Macalik Arnold: Gigászi lehetőség volt a Sütő-pályázat, de végül csupán éles tükörképünk körvonalazódik belőle

Közvetlenül azután, hogy január 21-én a polgármesteri hivatal késve közzétette az első három helyezett nevét az egyik pályázó, a kolozsvári Mossfern építésziroda képviselője, Macalik Arnold óvást nyújtott be a pályázat lebonyolítása ellen. Levelében az átláthatóság hiányára és a versenyszabályzat megszegésére hívta fel a figyelmet, kérte, hogy zárják ki azokat, akik nem tartották be az anonimitásra vonatkozó előírásokat, illetve két megjegyzést fogalmazott meg, azt, hogy szerinte a leendő műemlék urbanisztikai kontextusát nem vették kellőképpen figyelembe, illetve azt, hogy a nyertes terv kiemelkedően magas pontszáma mögött állhat irreálisan alacsony árajánlat is, miután a legolcsóbb terv a végső pontszám 40 százalékát megkaphatta.

A jelentős pályázati tapasztalattal rendelkező építész a következőket emelte ki a levélben:

• a kiíró nem ismertette előre a zsűri összetételét és nem hozták nyilvánosságra a zsűri döntésének zárójelentését az ebbe foglalt véleményezésekkel, ajánlásokkal és pontozási algoritmussal
• bár a szabályzat és a verseny menetrendje január 20-át jelölte meg az eredményhirdetés időpontjaként, az előző napon lezajlott zsűrizés eredményét nem közölték a polgármesteri hivatal megjelölt felületén, csak késve és részlegesen
• a pályázat titkárságának munkája több ponton megkérdőjelezhető: a szabályzatban szereplő egyértelmű előírás ellenére nem tették közzé a polgármesteri hivatal honlapján a pályázat eredményét, miközben a Facebookon már megjelent egy egyáltalán nem megfelelő módon bemutatott hír a nyertes munkáról; a munkák leadásakor és kiállításakor sérültek az anonimitás szabályai, többek között a díjazott munka esetében is
• bár „ötlet- és koncepciópályázatként” hirdették meg, utólag javasolta a zsűri a makett leadását, ez pedig tárgypályázatra szűkítette le a versenyt; ráadásul a pályamunkák kiállításánál esetlegesen válogattak a leadott anyagból, ahelyett, hogy minden esetben mellékelték volna a látványterveket és műleírást
• bár a zsűri december 12-i közleményében nyomatékosította, hogy a Színház-tér jelenlegi művészeti közegét is vegyék figyelembe, ez a szempont háttérbe szorult, ugyanis a jelenlegi urbanisztikai kontextusban egy Sütő Andrásnak állított klasszikus, figuratív műemlék disszonáns lehet
• bár a pályázat nem jelölt meg célköltségvetést, a munka árához és a kivitelezés határidejéhez jelentős pontszámot rendelt, így a dobogós pontszámok közötti nagy eltérés a levélíró szerint arra utal, hogy a nyertes pályázatnál a költségkeret és a kivitelezés határideje jelentősen alul volt becsülve

Megkerestem Macalik Arnoldot, aki hangsúlyozta, hogy a levél megírásától nem azt várta, hogy megváltoztatják az eredményt, hanem „a pályázat értékes intézményének a védelmében kívánta jelezni azokat a lényeges elvi problémákat, amelyek mentén a párbeszéd az éppen soron következő jelentős pályázat méltó ügyvitelét szolgálhatja”. Marosvásárhelyen ugyanis éppen zajlik a Maros-part rendezésére kiírt nemzetközi pályázat.

„A kiírásban világosan szerepelt, hogy ez egy ötletpályázat, »concurs de idei si concepte«, tehát nem egy tárgyat pályáztatnak, hanem gondolatokat és ötleteket. A zsűri viszont szerintem a tárgyakat nézte, hogy hasonlít vagy nem hasonlít Sütőre, jó-e a kifejezése vagy sem. Emiatt háttérbe szorultak azok az elvi kérdések, hogy kit is jelenítünk meg, mi volt az ő életútja, mit jelenített meg az erdélyi kultúrában” – mondta.

Macalik Arnold szerint Sütő András pályájában vannak olyan mozzanatok, amelyeknek nem egyértelmű a megítélése és ezt a műemlék megfogalmazásában is meg lehetne valahogy jeleníteni, ahogy szempont kellene legyen az is, hogy a műemlékkel a város románságát is megszólítsák, megfogalmazzák azt is, hogy számukra miért lehet fontos a műtárgy gondolatisága.

Hogy a koncepció nem kapott elég súlyt, az építész szerint abból látszik, hogy a Mossfern pályázatából csak a látványterveket függesztették ki a kiállításon, a műleírást nem. „Ebben elég sok olyasmit írtunk le, ami nem a mi javaslatunk, hanem Erdély legnagyobb közterének elemzése, hogy mi tűnt el, hogy alakult ki az a zseb, ami ma a Színház-tér, milyen műtárgyak vannak ott. Ezeket azért elemeztük, hogy segítsük a zsűrit abban, hogy együttesen lássák a dolgokat” – részletezte.

Az urbanisztikai és építészeti mérlegelés, és az ezzel kapcsolatos ajánlások érdemi elmaradását jelzi Macalik Arnold szerint az is, hogy a nyertes terv esetében nem merült fel, hogy a bejárhatóvá alakított teraszon a szobornak javasolt korlát mellett talán a szemlélőknek is kellene valamiféle védelmet javasolni a jelentős szintkülönbség miatt. „Ez valószínűleg a pályamű konceptuális részét képezi. Hiszen mindezek együttesen szolgálják a majdani kifejezést és összhatást. Fél évszázada helytállt magvas köztéri szobrok szoros közelében elhelyezni egy újabb alakos megjelenítést összetett párbeszéd kérdése. Ennek átgondolása tán megér egy misét” – mondta.

Ami a pályázat lebonyolítását illeti, az építész szerint a pályázatokat közzé lehetett volna tenni a városháza honlapján, „mert ezzel megtisztelik a városlakókat”. „Értsék jól, nincs bajom a rangsorral, csak azzal, hogy

mellébeszélés van, és nem foglalkozunk azzal, hogy a zsűri felkészültsége és szakmai ázsiója, valamint az általuk világosan papírra vetett jelentés legyen az, ami beszél. A reneszánsz óta ez szerves részét képezi a pályázati kultúrának.

Hiszen ezért volt zsűri, összeültek és szakmai tapasztalatuk mentén elmondták és aztán le is írták a véleményüket, amire jóelőre azt mondta a megbízó, hogy szuverén és megfellebbezhetetlen. Ez nekem nagyon tetszik, így kell történjen, akkor, ha a formai kérdéseket előtte betartatta és érvényre juttatta a titkárság” – mondta.

A pályázat folyamata viszont több ponton sérült. Az, hogy a kiíró a titkárság intézménye által annak ellenére elfogadott pályázatokat, hogy azok nem feleltek meg az anonimitásra vonatkozó világos előírásoknak, Macalik Arnold szerint önmagában nem baj, hiszen nem a pályázók neve vált láthatóvá, hanem csak egy kód, viszont ezt a döntést írásban rögzíteni kellett volna és közzé kellett volna tenni. „A zsűrinek semmiképpen nem tisztje a titkosításról beszélni és dönteni” – tette hozzá.

„Ha egy nappal később hirdetünk eredményt, de a napján az alpolgármester azt mondja, hogy már megtörtént, csak nem mondom meg, hogy ki az, ez játszás, slendriánkodás és valamiféle elöljárói visszaélés, ami a szóban forgó ügy vonatkozásában teljességgel méltatlannak tetsző.

Ha egy pályázó egy nap késéssel nyújtotta volna be a pályaművet, akkor nagy valószínűséggel azt nem fogadták volna el” – emelte ki az építész a határidők fontosságát.

„Egy remek pályázati kiírást tett közzé egy városvezetés. Kimagasló értéke abban állt, hogy nem adott meg egy helyszínt és egy merev követelményt. Gondolatot kért és pályáztatott. Szabad teret kínált arra, hogy egy rendkívül összetett perszóna szólhasson. Hiszen eme életút csendes megjelenésének átható és átütő hangja hosszú távon, magvasan rendezheti és tisztíthatja a teret és a közösségi létet. A templom elbontásával kialakult tér maga kéri és kínálja ezt. Gigászi lehetőség, amit tudattalanul is szomjaz a város. A pályázati folyamatból végül csupán éles tükörképünk körvonalazódik” – vonta le a következtetést Macalik Arnold.

Arról, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal kommunikációja a párhuzamosan meghirdetett Sütő András- és Constantin Romanu-Vivu műemlékekkel kapcsolatban enyhén szólva is furcsa volt, már korábban is írtunk. A novemberben meghirdetett pályázatok eredményhirdetésének napján, január 20-án hivatalos és részletes közlemény helyett csak Kovács Mihály Levente RMDSZ-es alpolgármester Facebook-posztjából értesülhetett a közvélemény a Sütő-pályázaton nyertes szobortervről. Az erről mindenféle kontextus nélkül közzétett fotók a nyertes terv készítője, Makkai István szobrász szerint sem voltak szerencsések, nem segítették a pályamű megítélését. Sokan fel is háborodtak a pályázat eredményén, többek között az író fia, Dr. Sütő András, aki elmondta, rossznak tartja a tervet és nehezményezi, hogy a családdal nem egyeztettek róla.

A polgármesteri hivatal sajtófelelőse akkor megkeresésemre másnapra részletes közleményt ígért, és mellékesen közölte, hogy a pályamunkák megtekinthetők a városháza épületében. Másnap csak a három dobogós nevét tették közzé a pályázat internetes felületén, majd harmadik nap sajtótájékoztatót tartott Soós Zoltán polgármester és a két szoborpályázat zsűrijének elnöke. Az internetes felületre aznap felkerült ugyan a zsűri értékelése alapján kialakult rangsor, de az indoklás és a zsűri összetétele most sem szerepel.

A január 22-ig sajtótájékoztatón elhangzott információkról nem találtam közleményt a polgármesteri hivatal honlapján, a City Tv helyszíni felvétele szerint viszont közölték, hogy kilencen neveztek be a Sütő-pályázatra és közülük egyet kizártak a versenyből formai okok miatt, megnevezték az első három legnagyobb pontszámot elért pályamunka alkotóját és szó volt az anonimitással kapcsolatos problémáról is. „Volt még egy technikai probléma, ami megjelenik a zsűrizés jegyzőkönyvében, öt olyan pályázat volt, amelyeket úgy adtak be, hogy a kódot nem takarták le papírral, de miután ezt megvitattuk a zsűriben, úgy döntöttünk, hogy ezeket is elfogadjuk, így végül nyolc munkát bíráltunk el” – mondta akkor Kelemen Atilla-Márton helyi tanácsos, a Sütő-pályázat zsűrijének elnöke.

Amikor Makkai István szobrászt ismét megkerestem, azt mondta, hogy a Macalik Arnold óvásában szereplő megjegyzésekre nem szeretne reagálni, mert ez nem az ő kompetenciája, viszont azt megjegyezte, hogy a legjobb belátása szerint járt el és elmesélte, hogy miért nem ragasztotta le az azonosító kódot a pályaműve leadásakor.

„A kiírásban dupla titkosítás volt: a kilétünket igazoló dokumentumokat egy lezárt borítékban kellett hagyni, aminek, akárcsak a pályamű többi részének, a jobb felső sarkába egy két betűből és öt számból álló kódot kellett felírni (amit amúgy nekünk kellett kitalálni), és ezt leragasztani egy fekete valamivel. Hárman egyszerre adtuk le a pályamunkánkat, úgy tudom utolsónak, a többi terv már ott volt a hivatalban, a postán érkezőket leszámítva. Nálunk volt a fekete cetli is, amivel le tudtuk volna ragasztani a kódokat, de a kedves néni, aki iktatta a pályaműveket, azt mondta nem kell, hiszen még volt aki nem ragasztotta le előttünk, és úgy is titkos marad. Nem akarom rá hárítani a mulasztást, mert tényleg kedves volt, és komolyan is vette a feladatát, még mondta, hogy ő sem szabad tudja, hogy kik vagyunk, mikor egymást nevünkön említettük” – magyarázta Makkai István.

Egy másik részlet is utal arra, hogy pályázat lebonyolítását az ezzel megbízott titkárság, amelyet az önkormányzat területrendezésért felelős szolgálata szervezett meg, jó szándékkal, de felületesen végezte el. Bár a sajtótájékoztatón Kelemen Atilla-Márton felsorolta a zsűri kilenc tagját, értesülésünk szerint

a döntésnél legalább egy zsűritag nem volt jelen, mert elfelejtettek neki szólni és a sajtóból értesült arról, hogy megszületett az eredmény.

Ezt a városháza nem cáfolta, kérdésemre, hogy így is érvényesnek tekinthető-e az eredmény, azt válaszolták, hogy igen, mert „a zsűri egyhangúlag döntött arról, hogy az első helyezett projekt a pályázat nyertese” és „a zsűri minősített többséggel működött, tehát jogszerűen határozatképes volt”.

A zsűribe a sajtótájékoztatón ismertetettek szerint a következőket delegálták: Kelemen Atilla-Márton helyi tanácsos (elnök), Miheț Florina Daniela, Marosvásárhely főépítésze, Iszlai Tamás építész, urbanisztikai szakember, helyi tanácsos, Pădurean Klára festőművész, Maros Megyei Kulturális Igazgatóság, Keresztes Géza építész, Romániai Építészek Rendje, Maros megyei fiókszervezet, Veres Gábor Hunor szobrász, Képzőművészek Egyesülete, Maros megyei fiókszervezet, Orbán János művészettörténész, Maros Megyei Múzeum, Gyarmathy János szobrász, Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, Nagy Miklós Kund publicista, szerkesztő, művészeti író, Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány.

A zsűri munkájával kapcsolatban Kelemen Atilla-Márton és Iszlai Tamás helyi tanácsosokat próbáltam elérni, cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak a megkeresésre.

Írásban válaszolt viszont a városháza bel- és külkapcsolati osztálya. Arra a kérdésre, hogy miért nem ismertették előre a zsűri összetételét, azt válaszolták, hogy de, ismertették, már az ötletpályázat megszervezésére vonatkozó szeptemberi helyi tanácsi határozatban. A 2025. szeptember 25-i, 230. számú határozat harmadik mellékletében valóban szerepel egy lista, de itt sok esetben csak az intézményeket nevezik meg, amelyek tagokat delegálnak majd a zsűribe, másrészt ezt a listát a Sütő-pályázat internetes felületén nem tették közzé.

Az anonimitás álláspontjuk szerint nem sérült, mert „a pályázók nem voltak azonosíthatók”. Erről a válasz szerint nem a titkárság, hanem a zsűri határozott. Arra is kitértek a válaszban, hogy a zsűri teljes körűen elemezte a benyújtott anyagokat, figyelembe véve a pályázati kiírás követelményeit.

Arra, hogy miért késtek a pályázat eredményének kihirdetésével, nem válaszoltak egyértelműen, csak annyit közöltek, hogy „a szükséges belső eljárások és technikai lépések lezárása után” január 21-én közzétettek egy közleményt a hivatalos honlapon – azt, amelyik a három dogobós nevét és pontszámát tartalmazta. Hozzátették, hogy a szabályzatnak megfelelően kiállították a pályamunkákat és a zsűri továbbította a jelentését a polgármesteri hivatalnak.

Álláspontjuk szerint a zsűri döntése érvényes, a pályamunkák anonimitása nem sérült, a Sütő-pályázat átláthatóan zajlott, a műemlékre megvan a költségvetési keret és a Sütő-szobor hamarosan állni fog Marosvásárhelyen. Időközben a Mossfern is hivatalos választ kapott a polgármesteri hivataltól, amelyben az összes kérést és felvetést elutasítják.

A városháza Transtelexnek küldött válaszait alább teljes terjedelmükben közöljük:

1.⁠ ⁠A pályázat meghirdetésétől kb. két hónap volt a leadásig, ráadásul a téli ünnepek időszaka. Miért volt ilyen rövid a határidő?

Nem volt rövid a határidő. A Sütő András szobor ötletpályázatának megszervezése és lebonyolítása a 2025. szeptember 25-i 230. számú helyi tanácsi határozata alapján történt. A lebonyolítás ütemtervét a határozat 6. számú melléklete tartalmazza. Okkal feltételezzük tehát, hogy az érdeklődők legkésőbb szeptemberben értesültek a pályázatról, hiszen a helyi tanács nyilvános és transzparens döntést hozott, mely a megvalósítás menetrendjét is magában foglalja.

Arról nem is beszélve, hogy már tavaly márciusban, a költségvetés elfogadásakor nyilvánossá vált, hogy az író halálának 20. évfordulójára Sütő Andrásnak szobra fog állni Marosvásárhelyen. Ez a pályázati kiírás nem a semmiből jött, hosszú évek munkája áll mögötte, melynek minden lépése nyilvános és átlátható volt.

A már említett menetrend szerint a pályázat zsűrije 2025. november 14-én ült össze, hogy meghatározza a pályázat kiírásának dátumát, valamint az ütemterv további időpontjait.

A zsűri egyhangú döntéssel 2025.11.19-ét jelölte ki a pályázat meghirdetésének napjaként, valamint jóváhagyta az ütemterv további dátumait, beleértve a projektek elbírálásának időpontját (2026.01.19.).

Az ütemterv közzététele a www.tirgumureș.ro honlapon történt, ahol a pályázattal kapcsolatos valamennyi dokumentum, tájékoztatás és frissítés elérhető volt.

A pályázati szabályzat 12. pontja kimondja, hogy a részvételi űrlap benyújtásával a pályázók elfogadják a szabályzat rendelkezéseit. Hadd jegyezzük meg, hogy a pályázati menetrend meghirdetésekor senki sem tiltakozott – sem a pályázók, sem mások.

2.⁠ ⁠Miért nem ismertették előre a zsűri összetételét?

Természetesen ismertettük a zsűri összetételét. A Tanács maga is delegált tagokat a zsűribe, illetve felkért szakmailag releváns intézményeket, hogy delegáljanak (ez utóbbi esetben az intézmény neve volt nyilvános a döntés idején). Tehát pontosan lehetett tudni kik vesznek részt és mely intézmények delegálnak a zsűribe.

A zsűri összetételét a már említett határozat 3. számú melléklete tartalmazza és szintén megtalálható a város honlapján

Erre a lépésre már csak azért is szükség volt, mert a szabályzat 3.7. pontja világosan rögzíti: „A pályázók nem léphetnek kapcsolatba a zsűri tagjaival semmilyen, a pályázattal kapcsolatos kérdésben. A zsűri tagjai ugyanakkor kötelesek megőrizni a tanácskozások titkosságát.”

3.⁠ ⁠Miért nem hirdettek eredményt január 20-án, ahogy az a menetrendben szerepelt? Miért nem ismertették a pályamunkákat a koncepciókkal együtt, illetve a zsűri jelentését online is, a polgármesteri hivatal erre a célra kijelölt felületén? Ezt esetleg tervezik-e pótolni?

2026. január 20-án a szervező megkapta a pályázat nyertesére vonatkozó értesítést. A közlemény közzététele a hivatalos honlapon 2026.01.21-én történt meg, a szükséges belső eljárások és technikai lépések lezárása után.

A szabályzat szerint a zsűri végső rangsort állapít meg és egyetlen nyertest jelöl ki. A zsűri jelentését a szervezőnek, azaz a Polgármesteri hivatalnak is továbbítják.

A 3.9. pont értelmében a zsűri teljes felelősséget vállal a döntésért, és a bírálat lezárásakor hivatalos jegyzőkönyvet készít.

Az 5.2. pont előírja, hogy „nyilvános kiállítást kell szervezni a pályaművekből”.

Ez a kiállítás 2026.01.20-án meg is valósult a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal épületében (Győzelem tér 3., emeleti folyosó, a 45-ös terem előtt).

4.⁠ ⁠Értesülésem szerint az egyik zsűritagot elmulasztották értesíteni, ezért nem volt jelen a pályázat elbírálásakor. Ha ez így van, akkor ennek ellenére érvényesnek tekinthető-e az eredményhirdetés?

Igen, az eredmény érvényes. A zsűri egyhangúlag döntött arról, hogy az első helyezett projekt a pályázat nyertese, és a szabályzatnak, valamint a jogszabályoknak megfelelően ennek a pályázatnak a megvalósítását javasolta.

A 2026. január 19-i 1929/397 számú jegyzőkönyv szerint a zsűri minősített többséggel működött, tehát jogszerűen határozatképes volt.

5.⁠ ⁠Valóban sérült-e a leadott pályamunkák anonimitása?

Nem sérült. A zsűri egyhangúlag úgy határozott, hogy azt az öt projektet is értékeli, amelyeknél az azonosító kód nem volt fekete papírral letakarva, mert „az anonimitás nem sérült, a pályázók nem voltak azonosíthatók”, azaz csak a kód látszott, de a pályázó neve nem.

A zsűri teljes körűen elemezte a benyújtott anyagokat (terveket, rajzokat, maketteket és a városi környezetbe illesztés megoldását), figyelembe véve a pályázati kiírás követelményeit, többek között:

• a megjelenített személy arcvonásainak és testalkatának hiteles visszaadását,
• a mű léptékének és térbeli hatásának vizsgálatát,
• a városképi elhelyezésre és a talapzatra vonatkozó megoldásokat.

6.⁠ ⁠A pályázatban nem jelezték előre a célköltségvetést. Megvalósítható-e a nyertes pályamunka a pályázatban jelzett összegből és lesz-e erre kerete a városnak?

A szabályzat 1.1. pontja rögzíti: „A pályázat kiírója költségvetési forrásokat biztosít a díjakra, valamint az első díjas pályázóval megkötendő tervezési és kivitelezési szerződés szolgáltatásaira.”

Mint említettük, a pályázat költségvetését a város márciusban elfogadott költségvetése tartalmazza. A megvalósítás költségeit, akárcsak a párhuzamosan megpályáztatott C.R. Vivu szobrának esetében, az idei költségvetés fogja tartalmazni.

Aggodalomra tehát semmi ok: húsz év tervezgetés és politikai akadékoskodás után végre lesz szobra Sütő Andrásnak Marosvásárhelyen.