Izrael villámhadműveletben fejezte le a legveszélyesebb palesztin terrorszervezetet

Legfontosabb

2022. augusztus 10. – 00:39

Izrael villámhadműveletben fejezte le a legveszélyesebb palesztin terrorszervezetet
Az Iszlám Dzsihád rakétaindítása a gázai területen túlról, Askelónból nézve – Fotó: Jack Guez / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Ha valaki a hétvégén esetleg kicsekkolt a külvilágból, becsekkolt egy fesztiválra, hazaért, kijózanodott, és csak azután jutott eszébe, mi is történt odakint, akkor azzal szembesülhetett, hogy mentális távolléte alatt kirobbant, fellángolt, majd le is lohadt egy izraeli–palesztin miniháború a Gázai övezetben.

A túlzás nélkül menetrendszerűnek mondható konfliktust ezúttal Izrael robbantotta ki, amikor augusztus 1-jén katonái elfogták az Iszlám Dzsihád ciszjordániai vezetőjét, pár nappal később pedig

légiereje a Gázai övezetben is több célzott likvidálási akciót hajtott végre a terrorszervezet vezetői ellen.

Az első magas rangú célpont a pénteken gázai lakásából kibombázott Tajszír al-Dzsabari volt, az 50 éves vezető az Iszlám Dzsihád – főleg iráni eredetű, illetve iráni és helyben készült alkatrészekből összebarkácsolt, összességében meglehetősen silány – rakétakészletéért volt felelős. Szombaton pedig a Gázai övezet déli körzetének vezetőjére, a számos merénylet előkészítésével vádolt Hálid Manszúrra omlasztotta rá az egyiptomi határ közelében található menekülttáborban álló házát egy izraeli drónról indított rakéta.

A szombati támadásban a 47 éves parancsnokon, helyettesén és testőrén kívül öt civil (köztük egy gyerek) is életét vesztette; jelenleg is heves vita folyik arról, hogy ezeket a civileket az izraeliek minősítették járulékos veszteségnek, vagy a dzsihadisták használták szokásuk szerint élő pajzsnak őket.

Önmagukat is alaposan megszórhatták rakétákkal

A célzott likvidálásokon kívül az izraeli légierő más, az Iszlám Dzsihádhoz köthető célpontokat is támadott, összesen 147 légicsapást hajthattak végre, és Ciszjordániában – mely a bonyolult ellenőrzési zónák ellenére katonailag teljes egészében az izraeli hadsereg uralma alatt áll – közben nagyszabású razziák zajlottak, melynek során az Iszlám Dzsihád 20 tagját vették őrizetbe. Izrael a hivatalos indoklás szerint azért indította a „Hajnalhasadás Hadművelet” megelőző támadásait, mivel hírszerzési jelentései azt mutatták, az Iszlám Dzsihád nagyszabású terrorakciókat tervez.

A fegyverszünet vasárnap késő esti életbe lépéséig összesen 46 palesztin vesztette életét, a gázai hatóságok adatai alapján az áldozatok közül 20-an voltak civilek, az ENSZ adatai szerint 360-an pedig megsérültek – Izrael azonban állítja, hogy a civil áldozatok több mint fele az Iszlám Dzsihád számlájára írható, melynek egyik meghibásodott rakétája a Gázai övezeten belüli Dzsabalíjába csapódott be.

Az Iszlám Dzsihád ugyanis Dzsabari halála után összesen több mint ezer rakétát indított izraeli terület felé, azonban – izraeli katonai adatok szerint – ezek mintegy 20-30 százaléka a Gázai övezeten belül csapódott be, az izraeli légtérbe belépő rakétáknak pedig a 97 százalékát megsemmisítette a Vaskupola nevű izraeli rakétafelderítő- és elhárító rendszer. A Gázai övezet körüli, összesen 600 ezer lakossal rendelkező régió védelmi infrastruktúrájának és a helyi lakosság rutinjának köszönhetően a becsapódó rakéták 13 könnyebb sérülést okoztak. Az ENSZ adatai szerint összesen 70 izraeli sérült meg, és épületekben is károk keletkeztek.

Gázában ezrek gyászolták a „mártír” Tajszír al-Dzsabarit – Fotó: Mahmud Hams / AFP
Gázában ezrek gyászolták a „mártír” Tajszír al-Dzsabarit – Fotó: Mahmud Hams / AFP

Az izraeli–palesztin konfliktust követő olvasók bizonyára észrevettek valami szokatlant: hiányzik a történetből a Gázai övezetről szóló hírekben rendszerint főszerepet játszó terrorszervezet, a Hamász. Izrael ezúttal kihagyta a célpontok közül a terület kvázikormányának számító terrorszervezet létesítményeit, és bár a vele társbérletben élő, a katonai műveletekben évtizedek óta együttműködő Iszlám Dzsihád vezetői (mármint akik életben maradtak) hangzatos egységszólamokkal próbálták cselekvésre ösztökélni a Hamászt, a retorikai támogatáson túl semmilyen katonai segítséget nem kaptak.

Ennek oka részben az lehet, hogy a Hamász egyértelmű jelzést kapott arról, hogy Izrael nem őt támadja, és a 2021 májusában lezajlott 11 napos háborúban rakétakészletének nagy részét, számos harcosát és létesítményét elvesztő szervezet vezetése úgy gondolta, jobb, ha ebből a korlátozott csapásból kimaradnak.

Gázai övezet: a vegetáló félállam

A Földközi-tenger partján található keskeny, gyakorlatilag egyetlen 2,2 milliós agglomerációt alkotó, palesztinok által lakott övezet 1967 és 2005 között izraeli megszállás alatt állt, a zsidó állam azonban ekkor – néhány zsidó telepet is felszámolva – egyoldalúan kiürítette a régiót, lényegében otthagyva azt a Palesztin Hatóságnak. A korruptsága mellett meglehetősen impotens Palesztin Hatóság uralmát azonban már 2007-ben megbuktatta a Hamász szélsőséges szervezet, mely lényegében létrehozott egy miniatűr terrorállamot.

Az Izrael rovására rendezett emberrablásokra és rakétacsapásokra válaszul azonban egyre szigorodott az – egyébként Egyiptommal közösen fenntartott – izraeli gazdasági blokád, és menetrendszerűvé váltak a rapid háborúk, melyek az elmúlt 15 évben négy alkalommal is szinte teljesen megsemmisítették az övezet infrastruktúráját. Gázában a háborús pusztításoknak, a nemzetközi támogatásokat zsebre vágó Hamász észak-koreai szintű erőforrás-menedzsmentjének, illetve a gazdasági blokádnak köszönhetően állandóak a víz- és áramkimaradások, romokban áll az egészségügy, és a felnőtt lakosság alig ötven százaléka rendelkezik valamilyen munkával.

Iráni út a Földközi-tenger partján

Amellett meg társbérlet ide, közös dzsihád oda, azért a két szervezet között nem súrlódásmentes a viszony. Ahhoz, hogy ennek a megállapításnak értelme legyen, muszáj belemenni abba, mi fán is terem az Iszlám Dzsihád.

Az Iszlám Dzsihádot a hatvanas-hetvenes évek meghatározó politikai iszlamista irányzata, a Muszlim Testvériség egyiptomi radikálisai (köztük az al-Kaida amerikai nindzsabombával likvidált emírje, Ajmán az-Zavahiri) alapították 1979-ben. Az Anvar Szadat elleni 1981-es véres merénylet után a szervezet földönfutóvá vált, vezetése átkerült Gázába, Libanonba, majd Damaszkuszba (jelenlegi vezetője, Zijád Nakaleh most is ott él), tagságát egyre nagyobb számban toborozta a többgenerációs menekülttáborok palesztin lakói közül. A szervezet jelenleg a Gázai övezetben működik egyedül igazán háborítatlanul, de egyre nagyobb befolyást szerez Ciszjordániában is – izraeli vádak szerint a „terroristakeltető” hírében álló észak-ciszjordániai Dzsenínben a Palesztin Hatóságtól már át is vette a hatalmat.

A Wilson Center összehasonlító elemzése szerint annak ellenére, hogy az Iszlám Dzsihád tagjai az iszlám szunnita ágához tartoznak, a vezetés az iráni síita teokratikus forradalmat tekinti mintának, és még a Hamásznál is szorosabban kötődik Teheránhoz – és persze az évi több tízmillió dollárnyi összeget kitevő teheráni támogatáshoz.

Miközben a Hamász a 2000-es évek dzsihadista szervezeteihez képest kevésbé ragaszkodik az ultraortodox szunnita jogi iskolákhoz, és politikája erősen kötődik a Gázai övezethez, addig az Iszlám Dzsihád számára Gáza csak egy bázis elég távoli törekvéseihez: Izrael megsemmisítéséhez és Jeruzsálem visszafoglalásához.

Az Iszlám Dzsihád egyik tagjának szabadon bocsátását ünneplő bajtársai 2022 júliusában, Gázában. Hoszni Iszát 20 év börtönbüntetése leteltével engedték ki izraeli börtönéből, és toloncolták Gázába – Fotó: Majdi Fathi / NurPhoto / Getty Images
Az Iszlám Dzsihád egyik tagjának szabadon bocsátását ünneplő bajtársai 2022 júliusában, Gázában. Hoszni Iszát 20 év börtönbüntetése leteltével engedték ki izraeli börtönéből, és toloncolták Gázába – Fotó: Majdi Fathi / NurPhoto / Getty Images

Miközben a Hamásznál sokkal kisebb, néhány száz harcossal rendelkező Iszlám Dzsihádnak nincs más célja, mint hogy ott marjon Izraelbe, ahol csak tud, addig akármilyen pocsék kormányzati erő is a Hamász, a Gázai övezet irányítójaként a rakéták gyűjtögetésén túl mégis kiterjedt szociális, logisztikai és diplomáciai feladatokat kell ellátnia – és igen, utóbbiba beletartozik az Izraellel való állandó egyezkedés is.

Így azután bár a Hamász eddig mindig belevetette magát a kisebb szövetségese által diktált radikalizmusversenybe, most sem katonai, sem politikai szempontból nem érezte alkalmasnak az időt a háborúra.

A szervezet pont hétfőn kezdett Egyiptomban tárgyalásokat egy nagyszabású újjáépítési tervről, és szintén egyiptomi közvetítéssel elkezdett tapogatózni Izraelnél egy fogolycsere ügyében is – a Hamász hosszú évek óta őrizgeti két izraeli katona holttestét és fogságban tart két, valószínűleg mentális zavarokkal küzdő izraeli állampolgárt is.

Izrael azonban tudta, hogy a légicsapások elhúzódásával a Hamász előbb-utóbb kénytelen lesz katonai segítséget nyújtani az Iszlám Dzsihádnak, elvégre a zsidó állam (= az Ellenség) az ő felségterületén fenyíti be az ő egyik szövetségesét. Ezt a szempontot az alig több mint egy hónapja kormányzó Jaír Lapid miniszterelnök vasárnap a rakétatámadások által sújtott települések polgármestereinek is kifejtette; szerinte miután Izrael elérte céljait, a fegyverszünetre törekszik, ugyanis ha elhúzódik és elmérgesedik a konfliktus, abba óhatatlanul belesodródik majd a tekintélyét féltő Hamász is.

Közben gőzerővel dolgoztak a hagyományos közvetítők, a Gázával nyugatról határos, Izraellel számos biztonságpolitikai kérdésben olajozottan együttműködő Egyiptom, illetve a Gázai övezetbe áramló segélyek fő forrásának számító Katar. A Hamász nem gördített akadályt a fegyverszünet útjába (amikor azt olvassák, „fegyverszünet”, ne gondoljanak egy compiègne-i ceremóniára, a felek bejelentik, hogy részükről egy darabig ennyi volt, és kész), az Iszlám Dzsihádnak meg a csapások után egész egyszerűen már nem volt mit gurítania.

Egy sikeres kampányhoz sosem árt egy gyors és fájdalommentes háború

A fentiekből talán kiderült, hogy minden egyes kilőtt palesztin rakéta mögött komoly politikai számítás van. Ugyanez azonban igaz a másik oldalra is: Izraelben óriási hagyománya van a katonai intervenció politikai célok és politikai közhangulat szerinti kalibrálásának. A határozott, jól definiálható mumusok ellen végrehajtott és ami a legfontosabb: gyorsan lezavart „Hajnalhasadás Hadművelet”-tel az egyre fakóbb izraeli szivárványkoalíció élén álló ügyvezető kormányfő, Jaír Lapid a közvélemény-kutatások alapján bezsákolt (mondjuk, meglehetősen illékony) extra választói támogatás mellett elemzők szerint

nemcsak az Iszlám Dzsihád, hanem a hatalomba való visszatérésre készülő Benjámin Netanjahu csapását is megelőzte.

A Netanjahu-ellenes koalíció hajszálvékony többségének elillanása után júniusra biztossá vált, hogy novemberben újból választást kell kiírni Izraelben (három éven belül az ötödiket). A jobboldali ellenzék élén álló, évtizednyi kormányzás után a tavalyi választásokat követően ellenzékbe szorult Benjámin Netanjahu nagy részben arra építette kampányát, hogy Jaír Lapid és szövetségese, Beni Ganc hadügyminiszter „a Muszlim Testvériség [azaz a koalíció iszlamista pártjának] foglyai”. Szerinte képtelenek arra a határozott fellépésre, ami az ő idejében garantálta Izrael korábban nem látott biztonságát és külpolitikai stabilitását.

Jaír Lapid miniszterelnök a gázai hadműveletekről tájékoztatja a legnagyobb ellenzéki párt, a Likud elnökét, Benjámin Netanjahut – Fotó: Az Izraeli Miniszterelnök Hivatala / Getty Images
Jaír Lapid miniszterelnök a gázai hadműveletekről tájékoztatja a legnagyobb ellenzéki párt, a Likud elnökét, Benjámin Netanjahut – Fotó: Az Izraeli Miniszterelnök Hivatala / Getty Images

Az őt leváltó Naftáli Bennet, majd Lapid iránti megvetését Netanjahu (aki komolyan azzal a becenévvel kampányolt, hogy „Mr. Biztonság”) azzal is nyomatékosította, hogy nem volt hajlandó elmenni az ellenzéki vezetőknek kijáró rendszeres biztonságpolitikai tájékoztatókra. A kváziháborús helyzet beálltával azonban ezt a megosztó gesztust már ő sem vállalhatta be, és Lapid meghívására elment a négyszemközti biztonságpolitikai tájékoztatóra, ahol teljes támogatásáról biztosította az egész katonai műveletet – elismerve a miniszterelnök legitimitását és talán kompetenciáját is.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!