A kormányválság miatt a 2026-os enyhe növekedés esélye már elillant

A mostani kormányválság előrelátható volt, úgyhogy ennek egy részét a piac korábban már beárazta. A piacon általában két dologban szokott látszani közvetlenül és azonnal a különböző válságok hatása, az egyik a nemzeti deviza árfolyama – láttuk az elnökválasztáskor is, hogy milyen mértékben szabadult el –, a másik pedig az, hogy milyen költséggel tud hitelt felvenni az ország. Jelentős elmozdulást most még egyikben sem láttunk, viszont van még egy „veszélyes szellem”, a hitelminősítő ügynökségek ratingje.

Ezek az ügynökségek időközönként minősítik az ország fizetőképességét, de nincs nekik megtiltva, sőt, gyakran előfordul, hogy ha azt látják, hogy gond van, akkor a megadott az időpont előtt leminősítenek egyes országokat. Románia a leminősítés határán volt már az elmúlt években többször, és mindig éppen csak, hogy megúsztuk a leminősítést. Ha a ratingügynökségek azt látják, hogy az irány, amit a kormány felvállalt – és gyakorlatilag többé-kevésbé sikerrel is vitt abban a rövid időben, ameddig működött –, megváltozik, akkor elképzelhető, hogy leminősítik az országot. Ennek nagyon súlyos következményei lennének, mert az államadósság refinanszírozása a mostaninál is drágább lenne, még több pénz folyna ki a költségvetésből és még kevesebb pénz maradna másra.

A másik veszély, hogy ha ez a kormányválság elhúzódik, akkor valószínűleg a lej árfolyama is gyengülni fog, aminek további inflációs hatása lesz, ez pedig egy amúgyis nagyon nehéz gazdasági helyzetben jelentős problémákat okoz. Ez a kormányválság már most látszik az előrejelzésekben: a különböző szakmai szervezetek korábban azt mondták, hogy 2026-ban 0,5-0,7 százalékos gazdasági növekedés lehet Romániában, de a kormányválság már ezt a nagyon kis növekedést is felemésztette.

Gyakorlatilag borítékolható a recesszió, illetve a 2026-os növekedési kilátások, azok a nagyon kicsik, amik voltak, teljes mértékben elillantak. Már nem lehet arról beszélni, hogy a 2026-os évben GDP tekintetében növekedés lesz, sokkal inkább tippelek negatív előjelű, -0,1-0,2 százalékos eredményre, a gazdasági teljesítmény csökkenésére.

A költségvetési deficit szinten tartása nagyon fontos, és a hitelminősítők akkor minősíthetik le az országot, ha látják, hogy ez veszélybe kerül. A hiány csökkentése kikerülhetetlen. A lakosság pedig rosszabb helyzetben lett volna az idei évben is, akkor is, ha egy nagyon kis GDP-növekedés van, ugyanis a nominális bérek lassan, vagy egyáltalán nem növekednek, miközben van egy jelentős infláció. A reálbérek, miután a tavalyi évben is csökkentek, számításaink szerint az idei évben is csökkenni fognak, tehát a bérek vásárlóereje csökken, ez azt jelenti, hogy kevesebbet költünk, ha pedig kevesebbet költünk, akkor a vállalatok kevesebbet termelnek, és ha a vállalatok kevesebbet termelnek, akkor kevesebb emberre van szükségük, és ebből lesz recesszió.

Másképp biztos lehetett volna csinálni, de más hatásokat nem lehetett volna elérni. Nagyon visszásnak tartom a Szociáldemokrata Párt hozzáállását, mert többek között az ő felelősségük is, hogy ez a hatalmas hiány kialakult. A kormánynak – amelynek eddig ők is részei voltak –, kellett volna kezelni azt a hiányt, amely többek között az ő elhibázott döntéseik okán alakult ki. Nincs olyan közgazdasági iskola, módszer, eljárás, amivel egy ilyen hiányt úgy lehet ledolgozni, hogy közben a bérek vásárlóereje ne romoljon, a jólét rövid távon se szenvedjen csorbát, főleg a mostani nemzetközi kontextusban, energiaválság mellett. A Bolojan-kormány elég sikeresen egyensúlyozott abban, hogy milyen mértékben csökkentik a kiadásokat és növelik a bevételeket, úgy, hogy közben azért ne vérezzen el az egész gazdaság. Nyilván fájdalmas, de optimális megoldás volt kialakulóban, és ezt kellene hagyni tovább menni.

A külső és belső válságok külön-külön is problémát jelentenek, de ha egyszerre történnek, akkor az együttes hatásuk sokszor erősebb, mint a külön-külön hatások összessége.

Lehetett volna. Ilyen helyzetben nem lehet. Azt szoktuk mondani és azt tanítjuk, hogy a kormányzatoknak anticiklikus gazdaságpolitikát kell folytatnia. Ez azt jelenti, hogy amikor a reálgazdaság jól működik, amikor a piac képes önállóan növekedést elérni – ilyen volt a 2024-ben záródó periódus, a Covid-válság utáni időszak –, akkor a kormányzat vissza kell húzódjon, tartalékokat kell képezzen azokra időkre, amikor a külső környezetben negatív konjunktúra következik. Ilyenkor nem növeli a közalkalmazottak bérét, nem löki túl az amúgy is hatékonyan működő reálgazdaságot. Románia azt csinálta, és nem csak Románia, ebben a helyzetben van sok más ország is, hogy akkor, amikor a reálgazdaság jól működött, olajat öntött a tűzre, ami fölösleges volt. Most, hogy kialvóban van a tűz, már nincs olaj, amit ráöntsön, hogy tovább lángoljon. Ez prociklikus gazdaságpolitika, amit Románia folytat: mindig felerősíti az adott ciklust, és amikor negatív ciklusban van a reálgazdaság, mint ahogy most, akkor sajnos a kormányzat adót kell emeljen.

Bár pontos számokat nem tudok mondani, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az európai uniós pénzek lehívása nélkül a gazdaság nem -0,1-0,2 százalékban lesz, hanem -1-2-ben is, ami katasztrofális következményekkel jár. De azt a szociáldemokraták is tudják, hogy ezeket az európai uniós forrásokat most, amikor bevételeket kell növelni és kiadásokat kell csökkenteni, nem lehet elveszíteni, és azt gondolom, hogy nem fognak olyan intézkedéseket blokkolni, amelyek ezt kockáztatják.

Nincs, ez teljes mértékben demagógia. Egyrészt, ha a kormány bevezeti a tőzsdére a nyereséges vállalatokat, és a veszteséges vállalatokat igyekszik nyereségessé tenni – mert csak a nyereséges vállalatot lehet a tőzsdére bevezetni –, az hatékonyságnövekedést és nagyobb transzparenciát is jelent, ugyanis a tőzsdén jegyzett vállalatoknak éves jelentést kell tenni, nemzeti és nemzetközi elvárásoknak kell megfelelni, ez hosszabb távon növeli a vállalatok nyereségét. Az a hipotézis gazdasági értelemben téves, hogy a nemzeti vagyon és az állami kézben lévő vállalatok elherdálása történne. A tőzsdei bevezetés nem is jelenti azt, hogy az állam elveszíti a teljes tulajdonrészét ezekben a vállalatokban. Mindnyájunknak érdeke, hogy az állami vállalatok a tőzsdén legyenek, sokkal nagyobb transzparencia legyen, és ne legyenek politikai alapú kinevezések, mert az általában inkompetens emberek kinevezését jelenti.

A Nemzetközi Valutaalap intézkedéscsomagját démonizálják, de legrosszabb esetben Romániának a legnagyobb segítség az lenne, ha a Nemzetközi Valutaalap jönne és rendet tenne. Amikor az állam nem tudja időben teljesíteni a kifizetéseit, vagy legalábbis a veszélye megjelenik a fizetésképtelenségnek és a piac már nem hajlandó hitelezni, vagy csak olyan áron, hogy azt az ország nem tudja elviselni, akkor a Nemzetközi Valutaalap a piaci hitelnél sokkal kedvezőbb hiteleket ad, de azért, mert ők biztosítják az államháztartás működésének olyan módját, hogy biztosak legyenek abban, hogy az a pénz visszafizetésre kerül. Ez általában nagyon gyors és nagyon súlyos intervenciókat, reformokat jelent egy országban. Ez egy olyan keserű pirula, amitől a beteg rövid időn belül meggyógyul, csak a gyógyulás folyamata erősen fájdalmas. De én azt gondolom, hogy ez elkerülhető lesz, mind az elhúzódó kormányválság, mind az előrehozott választás, mind az IMF behívása.