Vladimir Tismăneanu: Magyar Péter az 1956-os Nagy Imréhez hasonlítható

Vladimir Tismăneanu román–amerikai politológus és történész az utóbbi napokban több bejegyzésben is a magyarországi választások történelmi jelentőségéről írt.

Értelmezésében a mostani politikai helyzet jóval túlmutat egy szokásos választási küzdelmen: szerinte „a magyar teszt” európai és globális következményekkel járhat, mert – ahogy fogalmaz – a nagy történelmi fordulatok gyakran kis országokban kezdődnek. A tétet úgy írja le, mint két egymással kibékíthetetlen világkép összecsapását: az egyik oldalon a demokratikus hagyomány különböző formái állnak, a másikon pedig egy autoriter, nacionalista rendszer. Ezt sűrítve úgy fogalmazza meg, hogy a választás „a barokk fasizmus és a demokrácia polifon pluralizmusa” között dől el.

Központi szerepet tulajdonít Magyar Péternek, akit olyan politikusként ír le, aki belülről szakadt ki az orbáni rendszerből. Éppen ez adja a jelentőségét: egykori rendszeremberként vált annak kihívójává. Tismăneanu párhuzamot von történelmi alakokkal is, elsősorban Nagy Imrével, aki szintén szembefordult az akkori párttal és rendszerrel, amelyet képviselt. De felidézi Alexander Dubček példáját is. Szerinte Magyar Péter abban az értelemben hasonlítható Nagy Imréhez, hogy a hatalmi struktúrából indulva jut el a rendszerrel való szembefordulásig, és ezzel egy szélesebb politikai és morális fordulat lehetőségét testesíti meg.

A történész gondolatmenetében hangsúlyos az 1956-os forradalom öröksége. Ezt „világtörténelmi eseménynek” nevezi, és arra emlékeztet, hogy Hannah Arendt szerint minden generáció újra felfedezi a forradalmi hagyomány „elveszett kincsét”. Tismăneanu úgy látja, hogy most, közel hetven évvel később, ismét egy ilyen történelmi pillanat közelébe érhet Magyarország. Ebbe a keretbe illeszti az orbán viktor nevével fémjelzett elmúlt másfél évtizedet is, amelyet a jogállam leépítéseként, az intézményi ellensúlyok felszámolásaként és a nyugati kapcsolatok gyengítéséként ír le, példaként említve a Közép-európai Egyetem kiszorítását is.

Külön kitér a nemzetközi dimenzióra: szerinte Orbán Viktor politikája egyre inkább közeledik Oroszországhoz, miközben élesen támadja Ukrajnát és Volodimir Zelenszkijt. Ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy az ukránok ugyanazért harcolnak, amiért a magyarok 1956-ban: a nemzeti szuverenitásért és méltóságért. Az orbáni narratívát, amely Magyar Pétert ukrán érdekek kiszolgálójaként állítja be, kifejezetten propagandisztikusnak tartja.

A választások kimenetelében kulcsszerepet tulajdonít a fiataloknak. Egy felmérésre hivatkozva azt emeli ki, hogy a 30 év alattiak jelentős többsége az orbáni rendszer ellen készül szavazni, és szerinte ez a generáció lehet a változás fő hajtóereje. Úgy látja, a fiatalok számára a választás nem pusztán pártpolitikai kérdés, hanem állásfoglalás „az új obscurantizmus” ellen.

Tágabb ideológiai keretben Tismăneanu arról ír, hogy a 21. századi radikalizmusok már nem a klasszikus, „kemény” ideológiák formájában jelennek meg, hanem kevert, szinkretikus rendszerekben. Ezekben a nacionalizmus, a rasszizmus és egyfajta torz messianizmus kapcsolódik össze, amit az orbáni és putyini politikában is felismerni vél. Összességében úgy látja, hogy a mostani választás Magyarország méltóságának visszaszerzéséről szól, és nem zárja ki, hogy ez egy történelmi jelentőségű politikai fordulat kezdete lehet.

Vladimir Tismăneanu 1951-ben született Brassóban, és a Marylandi Egyetem professzoraként a posztkommunista társadalmak és a totalitárius rendszerek egyik ismert kutatója. Pályája során a közép- és kelet-európai politikai átalakulásokat, a marxizmus történetét és a sztálinizmus örökségét vizsgálta. Aktív szerepet vállalt a romániai kommunista múlt feldolgozásában is: 2006-ban ő vezette azt az elnöki bizottságot, amelynek jelentése nyomán Románia hivatalosan elítélte a kommunista diktatúrát. Tudományos munkája mellett szerkesztőként és intézetvezetőként is tevékenykedik, könyvei pedig több nyelven, köztük magyarul is megjelentek, elsősorban a térség politikai és történelmi dilemmáit elemző munkák formájában.