„A többség így akarta” – a választóira tolja a felelősséget az RMDSZ a Fidesz melletti teljes beállásért

A Transtelex a magyarországi választások után Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét kereste meg interjúkéréssel, hogy a legfontosabb aktuálpolitikai kérdésekre kérjünk választ. Kelemen Hunor azonban ezúttal sem adott interjút lapunknak. Ezután fordultunk az RMDSZ társadalomszervezésért felelős alelnökéhez, Székely Istvánhoz. Az RMDSZ és Fidesz kapcsolatáról, a kampányban vállalt szerepről, a levélszavazatok begyűjtéséről kérdeztük, és arról is, hogy eddig miért utasították el a kapcsolatot a Tisza Párttal.

Szerintem ezeket a kérdéseket érdemes tisztázni, mert a médiában elég nagy a zavar. Először is ez a felmérés nem az RMDSZ megrendelésére készült. Őszintén szólva én sem tudtam róla, pedig lehet, hogy kellett volna. Barna Gergő saját forrásból, saját döntés alapján készítette a felmérést. Én ezt nem látom oknak arra, hogy megkérdőjelezzük.

Szerintem akkor korrekt a vita, ha a kerek egészet nézzük. Van egy értelmezés, amely szerint az erdélyi magyarok kétharmadának van állampolgársága, ezek közül körülbelül a fele szavazott levélben, és ezen belül a Fidesz támogatottsága 91%. Ebből az következik, hogy az erdélyi magyarok egyharmada támogatja a Fideszt. Ez az állítás így igaz.

Csakhogy azoknak is van politikai preferenciájuk, akik nem magyar állampolgárok, vagy nem vettek részt a választáson. Van egy olyan adatsor is, amely azt méri, hogy ha lenne állampolgárságuk és szavaznának, kire voksolnának.

Ebben a teljes populációban a Fidesz támogatottsága 74,2%, a TISZÁ-é 10%. Ebben viszont benne vannak azok is, akik nem szavaznának, nem tudják, kire szavaznának, vagy nem válaszoltak. Ha viszont a biztos szavazókat nézzük, akiknek van pártpreferenciájuk, akkor – és általában ez a releváns szám – a Fidesz támogatottsága 89%, a TISZÁ-é 7,5%. Ezek alapján az az állítás, hogy az RMDSZ a többségi véleményt képviselte, amikor a Fideszt támogatta, ezekkel az adatsorokkal alátámasztható és korrekt.

Az RMDSZ nem biztosított logisztikát másnak. A saját hálózatát használta, őszintén szólva nem is teljesen értem ezt a felvetést.

Igen, az RMDSZ a saját hálózatán gyűjtötte a levélszavazatokat. De az, hogy ezt valaki úgy fogalmazza meg, mintha az RMDSZ átengedte volna a logisztikáját a Fidesznek, egyszerűen nem igaz. Az RMDSZ a saját struktúráján keresztül tette, amit tett.

Ami a médiateret illeti, az RMDSZ részesedése ebben nem túl nagy. Van egy jelentős, Fideszhez kötődő médiaportfólió, és ehhez képest az RMDSZ-nek egy elég szűk szelete van. Azt, hogy a Fidesz befolyása alatt álló médiában mi jelenik meg, szerintem nem az RMDSZ-en kellene számon kérni.

Ezt én nem tudom kommentálni. A szövetségi elnök dönti el a saját prioritásait, és hát a Transtelex is mondja el, hogy miből él.

Volt érdemi vita, igen. A vita valójában arról szólt, hogy milyen mértékben lehet szembemenni a választók akaratával. A kérdés az volt, hogy a 2028-as parlamenti választásokig ezt a helyzetet ki lehet-e egyenesíteni, vagy sem. Fontos szempont volt az is, hogy a választói közösségen belül egyfajta turbulencia figyelhető meg. Ennek a közvetlen kiváltó oka az adóemelések voltak, de valójában egy mélyebb folyamatról van szó.

Azt látom, hogy az az elitellenes lázadás, amely 2024 decemberében a román társadalomban jelent meg – például az elnökválasztás első fordulójában, ahol a választók mintegy 90 százaléka radikális változást akart, és a teljes politikai elit ellen szavazott –, most érte el az erdélyi magyar társadalmat.

Ezt az egész folyamatot akár európai szinten is végig lehetne elemezni, de a lényeg az, hogy ebből a vitából végül az a következtetés született: amikor a választók körében ilyen turbulencia van, akkor nem érdemes új frontot nyitni, és egy újabb kérdésben konfrontálódni velük.

Ez két külön kérdés. Vegyük először azt, hogy azok a felmérési adatok, amik egyértelmű Fidesz-dominanciát mutatnak, azok miért olyanok, amilyenek. Ugye a Facebook-bejegyzésben is említettem az ontológiai bizonytalanságérzetet. Ez arról szól, hogy mi kisebbségként élünk, és az a megszólítás, amit a román államtól nem kaptunk meg, megérkezett a magyar állam részéről, az erdélyi magyarok megkapták a kettős állampolgárságot és a szavazati jogot, és az erdélyi magyaroknak ez sokat jelentett.

Így van, de ne feledjük azt sem, hogy az RMDSZ 2013 decemberéig háborúban állt a Fidesszel, illetve azokkal az erőkkel, amiket a Fidesz teljes mellszélességgel támogatott Erdélyben. Na most miért született meg ez a bizonyos megegyezés? Azért, mert az RMDSZ is és a Fidesz is belátta azt, hogyha a Fidesznek van egy 90%-os támogatói köre Erdélyben és az RMDSZ-nek van egy 85% körüli támogatása, akkor ez a kettő úgy tud szavazattá válni a választásokon, hogyha a két szervezet között béke van. Tehát ez volt az a kulcsmondat, ami meghatározta a Fidesszel való kiegyezést. És akkor ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyar az egyszerre RMDSZ-es és egyszerre fideszes, a magyarországi választásokon szavaz a Fideszre, a romániai választásokon pedig szavaz az RMDSZ-re, de ez csak akkor lehetséges, ha a két szervezet között nincsen háború.

2010-ben még szó sem volt autokráciáról Magyarországon. A mostani fejleményeket nem lehet visszavetíteni 10–15 évvel korábbra. Ez így nem teljes kép. Nem erről volt szó, és azt is mondhatnám, hogy nem ezzel a Fidesszel kötöttünk megállapodást annak idején. A Fidesz is sokat változott.

Ami a támogatásokat illeti, abból indultunk ki – és az RMDSZ-es kollégák számára is világos volt –, hogy mindenki azért a támogatásért felel, amelyről döntést hoz. Az RMDSZ azokról a támogatásokról tud dönteni, amelyeket ő maga ítél meg.

Amikor azonban van egy magyarországi, Budapest-központú döntéshozatali rendszer, ahol a források nagy részéről – akár 90 százalékáról vagy még többről – ott döntenek, akkor felmerül a kérdés: milyen beleszólásunk van abba, hogy a magyar állam mit támogat Erdélyben. És erre az a válaszom, hogy nem túl sok. Én nem kérdőjelezhetem meg a magyar kormánynak a döntését, amikor egy erdélyi programot anyagilag akar támogatni. Most mondjuk azt, hogy ne tegye?

Volt, amikor ezt az álláspontot érvényesíteni tudtuk, és volt, amikor nem. Számunkra ez volt a fő probléma, mert az RMDSZ forráselosztási logikája mindig különbözött a magyarországi kormányokétól. Mi elsősorban azokra a régiókra és programokra akarunk koncentrálni, ahol nincs vagy nem elégséges a helyi forrás.

Az én szempontomból a magyarországi támogatásokkal – és ezen belül a Fidesz politikájával – az a fő gond, hogy ezek elsősorban Székelyföldre és részben a Partium egyes részeire koncentrálnak, miközben a problémák nem feltétlenül ott a legsúlyosabbak.

Ha az RMDSZ elsődleges prioritása a nemzeti identitás megőrzése és továbbadása, valamint ennek strukturális feltételeinek biztosítása, akkor én nem látok különösebb indokot arra, hogy például egy székelyföldi nagy községben egy újabb beruházást támogassunk. Nem ott vannak a legnagyobb gondok.

Az RMDSZ támogatáspolitikája egyébként világosan látszik a közösségi prioritásokból: ha az elmúlt tíz évet nézzük, egyre nagyobb arányban irányítjuk a forrásokat azokba a régiókba, ahol külső támogatás szükséges az identitás megőrzéséhez és továbbadásához.

Minden forrás, amely Magyarországról érkezik és az erdélyi magyar közösséget célozza, szerintem alapvetően támogatandó. Az már egy másik kérdés, hogy ezek a támogatások mennyire esnek egybe azokkal a prioritásokkal, amelyek az RMDSZ politikáját meghatározzák.

Ha a magyar állam úgy dönt, hogy egy adott programot – például egy szállodaépítést – támogatni akar…

Az ő szempontjukból ez nem feltétlenül releváns különbség. A magyar állam, illetve a magyar kormány úgy döntött, hogy egy adott elképzelést támogat.

Lehet, de ebből a szempontból nem ez a döntő kérdés. A magyar állam – vagy a magyar kormány – meghozta a döntést egy adott támogatásról. Mi most vitatkozhatunk erről, de a helyzet az, hogy nem mi döntünk ezekről a forrásokról. Ott, ahol mi döntünk, az egy másik történet.

Ismétlem, volt vita arról, hogy mi a teendő a kampányban, és az volt a döntés, hogy társadalmi turbulencia idején vissza kell menni a szavazóbázishoz. Ha a szavazóbázis ilyen arányban támogatja a Fideszt, akkor mi is a Fideszt támogatjuk. Ez összefügg azzal is, hogy Orbán Viktor támogatottsága – vagy akár kultusza, ha úgy tetszik – nagyon hosszú idő alatt épült fel.

És itt egy másik szempont: ez magyarázza azt is, hogy a Tisza, illetve az Orbán-kritikus hangok miért nem tudtak áttörést elérni, még a tihanyi beszéd után sem. Az emberek többsége nem követi napi szinten a politikát, és egy kampány nem arra alkalmas, hogy teljesen új gondolatokat vigyen be ezekbe a fejekbe, legalábbis nem olyan mértékben, hogy az rövid távon a választásokon is megjelenjen.

Az RMDSZ nem tett úgy, mintha ez rendben lenne. Kelemen Hunor világosan kimondta, hogy ez hiba volt. A másik, amiről beszélek, az az, hogy egy politikai meggyőződés, amely végül szavazatban is megjelenik, hosszú idő alatt alakul ki. És ha már erről beszélünk, érdemes a médiafogyasztást is megnézni. Gondoljuk végig, hogy az emberek az elmúlt 15–16 évben milyen médiát fogyasztottak, és azon keresztül milyen üzeneteket kaptak. Ahogy mondtam, az RMDSZ médiaportfóliója ebben a térben viszonylag kicsi.

Ezt nem tartom igaznak, ezt teljes egészében visszautasítom. Nézzük meg például, hogy az RMDSZ-hez köthető médiában megjelentek-e azok a kifejezetten durva, megbélyegző, genderellenes állítások. Vagy nézzük meg az ukrajnai háború kérdését: az RMDSZ álláspontja már a Krím annektálása óta az, hogy ez orosz agresszió. Én nem láttam az RMDSZ médiában olyan állítást, amely Ukrajnát tette volna felelőssé a háborúért.

Rendben, lehet, hogy voltak ilyen esetek. De ebből én nem vonnék le következtetést az RMDSZ egészének politikai irányvonalára. Ha megnézzük, hogy a Fidesz kampánya milyen témákra épült – Ukrajna, gender, migráció –, ezekben a kérdésekben nem mentünk velük. Ahogy nem vettünk részt a homofób kampányban sem. Kelemen Hunor például nyilvánosan sajnálta a CEU kivonulását is. Sok olyan példát tudnék mondani, ahol eltértünk a Fidesz álláspontjától. Mi egy kisebbségi közösség vagyunk Romániában, és ebből a helyzetből sok kérdés másképp merül fel: a nemzetállam kérdése, a hatalmi ágak elválasztása, az egyéni szabadságjogok. Egyszerűen nem is követhettük volna ugyanazt a pályát.

Van azonban egy másik szempont is. Az RMDSZ második vonala ma nagyrészt egy 40-es, 40+ generáció, amelynek az elmúlt húsz éve politikailag a Fideszről szólt. Nem feltétlenül a Fideszhez való kötődésről, hanem arról, hogy ez a generáció nem látott más, működőképes modellt a választási siker szempontjából 2006 óta.

Aki itt él Romániában, abban föl sem kellene merülnie ennek a kérdésnek, hogy mi az RMDSZ szerepe. Ami Kelemen Hunor lemondását illeti: azt nem lehet vitatni, hogy az RMDSZ szavazóbázisa alapvetően Fidesz-párti, és az RMDSZ elnökének ehhez a közösséghez kell igazodnia.

A kritikák egy része ráadásul olyanoktól érkezik, akik már rég nem RMDSZ-szavazók. Erről is lehetne beszélni, sok név is előkerülhetne. Beszélhetnénk Nicu Ștefănuțăról, az EP alelnökéről, vagy az itthoni pártokról, a SENS-ről, a REPER-ről, az USR-ről.

Főként a fiatalok tekintetében. Ez a generációs lázadás, amit most Magyarországon látunk, nem fog megállni a határon. És ha 2028-ban a román fiatalok körében is erős mobilizáció történik, akkor az RMDSZ akár az 5 százalékos küszöb alá is kerülhet.

A fiatalok kérdése tehát kulcsfontosságú. Megnéztem a magyarországi adatokat: négy év alatt körülbelül 513 ezer ember halt meg. Ennek nagy része idősebb korosztály, és nagy valószínűséggel jelentős részük a Fidesz szavazója volt. Ez azt jelenti, hogy ha egy párt nem tudja megszólítani a fiatalokat, akkor választásról választásra feljebb csúszik a demográfiai határ, amely alatt már nincs valódi támogatottsága. Ez egy nagyon világos folyamat.

A másik kérdés, amit az RMDSZ-nek végig kell gondolnia, az az értelmiséggel való viszony. Ez egy összetett kérdés, amit külön is érdemes lenne kibeszélni.

A harmadik szempont a városi, nagyvárosi középosztály: itt egyértelműen szükség van egy új politikai ajánlatra.

Negyedik elemként azt látom, hogy a Fidesz vereségének egyik fő oka az volt, hogy elveszítette a mozgalmi hátterét. Amikor egy párt kvázi állampárttá válik, és mindent állami eszközökkel próbál megoldani, akkor fokozatosan eltávolodik azoktól a kisközösségektől, amelyek korábban az erejét adták. Ez a társadalmi beágyazottság gyengüléséhez vezet.

Az RMDSZ ebből a szempontból nincs ennyire rossz helyzetben. Ez részben nem is a politikusokon múlik, hanem a szervezeti működésen: jelen kell lenni a helyi közösségekben, akár a legkisebb falvakban is. De még így is, különösen az online térben, ezeknek a hálózatoknak a megerősítése kulcskérdés, és ezt az RMDSZ lelkiismeretesen végzi.

Az Antonescu-ügyről érdemes lenne külön beszélni, mert én azt nem tartom hibának. Ez egy külön beszélgetést igényel.

Ami viszont a mostani helyzetet illeti: miért lenne probléma az, ha Kelemen Hunor a magyarországi választásokon azt a politikai opciót képviseli, amelyet az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogat?

Ha a közösség ennyire egyértelműen egy irányba áll, akkor miért ne képviselje ezt az irányt?

Az viszont nem kérdés, hogy van egy többségi álláspont. De akkor másképp kérdezem: egy ennyire megosztott helyzetben, ami azt is jelenti, hogy ebből nem lehet kimaradni, nem a többség véleményét kell képviselni? Kelemen Hunor azt a véleményt képviselte, amelyet az erdélyi magyarok többsége vall. Ebben az értelemben miért lenne indokolt a lemondása?

De ha a közösség véleménye ennyire egyértelműen Fidesz-párti, akkor miért ne képviselje ezt?

A „megújulás” egy túl nagy szó. Inkább folyamatos korrekcióról beszélnék, amelyre rendszeresen szükség van. A COVID utáni időszakban a politika alapvetően megváltozott. Azok a generációk, amelyek már európai térben szocializálódtak, egészen másképp viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez. Őket nem lehet Brüsszel-ellenes retorikával megszólítani.

Értem, hogy a kormányok gyakran „kiszervezik” a haragot, hogy másra irányítsák a figyelmet – ezt látjuk például az Egyesült Államokban vagy máshol is –, de ez az RMDSZ számára nem járható út. Korrekcióra viszont szükség van. Nem minden döntés bizonyul utólag helyesnek, és ezt el kell ismerni. Ami nem működik, azon változtatni kell.

Igen, ezért is mondom, hogy folyamatos korrekcióra van szükség.

Az eddigi magyarországi ellenzéki pártok ideológiai pozíciójuk miatt nem tudtak érdemi támogatást szerezni Erdélyben. A Momentum, az LMP, a DK vagy az MSZP maradványai nehezen voltak összeegyeztethetők az erdélyi magyar közeggel. A Tisza ebből a szempontból más: inkább egy jobbközép irányba pozicionálható, és belépett olyan politikai térbe, amelyet korábban a Fidesz uralt. Ez önmagában új helyzetet teremt.

Az is látszik, hogy rövid idő alatt elértek körülbelül 10 százalékos támogatottságot, ami korábban egyik ellenzéki pártnak sem sikerült. Ugyanakkor, ha csak a biztos szavazókat nézzük, ez inkább 7,5 százalék körül van, ami azt mutatja, hogy a támogatottság még nem stabil. Ez részben idő kérdése. A Fidesz több évtized alatt építette ki a határon túli beágyazottságát, a TISZA egy rövid ideje létező politikai projekt. Hogy ebből mi lesz, az nagyrészt attól függ, hogy egy esetleges új magyar kormány milyen politikát folytat a határon túli magyarok irányában.

Ez attól függ, mit értünk nyitás alatt. Egy dolgot azonban fontos látni: a magyar kormány mindenkori vezetőjével együtt kell működni. Függetlenül attól, hogy milyen politikai erő van hatalmon, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet alapvető.

Ez egy első találkozó lesz, alapvetően kapcsolatfelvétel. Arról szól majd, hogy elkezdődjön egy párbeszéd, és felálljanak azok a szakmai csapatok, amelyek áttekintik az eddigi politikákat, és eldöntik, mi az, amit érdemes megtartani, és min kell változtatni.