Megvan a marosvásárhelyi Sütő-szoborra kiírt pályázat győztese, csak még nem közölték, hogy ki az

A marosvásárhelyi Színház-térre tervezett Sütő András szoborra kiírt ötletpályázat győztes tervét Kovács Mihály Levente RMDSZ-es alpolgármester közzétette ugyan a Facebook-oldalán kedden, az eredményhirdetés napján, hivatalos közleményt azonban másnap délutánig, cikkünk megjelenéséig nem adott ki a pályázatot kiíró polgármesteri hivatal arról, hogy ki a terv alkotója és ki bírálta el a pályamunkákat.

Szerda reggel a Transtelex megkeresésére Borsos Csaba, a marosvásárhelyi városháza szóvivője azt mondta, azért nem közölték még a nyertes pályamunka alkotójának nevét, mert a pályázat anonim volt. Azt ígérte ugyanakkor, hogy a szerdai nap folyamán hivatalos közleményt ad ki a polgármesteri hivatal arról, hogy ki nyerte a pályázatot és kik alkották a zsűrit. 12 óra 18 perckor valóban megjelent egy közlemény a városháza honlapján, de ebben csak az első három helyezett kódja és elért pontszáma szerepel. A pályamunkákat egyébként a városháza 45-ös terme előtt meg lehet nézni.

Dr. Sütő András, az író fia szintén a Kovács Mihály Levente Facebook-oldalán megjelent bejegyzésben látta először a nyertes pályamunkát. „A rossz szögből készített, hevenyészett, homályos képet meglátva elborzadtam, mert egyrészt nem hasonlít rá, másrészt torzó jellege van, többen mondták azt, hogy olyan, mint egy Lenin-szobor, amiben igazuk volt” – mondta a Transtelexnek.

Dr. Sütő András kérdésemre elmondta, a Színház-teret megfelelő helyszínnek tartja, annál is inkább, hogy a korábbi javaslatok szerint a város eldugottabb részein állítottak volna emléket az édesapjának. A családdal egyébként sem most, sem a korábbi szoborállítási kezdeményezések alkalmával nem egyeztettek, tette hozzá. „Ha az ön édesanyjáról, édesapjáról vagy bárki közeli rokonáról szobrot szeretnének állítani, akkor gondolom alapvető követelmény lenne, hogy bevonják a még élő családtagokat” – mondta.

A nyertes tervről készült felvételt több erdélyi magyar sajtótermék átvette kedden, a reakciók pedig vegyesek voltak, többen nemtetszésüket fejezték ki, az Erdély TV posztja alatt például több hozzászóló azt írta, hogy szerintük a szobor nem hasonlít Sütő Andrásra, igaz olyan is volt, amelyik felhívta a figyelmet arra, hogy ez csak egy vázlat vagy hogy a felvétel megtévesztő lehet. Többen számon kérték azt is, hogy miért nem ismertették a nyertes alkotó és az elbírálók nevét.

Az emlékműállítást a tervek szerint 2026 szeptemberére, a 2006-ban elhunyt Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író halálának huszadik évfordulójára időzítenék.

A marosvásárhelyi helyi tanács szeptember 25-én szavazta meg, hogy kiírják a pályázatot a Sütő Andrást, illetve a Constantin Romanu-Vivut ábrázoló szobrok megtervezésére, az első három díjazottat pedig pénzjutalomban részesítik, mindkét szobor esetében összesen 100 000 lej értékben. A két határozat rögzítette azt is, hogy a Sütő-szobrot a Színház-térre, az 1948-as román forradalmár emlékművét pedig a Marinescu utcai Hősök parkjába állítják fel.

A polgármesteri hivatal honlapján november 19-én közzétett felhívásban azt írták, a Sütő András emlékmű ötletpályázatára képzőművészek, építészek, designerek, a Román Építész Kamara tagjai, szobrászok, több szakemberből álló csapatok, valamint művészet- és építészhallgatók jelentkezhetnek. A zsűri összetételét akkor nem közölték. A szabályzat szerint a legjobb ár-érték arányt képviselő pályamunka kapja a legtöbb pontot. Az értékelésben 60 százalékban számít a terv művészi és kulturális értéke, 10 százalékban a kivitelezés időtartama és 40 százalékban a költségek. Az első díjat elnyerő pályamunkát valósítják meg, a díjazás, a tervezés és a kivitelezés költségeit pedig a városháza állja.

Marosvásárhelyen évek óta húzódik a Sütő András-emlékmű ügye. A helyi tanács először 2009-ben, majd azután többször is megszavazta már a szobor felállítását, de az ígéretek és költségvetés-elkülönítés ellenére ez nem valósult meg. Pedig a Sütő András Baráti Egyesület már pályázatot is elindított a szoborra.

Sütő András próza- és drámaíró az 50-es évek közepén telepedett le Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi Új Élet folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, miközben sorra jelentek meg nagy hatású prózai írásai és drámái, emellett pedig politikai szerepet is vállalt. A nyolcvanas évek közepére, egyre erősödő ellenzéki magatartása miatt háttérbe szorították, drámáit már csak magyarországi színházak játszották, itt jelent meg 1988-ban esszékötete, A lőtt lábú madár nyomában is. 1979-ben Herder-díjat kapott. A rendszerváltás után az RMDSZ aktív tagja, a Maros megyei szervezet elnöke volt. Az 1990-es marosvásárhelyi magyar-román etnikai konfliktus során az RMDSZ székházat feldúló román tüntetők súlyosan megsebesítették, fél szemére megvakították. 1992-ben kapott Kossuth-díjat.

Marosvásárhelyen eddig a 2007-ben, az író születésének 80-ik évfordulóján felavatott dombormű őrzi az emlékét az egykori – azóta átalakított – lakóházán. Ennek alkotója Hunyadi László. 2013 óta mellszobra áll Székelyudvarhelyen is, ez Zavaczki Walter Levente alkotása. 2011-ben Sopronban is Sütő-mellszobrot avattak, Bocskai Vince alkotását.