Nem lett tagja, de ott akar lenni: mit keres Románia Trump Béketanácsában?

Nicușor Dan román államfő washingtoni útja után adott interjújából viszonylag az a kép rajzolódik ki, ami a közismert Mátyás királyos népmesénkből, amikor az okos lánynak azt kellett megoldania, hogy menjen is meg nem is, vigyen ajándékot meg nem is. Románia nem lett tagja Donald Trump új nemzetközi kezdeményezésének, a Béketanácsnak, de azért ott van, igaz, hogy a román elnök nem vitt békegalambot Trumpnak, de azért minden lehetséges módon igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy ott van a közelében. Ami a hazai politikai elemzők szerint nem feltétlenül üdvözlendő dolog, és lehet, hogy Dan nem fog olyan jól járni ezzel a pávatánccal, mint a népmesei okos lány. Az elnök a Digi24-nek nyilatkozva azzal indokolta a részvételt a testület februári washingtoni alakuló ülésén, hogy Románia biztonsági érdeke megköveteli a jelenlétet minden olyan nemzetközi fórumon, ahol a térség stabilitását érintő döntések születhetnek, a célja az, hogy közel maradjon a döntéshozatali körökhöz, és jelezze Washington felé, hogy Bukarest továbbra is megbízható partner.

A részvétel híre azonban nem aratott osztatlan sikert. A washingtoni út előtt élénk vita zajlott a román közéletben arról, helyes-e csatlakozni, még ha csak megfigyelőként is, egy olyan kezdeményezéshez, amelyet sokan az Európai Unióval szembeni amerikai geopolitikai mozgásként értelmeznek. A kritikusok attól tartanak, hogy Bukarest egy olyan politikai projekt mellé áll, amelyet Washington Brüsszel ellen is kijátszhat egy adott ponton. Dan erre azzal reagált, hogy Romániának nem kell választania Európa és Amerika között, mert a transzatlanti partnerség minden feszültség ellenére továbbra is létezik, és az ő jelenléte is éppen ennek fenntartását szolgálja.

A Béketanács maga nem klasszikus nemzetközi szervezet, sőt, egyes kritikusok Trump magánbizottságaként hivatkoznak rá, amihez az amerikai elnök magas belépési díjat is fűzött, mintha egy exkluzív klubot alapított volna. Eredetileg az volt az elképzelés, és így is harangozta be a kezdeményezést Donald Trump, hogy a gázai háború utáni stabilizáció koordinálására hozza létre, és főként gyakorlati kérdésekkel foglalkozik: a tűzszünet fenntartásával, az újjáépítési források kezelésével, a humanitárius segítség megszervezésével, valamint egy ideiglenes nemzetközi jelenlét működtetésével.

Több elemző szerint azonban a testület egy párhuzamos nemzetközi struktúra felé mutat, amely részben az ENSZ szerepének megkerülésére vagy gyengítésére törekedhet. A bírálatok lényege, hogy a döntéshozatal erősen központosított, és jelentős befolyást biztosít az Egyesült Államoknak, illetve személyesen Donald Trumpnak, aki egy olyan politikai kört hoz ezzel létre, amelyben a hagyományos multilaterális intézmények helyett inkább Washingtonhoz közel álló országok érvényesíthetik akaratukat. Éppen emiatt van az, hogy a legtöbb európai állam távol maradt, csak olyan Trump-barát kormányok csatlakoztak látványosan gyorsasággal, mint a magyarországi Orbán-kormány, illetve a fehérorosz diktátor, Lukasenkó.

A tagság ráadásul nem csupán politikai jelenlétet feltételez, mint szó volt róla, a tagállamoknak hozzájárulást kellene vállalniuk a stabilizációs és újjáépítési alaphoz, valamint részt venniük a humanitárius és logisztikai programok finanszírozásában. Ez az egyik fő oka annak, hogy Bukarest, bár az elején úgy tűnt, hogy nem áll be a projekt mögé, végül a megfigyelői státuszt választotta, amely lehetővé teszi a jelenlétet a tárgyalásoknál anélkül, hogy lepengesse az egymilliárd dollárt, de a humanitárius segítségben kiveheti részét. Azt ugyanakkor nem hozták nyilvánosságra, hogy a már csatlakozott tagállamok, köztük Magyarország, befizették-e már a kasszába az említett összeget.

Románia megfigyelői szerepe a gyakorlatban politikai és humanitárius jelenlétet jelent: Dan a washingtoni ülésen támogatólag nyilatkozott és felajánlotta, hogy Románia humanitárius programokkal és egészségügyi segítséggel járul hozzá a gázai stabilizációhoz.

A román sajtó értelmezése szerint azonban nem Közel-Keleten, hanem a nagyhatalmi viszonyokban kell keresni a dzsemborinak a lényegét, és azt kell figyelni, megváltoznak-e a Béketanács működése nyomán bizonyos államközi dinamikák. A washingtoni jelenlétet a román elnök elsősorban diplomáciai jelzésnek szánta, Bukarest láthatóvá akarta tenni, hogy továbbra is szorosan kötődik az Egyesült Államokhoz, ami rendben is volna, ha nem éppen egy olyan adminisztrációhoz kötődne ezzel az ország, amely a bel- és külpolitiakai túlkapásaival egyre inkább eljátssza azt a korábbi bizalmat, amely az USÁ-nak, mint a tényleges demokratikus értékek őrének kijárt. Arról nem beszélve, hogy ezzel a közeledéssel lehet épp az EU-n belüli kapcsolatokat teszi tönkre az államelnök, hisz lehet, hogy a mesében működött az okos lánynak a manőverezése, de a komoly nemzetközi diplomáciában kevésbé vevők az ide is, oda is kacsintgató szereplőkre.

Az alakuló ülés végül több erős politikai üzenettel zárult, persze, ha nem figyelünk olyan apróságokra, mint hogy Donald Trump nyitóbeszédében tévedésből Románia miniszterelnökeként mutatta be Nicușor Dant, miközben dicsérte a román népet, és a Béketanácsot a jövő egyik legfontosabb nemzetközi fórumának nevezte. Trump ismét számokkal dobálózott és bejelentette, hogy az Egyesült Államok tízmilliárd dollárral járul hozzá a működéshez; lehet, hogy ezzel csak jelezni akarta, várja mindenkitől a beígért milliárdot. És hogy ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy hogyan látja Trump a saját, illetve az általa alapított tanács szerepét, kijelentette, hogy a jövőben „szinte teljes mértékben felügyelni fogja az ENSZ működését”.