Március 15-e Marosvásárhelyen: magyarországi propaganda nélkül szép lett volna

Kevesebb, mint egy hónap van hátra a magyarországi parlamenti választásokig, ennek a hatása pedig már régen átgyűrűzött Erdélybe is. A kampány hajrájában pedig minden követ megmozgatnak a győzelem reményében: így március 15-én az ünnepségeken, megjelentek a magyarországi kormánypárti politikusok és mindent megtettek annak érdekében, hogy minél több szavazatot szerezzenek április 12-én, a nemzeti ünnep beáldozása nem mutatkozott túl nagy árnak. Míg Kézdivásárhelyen Sulyok Tamás köztársasági elnök, Székelyudvarhelyen Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség államtitkára, addig Csíkszeredában és Marosvásárhelyen Nacsa Lőrinc a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tartott beszédet, az RMDSZ-es politikusok mellett. Az a tény, hogy Nacsa Lőrinc két városban is felszólalt joggal adhatja azt az érzetet, hogy a március 15-i programok ütemtervét úgy kellett összeállítani, hogy az államtitkár mindkét helyre elérjen.

Marosvásárhelyen a Postaréten, a Székely vértanúk emlékművénél, több százan gyűltek össze, hogy végignézzék az eseménysorozatot. A programban kiemelt szerepet kapott a háromszáztagú diákkórus, amelynek tagjai a város 16 iskolájából származnak, de Nemes Tibor is elénekelte a Kell még egy szó, A költő visszatér és a Hazám, Hazám című dalokat, továbbá Tollas Gábor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja elszavalta a Nemzeti dalt. Az eseményen sor került a hagyományosnak számító koszorúzásra, a programsorozatot pedig egy ünnepi áldás zárta.

Az egyes pontok között pedig politikusi beszédek hangzottak el. Ezen beszédek visszatérő motívuma a fejlődés, az összetartozás fontossága és a nemzeti kérdések voltak. Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, nyitotta a felszólalók sorát, aki többek között iskolafelújításokról beszélt, valamint arról, hogy nehéz időkben össze kell fogni. Majd a beszédének a végén beiktatott egy kampánypillanatot, arra buzdítva az összegyűlteket, hogy éljenek szavazati jogukkal, a magyarországi választások esetében, és válasszák, azt a politikai erőt, amely támogatja az erdélyi magyarokat is. Bár a polgármester nem mondta ki a Fidesz vagy Orbán Viktor nevét kétséget kizáróan a jelenlegi kormánypárt mellé tette le a voksát.

A második megszólaló pedig Nacsa Lőrinc, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki beszédének első felében kiemelte a nemzeti egység fontosságát. Ne egymással veszekedjünk, hanem húzzunk egy irányba, dolgozzunk együtt a magyar jövőért, fogalmazott Nacsa, aki szerint tanulni kellene a márciusi ifjak bátorságából és hitéből, hiszen – elmondása szerint – egységben van az erő. Az államtitkár arról is beszélt, hogy a nemzetpolitika alapelve az, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Ezután pedig következett a kampányrésze a beszédnek. Nacsa Lőrinc arról beszélt az összegyűlt embereknek, hogy „számtalan eredményt” valósítottak meg az elmúlt 16 évben, az anyanyelvi oktatás, a magyar kultúra és a közösség területén. Mindez meglátása szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy sok száz év múlva is legyen egy magyar közösség, amely megemlékezik a márciusi ifjakról. Arról viszont már nem beszélt a politikus, hogy igazság szerint a magyar kormány mindössze 15-20 iskolát, jellemzően elit iskolát, támogat, miközben Romániában mintegy 900 iskolában van magyar nyelvű oktatás, ahogyan – nem meglepő módon – arról sem esett szó, hogy milyen átláthatatlanul érkeznek a pénzek Erdélybe és kik, illetve hogyan rendelkeznek az elosztásukról.

Arról viszont már részletesen beszélt az államtitkár, hogy „van akinek csak a neve magyar, a szíve nem”, ezzel egyértelmű utalást téve Magyar Péterre, a Tisza Párt elnökére. Az ellenzék kapcsán Nacsa arra is utalt, hogy hatalomra kerülésük esetén szétvernék az összefogást, elvennék a szavazati jogot. Mindezt úgy, hogy Magyar Péter többször is világosan kifejtette, hogy hatalomra kerülésük esetén tovább folytatódnának a támogatások, csak egy átláthatóbb formában, illetve az állampolgársághoz és szavazati joghoz sem nyúlnának.

Nacsa Lőrinc arra kérte a marosvásárhelyi embereket, hogy április 12-én döntsenek a folytatásról, válasszák azokat, akikkel 16 éve együttműködnek és akik – elmondása szerint – felelősséggel cseleksznek. Legyen a 16 évből két évtized, zárta beszédét az államtitkár.

Gyombolai Péter konzul Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel, amelyben előkerült a háború, az Európai Unió, Ukrajna és az ellenzék is.

Barabási Antal Szabolcs, Maros megye prefektusa, Ilie Bolojan miniszterelnök üzenetét olvasta fel, amely több ponton is ellentétes volt Orbán Viktor üzenetével. Ilie Bolojan levelében tisztelettel és megbecsüléssel köszöntötte a magyarokat, kiemelve, hogy a közösség nagyban hozzájárul Románia fejlődéséhez. Bolojan üzenetében azt is megemlítette, hogy a magyarok 1848-ban kiálltak azokért az értékekért, amelyek Európában akkor egyre nagyobb teret kaptak és kiálltak azokért az értékekért, amelyek a modern Európa alapját képezik, azon modern Európa alapját, amelyhez Románia is tartozik. Románia kormánya elkötelezett valamennyi etnikai közösség jogának tiszteletben tartása mellett, ezt az irányt pedig folytatni kell, meg kell őrizni a társadalmi egységet, megerősíteni a párbeszédet és együtt dolgozni azért a Romániáért, amelyben élünk, zárta üzenetét Ilie Bolojan.

Csibi Attila Zoltán, Maros Megye Tanácsának alelnöke, a Maros megyei RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, hogy a nemzet egyik legnagyobb pillanata március 15-e, hiszen ekkor állt fel a nemzet és mondta azt, hogy szabadságot akar. Csibi elmondása szerint az országok, országhatárok változtak, de a nyelv, a kultúra és az összetartás nem változott. Meglátása szerint a nemzet nem a térképeken van, hanem az emberekben, a szívünkben, a közösségekben, az intézményekben, ezen tényezők erősítik meg a hovatartozást, amely biztonságot ad. Ezen gondolatokat követően pedig át is tért Magyarországra, a magyar kormány ugyanis hamarabb jutott eszébe, mint az a politikai közösség, ahova tartozik. Beszédében úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány kimondta, hogy a nemzet nem áll meg az országhatároknál, valamint nyomatékosította, hogy Magyarországon nemzetben, közösségben gondolkodnak. Ezt követően tért csak át az RMDSZ-re és a szövetség szerepére, amely elmondása szerint több, mint három évtizede az, hogy senki nem marad egyedül, mert amikor építkezni, szervezni kell, akkor van, aki összefog, továbbá a szövetség egy kapaszkodó is tud lenni a nehéz időkben és az építkezésben. Csibi Attila arról is beszélt, hogy aki a saját közösségét támadja az rombol és végül egyedül marad. Minden bizonnyal ezzel a mondatával a politikus azokra utalt, akik a jelenlegi helyzetben támadják az RMDSZ-t valamilyen oknál fogva.

Az RMDSZ marosvásárhelyi és Maros megyei politikusai tehát ismét teljes hűségesküt tettek a jelenlegi magyar kormány mellett és kijelölték az irányt, hogy kire kell húzni azt a bizonyos X-et. Tették mindezt március 15-én, a nemzeti ünnepen, azon a nemzeti ünnepen, amely a szabadságról szól, arról a szabadságról, amelyet a magyar kormány több területen is támad. Elég csak a véleménynyilvánításra gondolni, a gyülekezési törvényre, az ellehetetlenítési törvényre, arra, hogy a Partizán stábját Gödön kidobták az önkéntes tűzoltó bálról, arra, hogy a Telex stábját erőszakot alkalmazva lökték ki egy Semjén-fórumról, vagy arra, hogy a mai Békementből a HVG stábját dobták ki. Igazi, „béke” menet volt... Mindezt azon a március 15-én, amelyhez a 12 pont is kötődik, amelynek sorában az első úgy hangzik, hogy „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését”. Március 15-én, a szabadságról szóló nemzeti ünnepen ezek is eszünkbe kellene jussanak, illetve az is, hogy kár hagyni, hogy a kampány feleméssze ezeket az eseményeket, amelyek szépek is lehettek volna, ha nem jelenik meg fajsúlyosan a propaganda.