Egy csíkmadarasi bácsi is rá fog jönni, hogy nem lesz rosszabb a Tisza esetleges győzelme esetén

„Amikor a saját családomnak elmondtam, olyan világ van Magyarországon, hogy senki nem meri kinyomtatni az újságomat, akkor a saját testvérem nem hitte el” – említette példaként a parajdi származású Lukács Csaba újságíró, a Magyar Hang lapigazgatója arra, hogy az erdélyi magyarok mennyi nem érzékelik a magyarországi valóságot és közhangulatot. Bő egy hónappal a magyarországi választások előtt a Transtelex és a Planetárium közös beszélgetésén Lukács Csaba mellett Beke Mihály András újságíró, korábbi magyar diplomata és Stefano Bottoni történész mondta el, hogyan látja az erdélyi magyar közösség politikai mozgásterét, kötődéseit és függőségi hálóit.

A Lojalitás határok nélkül? c. beszélgetés egyik hangsúlyos témája az volt, hogy az erdélyi magyarok miként érzékelik az anyaországi közhangulatot. A megszólalók egyetértettek abban, hogy a magyar társadalom egy jelentős része rendszerváltást szeretne, és abban is, hogy az erdélyi magyarok ezt nem érzékelik. Ekkor említette Lukács Csaba az előbb idézett példát.

Lukács szerint meg lehet érteni azokat az erdélyi magyarokat is, akik szeretik Orbánt, „mert nem részesülnek azokból a hátrányokból, amiből adott esetben egy magyarországi polgár igen.

Azt látják az emberek, hogy felújították a templomot vagy építettek egy bölcsődét, a gyerek pedig 100 ezer forint oktatás-nevelési támogatást kapott, de nem kerül Magyarországon kórházba, nem használja a MÁV fantasztikus szolgáltatásait, nem szembesül a 27 százalékos áfával. Romániában milyen rosszul esett, amikor tavaly 21 százalékra emelték az áfát, míg nálunk már évek óta 27 százalékot fizetünk.”

A Magyar Hang lapigazgatója szerint sokan egyszerűen nem szembesülnek azzal, vagy ha igen, akkor nem nagyon hiszik el, ami szerinte a friss közvélemény-kutatásokból világosan látszik, hogy az Orbán kormány lényegében elveszítette a felsőfokú végzettségűek támogatását. A diplomások kétharmada nem Fidesz-szavazó. Lukács úgy érvelt, ezt nem csak ő állítja, egy korábbi beszédében Orbán Viktor is egyértelműen elismerte, a Fidesz elvesztette az értelmiséget. Szerinte mára csak azok az értelmiségi fideszesek, akik konkrétan a NER-ből élnek.

„Nekem egyszer Kövér László azt mondta, amikor elkezdtem neki megfogalmazni a kételyeim, hogy az értelmiség mindig moralizál és nyavalyog, nekik pedig katonákra van szükségünk, és nem moralizáló és nyavalygó értelmiségre” – tette hozzá Lukács.

Beke Mihály András ahhoz hasonlította a mostani magyarországi hangulatot, mint amit a 2010-es választások előtt is tapasztalt. Szerinte akkor egyértelmű volt, hogy a Fideszre kell szavazni, de „most már nem lehet Fideszről beszélni, csak Orbánról, az orbánistákról és a NER-ről”. A saját könyvét, a Bevezetés az újdiktatúrába c. kötetét bemutatva érvelt amellett, hogy szerinte miért nevezhető diktatúrának Orbán rendszere.

„Mint aki átélte a Ceaușescu-rendszert, volt egy képem arról, hogy mit jelent a diktatúra. Látszott, hogy ez nem teljesen ugyanaz, hiszen vannak ellenzéki pártok, elvileg van szavazás, lehet szidni a rendszert, de ugyanakkor a kés egyre inkább csontig hatol. A szabad gondolkodás terepe egyre inkább szűkül, mert nem lehet őszintén véleményt mondani. Most már olyan hangulat van, hogy egy Facebook-lájkért kirúgnak embereket” – osztotta meg a rágódását az úgynevezett a demokrácia-apállyal kapcsolatban, és szerinte szakértők sora volt hozzá hasonló helyzetben. Elmondása szerint Szergej Gurijev és Daniel Treisman spindiktatúráktól írt könyve hozott számára világos képet, hogy ez ugyan formailag még demokrácia, de tartalmilag inkább már autokrácia.

„Ez is diktatúra, mert a hatalom központosításáról szól, a szabad szellemi gondolkodás, a polgárosodás beszűkítéséről. Valaki ragaszkodik a hatalomhoz, csak más eszközökkel teszi”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy ő ez alapján vezeti be az újdiktatúra kifejezést. Úgy látja, mostanra számára egyértelmű, hogy Magyarországon diktatúra van.

A beszélgetés másik fontos kérdése az volt, hogy Orbán Viktor rendszere miként tudta maga alá gyűrni a határon túli magyar politikai alakulatokat, hogyan tették lojálissá őket. Stefano Bottoni felidézte, hogy először a Vajdasági Magyar Szövetséget állították maguk mellé, ott próbálták ki kicsiben a modellt, majd után következtek a kárpátaljaiak. A történész szerint után következett az RMDSZ Fidesz mellé állítása. „2013-től olyan 2015/16-ig tartott az akkomodáció, amikor Kelemen Hunor még keresgélte a helyét a NER-ben. 2016/17-től kezdett érkezni a pénz, ráúszva a 2018-as választásokra. Onnantól pedig nem nagyon volt megállás” – magyarázta Bottoni, aki szerint onnantól létrehoztak egy „egységes tartalomfejlesztést”, egy médiateret, amelyen keresztül minden lehetséges felületen rádión, tévén, online ugyanaz a „szar” megy. Bottoni szerint néhány év alatt kialakult a NER-világ, amivel „ha jól látom, akkor Székelyföldön rettenetesen rezonálnak, a nagyobb városokban kicsit kevésbé”.

A történész szerint a Fidesz Felvidéken nem talált fogást, most a magyar pártokat megkerülve „Orbánék most egyenesen a Ficón keresztül” próbálják befolyásolni a politikát. Bottoni szerint különböző modellekkel tette a Fidesz lojálissá a határon túli magyar politikai alakulatokat.

„Nem az RMDSZ-é a legdurvább, viszont nekik nagyobb a felelőssége, mert itt egymillióan vannak. Míg a többieknél törpe kis társaságok, az erdélyi magyarság egy komoly társadalmi réteg”

– érvelt Bottoni, aki beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a mostani választáson tényleg minden egyes szavazat számít, mert 1-2 hely dönthet arról, hogy ki szerez többséget az áprilisi választások után az Országgyűlésben.

Lukács Csaba szerint a Pro Economica-modell kitalálásával fogta meg a Fidesz az RMDSZ-t. Felidézte, korábban a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezett minden támogatás Erdélyben, de azok aprópénzek voltak ahhoz képest, ami a Pro Economica Alapítvány kap.

„Szerintem ezt ellenünk, újságírók ellen is csinálták, mert az a zseniális ötlete támadt valakinek, ha azt a nagy mennyiségű összeget, talán 100 milliárd forint is volt, egy romániai magánalapítványba teszik át, akkor hiába küldök adatigénylést a Pro Economica Alapítványnak, mert azt mondhatja, hogy Romániában működik, a romániai törvényeknek felel meg, és nem közérdekű, amit kérdezek. Ha a külügyminisztériumba kérdezem, akkor azt válaszolja, adtam 100 milliárdot, és arra költik, amire akarják” – magyarázta Lukács, és magyarázatként azt is hozzá kell tenni, hogy a romániai alapítványok csak a romániai közpénzről kell elszámoljanak az adóhatóságnak. Lukács szerint ezen keresztül épült ki egy olyan csatorna, amit nem lehet elszámoltatni, és azt „gyakorlatilag az RMDSZ kezébe adták.”

A Magyar Hang újságírója szerint ezen kívül a sporttámogatásokkal állították Orbánék a maguk oldalára az RMDSZ-t. „A futball- és a sporttámogatás is egy politikai fegyver, és pontosan látjuk, hogy évente hány tízmilliárd forint folyik az OSK-től kezdve FK Csíkszeredán keresztül a különböző akadémiákig, ami nagy tömegekre van befolyással” – jelentette ki.

A meghívottak szerint mostanra már olyan szorosan fogják az RMDSZ-t, hogy Kelemen Hunor többször is „hűségnyilatkozatot” kellett tegyen. Kelemen Hunor múlt pénteki nyilatkozatával kapcsolatban, amelyben elfogadhatatlannak és elítélendőnek nevezte Zelenszkij ukrán elnök Orbán Viktornak szóló üzenetét, Lukács azt mondta, az RMDSZ elnökének a korábbi nyilatkozatai után „nem volt választása”. Szerint az erdélyi magyar egyházak felé is elvárás, hogy „március 15-én hitet tegyenek amellett, hogy az Erdélyben élő magyar szavazópolgárok, hogyan gondolkodjanak erről a kérdésről meg április 12-ről”.

A közelgő országgyűlési választásokra térve a megszólalók egyet értettek abban, ha a határon túli magyarok szavazatok jelentette 1-2-3 mandátumnak köszönheti Orbán Viktor, hogy hatalmon maradhat, akkor rájuk fogják majd az egészet. Beke Mihály András szerint ebben az esetben

„a magyar-magyar viszony végzetesen meg fog szakadni”.

A korábbi diplomata sarkosan úgy fogalmazott, „erdélyi ember, nem teheti be a lábát Magyarországra, ha amiatt a két mandátum miatt marad hatalmon Orbán”. Lukács annyiban finomított, mivel mindkét ország az Európai Unió tagja, természetesen mehetnek, de „ők fogják elvinni a balhét”.

Bottoni szerint már most is érzékelhető a határon túli magyarokkal kapcsolatban egy ellenséges hangulat, van egy kemény mag, akik úgy gondolják, hogy „ezek az ingyenélők, akik kapják a magyarországi támogatási pénzt, ezekre szavaznak, és még röhögnek is rajtunk”. A történész ugyanakkor azt is egyértelművé tette, szerinte szégyenteljes és nevetséges a Demokratikus Koalíció javaslata, amivel elvennék a határon túli magyarok szavazati jogát, „az egyértelmű, hogy nincs állampolgárság szavazati jog nélkül”.

A történész felhívta rá a figyelmet, hogy a Magyarország határain kívül élő magyar állampolgárok közössége sokosztatú, a külhoni magyarok egyik része másféleképpen tud szavazni mint a külhoni magyarok másik része. „Olaszországban nincsenek rengetegen, de összesen két helyen szavazhatnak” – említett egy hozzá közelálló példát, de szerinte Ausztriában is két helyen lehet szavazni, pedig ott már 80-100 ezer magyar állampolgár él. Ellenpéldaként Romániát hozta fel, amelynek a román sajtó szerint legalább 30 szavazóhelyisége volt Ausztriában. Bottoni szerint most már komoly (magyarországi lakcímmel rendelkező) tömegek élnek külföldön, akik csak a konzulátusokon szavazhatnak, míg az erdélyi magyarok, akinek nincs magyarországi lakcímük, levélben is voksolhatnak.

Lukács Csaba az Erdélyben élő kettős állampolgárok levélszavazásával kapcsolatban egy jogszabály-módosításra hívta fel a figyelmet, ami a magyarázata szerint a korábban szavazásra regisztrált, de közben meghalt személyekkel kapcsolatos. Lukács felidézte a szavazás menetét: az x behúzása után a szavazólapot be kell tenni egy borítékba, lezárni, majd ki kell tölteni egy nyilvántartási lapot, és azzal együtt helyezni borítékba, és visszajuttatni.

„A nyilvántartási lapon ki kell tölteni a nevet, a születési dátumot és itt jön a csavar: vagy az érvényes személyigazolványának, vagy az érvényes útlevelének vagy – változásként – a honosítási okiratának a számát. Aki elhunyt az már nem tud új útlevelet vagy személyit kérni, de a honosítási okirat nem jár le. Ha valaki meghalt, valószínűleg nem dobták ki a honosítási okiratát. Nyilván választási csalás és mint ilyen szigorúan tilos, de ki fogja ellenőrizni, hogy a nagyszülő nevére érkezett borítékot esetleg nem töltötték ki és küldték be a konzulátusra”

– magyarázta Lukács.

A választási paksamétához kétféle módon lehet hozzájutni: személyesen lehet átvenni a konzulátusokon vagy az Eurotrans Alapítványnál, illetve postai kiszállítást is lehet kérni. A személyes átvételnél a szavazásra regisztrált kettős állampolgárnak egy fényképes igazolvánnyal igazolnia kell magát tehát egy halott biztosan nem tudja felvenni, de ha postán küldik ki, akkor nem muszáj személyesen átvenni, mert nem ajánlott küldeményként érkezik.

„Nyilván egy faluban az unoka adott esetben átveheti az elhunyt nagyszülő helyett is, mert ismeri őt a postás” – magyarázta, hozzátéve, hogy az ajánlott küldemény egy szűrő lenne. Lukács szerint a postások egyszerűen be fogják dobni a borítékot a postaládába. „És én nem bízom abban, hogy a rokonok ezzel a levélszavazattal fognak begyújtani a kazánba” – mondta. Szerinte ugyanakkor az is problémás, hogy az Eurotrans Alapítványra van bízva, engedi-e az újságíróknak, a nyilvánosságnak, hogyan működik a szavazatok begyűjtése és őrzése ameddig eljutnak a konzulátusokra vele.

Beke Mihály András, a Magyar Hang nemzetpolitikai műhelyének a tagjaként azt hangsúlyozta a témával kapcsolatban, hogy senki nem vitatja az erdélyi magyarok állampolgárságát, de a választójog rettenetesen megosztja a közvéleményt, és javaslatuk szerint egy esetleges Tisza győzelem esetén az sürgősen reformra szorulnak, meg kellene teremteni az egyenlőséget az anyaországon kívül élő magyar állampolgárok szavazati joga között. Beke Mihály András a külhoni választókerületek felállítása mellett érvelt. „Furcsának tartom, hogy egy csíkmadarasi idős ember úgy döntött magyar belpolitikai ügyekről, hogy nem érzi a súlyát, mit jelent Magyarországon kórházba menni vagy 27 százalékos áfát fizetni. (…) Igenis legyenek külföldi választókerületek, az erdélyi magyarok a saját köreikből küldjenek a magyar parlamentbe elszámoltatható, naponta látható és akár vissza is hívható képviselőt, aki az ő érdekeiket képviseli” – mondta. Később azt is megjegyezte, „egy csíkmadarasi bácsi is rá fog jönni, hogy nem lesz rosszabb” egy a Tisza esetleges győzelme esetén sem lesz neki rosszabb, legfeljebb csak annak, aki a NER-ből élt.

Egy esetleges magyarországi kormányváltással kapcsolatban Stefano Botton arra hívta fel a figyelmet, hogy ez az egész régióban változást indítana el.

„A mai nemzeti választások az ilyen diaszpóra nemzetekben, mint a mieink, transznacionális választások. Mindig. A választási rendszer csak próbálja követni az emberek mozgását”

– érvelt. A történész szerint egy áprilisi kormányváltás esetén vissza kellene adni a kisebbségi pártok méltóságát, tehát „ne magyarországi politikai játszótérnek a csatolmányaiként” működjenek.

„Ne az legyen, hogy a vajdasági magyarokat megutálja az egész szerbiai progresszív társadalom, mert gyakorlatilag ők a Vučić-rendszernek a leghűségesebb kiszolgálói. Ez a kép rögzül a szerbiai magyarokról” – mondta. Hozzátéve, hogy már az erdélyi magyarokról is egészen más kép kezdett kialakulni a románokban ahhoz az idealizált képhez képest, ami még a 90-es években is élt, hogy az erdélyi magyarok viszik előre Románia demokratizálódást. „Ez egy szép rózsaszín kép volt, most pedig már az van, hogy ezek orbánisták (...). Kárpát-medencei rendszerváltás is kell legyen” – magyarázta, ugyanakkor a beszélgetés egy későbbi pontján azt is megjegyezte „nincs előtte olyan kép, amelyen Orbán Viktor megtartana egy vesztes beszédet”. A beszélgetést – a közönség kérdéseire adott válaszokkal együtt – az alábbi felvételen lehet megnézni: