Tíz éve van Romániának az uniós állatvédelmi szabályok bevezetésére, de több dolgot már holnap megtehetne

Romániának nem az a legnagyobb gondja az új uniós állatvédelmi szabályokkal, hogy kevés ideje lesz felkészülni rájuk, sokkal inkább az, hogy a kutyák védelmére vonatkozó előírások egy része már most is létezik, csak az ország nagy részében nem tartatják be azokat. A kutyák mikrocsipezése ma is kötelező, a keverék kutyák ivartalanítását szintén előírja a román jog, az önkormányzatok és a megyei tanácsok pedig már most is finanszírozhatnának ingyenes vagy támogatott programokat. A PressOne cikke szerint az állatvédelmi intézkedések alkalmazása és népszerűsítése nem attól függ, mit vár el Brüsszel tíz vagy tizenöt év múlva, hanem az, hogy Románia mit lenne hajlandó elkezdeni már most.

Az Európai Parlament április végén fogadta el az első közös uniós szabályokat, amelyek kifejezetten a kutyák és macskák jólétére, tenyésztésére, tartására, kereskedelmére és nyomon követhetőségére vonatkoznak. A csomag egyik legfontosabb eleme, hogy minden kutyát és macskát mikrocsippel kellene azonosítani, az adatokat pedig nemzeti, egymással összekapcsolható adatbázisokban kellene rögzíteni. A tenyésztők, kereskedők és menhelyek négy évet kapnának a felkészülésre, a magánállattartóknál viszont hosszabb átmeneti időszak jönne: a kutyák esetében tíz, a macskáknál tizenöt év után válna teljes körűen kötelezővé az azonosítás.

A szabályozás több olyan gyakorlatot is tiltana, amely eddig sok országban szürkezónában maradt, vagy egyszerűen a mindennapok része volt. Tilos lenne például közeli rokon állatokat pároztatni, kiállítási vagy versenycélból csonkítani őket, illetve tartósan kikötve tartani az állatokat. A jelenlegi szabályok még megengedik a kutyák láncon tartását Romániában, ha a lánc legalább két méteres, azonban a papíron szabályos kikötés a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy egy kutya az egész életét ugyanazon a néhány négyzetméteren tölti, gyakran víz, árnyék vagy megfelelő ellátás nélkül.

Hilde Tudora, az Ilfov megyei állatvédelmi igazgatóság vezetője a PressOne-nak arról beszélt, hogy ellenőrzési, tájékoztatási és politikai akaratbeli hiány van elsősorban. Szerinte a mikrocsipezés kötelezettsége jó példa erre: nem azért marad el sok helyen, mert nincsenek állatorvosok, hanem mert nincs következetes számonkérés, és sok településen az állattartók sem tudják pontosan, mit kellene tenniük.

A PressOne szerint az egyik legkönnyebben bevezethető intézkedés az ingyenes vagy államilag támogatott mikrocsipezési és ivartalanítási programok kiterjesztése lenne.

Ma az önkormányzatok és a megyei tanácsok finanszírozhatnak ilyen kampányokat, de nem kötelesek rá, ezért nagyon egyenlőtlen a helyzet: vannak megyék, ahol rendszeresen szerveznek programokat, máshol alig történik valami. Tudora szerint ezt a veszettség elleni oltáshoz hasonló országos programként kellene kezelni, különösen azoknál az állattartóknál, akiknek nincs pénzük állatorvosi beavatkozásokra.

A macskák esetében még nagyobb a lemaradás: miközben az új uniós szabályok rájuk is kiterjednének, Romániában gyakorlatilag nincs országos rendszer a macskák azonosítására, nincs egységes adatbázis, és az elhagyott macskák kezelésére sincsenek világos eljárások. Ez könnyen oda vezethet, hogy a tizenöt éves átmeneti időszak kényelmes haladéknak tűnik, holott éppen most lehetne elkezdeni az informatikai és adminisztratív előkészítést. Ha a rendszer csak akkor kezd majd épülni, amikor a határidő már a küszöbön áll, akkor ugyanaz történhet, mint a kutyák esetében, hogy a jogszabályok meglesznek, de a jól működő gyakorlat már nem.

A láncon tartás tilalmáról is beszéltek a szakértők és felvázolták, hogy sok vidéki háztartásban a kutya még mindig inkább udvari őrzőnek számít, nem pedig társállatnak, így a láncot is egy természetes tartási módnak láthatják. Az idézett állatvédők szerint emiatt az ellenőrzések önmagukban nem lesznek elegendők, és olyan tájékoztató kampányokra is szükség lenne, amelyekben állatorvosok, iskolák és helyi önkormányzatok magyarázzák el, miért nem elfogadható, ha egy állat egész életét kikötve tölti, és miért nem „luxus” az ivartalanítás vagy a mikrocsip.

A romániai állatvédelmi rendszer gyengeségei akkor látszanak igazán, amikor az állatok bekerülnek a menhelyekre. Februári cikkünkben a suraiai horrormenhely ügyén keresztül mutattuk meg, milyen következménnyel jár az, ha a kóbor állatok kezelése a megelőzés helyett a befogásra, elszállításra és elaltatásra épül. A Vrancea megyei magánmenhelyre tizenkilenc megyéből szállítottak kutyákat önkormányzati szerződések alapján, a nyilvánosságra került adatok szerint pedig Romániában három év alatt több mint 64 ezer kutyát altattak el. A botrány után több mint kétszáz állatot mentettek ki, a menhely működését felfüggesztették, és büntetőeljárás indult.