Az EU bírósága szerint nem alkalmazható a folyamatban lévő ügyekben a román legfelsőbb bíróság elévülési döntése

Nem egyeztethető össze az uniós joggal a román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék 2022-es elévülési határozata, ezért azt nem lehet alkalmazni az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalások még folyamatban lévő büntetőügyeiben – mondta ki csütörtökön az Európai Unió Bírósága. A román legfelsőbb bíróság válaszában azt közölte, hogy mindig jóhiszeműen alkalmazta az európai jogot – írja az Agerpres.

A jogvita előzménye, hogy a román alkotmánybíróság 2018-ban, majd 2022-ben megsemmisítette a büntetőjogi felelősség elévülésének megszakítását szabályozó rendelkezést. Emiatt közel négy éven át nem volt hatályos, egyértelmű szabály arra, hogy milyen eljárási cselekmények szakítják meg az elévülési időt.

A Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék 2022-ben úgy döntött, hogy az elkövetőre kedvezőbb büntetőjogi szabály visszamenőleges alkalmazásának elve alapján ez a helyzet nemcsak a 2018 és 2022 közötti időszakra, hanem a 2014 és 2018 között elkövetett bűncselekményekre is vonatkozik. Ez számos büntetőeljárás megszüntetéséhez vezethetett az elévülési idő lejárta miatt.

Az Európai Unió Bírósága már a 2023-as, Lin I. néven ismert ítéletében kimondta, hogy a román bíróságoknak mellőzniük kell ezt a jogértelmezést, ha alkalmazása az unió pénzügyi érdekeit sértő súlyos csalások rendszerszintű büntetlenségéhez vezetne.

A román legfelsőbb bíróság azonban 2024-ben arra a következtetésre jutott, hogy saját 2022-es döntését a bíróságok nem hagyhatják figyelmen kívül anélkül, hogy megsértenék a büntetőjogi törvényességet és azt az elvet, amely megtiltja, hogy a bírák különböző szabályok kombinálásával új, úgynevezett harmadik törvényt hozzanak létre.

A csütörtökön kihirdetett Lin II. ítéletben az Európai Unió Bírósága ezt a megközelítést is az uniós joggal ellentétesnek minősítette. A luxemburgi testület szerint a korábbi ítélet nem sérti sem a büntetőjogi törvényességet, sem az enyhébb törvény visszamenőleges alkalmazásának elvét, és nem kötelezi a román bírákat új elévülési rendszer megalkotására.

Az uniós bíróság ugyanakkor különbséget tett a még folyamatban lévő és a már jogerősen lezárt ügyek között. Az uniós jog nem követeli meg azoknak a jogerős ítéleteknek a felülvizsgálatát, amelyekben a román legfelsőbb bíróság 2022-es döntése alapján állapították meg az elévülést. A még rendkívüli jogorvoslat alatt álló eljárások azonban főszabály szerint nem tekinthetők véglegesen lezártnak.

A román legfelsőbb bíróság az ítéletre reagálva közölte, hogy mindig jóhiszeműen alkalmazta az európai jogot. Álláspontja szerint elévülési jogértelmezése nem az uniós jog és az Emberi Jogok Európai Egyezménye közötti választásból fakadt, hanem azok összehangolt alkalmazására törekedett.

A testület hangsúlyozta, hogy az európai jogot egységes alapjogvédelmi rendszernek tekinti, amelyben az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata kiegészíti egymást. Közleménye szerint továbbra is a jog következetes és kiszámítható alkalmazását, valamint az alapvető jogok hatékony védelmét tekinti elsődleges feladatának.