Oszama bin Laden jobbkezéből lett a dzsihád múmiája az al-Kaida megölt vezetője

Miután 2021 augusztus végére az Egyesült Államok némiképp sietősen kivonult Afganisztánból, az akkor sokak által blamázsnak értékelt lépés miatt szorult helyzetbe került Joe Biden amerikai elnök lépten-nyomon bizonygatta, hogy a távolból sem fogják szem elől téveszteni az al-Kaidát, azt a célpontot, ami miatt az USA 20 évvel korábban belevetette magát az afganisztáni háborúba.

Az orosz–ukrán háború mindent felülíró geopolitikai kihívása utólag igazolta a sietős, megalázó jelenetekkel tarkított amerikai kivonulást, magyar idő szerint hétfő este pedig Biden komoly érvet tett le az asztalra a „túl a horizonton”-nak nevezett terrorellenes stratégia mellett, amikor bejelentette, hogy egy amerikai drón a tálibok által ellenőrzött Kabul kellős közepén végzett Oszama bin Laden örökösével, az al-Kaidát 11 éve vezető Ajmán az-Zavahirivel. Ez volt az első akció az al-Kaida ellen az amerikai csapatkivonás óta.

A célzott likvidálás bejelentése óta napvilágot látott információk szerint az amerikai hírszerzés idén tavasszal szerzett tudomást arról, hogy az-Zavahiri családja a dzsihadisták hagyományos búvóhelyének számító pakisztáni határvidékről Kabulba költözött.

Később magát az emírt is felfedezték, ahogy nap mint nap kijár egy kabuli ház erkélyére.

A négyszintes, 17 szobás, pincével is rendelkező épület egyes hírek szerint a tálibok legmilitánsabb frakciójának éléről a hatalomátvételt követően a belügyminiszteri székbe kerülő Sziradzsuddin Hakkáni tulajdonában áll.

A célzott likvidálásokért felelős CIA értékelése szerint az al-Kaidát csendben továbbra is támogató tálib rezsim által ellenőrzött fővárosban körülményes és kockázatos lett volna egy olyan kommandósakció megszervezése és kivitelezése, mint ami Oszama bin Ladennel vagy Abu Bakra al-Bagdadival, az Iszlám Állam egykori vezetőjével végzett. Ezért a tervezők inkább egy, a dzsihadisták ellen az egész világon előszeretettel használt felfegyverzett drón bevetését javasolták Joe Bidennek, aki végül július 25-én bólintott rá a célzott likvidálásra.

Az afgán főváros felett várakozó MQ-9 Reaper drón megvárta, míg az-Zavahiri kilép az erkélyre, és ott kapta el őt egy robbanótöltet helyett borotvaéles pengékkel felszerelt R9X-es „nindzsabombával”, a precíziós légicsapásnak az amerikai kormány szerint ő volt az egyetlen áldozata. (A fegyver működését tavalyi cikkünkben foglaltuk össze.)

Szemorvosból Bin Laden jobbkeze

A róla szóló portrék alapján Ajmán az-Zavahiri 1951-ben született Egyiptomban, egy befolyásos arab családba; édesapja, az orvosprofesszor Mohamed Rabi az-Zavahiri nyomdokaiba lépve maga is orvosi tanulmányokat folytatott a Kairói Egyetemen, tanulmányai végeztével pedig szemsebészként szolgált az egyiptomi hadseregben. Ajmán az-Zavahiri már egészen fiatalon, 15 évesen az első nagy iszlamista politikai mozgalom, a Muszlim Testvériség követőjévé vált, és az Egyiptomban egymást követő világi nacionalista diktatúrák iszlamizmussal szembeni kemény fellépésének hatására radikalizálódott.

Már az Egyiptomi Iszlám Dzsihád tagjaként 1981-ben részese volt a Muhammad Anvar asz-Szádát elnök elleni merénylet megszervezésének (a politikust az Izraellel kötött Camp David-i egyezmény miatt gyilkolták meg egy vérfürdővé változtatott katonai parádén), de végül sokadrendű vádlottként csak illegális fegyverbirtoklásért kapott három év börtönt. A nemzetközi közvélemény a per során ismerte meg az-Zavahiri nevét, miután az akkor 30 éves férfi nyíltan megfenyegette a bíróságot és az egész világi arab rezsimet:

Sok mindent feláldoztunk, de egészen addig készen állunk az újabb áldozatokra, amíg az iszlám nem győzedelmeskedik.

Az-Zavahiri rövid, de kínzásokkal terhes börtönbüntetés letöltését követően – sok más akkori és leendő dzsihadistával együtt – Pakisztánba ment, ahol katonaorvosi tapasztalatait kamatoztatva a Vörös Félhold sebészeként vett részt az Afganisztánt megszálló szovjetek elleni harcban megsérült mudzsáhidek (az egyebek mellett a CIA támogatásával harcoló külföldi iszlamista harcosok) ápolásában. Itt ismerkedett össze Oszama bin Ladennel, és hamar az al-Kaida-alapító szövetségesévé vált.

1998-ban az immár általa vezetett Egyiptomi Iszlám Dzsihádot beolvasztotta az al-Kaidába, melynek összes jelentős merényletének tervezésében részt vett a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek felrobbantásától a Cole rombolón ütött léken át a 2001. szeptember 11-i terrortámadásig. Az-Zavahiri fejére az FBI 25 millió dolláros vérdíjat tűzött ki, Egyiptomban pedig már 1999-ben halálra ítélték, azonban a terrorista az afganisztáni háború kezdete után 2002-ben felszívódott Vazirisztán zord hegyei között, és csak elvétve mutatkozott a nyilvánosság előtt.

A Bin Ladennek vallási és világi kérdésekben is tanácsot adó súra tanács legbefolyásosabb tagjaként az-Zavahiri már évekkel az egykori al-Kaida-vezér likvidálása előtt az emíri poszt örökösének számított, és napokkal a felettesével végző abbottabadi akciót követően deklarálta az al-Kaida vezetésének átvételét. Az első elemzések attól tartottak, hogy a 2001 óta szórványos videóüzenetein kívül nem sok aktivitást mutató Bin Laden után egy energikusabb vezető kerül majd a szervezet élére,

azonban mára egyértelművé vált, hogy energikus emír helyett inkább csak egy hosszú hanyatlás gondnoka volt.

Elrobogott mellette a dzsihadizmus

Annak ellenére, hogy videóüzeneteiben rendszeresen fenyegette Izraelt, az Egyesült Államokat, legutolsó, júliusi videójában pedig az iskolai fejkendőhasználat tilalmát becikkelyező Franciaországot, az al-Kaida-központ az elmúlt húsz évben képtelen volt megismételni, vagy akár megközelíteni a Nyugat elleni korábbi terrortámadásait, célkitűzéseivel ellentétben nem sikerült az iszlám világot saját „apostata” rezsimjei vagy a nyugati „megszállók” ellen fordítania (a Szaúd-Arábiában elkövetett merényletekkel az al-Kaida inkább elvágta az addig az uralkodó elit egyes tagjaihoz fűződő kapcsolatait).

Az Egyesült Államok és a nemzetközi közösség terrorellenes pénzügyi és rendőrségi intézkedéseinek köszönhetően az al-Kaida anyagi forrásai elapadtak, a lehetséges önkéntesek pedig csak nagy üggyel-bajjal jutnak el a szervezet iráni és afganisztáni kiképzőbázisaira – melyek amúgy is állandó bizonytalanságban kénytelenek működni. Az al-Kaida bázisának (egyébként az al-Kaida maga is „bázis”-t, „alap”-ot jelent) erőtlenségét mutatja, hogy az Egyesült Államok részben a terrorszervezet hanyatlása és amerikai célpontok elleni támadásainak alacsony valószínűsége miatt vállalta be az afganisztáni kivonulást.

Zavahiri személyes karizmájának hiánya, a központ és a leányszervezetek közti kommunikáció hézagossága miatt az al-Kaida egyre inkább háttérbe szorult

a globális dzsihád vezető brandjéért (irányításról az internetes radikalizáció és a „magányos farkas” elkövetői modell korában már nem beszélhetünk) folytatott versenyben az Iszlám Állammal szemben.

Abu Bakr al-Bagdadi 2014-es szakítása az-Zavahirivel már az al-Kaida presztízsének hanyatlását mutatta, ezt követte a Szíriában az al-Kaida helyett inkább a tálibok mintájára a helyi hatalommal megelégedő an-Núszra Front 2016-os leválása. Az al-Kaida magszervezete terrorizmusszakértők szerint legfeljebb néhány száz főt számlálhat, ambícióit és esetleges Amerika-ellenes terveit teljes mértékben alá kell rendelnie a szervezetet megtűrő tálib rezsim óvatos külpolitikájának. Jellemző, hogy az Iszlám Állam már Afganisztánban is egykori anyaszervezete fejére tudott nőni.

Azonban az al-Kaida egyes régiókban még mindig elég vonzó brand a dzsihadista szervezetek számára. Jemenben a polgárháború káoszában a mai napig fenn tudott maradni az Arab-Félsziget al-Kaidája, Szomáliában az as-Sabáb felkarolása kifejezetten jó húzásnak bizonyult, mivel a terrorszervezet mára annyira megerősödött, hogy az al-Kaida magszervezetét több millió dollárral képes támogatni.

De a dzsihadista mozgalom illékonyságára jellemző módon a nyugat-afrikai polgárháborúkban és a kelet-ázsiai iszlamista terrortámadásokban is rendre felbukkannak, majd elenyésznek magukat az al-Kaida tagjainak valló szervezetecskék. Éppen ezért szakértők képtelenek abban egyetérteni, voltaképpen mekkora globális fenyegetést is jelent ma a terrorszervezet. Ami biztos: a műveleti szempontból jelentéktelen, ideológiai tekintélyét elvesztő Ajman az-Zavahiri halála nem jelent nagy csapást az eleve decentralizált alapon működő al-Kaida hálózatra.

Az al-Kaida 2022-ben Afganisztánban és Iránban működhet többé-kevésbé háborítatlanul – bár utóbbi inkább csak megtűri és ellenőrzése alatt tartja a szunnita terroristákat. Iránban él az al-Kaida vezetésére legesélyesebbnek tartott dzsihadista, Mohamed Szalah ad-Din Zajdan (akit a kiváló focistára való tekintettel inkább nom du guerre-jén, Szaif al-Adelként szokás emlegetni), azonban őt lényegében túszként tartják fogva a teheráni hatóságok, mivel képtelen elhagyni az országot, és minden kommunikációs csatornáját lehallgatják.