RMDSZ Kft., trollgyárak és az elhallgatott valóság: tíz erős állítás az erdélyi sajtó helyzetéről

Gyökeresen új helyzetben találta magát az erdélyi magyar média azon része, amely az elmúlt évtizedben a fideszes közpénzmilliárdokra és az RMDSZ patronázsrendszerére támaszkodva rendezkedett be. A budapesti kormányváltással elzárultak a megszokott forrásbőség csapjai, miközben a független szerkesztőségek továbbra is a maguk útját járják. Vajon miért hallgatott a szakma a luxusszállodákban tartott politikai eligazításokról? Hogyan vásárolta be magát egy RMDSZ-es szenátor a magyar adófizetői milliárdokból felhúzott rádióláncba? Miért bénult meg a szakmai érdekvédelem, és miből élhet meg a hatalomtól független újságírás egy egymilliós közösségben? A Transtelex elemző műsorában Parászka Boróka, a Marosvásárhelyi Rádió és a HVG szerkesztője, valamint Kiss Anna, a Miközöd YouTube-csatorna alapító-főszerkesztője járták körül a kérdéseket.

Itt van tíz erős kijelentés a beszélgetésből, amely már elérhető a Transtelex felületein! Megnézheted a Youtube-csatornánkon, vagy most már meghallgathatod a Spotify-on is!

1. A sajtó leépítéséről és a védtelen nyilvánosságról

„Ilyen rossz helyzetben a magyar sajtó Erdélyben, mint most, meg Magyarországon is, tulajdonképpen Trianon óta nem volt, hogyha a működő szerkesztőségek, az elérhető kiadványok, tartalmak számát nézzük. (...) Folyik egy hibrid háború Romániában, és ennek nincs, aki ellentartson. Azért nincs, aki ellentartson, mert ezt a sajtót megfojtották.” – Parászka Boróka

2. A hallgatás mögötti emberi és szerkesztői döntésekről

„Ez talán segíthet abban, hogy az emberek megértsék, hogy a szerkesztőségek mögött emberek vannak, ezeket emberek működtetik, vannak főszerkesztők és szerkesztők, akik úgy döntenek, hogy bizonyos dolgokról beszélünk, bizonyos dolgokról nem beszélünk (...). Nem csak a levegőbe püfögtetjük, hogy miért probléma az, hogy a Krónikától a Székelyhonon át a Maszolig mindenféle sajtóorgánum milyen témákhoz hogyan nyúl, hanem hogy ezek mögött valós emberi döntések vannak.” – Kiss Anna

3. A lojalitási rendszer csapdájáról és a felelősségvállalás hiányáról

„Azok a sajtótermékek, munkatársak, akiknek most a hallgatását vagy a terelését rójuk fel, azok nem semleges szereplői voltak ennek a médiatérnek, hanem aktív részesei, kiszolgálói egy propagandának. Ezért maradtak fent. Nem mondhatják azt, hogy akkor én most eltávolodom ettől (...). A lojalitási rendszerben létrehozott propagandasajtó lojalitási rendszerben képzeli el a jövőjét, és ennek a jeleit már most is látjuk.” – Parászka Boróka

4. A politikusok és a média összefonódásáról, Turos Lóránd hallgatásáról

„Kedves Turos Lóránd, én a romániai magyar közszolgálati média szerkesztője vagyok. Ön pedig az én érdekképviseletemnek a politikusa. Nem teheti meg azt, hogy nyilatkozatot kérek öntől, és nem reagál. Mondjon le a mandátumáról. Ennyit szeretnék erről a történetről mondani.” – Parászka Boróka

5. Az olvasói öntudatról és az RMDSZ-féle félelemkeltésről

„Nagyon könnyen vissza tudunk csúszni azokba a narratívákba, hogy hát igen, de hogyha nincs az RMDSZ, akkor velünk mi lesz. (...) Nagyon nehéz úgy nekimenni egy elnyomó politikai rendszernek, miközben az a politikai rendszer biztosítja kvázi a cselekvőképességünket is, mint közösség. És akkor ez az a helyzet, amivel az RMDSZ folyamatosan visszaél, és ez az a pánikszituáció, amiben mi folyamatosan benne vagyunk választásokkor és választások előtt.” – Kiss Anna

6. A közösségi finanszírozás kemény korlátairól Erdélyben

„Magyarországon 9 millió embert lehetett megszólítani arra, hogy sajtót támogasson. Itt pedig szőröstől-bőröstől van 1 millió erdélyi magyar, de hát ennek csak a töredéke rendszeres sajtófogyasztó, és a töredék töredékének van arra egzisztenciális háttere, hogy támogasson sajtót. Tehát nézzünk szembe a realitásokkal: itt tisztán közösségi támogatásból nem fog fennmaradni független sajtó. Pláne nem több szerkesztőség.” – Parászka Boróka

7. Az RMDSZ kulturális és médiastratégiájának hiányáról

„A cél innen nézve az, hogy az RMDSZ úgy tudjon hatalmon maradni, ahogy jelenleg is van, ezt a status quót fenntartani. Ne kelljen arról beszélni, hogy Kelemen Hunornak van-e elképzelése arról, hogy mi lesz itt az erdélyi magyarsággal. Látjuk, hogy nincs, az RMDSZ-nek sincs, és hogy ezt a rendszert így konszolidálják.” – Kiss Anna

8. A politikai kézivezérlésről és az „RMDSZ Kft.-ről”

„Az RMDSZ-en belüli viszonyok is megváltoztak, és egyre központosítottabb, és egyre szűkebb lett. Így jött létre az RMDSZ Kft. Néhány ember üzleti érdekeit képviselő aprópici, de gyorstüzelésű ilyen kis nünükéje, amit most erdélyi magyar érdekképviseletnek nevezünk. (...) Az RMDSZ-nek az a dolga, hogy elmenjen, megegyezzen a román kormánnyal, és például vegye le a mancsát arról a bankszámláról.” – Parászka Boróka

9. A szakmai szervezet kettős mércéjéről és a kollektív csendről

„Amikor Szűcs László nem válaszol az e-mailekre, és elmegy a 86 milliós dézsázásra, akkor a Szilágyi Aladár emlékét árulja el. (...) Ez alatt a nyolc év alatt a halálos fenyegetések mellett nem kaptam szakmai támogatást a MÚRE-tól, viszont kétszer elmarasztalt a MÚRE etikai bizottsága. Az a MÚRE, amelyik aztán elment dézsázni.” – Parászka Boróka

10. A generációs tenni akarásról és a „buldózer-üzemmódról”

„Én ezeket a dolgokat csak akkor tudom csinálni, hogyha látom, és tudok hinni annak a lehetőségében, hogy ezt lehet másként csinálni, és hogy tudjuk másként csinálni. (...) A forradalmi lelkületünk nem fogja kifizetni senkinek a villanyszámláját, de én azt gondolom, hogy az a bizodalmunk, hogy ezt lehet másként csinálni, és van erőnk és akaratunk és elképzelésünk.” – Kiss Anna