„Nem Budapestről kell megmondani, hogy mire van szükség itt” – Erdélyben járt a Tisza Párt frakcióvezető-helyettese

A hét folyamán Marosvásárhelyre látogatott Kalázdi-Kerekes Kinga, a Tisza Párt országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes, a Magyarságpolitikai Bizottság tagja, aki látogatása során részt vett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanévnyitóján, kulturális intézményeket látogatott meg, és találkozott a helyi köz- és kulturális élet képviselőivel, illetve helyi fiatalokkal is. A politikus meglátása szerint a jelenlegi helyzetben a türelem és a tisztelet a legfontosabb, a Tisza-kormány pedig szem előtt tartja az átláthatóság mellett az egészséges, bizalomra épülő kommunikáció kialakítását, illetve azt, hogy ne Magyarországról mondják meg, hogy mire van szüksége a külhoni magyaroknak. Kalázdi-Kerekes Kingát arról is kérdeztük, hogy mennyire van tényleges kapacitásuk érdemben foglalkozni az erdélyi kérdésekkel.

⁠Szilágyságban születtem, Marosvásárhelyen éltek a nagyszüleim, itt nőtt fel édesanyám, aki itt járt ki az egyetemet is. Így nekem ez nem elsősorban nemzetpolitikai kérdés, hanem a személyes identitásomnak a része. Ha viszont tágabb perspektívából, nemzetpolitikai szempontból nézzük, akkor egy teljes szemléletváltásra van szükség.

Nem Budapestről kell megmondani azt, hogy mi a fontos a határon túli magyar közösségeknek, nem Magyarországról kell megmondani, hogy hogyan gondolkodjanak, kit válasszanak vezetőjüknek. Elsősorban meg kell hallgatni a közösség képviselőit, marosvásárhelyi látogatásom alkalmával találkoztam fiatalokkal, egyetemistákkal, a helyi közélet és kulturális elit képviselőivel.

Fontos az, hogy a határon túli magyar közösségeknek partnerséget kell nyújtani és ugyanakkor felelősségünk az, hogy támogassuk a külhoni magyar közösségeket, a kultúrájukat, az oktatásukat és a jogaiknak az érvényesülését is.

A türelem és a tisztelet az, ami a legfontosabb, és tiszteletben kell tartanunk minden ember politikai véleményét, függetlenül attól, hogy melyik politikai irányt választja. Nekünk most nem az a dolgunk, hogy őket megosszuk, sőt, ha nem értünk velük egyet politikai szempontból, akkor is képviselnünk kell a külhoni magyarokat.

Ugyanakkor nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy sajnos 16 éven keresztül folytatott sokszor egyoldalú és félrevezető kormányzati kommunikáció és propaganda megtette a hatását itt Erdélyben. Talán még inkább, mint Magyarországon. Hosszú időn keresztül nagyon erős politikai intézmény és kommunikációs rendszer épült ki, ami természetesen hatással volt arra is, hogy milyen információk jutottak el az emberekhez, és milyen kép alakult ki bennük magyarországi politikáról. Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, a Tisza Párt alelnöke úr a nyári látogatása során elmondta, hogy nem csak azokkal kell tárgyalnunk, akik az elmúlt időszakban elfoglalták a kommunikációs csatornákat, hanem nyitnunk kell minden irányba, és mindenképpen el kell kerülnünk azt az úgynevezett inga-effektust, hogy az egyik politikai elit most felváltja a korábbi politikai elitet.

A célunk az, hogy megszüntessük a politikai függést és nyitottsággal, sokszínű, hiteles, tájékoztatással, illetve párbeszéddel forduljunk a külhoni magyarokhoz.

Tagadhatatlan, hogy rengeteg problémát örököltünk Magyarországon. Óriási munka zajlik, ezt lehetett látni, hogy egész nyáron ülésezett a parlament, dolgoztunk, de ettől függetlenül az erdélyi magyarság és a külhoni magyarok nem válhatnak másodlagossá! A mostani magyar kormánynak nagyon fontos kérdés és kiemelt feladat, hogy ezzel foglalkozzon.

Ugyanakkor lesznek változások a működés módjában. Teljes szemléletváltásra van szükség, egy átlátható, tisztességes támogatási rendszert szeretnénk kialakítani, amelyben nem a politikai hűség a fontos, hanem az számít, hogy egy támogatás valóban a magyar közösség megmaradását, oktatását, kultúráját, fejlődését szolgálja. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni az átláthatóságra.

Jelenleg folyamatban van azon BGA és NKA támogatásokat átvilágítása, amelyek az elmúlt években érkeztek a külhoni közösségekhez, de ettől függetlenül a kulturális és oktatási támogatásokat nem állítjuk le, kiemelten fontosnak tartjuk, hogy ezek továbbmenjenek, illetve az olyan programok, mint például a Határtalanul vagy a Kőrösi Csoma program, a Petőfi Sándor program. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezek tovább mennek, hanem szeretnénk fejleszteni rajtuk, ezáltal is támogatva a külhoni magyar közösségeket.

Nem azért kell megszüntetni egy politikai függőségi rendszert, hogy a helyére egy másikat építsünk. Nem az a cél, hogy legyenek Budapestről kijelölt jó vagy rossz erdélyi magyar szervezetek vagy más külhoni magyar szervezetek.

Az RMDSZ egy jelentős politikai erő Erdélyben, tehát őket semmiképpen nem szeretnénk megkerülni, vagy melléjük új pártokat felépíteni, nem ez a dolgunk. Tehát el kell kerülni ezt a fajta megközelítést vagy látásmódot. A mi feladatunk, hogy nem a pártokat kell Erdélyben építeni, hanem kapcsolatokat az erdélyi magyar közösségekkel.

Rengeteg dolgunk van és még nagyon az út elején vagyunk, de az, hogy én most itt vagyok, ez is egy első lépés. Szándékunkban áll minél közvetlenebb kapcsolatot kialakítani a helyi közösségekkel, a civil és független közösségekkel, szervezetekkel, a kulturális intézmények vezetőivel, pedagógusokkal, újságírókkal, egyetemistákkal, fiatalokkal, értelmiségiekkel, vállalkozókkal és az itt élő emberekkel is. Kollai államtitkár úr is, amikor itt volt nyáron, elmondta, hogy szeretne a minisztérium, illetve a magyar kormány egy regionális szintű kapcsolattartást megvalósítani.

Azt szeretnénk elérni, hogy egy pár év múlva nem az legyen a kérdés, hogy Budapest kivel beszél Erdélyben, hanem hogy Budapest képes-e meghallgatni Erdély sokféle hangját. Ehhez az kell, hogy mindenkivel ki tudjunk alakítani egy olyan kapcsolatot, amely kölcsönös tiszteletre és bizalomra, amely épít és segíti az itt élő magyarságot. Ki szeretném emelni, hogy nem két külön magyar világról van szó, hanem egy nemzetről, függetlenül attól, hogy a határ melyik oldalán élünk.

Hozzáteszem azt is, hogy van egy olyan felelőssége is a mindenkori magyar kormánynak, így most a Tisza-kormánynak is, hogy a többségi kormányzattal, tehát jelen esetben a román kormánnyal, egy olyan kapcsolatot építsen ki, aminek köszönhetően segíteni tudja a külhoni magyarok jogainak az erősítését. A kisebbségi jogok erősítésében a magyar kormánynak nagyon nagy felelőssége van.