Erdoğan: Törökország offenzívába kezd Észak-Szíriában

Törökország új „antiterrorista művelet”-be kezd Észak-Szíriában, hogy Tal Rifaat és Manbídzs városai térségéből kiűzze a kurd Népi Védelmi Egységek (YPG) nevű milíciát, majd a régiót hozzácsapja a szír határ teljes hosszában 30 kilométer mélyen kialakítandó „biztonsági zóná”-hoz.

Ezt Recep Tayyip Erdoğan török elnök jelentette be a kormányzó Fejlődés és Igazság Pártja (AKP) szerdai frakcióülésén, és belengette, hogy a hadműveletek „más régiókra is kiterjedhetnek”. Erdoğan a frakcióülésen egyébként élesen kikelt egy sor nyugat-európai ország ellen, melyek szerinte támogatják a törökországi kurd kisebbség (melynek lélekszáma 15-20 millióra tehető) függetlenségéért 1984 óta hullámzó intenzitással harcoló, a marxista ellenálló Abdullah Öcalan által alapított Kurd Munkáspártot (PKK).

Számunkra nincs különbség a terroristák támogatói és a véreskezű, csecsemőket, nőket és civileket legyilkoló terroristák között.

A PKK katonai szárnyát az Egyesült Államok és az Európai Unió is terrorszervezetként tartja számon, ugyanakkor a török kormány hagyományosan jóval tágabban értelmezi, hogy mi számít a PKK katonai szárnyának, és ki számít a PKK-hoz köthető terroristának, mint a nyugati világ. A NATO második legnagyobb haderejével rendelkező Törökország Svédország és Finnország csatlakozása ellen azt a kifogást emelte, hogy a két ország olyan embereket „bújtat”, akik kapcsolatban állhatnak a terrorszervezetként számontartott Kurd Munkáspárttal (PKK) és az Egyesült Államokban élő – valaha Erdoğan szövetségesének számító – török hitszónok, Fethullah Gülen vallási csoportjával, amelyet a török vezetés a 2016-os puccskísérlet fő felelősének tart.

Ahogy arról korábban részletesen írtunk, Törökország az Ukrajna elleni orosz invázió után hivatalos szándékká vált finn és svéd NATO-csatlakozás vétójának lebegtetésével próbálja a katonai szövetség, illetve annak vezető ereje, az Egyesült Államok áldását kérni szíriai törekvéseihez. Bár könnyen lehet, hogy Ankara szigorát némi hadiipari megrendelés enyhítheti, Pekka Haavisto finn külügyminiszter szerdán belengette azt, hogy hazája Törökországtól vásárolhat drónokat.

2016 óta folyik az etnikai tisztogatás

Törökország 2016 óta már három korlátozott hadműveletet indított Észak-Szíriába, ezek során kisebb részben az Iszlám Államtól, nagyobb részben a Szíriában 2012-től független (és nem mellesleg a régióban párját ritkítóan progresszív) kvázi-államot létrehozó kurd kisebbségtől összesen 450 kilométernyi határsávot hódított el. A török hadsereg ráadásul már hónapok óta folytat hasonló műveleteket Észak-Irakban, hogy az ottani hegyvidéken is kialakítson egy pufferzónát. Az iraki műveletekről, a török-kurd konfliktus részleteiről itt olvashat.

Ezek a „biztonsági zónák” nemcsak a kurd egységek távoltartását, hanem a török határon átnyúló egységes kurd etnikai tömb szétdarabolását is szolgálják. Ugyanis az elűzött százezrek helyébe a szíriai polgárháború során Törökországba érkezett, majd az Európai Unióval kötött 2016-os szerződés miatt ott marasztalt menekülteket telepítik le – azaz lényegében arabokra cserélik le a kurdokat. A bejelentett hadművelet is főleg kurdok által lakott régiókat érint, ahol borítékolni lehet az YPG-hez köthető személyek kínzását, meggyilkolását (nemre való tekintet nélkül, hiszen a kurd milíciákban vezetői szinten is magas a nők aránya), a helyi lakosság terrorizálását, majd elűzését.

Az eleve bonyolult helyzet tovább komplikálja, hogy az YPG által létrehozott, a kurdokon kívül arab, örmény, asszír és más kisebbségeket is magába foglaló Szíriai Demokratikus Erők (SDF) fő támogatója az Egyesült Államok, mely az Iszlám Állam elleni hadműveletekben működött együtt az ernyőszervezettel, és mely jelenleg is tevékeny szerepet vállal az elfogott dzsihadisták – sokszor nem egyszerű – őrzésében, illetve a Kalifátus megmaradt terrorista sejtjeinek féken tartásában. A Szíriában állomásozó maroknyi amerikai kommandós és összekötőtiszt nem csak az SDF harcát támogatja, hanem ők jelentik a biztonsági garanciát egy török támadás ellen. A legutóbbi, 2019-es kurdok elleni offenzívát is az tette lehetővé, hogy Donald Trump amerikai elnök visszavonta ezeket a csapatokat (eleinte úgy tűnt, teljes csapatkivonást hajt végre, azután kiderült, hogy meggondolta magát). A török offenzíva egyik célpontja, a 2016-ban az Iszlám Államtól visszafoglalt Manbídzs jelenleg is élvezi az amerikai biztonsági garanciákat.

Egyszerre kéne meggyőzni Washingtont és Moszkvát

Az amerikai pozíciók ismeretében nem csoda, hogy Anthony Blinken amerikai külügyminiszter elítélte a török terveket, és melyről úgy véli, „aláássa a régió stabilitását”, és lehetőséget biztosít „rosszindulatú erők” számára a megerősödésre. „Rosszindulatú erők” alatt Blinken az Iszlám Államot értette, melyet az YPG egyik szóvivője is szóba hozott, mondván:

Támadás esetén azonnal felfüggesztjük az Iszlám Állam elleni hadműveleteinket, és katonai eszközökkel lépünk fel a török invázióval szemben.

A helyzet az Aleppó kormányzóság északi részén található Tel Rifaat esetében sem egyszerű a helyzet; a legutóbbi offenzívát lezáró 2019-es megállapodás értelmében ugyanis a régió biztonsága felett a Szíria nagy részét ellenőrző Aszad-rezsimet támogató Oroszország felel, de a térségben jelen vannak a damaszkuszi rezsim erői is.

A washingtoni székhelyű, közel-keleti témákkal foglalkozó al-Monitor elemzésében arra is felhívja a figyelmet, hogy 2021 őszén Törökország már belengette a most célba vett régiók elfoglalását, de akkor Oroszország és az Egyesült Államok tiltakozása nyomán elállt az offenzívától. Erdoğan most valószínűleg arra számít, hogy az ukrán háborúra koncentráló Moszkva nem akar nyílt konfrontációba keveredni. A török elnöknek égető szüksége van a kurd „terroristák” elleni tekintélyteremtő győzelemre, mivel 2023-ban választások jönnek, miközben a gazdaság Erdoğan unortodox gazdaságpolitikája miatt már évek óta bukdácsol, az infláció az elmúlt hónapokban elérte a 70 százalékot, elemzők szerint a szakadék felé tart az ország.