Ezrével altatták el a kutyákat egy horrormenhelyen, ahova Románia 19 megyéjéből szállították az állatokat, országszerte tiltakoznak

Február 16-án a Snoop oknyomozó portál súlyos adatokat tett közzé: az elmúlt három évben több mint 64 000 kutyát altattak el Romániában. Ez napi átlagban körülbelül 30 elaltatott kutyát jelent. Közülük több mint 33 000 kutya mindössze négy olyan magánmenhelyre került, amelyek az ország különböző részein működő önkormányzatokkal kötött, több millió euró értékű szerződések révén építettek ki országos hálózatot.

A cikk szerint legalább 9 millió euró közpénz értékű szerződés kapcsolódik azokhoz a vállalkozásokhoz és egyesületekhez, amelyek kóbor – köztük egészséges – kutyák befogásával és elaltatásával foglalkoznak. A riport hangsúlyozza: a jelenlegi jogi keret országos szinten is az eutanáziát ösztönzi, miközben az ivartalanítás és az örökbeadás háttérbe szorul.

A témát már hónapok óta igyekeznek a civilek a közfigyelem elé tárni, éspedig azért, mert az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai olyan tervezethez próbálták megszerezni a koalíciós partnereik támogatását, ami még inkább az embertelen bánásmódot és a gazdátlannak minősített állatok gyorsabb, kegyetlenebb mészárlását idézte volna elő, esélyüket a menekülésre szinte lenullázta volna.

Az RMDSZ törvénymódosító javaslata: gyorsabb döntések, kevesebb kötelező várakozás

A törvénymódosító javaslatot többek között az RMDSZ képviselői, köztük Könczei Csaba és Magyar Lóránd kezdeményezték, a tervezet a kóbor kutyák kezeléséről szóló 155/2001-es sürgősségi kormányrendeletet módosította volna. Az előterjesztők indoklása szerint a jelenlegi rendszer túl költséges, lassú és nehezen fenntartható a kisebb települések számára, miközben a kóbor kutyák problémája több régióban valós közbiztonsági kérdést jelent.

A javaslat egyik központi eleme a kötelező menhelyi tartási idő csökkentése volt:
a jelenlegi 14 nap helyett 7 nap után is dönthetett volna az önkormányzat a befogott kutya sorsáról. A határidő felezése érdemben lerövidítette volna azt az időszakot, amely alatt a gazda visszaigényelheti az állatát, vagy civil szervezetek örökbeadást szervezhetnek.

A tervezet emellett nagyobb döntési jogkört adott volna a helyi hatóságoknak. A szöveg szerint az önkormányzatok a helyi költségvetés és a menhelyek telítettsége alapján határozhattak volna a 7 napnál tovább bent tartott állatok sorsáról. Ez a megfogalmazás váltotta ki a legélesebb kritikát.

Emma Stratulat állatvédő szerint, akivel beszélgettünk, a módosítás nem a kóbor kutyák számának csökkentését szolgálta volna, hanem az elaltatás adminisztratív és pénzügyi egyszerűsítését. Az önkormányzatok gyorsabban, egyszerűbben dönthettek volna arról, hogy elaltassák az állatokat. Szerinte a megelőzés kötelezővé tétele: országos ivartalanítási program, csipezés, ellenőrzés és felelősségre vonás az egyetlen járható út. Álláspontja szerint ha a javaslat átment volna, akkor a jelenlegi törvény egyik alapelvét gyengítette volna meg: hogy az eutanázia kivételes eszköz, nem pedig költségoptimalizálási megoldás.

Az állatvédő szervezetek közös elemzésben is figyelmeztettek: szerintük a „költségvetési helyzetre” való hivatkozás olyan döntési alapot teremtett volna, amely a megelőzés helyett az elaltatást teszi a rendszer leggyorsabb és legolcsóbb eszközévé. Külön kifogásolták, hogy a határidő csökkentése és a döntési jogkör bővítése nem járt együtt az ellenőrzési mechanizmusok megerősítésével.

Könczei Csaba, a tervezet egyik kezdeményezője a Marosvásárhelyi Rádió műsorában kényszerült reagálni az állatvédők bírálataira, ahol azt bizonygatta, hogy „nem akarjuk megölni a kutyákat”. A javaslat társadalmi percepciója ugyanis az volt, hogy „kutyagyilkos törvényt” készítenek elő, és a kezdeményezők nem tudták eloszlatni azt a benyomást, hogy a rendszer a gyorsabb és egyszerűbb elaltatás irányába mozdulna el. A javaslat végül nem jutott el a végszavazásig: a szenátus visszaküldte a szakbizottságokhoz, több társaláíró visszalépett, és a tervezet bizottsági szinten elakadt.

A suraiai horrormenhely

A tervezet elbukásával párhuzamosan kerültek nyilvánosságra azok a felvételek, amelyeket a Snoop tényfeltáró portál is bemutatott, és a Vrancea megyei Suraia község egyik magánmenhelyén készültek. A videón a menhely egyik dolgozója – a beszámolók szerint a telepet működtető állatorvos – befogóhurokkal rögzíti a kutyák nyakát, majd erővel kirángatja őket a ketrecből. Az állatok láthatóan eszméletüknél vannak, amikor a férfi injekciót ad be nekik. Több kutya sír, vonyít, menekülni próbál. Egy másik esetben a férfi a farkánál fogva ragad meg egy kutyát, és áthajítja egy betonfalon, a cementre. A beadott injekciók után az állatokat elvonszolják. Állatvédők és független állatorvosok szerint a felvételek alapján nem látszik, hogy az injekciókat megelőzte volna a szabályos altatás vagy érzéstelenítés, ami súlyos állatkínzás gyanúját veti fel.

A felvételek után a hatóságok felfüggesztették a menhely működését, 39 ezer lejes bírságot szabtak ki, és büntetőeljárás indult. A suraiai ügy tulajdonképpen alátámasztja mindazt, ami miatt az állatvédők szót emeltek, és ha a nagy képet nézzük, akkor úgy tűnik, horribilis összegek úsznak el évente, miközben tulajdonképpen csődöt vallott Romániában a kóbor állatok kezelésének rendszere.

A menhelyet működtető Vetmedan ugyanis – a nyilvánosságra hozott adatok szerint – több mint száz önkormányzattal állt szerződésben, és tizenkilenc megyéből szállítottak hozzá befogott kutyákat, köztük Székelyföldről és Kolozs megyéből is. A képlet a következő: ha egy településnek nincs saját menhelye, a törvény előírásai szerint közbeszerzést ír ki a kóbor kutyák befogására és ellátására. A gyakorlatban viszont sokszor egyetlen pályázó maradt – a Vrancea megyei cég –, amely begyűjti és elszállítja az állatokat, majd a határidő leteltével elaltatja őket, ha nem jelentkezik értük gazda.

A rendszer fő motorja a pénz. Egyetlen kutya befogása és 14 napos tartása a szerződések szerint 500 és 1500 lej közötti összegbe (100–300 euróba) került az önkormányzatoknak, és minden egyes állat után külön kifizetés járt. Minél több kutyát fogtak be, annál több közpénz mozdult. A sajtóban bemutatott adatok szerint a vállalkozás szerződéseinek összértéke több millió euróra rúg, a bevételek 2023 óta meghaladták az ötmillió eurót.

Ráadásul a civilek állítása szerint nemcsak gazdátlan állatokat vittek el, hanem mikrocsipes, gazdás kutyákat is, és nem minden esetben tartották ki a törvényben előírt határidőt. Konkrét esetről is tudni: egy háromszéki gazda három nappal a befogás után ment volna a kutyájáért, de addigra – a beszámolók szerint – a csippel rendelkező állatot már elaltatták.

A hivatalos adatok alapján tavaly több mint hétezer kutyát vittek Suraiára, közülük több mint hatezret elaltattak. Az örökbeadási arány elenyésző volt. A pénzügyi logika – ebben a formában – nehezen magyarázható másként: a közpénz a befogott állatok számához igazodott.

És ezek közül a kutyák közül több Háromszékről és Kolozs megyéből érkezett.

Háromszéken nem működik az ivartalanítási program, marad a kutyák elaltatása

Pora E. Kinga, a sepsiszentgyörgyi AMY Gazdátlan Ebekért Egyesület vezetője kilenc éve ment kutyákat a térségben. Azt mondja, a menhelyek folyamatosan telítettek, miközben a falvakban újra és újra megszületnek a nem kívánt szaporulatok. Hiába mentenek és helyeznek el állatokat, a probléma újratermelődik. Szerinte a suraiai botrány csak láthatóvá tett egy olyan rendszert, amely évek óta működik, és amelyben helyi önkormányzatok is benne vannak. Úgy fogalmaz: az ivartalanítás lenne a valódi megoldás, de az erre lehívható pénzeket sok településen nem használják ki, inkább szerződnek, és fizetnek a befogásért és elszállításért.

Pora szerint a Vetmedan két éve jelent meg Székelyföldön: előbb Hargita megyében, majd Kovászna megyében is. A kutyákat folyamatosan gyűjtötték, és állítása szerint nemcsak gazdátlan állatok kerültek a rendszerbe: volt olyan, Sepsiszentgyörgyhöz közeli település, ahol mikrocsipes, gazdás kutyákat is befogtak úgy, hogy a csipet nem olvasták le, a gazdát nem értesítették. Egy esetben a gazda hiába ment volna a kutyájáért néhány nap után: addigra már elaltatták.

A menhelyek telítettségét szerinte súlyosbítja, hogy a kapacitás közben szűkül: a szigorodó előírások miatt egy kutyának több helyet kell biztosítani, ami állatjóléti szempontból indokolt, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb állat fér be. Példaként említi a szépmezői telepet, ahol a férőhelyek száma 140-ről 110-re csökkent.

Pora szerint a rendszer addig fogja önmagát újratermelni, amíg a megelőzés helyett a befogásra épít: csip, ivartalanítás, következetes ellenőrzés nélkül a falvakban mindig újratermelődik az utánpótlás, a menhelyek pedig mindig tele lesznek, és a gyors, „papíron szabályos” megoldások mindig kéznél lesznek.

Kovászna megyében több civil és önkormányzati háttérrel működő menhely is létezik, ennek ellenére kilenc háromszéki község – Árkos, Bacon, Gelence, Illyefalva, Kommandó, Réty, Sepsikőröspatak, Szentkatolna és Uzon – kötött szerződést a horrormenhellyel, a Vrancea megyei Vetmedannal. A közbeszerzési adatok szerint ezek a megállapodások komoly összegekről szóltak: Kommandón 147 500 lejes keretösszeg szerepel, Baconban és Szentkatolnán egyenként 116 800 lej, Gelencén 116 400 lej, Rétyen 47 125 lej, Illyefalván 36 025 lej, Árkoson 28 415 lej. Ezeket az összegeket egy olyan cég számára különítették el, amelynél 2025 decemberében már hatósági ellenőrzés állapított meg jogszabályi hiányosságokat.

A suraiai botrány után több háromszéki polgármester is megszólalt. A magyarázatok alapmintája ugyanaz volt – a törvény és a bírságfenyegetés –, a részletekben azonban látszott, ki meddig hajlandó elmenni a felelősség kérdésében.

Árkos polgármestere, Máthé Árpád azt állította, hogy a község területéről az elmúlt öt évben egyetlen kutyát sem fogtak be, nem adtak örökbe, és nem rendeltek el eutanáziát, a szerződést pedig csak elővigyázatosságból kötötték meg, a törvényi kötelezettség miatt. A kérdés így adódik: ha nem történt befogás, mi indokolta a közel 30 ezer lejes keretösszeg lekötését?

Gelencén Ilyés Botond kitart a cég mellett: szerinte a Vetmedan a településen „szakszerűen járt el”, és amíg a büntetőügyben nem születik jogerős döntés, nem lát okot a szerződés felbontására.

Más települések óvatosabbak ennél. Uzon polgármestere, Bordás Enikő a videókon látottakat borzalmasnak nevezte, ennek ellenére ő is a hatóságokra hárította a felelősséget, mint mondta, ha a cég működési engedélyét visszavonják, automatikusan megszűnik a szerződés. Rétyen és Illyefalván szintén a törvényi kötelezettségre hivatkoztak: az állatrendőrség figyelmeztetése és a bírságfenyegetés miatt léptek, mellőzve annak a felelősségét, hogy a probléma és a több tízezer lej kifizetése megelőzhető lett volna ivartalanítási programmal.

Ennek hiányában persze, a közös nevező mindenhol ugyanaz: a törvény kötelez, a piac szűk, a cinkos hallgatás rendben van, hisz maga a közbeszerzés jogszerű volt.

A felelősség azonban nem ér véget a szerződés aláírásánál. Különösen úgy, hogy a decemberi hatósági ellenőrzés már a botrány kirobbanása előtt megállapított szabálytalanságokat a suraiai telepen – vagyis a figyelmeztető jelzések, ebből is látszik, nem februárban kezdődtek.

Tavaly nyáron Sepsikőröspatak esete mutatta meg, milyen tempóban működik ez a rendszer. Egyetlen nap alatt 37 kutyát fogtak be a községben. A döntés formailag jogszerű volt, Kisgyörgy Sándor polgármester lakossági panaszokra és ellenőrzésre hivatkozott. A papírok szerint az állatokat elszállították, és a törvény által előírt 14 napos tartási idővel számoltak.

A gyakorlat azonban sok esetben mást mutat: a kutyák nem feltétlenül érik meg a papíron szereplő határidőt. Előfordul, hogy az altatás már röviddel a befogás után megtörténik, miközben a szerződések a 14 napos tartás költségét számolják el. A közpénz a befogott egyedek számához igazodik, a rendszer pedig a darabszámra optimalizál. Egy kis községből egy nap alatt 37 kutyát voltak képesek összegyűjteni és elszállítani azért, mert minél többet fognak be, annál több pénzt jelent ez a cég számára.

A Justice for Animals egyesület már korábban figyelmeztetett: szerintük a megyében évek óta „gyilkoló cégeket” bérelnek fel a kóbor kutyák számának csökkentésére, miközben a probléma forrása – a szaporulat, a felelőtlen állattartás – érintetlen marad. A decemberi rendőrségi jelzéshez ők is hozzájárultak, vagyis a botrány nem a semmiből robbant ki, hanem egy hónapok óta dokumentált ügy folytatása.

Az egyesülettől Igyártó Nándor a Transtelexnek azt mondta: a suraiai ügy csak láthatóvá tett egy országos gyakorlatot. Szerinte Hargita és Kovászna megyében is rendszeres az altatás, csak ritkán kerül reflektorfénybe. Példaként említi a szépmezői telepet, ahol évekkel ezelőtt tömeges altatási hullám előkészítéséről volt szó, de beszélt Homoródszentpálról, Gyergyóról, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Kovásznáról és Barótról is, ahol – állítása szerint – szintén bevett gyakorlat az eutanázia. A különbség annyi, hogy ott nincs botrány.

Úgy látja, a háromszéki önkormányzatok többsége számára a lényeg az, hogy „valaki vigye el a kutyákat”, és az már kevésbé érdekli őket, mi történik az állatokkal az elszállítás után.

Az önkormányzati vezetők mostani meglepődését és látszólagos felháborodását pedig részben képmutatónak tartja, mert – mint mondja – a közösségi oldalakon, a befogásokról szóló hivatalos bejelentések alatt korábban is megjelentek figyelmeztetések a suraiai telep működéséről. Tehát pontosan tudhatták, hogy kivel és miért szerződtek le.

A pénzügyi szálat sem hagyta szó nélkül. Számításai szerint az elmúlt években a háromszéki önkormányzatok összesen mintegy 1,6 millió lejt (mintegy 300 ezer eurót) költöttek csak a Vetmedan szolgáltatásaira. Ez szerinte olyan közpénz, amely a befogás-elszállítás-altatás körforgását finanszírozza, miközben a megelőzésre – ivartalanításra, terepmunkára, közösségi jelenlétre – alig jut forrás.

Árkos esetét különösen ellentmondásosnak tartja: miközben a polgármester azt nyilatkozta, hogy a településről évek óta nem fogtak be kutyát, a közbeszerzési rendszerben több tízezer lejes szerződéses keret szerepel. „Nem tudom, mi az igazság, de ez csak a jéghegy csúcsa” – mondja.

Szerinte a suraiai ügy nem egyedi kisiklás, hanem egy olyan rendszer tünete, amelyben a törvény betűje és a közpénz logikája együtt termeli újra a problémát.

Országos tiltakozáshullám

Amint a részletek és a felvételek nyilvánosságra kerültek, nemcsak az állatvédő szervezetek, hanem kutyatartók és civilek is utcára vonultak.

Bukarestben több mint ezren gyűltek össze a Parlament előtti parkban, ahol az eutanázia gyakorlatának leállítását, a jogszabályi reformot és a közpénzből finanszírozott tömeges altatások megszüntetését követelték. A felszólalók szerint a megoldás nem a kutyák elpusztítása, hanem a kötelező ivartalanítás, a chipezés és az örökbeadás támogatása.

A bukaresti tüntetés az „Igazságot Heidinek” nevet kapta. Heidi egyike volt azoknak a kutyáknak, akiket a suraiai menhelyre szállítottak. A történetét a Save our Paws alapítója, Emma Stratulat osztotta meg. Elmondása szerint a kutyát befogták, néhány napig a menhelyen tartották, majd elaltatták. A róla készült felvételeken az látszik, hogy sovány, éhes állat volt, ami újra és újra az üres etetőtálhoz ment. Stratulat azért nevezte el Heidinek, hogy ne maradjon egy névtelen tétel a kimutatásokban. Azt mondta: számára Heidi annak a több ezer kutyának a jelképe lett, amit rövid időn belül befognak, elszállítanak, majd elpusztítanak. A tüntetésen ezért nemcsak egyetlen állat sorsáról beszéltek, hanem egy egész rendszer működéséről.

Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobor környékén szintén több tucat ember gyűlt össze békés megmozdulásra. Sokan háziállataikkal érkeztek, transzparenseiken olyan üzenetekkel, mint „Ivartalaníts és ments életeket”. A szervezők hangsúlyozták, hogy szolidaritási akcióról van szó, de az üzenet egyértelmű volt: elfogadhatatlannak tartják, hogy Romániában a kóbor állatok problémájára a tömeges elaltatás legyen a válasz.

A tiltakozások nem korlátozódtak a két nagyvárosra. Több kisebb településen is szerveződtek megmozdulások. Az ügy túllépett az állatvédő szervezetek körén: családok, fiatalok, idősek, hétköznapi állattartók is megszólaltak, és nyilvánosan tiltakoztak a rendszer ellen.