101 civilt sikerült evakuálni az Azovsztal acélgyárból, borzalmas élményekről számoltak be

Az ENSZ közlése szerint 101 civilt sikerült kimenekíteni a mariupoli Azovsztal acélgyárból. Vannak köztük nők, férfiak, gyerekek és idősek. A konvojhoz 58-an csatlakoztak a Mariupolhoz közeli Manhush nevű településen. Végül 127-en érkeztek meg Zaporizzsjába kedden, többen úgy döntöttek útközben, hogy másfelé veszik az irányt.

Azok közül, akiket az acélgyárból mentettek ki, 30-an úgy döntöttek, hogy inkább Mariupolban maradnak, és megkeresik a hozzátartozóikat. „Ezek az emberek Mariupolban éltek és dolgoztak, nehéz lett volna számukra úgy elmenni, hogy nem tudják, mi lett a szeretteikkel” – mondta Osnat Lubrani, az ENSZ ukrajnai koordinátora.

A túlélők pokoli élményekről számoltak be nekik, hetekig folyamatos halálfélelemben és borzalmas körülmények között éltek. Megtippelni sem tudja, hogy még hányan bujkálhatnak a gyár alatt húzódó pincerendszerben, sokan nem mernek vagy nem tudnak előjönni.

Egy Elina nevű nő a CNN-nek arról beszélt, hogy közel két hónapig bujkált a családjával a föld alatt. Levesen, konzerveken és teán éltek. Amikor az oroszok bombázták a gyárat, a bunker teljesen beleremegett, szinte ugrált. Tudomása szerint amikor ő eljött onnan, még 42 civil tartózkodott a bunkerben. A családjának három lakása volt, mind elpusztult a város ostroma során, leégtek.

„Túlélte a holodomort, a deportálást, az első és a második világháborút, még a nácik sem tudták elpusztítani Mariupolt. De jöttek az oroszok, és lerombolták.”

Egy Szergej nevű férfi szintén hónapokat töltött a bunkerben. Főleg arra panaszkodott, hogy a pincékben állott volt a levegő, amit csak tetézett a nedvesség. A háború elején még 36 óvóhely volt a gyár területén, de mostanra csak pár maradt az állandó bombázás miatt. Elmondása szerint a bunker két szintje súlyosan sérült katonákkal volt tele.