Ukrajna és Moldova hivatalosan is az Európai Unió tagjelöltje lett

Hivatalosan is az Európai Unió tagjelöltje lett Ukrajna és Moldova is – ezt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke jelentette be a Tanács csütörtöki ülése után Brüsszelben, írja a Welt.

Az ülés előtt több európai vezető is arról nyilatkozott, hogy a két posztszovjet ország megérdemli a tagjelölti státuszt. Michel egyenesen arról beszélt: „Döntő pillanathoz érkeztünk az Európai Unió történetében.”

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a döntés után arról beszélt: „Remek nap ez a mai Európa számára.”

Az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő Franciaország nevében Emmanuel Macron pedig azt mondta, „ezzel a történelmi döntéssel tartoztak az ukrán népnek” és Moldovának is. „Politikai döntés született, ezt teljes mértékben elismerem” – tette hozzá a Politico tudósítása szerint a francia elnök, aki szerint ezzel „erős üzenetet küldtek” Oroszország felé.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök üdvözölte a döntést, és háláját fejezte ki az EU vezetői felé. „Ez egy egyedülálló és történelmi pillanat Ukrajna és az Európai Unió történetében. Ukrajna jövője az EU-n belül van” – írta Twitterén. Moldova elnöke, Maia Sandu pedig arról tweetelt, hogy egyértelmű és erős jelzést adtak az EU államai országa számára, és továbbra is elkötelezettek a reformok mellett.

A lépéssel hivatalosan is elismerte az Európai Unió, hogy a két ország készen áll a csatlakozási folyamatra. Kijevet és Chișinăut azonban még így is hosszú évek választják el a tényleges EU-tagságtól. A Bizottságnak most ki kell dolgoznia a tárgyalások keretét, amelyet a 27 tagállamnak szintén egyhangúlag kell jóváhagynia, Ukrajnát és Moldovát pedig még a tárgyalások előtt arra kérik majd, hogy kezdje meg a reformokat a csatlakozáshoz.

Történelmi napról beszéltek Brüsszelben

Múlt pénteken az Európai Bizottság hivatalosan is azt javasolta, hogy adják meg Ukrajnának és Moldovának is a tagjelölti státuszt, és a legnagyobb uniós tagállamok vezetői is úgy nyilatkoztak, hogy támogatják Ukrajna integrációját az EU-ba. Arról, hogy milyen következményei lehetnek a tagjelölti státusz megadásának, ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Charles Michel csütörtök délelőtti nyilatkozatában arról is beszélt, hogy szeretnének világos európai perspektívát adni Ukrajna és Moldova mellett Grúziának is – igaz, ők végül mégsem kaptak tagjelölti státuszt Brüsszelből. Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke is történelminek nevezte délelőtt Ukrajna és Moldova várható tagjelöltségét: „Ezek nemcsak szomszédos államok, de olyan országok is, melyeknek otthonra kell találniuk az Európai Unióban.”

„Ukrajna nemcsak a saját szabadságáért, de az európai demokrácia szabadságáért küzd, Litvánia pedig mindent megtesz Ukrajna támogatásáért” – mondta csütörtökön Gitanas Nausėda. A litván elnök szerint országa évekkel ezelőtt teljesen ki volt szolgáltatva az orosz energiahordozóknak, de tisztában voltak ennek a kockázataival, így mindent megtettek a leválás érdekében. „Mára mi lettünk az első európai ország, ami teljesen leszakadt az orosz energiafüggőségről – a gázról, az olajról és az áramról is. Minden kollégámnak azt kívánom, hogy minél hamarabb tegyék meg az ehhez szükséges lépéseket.”

Balti kollégája, Kaja Kallas észt miniszterelnök szintén arról beszélt, hogy Ukrajna történelmi pillanatot él át azzal, hogy felszabadul az oroszok függéséből: „A mi tapasztalatunk, hogy amikor egyesül a politikai akarat, akkor élni kell ezzel – ha elszalasztja valaki ezt a pillanatot, akkor sok lehetőség veszhet el. Észtország élt a lehetőséggel, és bár nehéz döntéseket kell ehhez meghozni, de komoly eredményei lettek.”

Mark Rutte holland miniszterelnök sokáig szkeptikus volt Ukrajna tagjelöltségével kapcsolatban, most viszont úgy nyilatkozott, támogatni tudják a Bizottság álláspontját arról, hogy megadják Kijevnek a tagjelöltséget. Sőt, szerinte az elkövetkező napokban akár arra is nyílhat esély, hogy Bulgária elálljon a blokkolásától, és megkezdhessék a csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával is.

Mit jelent a tagjelöltség a gyakorlatban?

Hivatalosan eddig öt országot tartottak nyilván EU-tagjelöltként. Mindannyiuk esetében látszik, hogy a dolgok nem rendeződtek és rendeződnek egyik napról a másikra:

• A leghosszabb ideje Törökországot előszobáztatják: 1987-ben adta be a hivatalos kérelmet, de csak 1999-ben látta a Tanács tagjelöltségre alkalmasnak az országot.
• Észak-Macedónia 2004 márciusában nyújtotta be a kérelmet, de csak 2005 decemberében kapta meg a tagjelöltséget – igaz, az ország esetében Bulgária blokkolása miatt még el sem kezdődtek a csatlakozási tárgyalások.
• Montenegró 2008-ban jelentette be csatlakozási szándékát, és 2010-ben adta meg neki a Tanács a tagjelöltséget – náluk a csatlakozási szerződés 35 fejezetéből hármat már le is zártak.
• Szerbia 2009 decemberében nyújtotta be hivatalosan a csatlakozási kérelmet, és 2012 márciusában kapta meg a tagjelölti státuszt – ők kicsit hátrébb vannak, két lezárt fejezettel.
• Albánia 2009 áprilisában nyújtotta be az EU-csatlakozási kérelmét, de csak 2014 júniusában adta meg nekik az Európai Tanács a tagjelölti státuszt, és még nem zárult le a screening eljárás.

Bosznia-Hercegovina pedig 2016 februárjában adta be a csatlakozási kérelmet, de még mindig nem látja eléggé fejlettnek az országot a Tanács a tagjelöltségre – őket Koszovóval együtt így „potenciális tagjelöltként” tartja számon az Európai Bizottság.

Ahogy arról korábban írtunk, a tagjelölti státusz komoly pénzügyi támogatást is jelent: a 2021–2027-es időszakban 14,2 milliárd eurót (csütörtöki árfolyamon 5667 milliárd forintot) osztanak szét a hét tagjelölt és potenciális tagjelölt ország között. Mivel a kalapba most Ukrajna és Moldova is bekerült, ezért feltehetően növelni fogják a támogatások összegét is, hogy Kijev és Chișinău bekerülése ne érintse hátrányosan a már jelen lévő tagjelölteket. Hasonló folyamatok zajlottak a kelet-közép-európai régió integrációja idején is a PHARE programmal, ahol a tagjelölt országok számának növekedésével arányosan növelték a kiosztott támogatások összegét.

Hogyan jutottunk el idáig?

Napokkal az orosz–ukrán háború kitörése után, február 28-án adta be Ukrajna a csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Nem sokkal utána részletesen is írtunk arról, hogy bár meleg szavakkal fogadták a kijevi kormány szándékát Brüsszelben, komolyabb lépésekre egyhamar nem számíthatott. Háború ide vagy oda, nem létezik gyorsított felvételi eljárás, így a felvételi kérelmükkel az évekig tartó rendes ügyvitelben foglalkoznak majd.

Márciusban Kijev kitöltötte a csatlakozási kérdőívet, és Volodimir Zelenszkij elnök áprilisban úgy nyilatkozott: Ukrajna „maximális sebességgel” haladhat az EU-csatlakozás útján. Ezután viszont sokáig nem történt érdemi előrelépés: bár többször is tárgyalt az ukrán elnök uniós vezetőkkel többek között a csatlakozásról is, április–május környékén nem száguldott az integráció vonata azzal a sebességgel, amellyel Kijev remélte. Cserébe viszont elfogadták a hatodik szankciócsomagot, ami az uniós tagállamok többségében életbe léptette az ukránok és a lengyelek által követelt embargót az orosz olajexportra.

Június közepén viszont Ursula von der Leyen Kijevbe látogatott, és bejelentette: a hónap végére tervezett uniós csúcs előtt az Európai Bizottság véglegesíti az álláspontját Ukrajna EU-csatlakozásáról. Ez meg is történt: június 17-én a Bizottság úgy nyilatkozott, hogy támogatják, hogy Ukrajnát hivatalosan is az Európai Unió tagjelölt országává nyilvánítsák.

Ahogy arról elemzésünkben írtunk, a politikai akaratnak köszönhetően ugyan felgyorsultak a folyamatok Ukrajna EU-csatlakozását illetően, de még minden jelentkező messze van a céltól, és sok régi sérelem áll az útban. Az orosz erők által megtámadott ország így is fontos lépést tett annak irányába, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, de nagyon hosszú folyamat vár rá – van olyan tagjelölt ország is, amely több évtizede toporog még mindig messze a bejárattól.

Az Európai Tanács ülése előtt, az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón például fontos téma volt Albánia és Észak-Macedónia csatlakozása is – a két ország ugyanis már nagyon elkezdené a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt viszont történelmi sérelmekre hivatkozva továbbra is blokkolja Bulgária, amivel jelen pillanatban az EU sem tud mit kezdeni. „Mintha Godot-ra várnánk” – jellemezte a helyzetet Edi Rama albán miniszterelnök, aki reménykedik abban, hogy ha ebben az évszázadban nem is, de a következőben már felvehetik Albániát is az EU tagjai közé.