Hiába bővült az uniós kassza, Románia és Magyarország is az EU szociális sereghajtói között vannak

Bár az Európai Unióban összességében több pénz jutott szociális kiadásokra 2025-ben, mint egy évvel korábban, a régiós szakadék továbbra sem akar szűkülni. Az Eurostat friss adatai szerint az EU tagállamai összesen 5183 milliárd eurót költöttek el szociális védelemre, ami közel ötszázalékos növekedést jelent az előző évhez képest. Uniós szinten ez a megtermelt javak 27,5 százalékát vitte el, a tagállami rangsort nézve viszont óriási a különbség a nyugati jóléti államok és a kelet-közép-európai mezőny között.

A rangsor élén szokás szerint a szociális biztonságra hagyományosan sokat áldozó országok állnak. Ausztriában, Finnországban és Franciaországban a GDP közel harmadát fordították erre a célra. Ezzel szemben a lista másik végén Románia és Magyarország egymás kezét fogva kullog a mezőny után. Míg az ír adat a multinacionális cégek által felduzzasztott GDP-torzulás miatt csalóka, addig a magyar 16,7 százalékos és a román alig valamivel magasabb, 17 százalékos arány a valóságban is szűkmarkú szociális hálót takar.

A pénz túlnyomó többsége egyébként a kontinensen két nagy tételre ment el: a nyugdíjakra és az egészségügyre. Az uniós források közel felét, jó kétezer milliárd eurót az öregségi ellátások emésztették fel, míg az egészségügyi ellátórendszerek finanszírozása vitte el a kassza harmadát. A maradékon osztoztak a családi és gyermekjóléti pótlékok, a munkanélküli ellátások, valamint a társadalmi kirekesztés és a mélyszegénység elleni programok.

Ráadásul Románia nemcsak a költés arányában van lemaradva, de a felzárkózás ütemét sem sieti el. Bár euróban számolva elvileg minden uniós tagállamban nőttek a szociális ráfordítások, ez a bővülés nálunk inkább csak papíron létezik: a romániai büdzsé mindössze 0,7 százalékos növekedést mutatott fel, ami Görögország után a legalacsonyabb dinamika az egész unióban. Eközben olyan szomszédok, mint Bulgária vagy Horvátország, tíz százalék feletti ugrással bővítették a saját forrásaikat, így a román szociális kiadások a gyakorlatban inkább stagnálnak, mintsem felzárkóznának a közösségi átlaghoz.