Az invazív ezüstkárász tartja algásan a Szent Anna-tavat, teljes eltávolítása lehet a megoldás

Az invazív ezüstkárászok teljes eltávolítása lehet az egyetlen hatékony módja a Szent Anna-tó vízminőségének javítására, állítja két, a tavat közel tizenöt éve vizsgáló kutató szerkesztőségünkhöz is eljuttatott közleményében. A halak ugyanis nemcsak felkavarják és újra a vízbe juttatják az algákat tápláló anyagokat, hanem megeszik az algák természetes fogyasztóit is.

A Tusnádfürdő közelében fekvő Szent Anna-tó Közép- és Kelet-Európa egyetlen épségben fennmaradt vulkáni krátertava. Nincs sem befolyása, sem kifolyása, kizárólag a csapadék táplálja, ezért a bekerülő szennyeződések csak nagyon nehezen távoznak belőle.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai 2012 óta 65 alkalommal végeztek méréseket és mintavételeket a tóban. Máthé István környezeti mikrobiológus és Vörös Lajos limnológus összegzése szerint az évtizedeken át stabil ökológiai rendszer néhány év alatt látványosan átalakult.

A tó vizét korábban több mint hetven éven át ugyanaz a sárgásbarna algafaj uralta. A 2010-es évek közepétől azonban zöldalgák szaporodtak el, és a korábban kékesszürke víz zölddé vált. A víz átlátszósága a 2012-ben mért 6,3 méterről 2019-re 1,4 méterre csökkent.

A romlás egyik oka a tömegturizmus volt. A fürdőzés, a piknikezés, a naptejek és a nem megfelelő illemhelyhasználat miatt foszfor, nitrogén és más szerves anyagok jutottak a tóba. A vízben emberi eredetű szennyezésre utaló anyagokat és fekális baktériumokat is kimutattak, ezért 2018-tól megtiltották a fürdőzést és a tóparti piknikezést.

A korlátozás óta a tó állapota nem romlott tovább jelentősen, egyes mutatói pedig javultak. Közben azonban fennmaradt egy másik probléma: a 2010-es évek elején megjelent, majd gyorsan elszaporodott az ezüstkárász.

A kutatók szerint a halak nagy valószínűséggel szándékos és illegális telepítéssel kerültek a korábban hal nélküli tóba. Erre utal, hogy az ezüstkárászok mellett fejes domolykót, valamint egy több mint fél méteres fogassüllőt is találtak. Ennyi különböző halfaj természetes úton, például vízimadarak közvetítésével aligha kerülhetett ugyanoda.

A 2024-ben elvégzett béltartalomvizsgálatok szerint az ezüstkárászok táplálékának akár több mint a felét is a tófenék iszapja adja. A halak ezzel újra a vízbe juttatják az üledékben felhalmozódott foszfort és nitrogént, ami segíti az algák szaporodását. A fiatal kárászok közben megeszik az algákkal táplálkozó apró rákokat és kerekesférgeket, amelyekből ma százszor kevesebb van, mint tíz-húsz évvel ezelőtt.

Így önmagát fenntartó folyamat alakult ki: a halak tápanyagot szabadítanak fel, és ritkítják az algák természetes fogyasztóit, az elszaporodó algák pedig tovább rontják a víz átlátszóságát és minőségét. A kutatók szerint ezért nem elég a külső szennyezést csökkenteni, az ezüstkárász-állomány teljes eltávolítására lenne szükség.

A tó vízszintjével jelenleg nincs komoly probléma: a júliusi esők és a mérsékeltebb nyári hőmérséklet miatt megfelelő. A Szent Anna-tó ugyanakkor az időjárásra is különösen érzékeny, 2012 és 2013 között például 63 centiméterrel csökkent a vízszintje, a part pedig helyenként tíz méterrel húzódott vissza.

Máthé István környezeti mikrobiológus és Vörös Lajos limnológus a 2012 és 2022 közötti kutatásokat A gyorsan változó Szent Anna-tó című, 2022-ben megjelent könyvben foglalta össze. A munkát később is folytatták: a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 2024-ben összetett expedíciót szervezett a tóhoz, amelyen víz-, üledék-, alga- és halmintákat gyűjtöttek, hogy meghatározzák a vízminőség javításához szükséges beavatkozásokat.