Oktatási kérdés vagy hatalmi harc? Egy új iskolaépület miatt szakadt két táborra Barót

A Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Gaál Mózes Általános Iskola közötti feszültség március 20-a körül kezdett kibontakozni, amikor egyértelmű lett, hogy az általános iskola vezetősége már hivatalos lépéseket is tett arra nézve, hogy a hamarosan elkészülő új iskolaépületbe ők költözhessenek be és ne a líceum diákjai. Az ügy nagy felháborodást keltett mind a diákok, mind a tanárok és a város részéről is. De vajon mi okból szeretné egy általános iskola a kifejezetten líceumi diákok részére épülő iskolaépületet? Vajon milyen tanácsi döntésre számíthatunk júniusban?

A baróti oktatást övező konfliktusok nem újkeletűek. A Már 5 éve is a nagy port kavart, hogyan került Benedek Huszár Erika a Gaál Mózes igazgatói pozíciójába, és hogyan fordult jogi eszközökhöz Bán Annamária – a leváltott igazgatónő – férje, Bán István a versenyvizsga jogszerűségének kérdésében.

Ezzel párhuzamosan a polgármester Benedek Huszár János, az intézmények összevonásán dolgozott. Készült egy összevonást támogató (10 ezer eurós) tanulmány, hogy a kezdeményezésnek szakmai alapot adjon. Derzsi helyére más jelöltet állítottak, őt magát megzsarolták, s a versenyvizsgához szükséges engedélyét sem kapta meg elsőre az RMDSZ-től. (Tamás Sándor Kovászna megyei RMDSZ elnöke végül a tantestületi nyomásnak engedve mégis engedélyezte Derzsi indulását a második fordulóban, így ő maradt a líceum élén.) A két esetről, az Átlátszó Erdély írt még 2022-ben.

Az egyesítés ötlete végül lekerült a tanács 2021-es nyári napirendjéről, s hiába jött fel ismét a kérdés decemberben, akkor sem támogatta a testület. Rövid idő múlva pedig, 2022-ben, a független polgármester az RMDSZ-hez igazolt.

A 2024-es önkormányzati választásokkor a Benedek Huszár János és a Derzsi Ráduly Kázmér közötti feszültség egyre csak mélyült: Bán Annamária tanácsára az iskolaigazgató függetlenként elindult az RMDSZ-es Benedek Huszár János ellen. Ennek a részleteiről itt írtunk pontosabban.

A polgármester líceum ellen indított hadjárata a pénzügyi támogatások területén is utolérhető volt, legalábbis az első mandátuma alatt. Míg az általános iskola 130 ezer lejes támogatást kapott, addig a líceumnak be kellett érnie 20 ezer lejjel.

„Az utóbbi két évben bánásmód beli különbség nem volt érzékelhető.”- nyilatkozta Derzsi-Ráduly Kázmér a Szabó Dávid Technológiai Líceum igazgatója. Szerinte a kapcsolatuk javult, normalizálódott az utóbbi időben.

2025-ben viszont újra az iskoláké lett a főszerep. A 40 éve épülő iskolaépületben a munkálatok befejeződni látszanak. Azonban 2026 nyarán újra kell tárgyalni, hogy kié legyen az épület: a Szabó Dávid Középiskoláé vagy a Gaál Mózes Általános Iskoláé.

Derzsi elmondta, hogy az igazgatónő már 2025 őszén szóban jelezte ugyan, hogy igényt tartana az új épületre, viszont hivatalos megkeresés a témával kapcsolatban feléjük nem érkezett – sem a Gaál Mózes, sem az önkormányzat részéről. A diáktanács egyik tagja kérdezett rá, hogy igaz-e a pletyka, miszerint a Gaál Mózes kaphatja az új épületet.

A Gaál Mózes hivatalos kérése március 16-i keltezéssel érkezett a baróti polgármesteri hivatalba, amit aztán egyből a minisztériumba továbbítottak azzal a céllal, hogy megtudják, egyáltalán átadható-e az épület – megkerülve ezzel a tanfelügyelőséget és a líceum igazgatóját. A felterjesztett kérvényen egyébként a polgármester aláírása szerepel, nem a tanácsé – amelynek a hatáskörébe tartozna a döntéshozás – ez viszont részrehajlásra adhat okot.

A beadványról és annak felterjesztéséről Derzsi csak akkor értesült, amikor a minisztériumi válasz már megérkezett. Ekkor meghívást kapott az RMDSZ választmányába, hogy a líceum álláspontja is meghallgatásra kerüljön. Egészen eddig a középiskola igazgatójának nem volt tudomása a kérvény beadásáról.

A Gaál Mózes Általános Iskola vezetősége a baróti polgármesteri hivatalnak címzett átiratban két indokot hozott fel amellett, hogy miért őket illetné az elkészült épület:

Ma már kevesebb a gyerek, mint az ’80-as évek elején, amikor az építkezés indult, tehát jelenleg nincs valós szükség. Valamint az sem biztos, hogy az általános iskolában végző diákok a Szabó Dávidot választanák.

Létszám:

• a Baróti Szabó Dávid Középiskolában 386-an tanulnak, az alkalmazottak száma 55.
• A Gaál Mózes Általános Iskolában 625 diák tanul, és 87 alkalmazottja van.

Az egyenlet eredménye tehát: azt az iskolát illeti meg az épület, ahová több diák jár.

A válaszban egyébként Cseke Attila fejlesztési miniszter azt írta, hogy számukra az a lényeges, hogy az épületet oktatási céllal használják, a diáklétszám arányának alakulása ebben az esetben nem mérvadó. Tehát az indoklás, amelyet a Gaál Mózes Általános Iskola vezetősége hangoztat az iskolák létszámával kapcsolatban, vagyis hogy a több diákkal rendelkező iskolát illeti meg az új épület, minisztériumi szinten nem állta meg a helyét.

A döntés jogát lepasszolták a városi tanácsnak, amely júniusi napirendre tűzte a kérdést, hivatkozva arra, hogy az épület még nem készült el, és nem került sor a hivatalos átadásra sem. A városi tanácsnak egyébként tagja Bán István is, Bán Annamária férje. Bán Annamária jelenleg az általános iskola aligazgatója, valamint az új épület megpályázásának fő kezdeményezője.

Derzsi elmondta nekünk, hogy az utóbbi években már csökkent a gyerekek száma. Szerinte normális dolog, hogy a nulladik osztálytól a nyolcadik osztályig járók száma nagyobb, mint a 9–12. osztályosoké, ez nem kellene releváns legyen ebben a kérdésben. Jelenleg 140 magyar nyolcadik osztályos tanuló van. Az ő beiskolázásuk helyszíne fontos Barót város jövőjét illetően, és az új épület bizonyára vonzaná a nyolcadikosokat.

Nagy Sándorné nyugalmazott magyartanár és a Baróti Szabó Dávid Középiskola korábbi igazgatója arról írt nyílt levelében, hogy jelen esetben nem a számokat kell figyelembe venni. A levél szerzője kiemeli, hogy már 1985-ben sem a demográfiai mutatók miatt volt szükség az új épületre, hanem azért, mert maga az épület nem volt és továbbra sem alkalmas korszerű középiskolai szintű oktatásra. Valamint azt is hangsúlyozta, hogy a technikai líceumban kialakított laboratóriumok és műhelyek nem felelnek meg a kisiskolások számára, azok átalakítása pedig további engedélyeket és anyagi forrásokat venne igénybe.

Derzsi továbbá elmondta, hogy az elemi osztályos diákok szülei sem feltétlenül támogatják, hogy kisdiákok kerüljenek a nagy épületbe, mert annak sem a környezete, sem a kialakítása nem megfelelő a kisiskolások számára.

„Mindenki szeretné, ha nem kellene épületek között ingázzanak a tanárok, illetve, ha nem a régi, elhanyagolt, romos épületekben tanulnának a város több pontján a diákok. Azt szeretnénk, ha a kapun belülre kerülnének, de nem az új épületbe, hanem a felújításra kerülő jelenlegi épületekbe.” (szerk. megj.: a Szabó Dávid jelenlegi épületeibe) – mondta a líceum igazgatója.

Mit mondanak a diákok és a tanárok?

„A hír az iskolában mindenkit váratlanul ért: tanárok és diákok egyaránt megdöbbenve fogadtuk, és eleinte még azt is nehéz volt elhinni, hogy nem csupán szóbeszédről van szó. A vélemények szinte teljesen egybehangzóak: sem a tanárok, sem a diákok nem értik, mi indokolja az igazgatónő döntését az új épülettel kapcsolatban. Sokan erkölcstelennek tartják ezt a lépést, hiszen az elképzelés a közösség tudta nélkül, a háttérben született meg. Emellett úgy tűnik, az sem került mérlegelésre, hogy ez mennyi kellemetlenséget okozna, például azoknak a tanároknak, akik mindkét intézményben tanítanak. A felhozott érvek sem voltak meggyőzőek. A jelenlegi épület adottságai jól kihasználhatók lennének a másik iskolának: például egy nagy, zárt udvar tartozik hozzá, ami különösen biztonságos környezetet biztosít a kisebb diákok számára. Ezzel szemben az új épület udvara jóval kisebb, ami kevésbé ideális a kisiskolásoknak. Mi, akik már belülről is láttuk az új épületet, egyértelműen úgy véljük, hogy annak kialakítása nem a fiatalabb korosztály igényeihez igazodik (tehát újból át kellene alakítani az épületet, ha a másik iskolához kerülne). A diákok, különösen a 11. és 12. osztályosok, évek óta arra várnak, hogy az új épületben tanulhassanak, számukra is érthetetlen ez a helyzet. Több nyolcadikos diákkal is volt alkalmam beszélni, akik szintén ezt erősítették meg: számukra vonzóbbá teszi a helyben maradást és a továbbtanulást, ha az új épületben folytathatják tanulmányaikat, és ezáltal nem kellene elmenniük Erdővidékről.” – nyilatkozta az egyik tanár.

Megkérdeztük azt a tanulót is, aki megkereste Derzsi-Ráduly Kázmér igazgató urat az új épülettel kapcsolatban:

„Kérdeztem az igazgató úrtól, hogy igaz-e a pletyka, miszerint ez történik. Én innen-onnan hallottam, hogy a G.M. igazgatónője petíciót indított, aláírásokat gyűjtött a szülői csoportokban, én pedig hallottam, hogy a diákoknak is azt adta elő, hogy ők költöznek az új épületbe. Az igazgatónő és az aligazgatónő áldozati szerepet játszanak, miszerint a Gaál Mózesnek is jár valami, és hogy egy fedél alatt szeretnének lenni… A mi igazgatónkról nincs mit mondjak, ő odaáll és védi az iskolát, az érdekeinket, szerintem nagyon jól kezeli a témát… Úgy látom, hogy a diákság már nagyon rég várja az átköltözést, sokuknak ez volt az egyik plusz, hogy Baróton maradjunk.” – mondta.

Tehát a diákság várakozik, és valóban szívesen maradnának Erdővidéken, ha lenne olyan környezet, ahol érdemes maradni és érdemes tanulni.

A teljes kép érdekében kerestük Benedek-Huszár Erikát is, hogy mit gondol a pár hónapja kialakult helyzetről.

A beszélgetés során továbbra is a számok arányával érvelt, szerinte szakmailag tökéletesen megalapozott az a kérés, amit benyújtottak, és kiemelte, hogy nem csak ő, hanem a Gaál Mózes vezetősége is támogatja azt. Az általános iskola diákjai (összesen 625 diák, amiből 230 diák elemista) öt épületben kerülnek elhelyezésre, naponta többször kell ingázniuk az egyik épületből a másikba, ami rengeteg energiát követel a tanárok részéről, hiszen valakinek öltöztetni és kísérni kell a kisiskolásokat.

Az igazgatónő szerint az új épület megkönnyítené a 0–8. osztályos tanulók és a tanárok életét. Ha egy épületben működne az iskola, nem kerülne másfél órába az ebédeltetés, nem sötét kollégiumi szobákból átalakított termekben kellene tanulnia néhány osztálynak, és a tanároknak sem kellene napi többször ingázniuk az épületek között.

Úgy látja, hogy az iskolában dolgozók már így is kiváló nevelői és oktatói munkát végeznek, nem az épület, hanem a szakmai felkészültségük és a hozzáállásuk miatt. Szerinte, ha az iskolák népszerűsége az épületen múlna, akkor a Gaál Mózesnek egyetlen diákja sem lenne – utalva ezzel arra az állításra, miszerint többen maradnának Baróton, ha a Szabó Dávid beköltözne az új épületbe.

Megítélése alapján a márciusban benyújtott kérelem pusztán szakmai megfontolások mentén született.

Hivatalosan ugyan nem tájékoztatta Derzsi-Ráduly Kázmért a kérvény beadásáról, de ősszel említés szintjén valóban felhozta az ötletet az igazgatónak, mire ő idézem: „Rám nézett és elment dohányozni.” Szerinte ebből is látszik, hogy kollégája „nem az a karakter, aki leül egy asztalhoz.”

Arra a kérdésre, hogy a beadvánnyal ismét az iskolák összevonását célozná-e, nemleges választ kaptam. Az igazgatónő szerint a kérdés évekkel ezelőtt merült fel. Visszautalt az említett tanulmányra, amely az összevonást csupán egy lehetséges forgatókönyvként vázolta fel, és csak akkor lenne releváns, ha nagyban csökkenne a diáklétszám. Azt mondta, hogy ez a fejezet öt évvel ezelőtt lezárult, a tanács nem szavazta meg. Jelenleg az összevonás a Gaál Mózesnek nem érdeke, hiszen őket nem fenyegeti intézménybezárás – utalva ezzel arra a kormányrendeletre, amely 300 fős diáklétszámhoz köti a kisebbségi iskolák működését, és a Szabó Dávid helyzetére, ahol a diáklétszám nem éri el a 400 főt.

Az új épület állapotáról és berendezéséről azt mondta: „Egyelőre csak termek és falak vannak, az, hogy ki hogyan rendezi be a fejében, egy másik dolog.” – mondta.

Szimbolikus térfoglalásnak nevezi azt, hogy a középiskola diákjainak egy része már az új épület második emeletén tanul. Legfőképpen azért, mert több épületet ajánlottak a középiskolának, de egyik sem volt megfelelő számukra – igaz, hogy a félkész épületben sem víz, sem fűtés nincs, így pokrócba bugyolálva tanulnak a diákok.

Nagy Sándorné nyílt levélben többször megszólította az igazgatónőt, viszont hasonló stílusú levelekre az igazgatónő nem kíván reagálni, különösen azért, mert az anélkül íródott, hogy a tényeket látta volna, valamint szerinte inkább személyesen kellett volna megkeresnie őt.

Többekkel beszélve egyértelmű, hogy elegük van abból, hogy az oktatás körül megint politikai hacacáré zajlik. Ez abból is látszik, hogy a Szabó Dávid által indított petíciót 52 pedagógus írta alá. Amikor pedig ezt megosztották Facebook-oldalukon már a komment szekcióban is kisebb vita alakult ki. Benedek Huszár Erika viszont nem tudta miről van szó, amikor a két iskola közötti feszültségről és a város megosztottságáról először kérdeztem.

Ugyanakkor később így fogalmazott: „A társadalmi feszültség nem a Gaál Mózestől indult, ők nem akartak feszültséget generálni.”

A tanács júniusi döntésével kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy minden döntést elfogadnak, nem fognak foggal-körömmel ragaszkodni az épülethez. Arra számít, hogy a felnőtt emberekből álló tanács képes felelősséget vállalni az erdővidéki diákokért, és képesek lesznek felmérni, mi a jó a gyerekeknek.

Megkerestük Bán Annamáriát, a Gaál Mózes aligazgatóját is, hogyan vélekedik az épületet körüllengő konfliktushelyzetről. Szűkszavúan azt nyilatkozta, hogy a kérdést illetően mindenben egyetért az igazgatónővel, ő személy szerint letette ezt az ügyet, nem ragaszkodik az épülethez.

Amikor pedig a Benedek-Huszár Erikával való múltjukról kérdeztem, azt nyilatkozta, hogy már lazult közöttük a kapcsolat, és nem szereti felemlegetni a múltat.

Az ügyet illetően Marius Popescu, a szakoktatásért felelős tanfelügyelő is megszólalt:

„Erdővidéknek nem az az egyik legnagyobb problémája, hogy hol tanulnak az alsó tagozatosok – a valódi probléma az, hogy a fiatalok elmennek, a szakképzett munkaerő hiányzik, a helyi gazdaság nem tud megújulni. Erre a kihívásra nem az általános oktatás bővítése a válasz, hanem a szakoktatás megerősítése. A szakközépiskola az a pont, ahol a tanulás munkává válik, a megszerzett tudás közvetlen megélhetést ígér, a fiatal helyben maradhat. Ha ezt a láncot nem erősítjük meg, minden más fejlesztés csak tüneti kezelés marad.”

Ha már fejlesztések, akkor érdemes arra is figyelni, milyen politikai hatásai lehetnek az ügynek. Benedek-Huszár János munkáját pályázatírói múltja nagyban meghatározza, és köztudottan saját politikai teljesítményét is a városi projektekben, fejlesztésekben méri. A polgármester aktuális szerepvállalása, reakciója a következő választási eredményeket is befolyásolhatja, hiszen kevés fontosabb befektetés létezik annál, mint amikor a városvezetés a következő generációba fektet be.

Derzsi szerint a júniusi döntés a következő választásra is hatással lehet: „Akármilyen döntés születik, ki fog hatni a közösségre; valamelyik része rossz néven fogja venni, egy másik része pedig örülni fog.” – mondta.

A polgármester személye már az ügy kirobbanása előtt is megosztotta a várost, így mindenki figyelemmel követi, milyen lépéseket tesz az ügyet illetően. Az elmúlt időszakban ugyanakkor több jel is arra utalt, hogy a polgármester igyekszik meghallani a líceum, a szülők és a tanfelügyelő hangját is. Erre enged következtetni, hogy a középiskola használhatja az új épület második emeletét. (A líceum Gólyafészkes épületét jelenleg felújítják, így a diákoknak valahová át kellett költözniük, és a félkész épületre esett a választás.) Emellett Derzsi-Ráduly Kázmérral újra tárgyaltak arról, hogy milyen felszerelésekre van még szükség az új épület berendezéséhez.

Mindkét intézmény valós problémákra hivatkozik: míg a Gaál Mózes számokon alapuló szakmai kérdésként kezeli az új épület használati jogát és a széttagolt infrastruktúra nehézségeit hangsúlyozza, addig a Szabó Dávid morális alapon formál igényt az épületre. A középiskola számára viszont nemcsak presztízskérdés az épület, hanem a hosszú távú működés egyik kulcsa lehet. A korszerű infrastruktúra pozitívan hathat a beiskolázási számokra, ami minden évben prioritás a 300 fős kvótát figyelembe véve. Ha pedig továbbra is csökken a diáklétszám, elkerülhetetlen lesz a két intézmény összevonása. Az iskolák összevonásának elkerülése pedig évek óta általános célja az RMDSZ-nek.

Az biztos, hogy a jelenlegi üggyel folytatódik az a minta, amely 2018-ban kezdődött: ismét összefolyik az oktatáspolitika, a személyes konfliktusok, kibékülések, a helyi politika és a város jövőképének kérdése.

A helyi közélet szereplői házastársi kapcsolatok, régi rivalizálások, pártpolitikai mozgások, tanácsi kötődések és személyes szövetségek mentén több szálon kapcsolódnak egymáshoz, így nehéz megítélni, hogy a szakmai döntések mennyire függetlenek a kapcsolati hálóktól és a politikai viszonyoktól.

Valódi szakmai diskurzus pedig nem történt, még akkor sem, amikor a kérdés már minisztériumi szinteket is megjárt. Így az ügy hónapokon keresztül pletykák, háttérbeszélgetések és politikai értelmezések mentén formálódott.

Hiába az igazgatónő meglátása, miszerint az oktatási ügyeket csupán szakmai szinten kellene megbeszélni, azt látjuk, hogy Erdővidéken – de önmagában Székelyföldön is – szűkösek az erőforrások, és minden oktatási döntés hatással van a közösségre.

Miután a kisváros többségét személyesen érinti a helyi iskolák helyzete, egy-egy oktatási kérdést nem lehet pusztán szakmai szempontok mentén értelmezni. Nagy a nyilvánosság, így különösen fontos lenne az átlátható kommunikáció, mind befelé, mind kifelé. Ennek hiányában nem meglepő, hogy egy elsőre „csak” szakmainak tűnő kérdés könnyen felbolydít egy olyan 9–10 ezer fős várost is, mint Barót.