Istentiszteletből nem volt vasárnapi repeta, de politikusi beszéd is alig jutott március 15-én Kolozsvárra

Jókai Mór kokárdáról írt sorait átköltve, Bennünk egy a nemzet mottót választotta az idei március 15-i ünnepségek jelszavának az RMDSZ. Ezt a mottót hirdette a kolozsvári ünnepségek főtéri színpada, és ennek megfelelően elsősorban az összefogást hangsúlyozták a felszólalók is. Kelemen Hunor arról beszélt, hogy miért az összefogás útját választotta az RMDSZ, míg Orbán Viktor üzenetében egy másfajta összefogást emlegetett.

A délelőtti istentiszteletek miatt a korábbi évek kezdéseinél valamivel később, de a megszokott rendben zajlottak a kolozsvári március 15-i ünnepségek. A Protestáns Teológiai Intézet előtt volt a gyülekező kora délután, ahonnan először a Főtér és a Deák Ferenc (Eroilor) utca sarkán álló házhoz vonult a néhány száz fős tömeg. Ott előbb a Zurboló néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget, majd megkoszorúzták a Bem-emléktáblát. Innen vonultak a résztvevők a Szent Mihály templomba.

Nem kaptak repetát a délelőtti istentiszteletek és misék után az ünneplők, az elmúlt évek egyik legrövidebb áhítata zajlott a templomban, ahol Kovács Gergely érsek prédikált, Kolumbán Vilmos református püspök olvasott igét, Andrási Benedek unitárius főjegyző meg Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök pedig imát mondott. Az idei ünnepségek jelmondatához igazodva az egyházi elöljárók is az összefogást hangsúlyozták. „Arra van ma a legnagyobb szükség, hogy képesek legyünk tisztán és jól látni, felelősen ítélni és ez szerint cselekedni. Mindannyian egyenként, mindannyian közösségben” – mondta Kovács Gergely.

Az ünnepi áhítat után a főtéren felállított színpadon már a politikusoké volt a főszerep, pontosabban egyé, mert személyesen csak egyetlen politikus, Kelemen Hunor szólalt fel. Az RMDSZ elnöke meglepően visszafogottan beszélt, először a szabadságharc, a hősök örökségével vetett számot, majd arra is kitért, hogy mit jelent a szabadság állapota most és itt.

Kelemen Hunor szerint nehéz és bonyolult időket élünk, háborúk véget nem érő sora vesz körül bennünket, és „a mindennapokban az állandó bizonytalanság érzetét gazdasági nyomásként éljük meg”.

„A félelem pedig olyan üzemanyag, amely nap mint nap hajtja a megosztottságot. Az embernek minduntalan az az érzése, hogy a jövő eltűnt. Eltűnt a jövő, mert nem látszanak a közös célok. A régi rend megszűnt, az új rendnek még nincsenek szabályai, minden kaotikus, és a változás nagyon gyors” – értékelte a helyzetet Kelemen, aki szerint ilyen időkben „jó iránytűre van szükség”. Szerinte a leggyorsabb és legkönnyebb megoldás, a közösségek egymás ellen fordítása, a széthúzás egyben a legnagyobb hiba is.

Úgy tűnik, Kelemen Hunor a helyi adók megemelése után inkább az RMDSZ megtépázott hírnevét szerette volna helyre billenteni, mert így folytatta.

„A másik út az összetartozás útja. Ez az út nehezebb. Mert itt nem az a kérdés, hogy ki uralja a pillanatot, ki tud hangosabban kiabálni, hanem az, hogy ki tud felelősséget vállalni. Ki tud nyugodt maradni akkor, amikor a körülmények feszültséget szülnek. Ki tud a közösség érdekében dönteni akkor is, amikor ez nem könnyű. Nekünk a második utat kell választani. Egyénként is, közösségként is. És a mi Szövetségünk ezt az utat választotta. Bár nehéz út, de a politikai felelősség megköveteli, hogy ezen menjünk végig” – fogalmazott Kelemen, aki ezzel mintha arra akart volna egyfajta magyarázatot adni, hogy miért vállalták a közös cselekvést. Kelemen Hunor beszédét itt lehet teljes egészében elolvasni.

Az összefogás hangsúlyozása csak akkor nyert egy kicsit más értelmet, amikor Grezsa Csaba kolozsvári főkonzul felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét. Ebben a miniszterelnök szintén összefogásra szólította fel a magyarokat, hogy „együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit.”

A Bogáncs néptáncegyüttes fellépése után Ilie Bolojan miniszterelnök üzenetét Buzás-Fekete Mária alprefektus olvasta fel, majd László Petra, a KMDSZ elnöke szólt a fiatalság nevében. Kolozsvári központi ünnepséget a Szarkaláb néptáncegyüttes fellépése zárta. Bár idén rövidebb volt az ökumenikus áhítat, és a korábbiakhoz képest politikusi felszólalás is kevesebb jutott, de a tavaszi napsütésben sütkérező közönségnek ez láthatóan nem jelentett problémát, és vastapssal értékelték a néptáncosok produkcióját. Közös nótázással zárult az ünnepség.