Egy rozsdás tengeri platform, millió hordó olaj és egy polgárháború: korunk legnagyobb olajkatasztrófája fenyeget

Jemen 2014 óta tartó, pusztító szaúdi intervencióval súlyosbított polgárháborúja a világ legnehezebben kibogozható válsággócává formálta át a válságoktól korábban sem éppen mentes országot. Az ország három részre szakadt, a harcokban 150 ezer ember vesztette életét, egyes városai évek óta blokád alatt vannak, infrastruktúrája a hidaktól az élelmiszerraktárakig romokban hever, az egészségügyi intézmények fele használhatatlanná vált. A háborús pusztításnak és a természeti csapásoknak – például az özönvízszerű esőzésekkel megszakított tikkasztó aszályoknak vagy a sáskajárásoknak – köszönhetően az ország folyamatosan humanitárius válságban tengődik.

Több mint hétmillió ember nem jut elegendő élelmiszerhez, az élelmiszer-segélyszállítmányokat elosztó szervezeteknek már nemcsak elosztási, hanem beszerzési nehézségekkel is szembe kell nézniük az orosz–ukrán háború miatt, hiszen az élelmiszer-ellátását eleve 95 százalékban importból fedező Jemenbe a gabona 35-40 százaléka Ukrajnából és Oroszországból érkezik. Ha érkezik. A legyengült, orvosi ellátáshoz csak hézagosan jutó lakosságot járványok tizedelik, a 2010-es évek második felében dúló kolerához 2020-ban csatlakozott a koronavírus is.

Ennyi szörnyűség ellenére a jemeni polgárháború mindig is megmaradt regionális konfliktusnak, nem rengette sem a hatalmi viszonyokat, és a nemzetközi közvéleményben is csak afféle szörnyű egzotikumként csapódott le – részben annak köszönhetően, hogy Líbiával vagy Szíriával ellentétben Jemenből nem indult útnak milliónyi migráns Európa felé. Most viszont globális ökológiai katasztrófa is fenyeget a polgárháború árnyékában.

Több mint egymillió hordó olajat ejtettek túszul

Május 10-én Hollandiában egy nemzetközi donorkonferenciát tartottak egy ökológiai katasztrófa megelőzésére, de a kért 80 millió dollárnak (egy korszerű, de még csak nem is ötödik generációs vadászgép árának) csak a felét sikerült összegyűjteni. (Ez aligha meglepő, az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek által jemeni humanitárius ügyekre kért összegeket szinte soha nem sikerült összekalapozni.)

Pedig az ökológiai katasztrófa fenyegetése nagyon is valós.

2015 óta rozsdásodik ugyanis néhány kilométerre a jemeni partoktól egy átalakított tankhajó, bendőjében 1 millió 140 ezer hordónyi, azaz 181 millió liter olajjal. Szakértők szerint az FSO Safer bármikor léket kaphat, rosszabb esetben a fedélközbe szorult gázok levegőbe repíthetik az egész hajót, korunk legnagyobb ökológiai katasztrófáját idézve elő.

Az FSO Safert 1976-ban eredetileg Esso Japan néven bocsátották vízre még tartályhajóként, a 362 méter hosszú, csaknem 200 ezer tonnás vízkiszorítású tankert 1987-ben építették át úszó olajfinomító és áttöltőállomássá. Az olajipari zsargonban FSO-nak (Floating storage and offloading) nevezett létesítmények valójában nem úsznak, hanem a part közelében horgonyon állnak, és a kontinentális talapzatból fúrótornyok vagy saját maguk által kitermelt kőolajat tárolják egészen addig, amíg azt át nem szivattyúzzák tankerekre.

Az Esso Japant 1988-ban a jemeni állami olajvállalat vásárolta meg, és FSO Safer néven az országot nyugatról határoló Vörös-tengerre állította, alig 7 kilométerre a parttól. A létesítmény feladata volt, hogy Márib városa környékén található mezőkről egy 438 kilométeres vezetéken érkező olajat feldolgozza, majd átszivattyúzza a nemzetközi piacokra tartó tankerekbe.

Az FSO Safer karrierje több mint 15 év szolgálat után hirtelen szakadt félbe. A nemzetközi segélyekkel kitömött, azonban teljesen impotens kormányzat ugyanis 2011 után képtelen volt felvenni a harcot az energikus, elszánt – és nem mellesleg Irán által alaposan felfegyverzett – észak-jemeni húszi gerillákkal, akik elfoglalták a platform partvidékét. Az FSO Safer legénysége az olajtermelés leállása és a környéken dúló harcok hatására elhagyta a platformot, mely az ENSZ jemeni humanitárius koordinátora szerint „az elmúlt több mint hét év alatt fokozatosan kezdett szétesni, biztonsági rendszerei már rég leálltak”.

A Hodejda kikötője körüli partszakaszt ellenőrző húszik nem törődtek a karbantartással – egyes értelmezések szerint a platformot tudatosan hagyták lerobbanni, hogy így tartsák sakkban ellenséges szomszédaikat –, a több tízmillió dollárt érő rakományt pedig a Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek által fenntartott blokád és a gerillák elleni szankciók miatt nem lehetett értékesíteni. A húszik nemzetközi szervezetekkel sem voltak hajlandók együttműködni, márpedig biztonsági garanciáik nélkül a hajó állapotát felmérő brigádok sem mertek kihajózni az FSO Saferhez.

Az olaj megfojtja a tengert

Az FSO Safer állapota 2019-től kezdve egyre jobban aggasztotta a régiós – és sokkal kisebb mértékben a globális – közvéleményt. Miután 2020-ban a platformra befutó olajvezeték levált a tengerfenékbe fúrt tartóoszlopairól, magán a platformon pedig a meghibásodott hűtőrendszer miatt tengervíz árasztotta el a gépházat, az ENSZ Biztonsági Tanácsa is összeült, hogy megelőzze a fenyegető ökológiai válságot.

A mozgolódást elősegítette, hogy az ENSZ, a Greenpeace, illetve helyi környezetvédők jelentései alapján ekkorra már számszerűsíteni is lehetett, nagyjából mekkora károkkal fenyeget az FSO Saferen tárolt olaj elszivárgása vagy felrobbanása – ja igen, mert a fedélközben az évek alatt felhalmozódott gázok robbanással is fenyegetnek, ami a kiadós szennyezést előtt még egy mérgező koromfelhőbe is borítaná a térséget.

De vissza a számokhoz: az ENSZ szerint az FSO Safer olajának tengerbe kerülése négyszeresen haladná meg az Alaszka partjainál 1989-ben zátonyra futott Exxon Valdez által okozott szennyezést. Az aktuális évszaktól függően az olajfolt északabbra sodródhatna, végig a szaúdi partok mentén, és simán átterjedhetne a Bab el-Mandeb szoros túloldalán található Szomália, Eritrea és Dzsibuti felé.

A szennyezés által okozott kár, illetve a takarítás elérheti a 20 milliárd dollárt is. Holm Akhdar (Zöld Álom) jemeni környezetvédő csoport jelentése szerint egy esetleges olajömlés olyan réteget vonna a tenger felszínére, ami megakadályozná a vízben zajló fotoszintézist, megfosztaná a fénytől és az oxigéntől a teljes élővilágot. Ezzel

• mintegy 600–1000 kilométeres – korábbi olajömlések miatt már eddig is sokat szenvedett – partszakaszon tenné tönkre az élővilágot, korallzátonyokat és mangrove mocsarakat pusztítana el;
• egyik napról a másikra mintegy 200 ezer halászt fosztana meg munkájától;
• veszélyeztetné a segélyszállítmányok partra juttatásában kulcsfontosságú Hodejda kikötőjének működését;
• a jemeni szárazföldön mintegy 8000 kutat mérgezne meg;
• és újabb lendületet adna a Jement sújtó brutális éhínségnek és járványoknak.

A fegyverszünet jelentheti a reményt

Az FSO Safer romlását megalapozó változó intenzitású hadiállapotot azonban idén áprilisban végre felváltotta a szaúdi emigrációban tengődő jemeni kormány és a húszi vezetés közti fegyverszünet, melyet – a korábbi próbálkozások ismeretében csodák csodájára – nagyjából sikerült is betartani, ráadásul júniusban a felek újabb két hónappal meg is hosszabbították.

Az ENSZ a fegyverszünetet kihasználva igyekszik gyorsan orvosolni Jemen legsürgetőbb problémáit: újraindultak a szaúdi blokád miatt akadozó élelmiszer-szállítmányok, újraindult a frakciók által megszállt területek közti közlekedés és a nemzetközi repülőgép-forgalom. És bár, ahogy írtuk, a május 10-i hollandiai donorkonferencia eredménytelen volt, a nemzetközi médiából úgy tűnik, hogy a nemzetközi szereplők és szervezetek valóban sürgetőnek ítélik a kérdést, és szívósan kampányolnak a kezdeményezés mellett, az ENSZ közösségi finanszírozásból pótolná ki az eddig összegyűjtött összeget.

A ketyegő ökológiai bomba hatástalanítása végett először is át kell szivattyúzni – több helyen a fedélzetbe fúrt lyukakon keresztül – a platformon tárolt olajat egy tankerbe, hogy azután onnan visszaszivattyúzzák egy új platformba (ugye az olaj a jemeni kormányzat tulajdona, szóval nem lehet csak úgy elszállítani). Ennek felállítása az ENSZ szakértői szerint 18 hónapig is eltarthat – már ha addig kitart az iszonyú sérülékenynek tűnő jemeni fegyverszünet.