kompenzálná az ársapka miatt elszenvedett veszteségekért.

Az Európai Bizottság egy korábban kiszivárgott javaslata azt is felvetette, hogy a teljes európai ársapka helyett az adott tagállamok gázfüggőségének fényében kellene beavatkozni a piacon. E szerint az elképzelés szerint az EU-t két részre, egy alacsony gázfüggésű zöld és egy magas gázfüggésű vörös zónára osztanák, és utóbbi területen maximálnák a földgáz árát. Az nem világos, hogy ez a terv az asztalon van-e még.

Emmanuel Macron francia elnök azt is bedobta, hogy az EU lépjen fel egységes szereplőként a világpiacon, és vegyen közösen gázt, hogy ezáltal nagyobb alkuerőt képviseljen, és alacsonyabb árat tudjon kialkudni. Felmerült továbbá a legtöbb európai (és indirekt jelek szerint a magyar–orosz) gázszerződések referenciaárának számító amszterdami tőzsdei gázárba való beavatkozás, illetve ezen referenciaindex leváltása is, miután az Európai Bizottság szerint a brutálisan elszaladó tőzsdei ár nem reprezentatív a piaci helyzetet illetően. Az energiapiaci spekuláció és a piaci kilengések csökkentése érdekében több más terv is felmerült, bár ezek egyike sem nyert különösebben konkrét formát eddig.

Az persze kérdéses, hogy ezek a lépések mennyire lesznek hatásosak. Az Európai Bizottság egy múlt heti vitairata szerint a tervezett lépések ugyan segítenek csökkenteni a válság hatásait, de nem fogják visszalökni az energiaárakat az ukrajnai háború előtti szintre, és nem képesek megfékezni a válság reálgazdasági hatásait sem.

Az energiapiaci beavatkozás egy további hátránya, hogy a fenti árampiaci szabályozás sokéves folyamat eredménye, amelynek felborítása előre nem látható járulékos károkkal járhatna, például az egyes tagállamok erősen eltérő energiamixe miatt. Korábbi sajtóhírek szerint emiatt jelentős nézeteltérések vannak a konkrét megvalósítást illetően.

Nem népszerű az orosz importra kivetendő ársapka terve sem. Több tagállam attól tart, hogy az ársapka esetén a Gazprom beszüntetné a jelenlegi, eleve mérsékelt európai szállításait is, azaz ez a terv csak rontana a helyzeten.

Egyesek azt is felvetik, hogy a lakossági és ipari fogyasztóknak nyújtott, százmilliárdokra rúgó kompenzációs csomagok tovább fogják tüzelni az EU-szerte kiemelkedően magas inflációt

– miközben az Európai Központi Bank a recesszió tornácán is kamatemeléssel próbálja letörni az árakat. A sajtóbeszámolók drámai hangneme – és a Gazprom sokatmondó videóüzenete – ellenére azonban egyelőre arról nincs szó, hogy a fagyhalál szélén vacogva fogja tölteni az európai lakosság a telet.

Drága lesz a gázfegyverkezés

Az orosz külpolitika erős trollkodással támogatta meg a gázfegyverkezés feltekerését, ám a Vlagyimir Putyin stratégiai éleslátásáról szóló jövendölések egyelőre nem teljesedtek be, és hosszabb távon Oroszország számára sem tűnik különösen előnyösnek a gázfegyver kijátszása.

Ennek a fő oka, hogy Oroszország gázexport-infrastruktúrája döntően Európa irányába épült.

Az egyetlen, Kínába tartó vezeték kapacitása a teljes exporthoz viszonyítva nagyon alacsony, és a keleti kapacitások bővítése a korábbi tapasztalatok fényében évtizedes beruházást igényelne. Ráadásul a Kínába tartó vezeték orosz végén a kelet-szibériai csajandai gázmező található, amelynek nincs összeköttetése a nyugat-szibériai gázmezőkkel.

A vezetékek alternatíváját jelentő cseppfolyósított földgáz kivitelének felpörgetése szintén technológiai és logisztikai problémákba ütközik. A földgáz cseppfolyósításához, valamint a cseppfolyós földgáz szállításához szükséges technológiák tekintetében a nyugati és ázsiai fejlett országok vállalatai a meghatározó szereplők, ám ők el lettek tiltva az oroszokkal való üzleteléstől.

Nem véletlen, hogy a Gazprom újabban égeti a gázt: Európán kívül nehéz eladni. Az égetésből arra is lehet következtetni, hogy nem akarják elzárni a nyugat-szibériai gázmezőket.

Hasonló a helyzet az olajpiacon: bár itt az utóbbi évekhez képest kiemelkedően magas ár és a nagy világpiaci kereslet is segíti az oroszokat, a logisztikai kapacitások szűkösek: az alternatív, jellemzően ázsiai piacokra a szállítás egy irányba háromszor annyi időbe telik, mint Európába, a szállítási költségek magasabbak, az ázsiai megrendelők pedig Moszkva kellemetlen helyzetét látva jelentős, 30 százalékos diszkontot tudnak kialkudni maguknak. Bár az ázsiai olajexport jelentősen nőtt a tavalyi értékekhez képest, az orosz olaj nagyrészt még pár hónappal a jövő év elejétől esedékes behozatali embargó előtt is Európában talál vevőt.

Vlagyimir Putyin és Alekszej Miller, a Gazprom igazgatója a szibériai Amur Gaz feldolgozóüzemének építésénél – Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images
Vlagyimir Putyin és Alekszej Miller, a Gazprom igazgatója a szibériai Amur Gaz feldolgozóüzemének építésénél – Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images

A földgázhoz hasonlóan itt is igaz, hogy a nyugati technológiai szankciók miatt hosszabb távon problémásabbá és drágábbá válik majd a kitermelés, miközben az eddig feltáratlan orosz lelőhelyek egyre északabbi és emiatt nehezebben és drágábban feltárható területeken fekszenek.

A potenciális további szankciós problémák között van, hogy a globális logisztikai és biztosítási piacon is jelentős a nyugati dominancia, miközben az Oroszországra kivetett szankciók próbálják leválasztani az országot a globális pénzügyi hálózatokról. Mint az utóbbi hónapok exportadatai mutatják, ez nem jelenti azt, hogy Oroszország ne tudna exportálni, de a költségszint emelkedik, miközben a kőolaj világpiaci ára a februári és nyári csúcs óta mintegy 25 százalékkal csökkent. A helyzetet tovább ronthatja, hogy jövő évtől életbe lép az Európai Unió olajipari embargója, valamint a G7-féle ársapka is.

Egyelőre persze Oroszország jól keres a Gazprom által felsrófolt gázáron és a koronavírus-járványhoz köthető lezárások feloldása miatt megugrott nyugati kereslet miatt az utóbbi éveknél jóval magasabb olajáron: idén minden szankció és korlátozás ellenére is növelték szénhidrogénexportból származó bevételeiket. Ám a jövőbeli kilátások messze nem rózsásak: hogy az ukrajnai háború drága mulatság, azt zárt ajtók mögött az orosz kormány szakértői is elismerik.

Salvini már hangol

Az természetesen az orosz elnök kezére játszik, hogy hatalmát eddig is inkább a karhatalmi erőszak, mintsem a gazdasági eredményei alapozták meg, miközben az európai uniós lakosság valamelyest érzékenyebb életszínvonalára és erősebb érdekérvényesítő képességgel bír, mint az orosz.

Ennek legutóbbi példája, hogy Prágában a hétvégén tízezrek tüntettek a kormány, az EU és a NATO ellen, pedig nincs is még hideg. Az Eurobarometer felméréséből ugyanakkor az is kiderült, hogy

az uniós polgárok nagy többsége támogatja az Oroszország elleni szankciókat, tehát egyelőre az sem valószínű, hogy hirtelen összeomlik az európai társadalom a Gazprom zsarolásával szemben.

Egyelőre az is elég homályos, hogy pontosan mely lépések mögé állítható megfelelő többség a tagállamok képviselőiből álló tanácsban, az EU (az Európai Parlamenttel szemben) erősebbik törvényhozó szervében. Erről várhatóan az energiaügyi miniszterek pénteki uniós tanácsülése fog pontosabb képet adni.

Ezzel együtt távolabbi politikai kockázatok is vannak. Olaszországban a szeptemberi választások után várhatóan jobbpopulista kormány alakul, amelynek egyik potenciális vezető szereplője, Matteo Salvini, a szélsőjobbos Liga párt vezetője arról beszélt a napokban, hogy újra kellene gondolni a szankciózást. A legutóbbi uniós szankciós tárgyalások idején a magyar diplomácia is igyekezett betartani az egységnek, és a magyar külgazdasági és külügyminiszter azóta is Moszkvába járkál „tárgyalni” triviális mennyiségű gázért.

Az energiapiaci állapotok javulásának pedig ellentmond, hogy az arab olajtermelők kartellje, az OPEC Oroszországgal és más államokkal kiegészült blokkja, az OPEC+ a hét elején közölte, hogy a csökkenő olajár miatt visszafogja a termelését októbertől. Bár a vágás mennyisége – napi százezer hordó – elhanyagolható, elemzők úgy értékelték a lépést, hogy a koronavírus-járvány alatt az olajárat példátlan mélységekbe taszító olajháborút vívó szaúdiak és oroszok most az árak magasan tartása érdekében szövetkeztek.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.