Felháborodást váltott ki az Arutela római castrum felújítása, pedig valójában csak egy 40 éves rekonstrukciót építettek át

„Már csak a rózsaszín csúszdák hiányoznak”, „temus Disneyland”, „nevetséges” – ilyen reakciók érkeztek a kulturális minisztérium keddi Facebook-bejegyzésére, amelyben az UNESCO-védettséget élvező daciai limes egyik lelőhelyének, az Arutela régészeti parknak a felújításáról számoltak be. A minisztérium bejegyzéséhez érkezett szokatlanul sok, 1,6 ezer reakció és több mint 800 hozzászólás mellett a képek alapján sokan fogalmaztak meg kritikát a felújítással kapcsolatban, és a felháborodott hozzászólások természetesen bejárták a romániai sajtót is.

A Vâlcea megyében, a Cozia kolostortól nem messze, az Olt bal partján található emlék az ókori római határvédelmi vonal, a daciai limes része, és az országos helyreállítási alap (PNRR) keretében felvett 12,4 millió lejes (2,3 millió eurós) kedvezményes kölcsönből állították helyre. Sokak szerint nevetséges és szégyenletes lett a végeredmény. A felháborodást főként az váltotta ki, hogy a római castrum kapujának 80-as években készült rekonstrukciója radikálisan megváltozott: a tornyokat kiegészítették egy-egy emelettel és védőfolyosóval kötötték össze, a köveket pedig nem hagyták szabadon, hanem világos színű burkolattal vonták be a homlokzatot, és olyan modern kiegészítőket is használtak, mint például a fém- és üvegkorláttal ellátott terasz.

„A felületek túlságosan egyenletesek. A homlokzat színe világos, szinte folyamatos, a falazat fugái és egyenetlenségei elmosódtak. Úgy tűnik, mintha a követ bevonattal látták volna el vagy olyan módon kezelték volna, hogy elvesztette történelmi textúráját. A különböző formájú, méretű és árnyalatú kövekből álló szerkezet helyett kompakt tömegeket látunk, amelyek vizuálisan a díszbetonhoz vagy a vakolt polisztirolhoz hasonlítanak” – idézte a G4Media egy neve elhallgatását kérő műemlékvédelmi szakember kritikáját.

A kulturális minisztérium már a kritikákra reagálhatott, amikor keddi közleményében hangsúlyozta, hogy a projekt 2025 folyamán megkapta a szükséges jóváhagyást az Országos Műemlékvédelmi Bizottság Építészeti és Mérnöki Műszaki Szakosztályától, az Országos Régészeti Bizottságtól és a Nemzeti Limesbizottságtól. A közlemény szerint a helyreállítás tervét több éves alapos kutatás eredménye alapján készítették el. Azt is megjegyezték, hogy a régészeti lelőhelyről magasfeszültségű vezetékekre, Căciulata szállodáira és a turnui vízerőműre lehet rálátni, így a tervezők olyan megoldást kerestek, amely minél inkább elkülöníti a castrumot a környezettől.

„A tervezőcsapat kortárs megoldást választott: fényvisszaverő anyagból készült, a castrum felé néző homlokzatot. Ezáltal a római örökség közvetlenül tükröződik a kapu homlokzatán, és elrejti mind az energetikai infrastruktúrát, mind a környező modern építményeket a látogató elől” – érvelt a kulturális minisztérium közleménye.

Azt is kiemelték, hogy a kapuzatot és az épületek falait a legfrissebb régészeti kutatások alapján mutatják be, az 1980-as években végzett legutóbbi helyreállítás ugyanis tudományosan már meghaladott. Megjegyezték, hogy a korábbi rekonstrukciót más textúrájú vakolattal különítették el a friss kiegészítésektől.

A közlemény szerint a kövek és a habarcs friss elemzéséből az derült ki, hogy

már csak a föld alatt, a látogató számára láthatatlan helyen maradt meg eredeti római építőanyag.

A helyreállítás során ugyanakkor felfedték és bemutatják a castrum területén megőrződött eredeti római utat is.

„A régi változat is már egy elméleti rekonstrukció volt, Arutelán csak az alapfalak maradtak meg. A 80-as években a nemzetközi normák ellenére gyakori volt az, hogy a rekonstrukciók gyakran az eredeti omladékból felhasznált építőanyaggal, de cementes vakolattal, cementes malterrel készültek, ami már nem egy római falazat. Igazából egy műrom átalakítását sérelmezik” – mondta Pánczél Szilamér régész, a Maros Megyei Múzeum kötelékében működő Római Limeskutató Központ vezetője és a Nemzeti Limesbizottság tagja.

„A 80-as években általában minimalista változattal dolgoztak – ebben az időszakban készült például a Câmpulung melletti Jidaván a katonai tábor falának, illetve az egyik kapunak, meg tornyoknak a rekonstrukciója, de a szilágysági Porolissum rekonstrukciói is –, és általában ezeket a kapukat kétszintesre építették” – magyarázta a régész. „Időközben a kutatás haladt, előkerült egy katonai tábor ábrázolása az észak-afrikai Bu Njemben, amelyen magasak ezek a tornyok, illetve megmaradtak olyan későbbi, védművekbe beépített római tornyok is, például Regensburgban, amelyek alapján egyértelműen tudjuk, hogy ezek nem két, hanem háromszintesek voltak. Van egy kapumodellünk is, amely Intercisán, a dunaújvárosi római katonai táborból került elő, és ott is fedett védőfolyosó köti össze a két tornyot” – mondta.

„Megszokjuk egy műemlék bemutatását, és bármennyire hamis is az, ha korrigáljuk, akkor ez elég nagy támadási felületet ad. Nem feltétlenül a szakma az, aki támadja ezt a projektet, hanem inkább a potenciális látogatók. Szakmailag ez a rekonstrukció megalapozott, nyilván számunkra idegen” – tette hozzá.

„Ahol talán támadható ez a projekt, az az anyagválasztás. Én úgy érzem, hogy ameddig korrekt módon elkülöníthető a 80-as évekbeli falazás és a ráhúzott akár tégla-, akár könnyűszerkezet, amit ugyebár ez a fal meg tudott tartani, akkor ez egy elfogadható megoldás, ha már ez a rekonstrukció ilyen formában egyszer már létezett” – mondta Pánczél Szilamér. A szakember szerint etikai kérdéseket vet föl, hogy mennyire indokolt rekonstrukciókat készíteni, hiszen nem mindig áll rendelkezésre elegendő adat az eredeti épületről, az azonban biztos, hogy a látogatók igénylik a konkrét térélményt. „Nagyon nehéz elképzelni az alapfalakból, ha egyáltalán megmaradtak, hogy hogy nézhetett ki az épület. Nyilván 3D-s rekonstrukciókkal, vagy adott esetben virtuális applikációkkal érzékeltethető, de semmi nem pótolja azt, amikor besétálunk egy terembe, és azok az illatok, azok a fényviszonyok tényleg megtapasztalhatóak” – érvelt.

Míg a korábbi rekonstrukción nem jelölték az eredeti római fal és a 80-as években készült kiegészítés közötti különbséget, az új rekonstrukción elkülönül az új rész. „Tudatosan felvállalták, hogy nem fából csinálják például a védőfolyosót, hanem egy fémszerkezettel, jelezve, hogy ez nem rekonstrukció, hanem igazából egy kilátóterasz” – tette még hozzá.

A PNRR-s projekt 2,3 millió eurós költségvetése a mikházi Limesparkéval nagyjából azonos nagyságrendű, a Maros megyei létesítményben azonban ebből a pénzből új látogatóközpontot és élményteret alakítottak ki, a helyi leletekből kiállítást rendeztek be, kísérleti régészeti laboratóriummal és szakkönyvtárral ellátott kutatóközpontot hoztak létre, továbbá elkészítették az egyik torony volumetrikus rekonstrukcióját. Arutelán sem csak a castrum-rekonstrukcióra szánták az összeget, a călimănești-i polgármesteri hivatal korábbi közleménye szerint többfunkciós termet, irodákat és mellékhelyiségeket tartalmazó épület, kiállítótér, szabadtéri amfiteátrum és színpad, gyalogos utak, parkoló, illetve zöldövezetek kialakítása is szerepelt a tervek között. Ezekről egyelőre nem tettek közzé felvételeket.

Az Arutela római castrum i.e. 137–138-ban épült, Hadrianus római császár uralkodása idején, és i. u. a 3. század első feléig működött, amikor elhagyták, miután az Olt folyó áradása súlyosan megrongálta. A főkaputól 20 méterre keletre felfedezték az Olt völgyén át vezető, 6 méter széles római utat is. A lelőhely csak 2004-ben került fel az országos műemlékvédelmi listára, korábban pedig elég hányattatott sorsa volt: egy részét a mellette elhaladó vasút építése, másik részét az Olt áradása tette tönkre. A korábbi ásatásokon előkerült fegyverek, érmék, edények és feliratok a bukaresti Katonai Múzeum gyűjteményébe kerültek. Az Arutela castrum a Hívogató Románia (România atractivă) program római határvédelmi táborokat bemutató tematikus útvonalának is része.