Adók, tüntetések, hitelvesztés: kik és miért vitték utcára Székelyföldet? Öt város főszervezőjét kérdeztük

Gyergyószentmiklóson szombaton újabb adóemelés elleni tüntetést tartanak, amellyel már az ötödik székelyföldi város csatlakozik ahhoz a tiltakozáshullámhoz, amely az elmúlt hetekben Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is utcára vitte az embereket. A demonstrációk egyre nyíltabban az RMDSZ érdekképviseleti szerepét és politikai hitelességét is megkérdőjelezik, amellett, hogy arra figyelmeztetnek, a megszorítások meghaladták a tűréshatárt.

A feszültséget a kormány sürgősségi rendelettel elfogadott adóemelései robbantották ki, amelyek több településen – különösen az ingatlanok esetében – akár 170–200 százalékos növekedést is eredményeztek, miközben megszüntették számos sérülékeny csoport, köztük a fogyatékossággal élők és rokkantnyugdíjasok kedvezményeit. Mindez olyan gazdasági környezetben történt, amikor az infláció és a megélhetési költségek már eleve komoly terheket róttak a lakosságra.

Székelyföldön a tiltakozások azért is váltak különösen élessé, mert mindez magyar többségű városokban történt, miközben a kormánykoalíció része az RMDSZ is. A szövetség pedig 2024-es kampányban azt ígérte: ha kormányra kerül, többet kap a polgár, kevesebbet az állam. Ehhez képest Sepsiszentgyörgyön például több ezer lejes garázsadók és jelentősen megemelt autóadók jelentek meg, az ingatlanadókról és cégek adózásáról nem is beszélve, amelyek sokaknál januárra átlépték a lélektani határt.

A tüntetések hatására az RMDSZ vezetése és az érintett önkormányzatok ugyan megszólaltak, ám a pénzügyminisztérium levele egyértelművé tette: a helyi önkormányzatoknak nincs érdemi mozgásterük az adók év közbeni, visszamenőleges csökkentésére. Bár Kelemen Hunor később már akár 50 százalékos helyi adócsökkentés lehetőségéről beszélt, az eddigi kormányzati lépések nem hoztak kézzelfogható enyhülést.

Közben a tiltakozások túlnőttek az adókon. Több városban Kelemen Hunor lemondását, az RMDSZ kormányból való kilépését követelték, aláírásgyűjtések indultak, és egyre gyakrabban hangzott el az a vád is, hogy a szövetség elszakadt a saját választóitól. Az RMDSZ-es helyi vezetők egy része eközben megpróbált terelni, és mindenféle ellenségkép-gyártással próbálta hitelteleníteni a megmozdulásokat, rendre felbukkant a Tisza, az AUR, az ellenségeskedő média ezekben a narratívákban, de valahogy egyik sem volt képes a tiltakozókat eltéríteni attól, amiért utcára mentek.

Ebben a cikkben a tüntetések főszervezőit mutatjuk be: kik ők, honnan jönnek, és hogyan látják azt a konfliktust, amely Gyergyószentmiklóson újabb állomásához érkezett.

Gyergyószentmiklós: a helyi pártvezér, aki megunta várni, hogy az RMDSZ és a kormány érdemi lépést tegyen

Gyergyószentmiklóson az adóemelések elleni tüntetés nem az utcán, hanem egy szinte üres teremben kezdődött. A város RMDSZ-es vezetése a tüntetés előtti napokra ugyanis – Antal Árpád szentgyörgyi polgármesterhez hasonlóan – lakossági fórumot hirdetett a 2026-os helyi adókról, ám az eseményt a gyergyóiak többsége bojkottálta: a mintegy tizenötezer lakosú városból alig néhányan jelentek meg Nagy Zoltán eseményén, mert sokan úgy értékelték, a fórum inkább a szombaton 13:30-tól meghirdetett tüntetés élét szerette volna elvenni a városvezető magyarázkodásával.

A gyergyói tüntetés főszervezője Sorbán Attila Örs, az Erdélyi Magyar Szövetség gyergyószentmiklósi elnöke, helyi tanácsos. Sorbán már a bejelentéskor tisztázta, hogy a demonstráció nem a helyi önkormányzat ellen irányul, ahol a városvezetés valóban csak beépítette a kötelező országos előírásokat, az adóemelések döntő része Bukarestből érkezett, helyileg nem emelték az adót. A probléma pedig elsősorban az ingatlanok adózási értékének országos újraszámításából és a korábbi kedvezmények megszüntetéséből ered.

A gyergyói tüntetés „célpontja” ezért elsősorban a kormány, ugyanakkor Sorbán szerint az RMDSZ sem mentesülhet a politikai felelősség alól. Úgy fogalmaz: abban reménykedtek, hogy a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai, udvarhelyi és kézdivásárhelyi tiltakozások után az RMDSZ kézzelfogható lépéseket tesz annak érdekében, hogy változzon a helyzet. Ehelyett polgármesteri szinten ellentmondásos kommunikációt, országos szinten pedig halogatást és óvatos, tartalom nélküli megszólalásokat láttak.

Példaként említette a kormányfő által bejelentett, „nagy adócsökkentésként” kommunikált intézkedést, amely lehetővé tenné, hogy a helyi önkormányzatok a költségvetés elfogadásakor a minimumszintre vigyék le a helyi adókulcsokat. Sorbán szerint ennek két alapvető problémája van: egyrészt az adóemelések döntő többsége nem helyi döntés következménye, hanem Bukarestből érkezett – elsősorban az ingatlanok négyzetméterárának országos újraszámítása révén –, másrészt a helyi mozgástér még formálisan megnyitva is elenyésző, ezért az intézkedés inkább kommunikációs korrekció, mint valódi megoldás.

Gyergyószentmiklós esetében a helyi adókulcs minimális csökkentése szerinte legfeljebb 0,03 százalékos változást jelentene, ami egy 30–60 négyzetméteres lakásnál 25–50 lej megtakarítást eredményezne évente. Ez eltörpül a központi intézkedések hatása mellett, ezért nem tekinthető valós megoldásnak. Úgy látja, a kormány részéről nem történt valódi stratégiai váltás, csupán kommunikációs igazítások zajlanak.

A feszültség szerinte amúgy sem kizárólag az adókról szól. Az elmúlt egy év gazdaságpolitikáját úgy értékeli, hogy az elsősorban a nagyvállalatokat és nagy léptékű projekteket próbálja ösztönözni, miközben az egyszerű emberek vásárlóereje folyamatosan csökken. Különösen súlyosnak tartja a kis- és középvállalkozások helyzetét: Hargita megyében tavaly is sok cég szűnt meg, és saját környezetében már idén is többen jelezték, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem tudják folytatni a működésüket.

Gyergyóban a tüntetést nem civil szervezet hívta össze, Sorbán szerint nem akadt olyan szereplő, aki felvállalta volna a szervezést. Ebben szerinte szerepet játszik a civil szféra gyengülése és az is, hogy sokan tartanak a következményektől. Emiatt döntöttek úgy, hogy politikai szervezetként biztosítanak keretet a tiltakozásnak, miközben hangsúlyozzák: a demonstráció nem pártpolitikai akció, hanem közösségi ügy. Ezzel ugyanakkor – teszi hozzá – vállalniuk kellett azt is, hogy a tüntetést politikai akcióként próbálják majd megkeretezni.

Sorbán közéleti pályája amúgy az Erdélyi Magyar Ifjaknál kezdődött, évekig volt az EMI elnöke és az EMI-táborok főszervezője, majd aktívan részt vett az Erdélyi Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt egyesítésének előkészítésében. Az Erdélyi Magyar Szövetség egyik alapító alelnökének tartja magát, de egy kongresszusi döntés után kikerült az országos vezetésből, mivel politikai elképzelései nem kaptak többségi támogatást.

Álláspontja szerint az erdélyi magyar közösség jelenlegi helyzete már nem engedi meg a belső politikai háborúkat. Következetesen szorgalmazza az előválasztások bevezetését parlamenti és önkormányzati szinten is, az RMDSZ, az ellenzéki pártok és a civilek részvételével. Úgy véli, az érdekképviselet megerősítése nem egymás gyengítésével, hanem átlátható versennyel érhető el.

A szombati gyergyószentmiklósi tüntetés Sorbán szerint arra való, hogy végre elkezdjenek beszélni arról, hogy mi történik a közösségtől beszedett pénzzel, és kinek az érdekeit szolgálják a döntések. Úgy látja, a tiltakozás valódi tétje az, hogy a gyergyóiak jelezzék, nem kívánnak passzív szemlélői lenni azoknak a folyamatoknak, amelyek hosszú távon határozzák meg a város és a térség jövőjét.

Sepsiszentgyörgy: a március 15-i huszárkapitány állt a tüntetések élére

Sepsiszentgyörgyön a városvezetés bejelentései között szerepelt a fogyatékossággal élők számára legfeljebb ezer lejes támogatás, valamint több célzott kedvezmény is. Ugyanakkor február 3-án lekerült a tanács napirendjéről az a határozattervezet, amely a helyi adók tényleges csökkentéséről szólt volna.

Erre a fordulatra reagált a Transtelex megkeresésére a sepsiszentgyörgyi tüntetések főszervezője, Fazakas Péter, aki szerint gond van azzal, ahogyan az RMDSZ és a városvezetés kommunikálja a történteket. „Én most már lassan nem tudom, hogy kinek és mit higgyek” – fogalmazott. Elmondása szerint a januári tüntetések előtt a városvezetés még azt állította, hogy az adókulcsok nem módosíthatók, a megmozdulások után viszont azt a benyomást keltették, hogy van mozgástér a visszavételre, most pedig ismét azt közlik, hogy erre még sincs lehetőség.

Fazakas szerint ez az egymásnak ellentmondó kommunikáció is magyarázza, miért nem csillapodott a feszültség a városban, és úgy látja a lakosság dühét, a tüntetések élét akarták elvenni azzal, hogy adócsökkentést ígértek. Úgy látja, az RMDSZ mostani reakciója pedig megkésett: az adókat megemelő, kedvezményeket eltörlő intézkedések visszavonását, illetve a politikai nyomásgyakorlást nem hetekkel később, a tiltakozások után kellett volna felvállalni. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azon kijelentését pedig, miszerint a párt vezetőit is „becsapták”, nem tartja hitelesnek egy olyan politikai erőtől, amely végig kormányon volt, pénzügyminisztert, majd miniszterelnök-helyettest is adott a különböző kabineteknek. Az RMDSZ elnöke által emlegetett, akár 50 százalékos adócsökkentés kapcsán Fazakas azt mondta: szerinte csak akkor beszélhetünk hiteles tehercsökkentésről, ha a politikai elit saját költségvetésén, fizetésén és intézményein is megjelenik az áldozatvállalás. Ellenkező esetben – fogalmaz – mindig ugyanazok viselik a terheket: az alacsony jövedelműek, a minimálbéren vagy nyugdíjból élők.

A sepsiszentgyörgyi tiltakozás Fazakas szerint mára jóval túlmutat az adók kérdésén. Az aláírásgyűjtés során tapasztalt félelmet – különösen az önkormányzati intézményekben dolgozók körében – már önmagában társadalmi jelzésnek tartja. Emellett újabb ügyeket is napirendre tűztek: a hulladékszállítási és vízdíjak csökkentését, amelyek szerinte szintén a megélhetési nyomást erősítik. Ha ezekben sem történik érdemi elmozdulás, nem zárja ki az újabb utcai megmozdulásokat.

A Fazakas által szervezett tüntetéseket a városvezetés – fegyelmezettségük ellenére – több alkalommal is rendbontásként, illetve politikai háttérrel rendelkező akcióként próbálta keretezni. Antal Árpád polgármester lakossági fórumán azt állította, hogy a demonstrálók egy „zsebpárthoz”, gazdasági érdekcsoportokhoz, illetve a Tisza Párthoz köthetők, sőt azt is felvetette, hogy a szervezők március 15-én Lázár János, a Fidesz szállításügyi miniszterének sepsiszentgyörgyi beszédét zavarnák meg.

Fazakas Péter ezzel szemben saját magát háromszéki, sepsiszentgyörgyi lakosként határozza meg, aki civilként kezdte el szervezni a tiltakozásokat, mert – ahogy mondja – nem bírta tovább az igazságtalanságot és a hallgatást. 2024 után pedig tudatosan szakított a pártpolitikával: korábban megyei tanácsos volt, megyei tanácselnök-jelöltként is indult az Erdélyi Magyar Szövetség színeiben, most azonban magánemberként állt fel a főtéri kőszínpadra. Egyébként önjellemzésében említette, hogy közgazdász végzettségű, dolgozott ellenőrzési területen és vállalkozóként is, jelenleg pedig felnőttképzési programokkal foglalkozik. Emellett huszár hagyományőrző, akit, mint mondta, a lovak iránti vonzalom és a hazaszeretet vezette erre az útra. Keresztény–konzervatív, jobboldali embernek tartja magát, ezért is nevezi azt „hülyeségnek”, hogy bárki március 15-i rendezvény megzavarására készülne.

A tüntetések kapcsán Fazakas következetesen azt hangsúlyozza, hogy nem pártok ellen, hanem a helyi közösség érdekében lép fel. Ugyanakkor előre jelezte: ha az aláírásgyűjtések és demonstrációk hatására „felébredt” RMDSZ nem oldja meg érdemben a helyzetet, folytatják a tiltakozásokat.

Kézdivásárhely: a tanácsos, aki szerint a tüntetők most bosszulják meg a rendszer hibáit

Kézdivásárhelyen a tiltakozások egyik főszervezője Balázs-József Attila, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) helyi tanácsosa volt. A pénzügyminisztériumi levél nyilvánosságra kerülése után úgy értékeli: a válasz egyértelműen megmutatja, mennyire kiüresedett a helyi döntéshozatal autonómiája.

Balázs-József szerint miközben a román alkotmány elvileg mozgásteret biztosít az önkormányzatoknak, a gyakorlatban a helyi tanácsok még az olyan kérdésekben is teljesen alárendelődnek a központi kormánynak, amelyeknek helyi hatáskörbe kellene tartozniuk. A mostani adószabályozás egyik alapvető hibájának azt tartja, hogy az ország különböző térségeit – Bukarestet és Székelyföld kisvárosait – azonos logika mentén kezelik, figyelmen kívül hagyva a helyi gazdasági realitásokat.

Úgy látja, az adóemelések csak kiváltó okai voltak a tiltakozásoknak, nem pedig kizárólagos indokai. Szerinte téved, aki azt gondolja, hogy az emberek pusztán egyetlen adónem miatt vonultak utcára. A háttérben általános megélhetési bizonytalanság, alacsony életszínvonal és évtizedek óta halmozódó frusztráció húzódik meg – különösen Székelyföldön, ahol Kovászna és Hargita megye országos összevetésben is az alacsonyabb jövedelmű térségek közé tartozik.

Balázs-József Attila hangsúlyozza: a kézdivásárhelyi megmozdulás nem pártpolitikai tüntetés volt. Nem az EMSZ, és nem egyetlen szervező „politikai akciójaként” értelmezi, hanem olyan spontán társadalmi reakcióként, amely mögött a mindennapi tapasztalatok állnak. Szerinte az emberek elégedetlensége nemcsak a központi kormány, hanem a magyar érdekképviselet működése felé is irányul, különösen az RMDSZ elmúlt 30–35 éves politikáját illetően.

Úgy látja, az RMDSZ zárt politikai és intézményi struktúrát alakított ki, amelybe nehéz belépni fiataloknak – nemcsak a pártpolitikában, hanem a közigazgatásban is. Állítása szerint a közintézmények és önkormányzati alárendeltségű struktúrák betöltése gyakran politikai lojalitás, rokoni vagy baráti kapcsolatok mentén történik, ami hosszú távon elidegeníti a közösséget a döntéshozataltól. Ennek egyik következményének tartja a fiatalok elvándorlását is, amely Kézdivásárhelyen különösen látványos.

A jövőt illetően Balázs-József Attila óvatos. Egyelőre nem döntöttek újabb kézdivásárhelyi tüntetésről, és szerinte nem lenne korrekt hetente utcára hívni az embereket pusztán a nyomásgyakorlás kedvéért. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy ha nem történik érdemi politikai reakció, a tiltakozások új szakaszba lépnek – akár székelyföldi szintű, összehangolt demonstrációk formájában. Ezek szerinte már nem kizárólag az adókról, hanem egy átfogó politikai reform szükségességéről szólnának.

Saját szerepét tudatosan kettősnek látja. Politikailag az EMSZ alapító tagja, volt megyei elnök Kovászna megyében, és helyi tanácsos Kézdivásárhelyen. Korábban polgármesterjelöltként is indult, jelentős támogatottsággal. Ugyanakkor hangsúlyozza: vállalkozóként dolgozik az építőiparban, napi kapcsolatban van a helyi közösséggel, és inkább civil szemszögből közelít a politikához is.

Önmeghatározása szerint középjobboldali, részben konzervatív értékrendű, társadalmilag toleráns, de kritikus a politikai propaganda különböző formáival szemben. A háborús konfliktusokat – így az orosz–ukrán háborút is – egyértelműen elutasítja, vesztes–vesztes helyzetnek tartja, amelyből csak hosszú távú, nemzetközi garanciákkal biztosított békés megállapodás jelenthet kiutat.

Székelyudvarhely: a „katonaruhás” tüntető, aki méregzöldnek tartja magát, nem oroszpártinak

Az adóemelések miatt Székelyudvarhelyen is több százan vonultak utcára. A Transtelex megkeresésére Magyari Lajos, az udvarhelyi tüntetés főszervezőjét is, aki azt mondta: a pénzügyminisztériumi levél önmagában nem érte váratlanul, a gond szerinte az, ahogyan a politikusok az elmúlt években beváltották a hozzájuk fűződő reményt. Úgy látja, az elmúlt években tettek azért, hogy az emberekben ez kiürüljön, ezért ma sokan már csak akkor hisznek, „ha már megtörtént”. „A bizalom az eléggé elment egyfelé” – fogalmazott.

Magyari nem tagadja, hogy az RMDSZ most „valamerre megmozdult”, és önmagában jó jelnek tartja, hogy legalább látszólag akarnak valamit. Szerinte azonban ez már egy megkésett reakció, amely nem tudja visszahozni a korábbi hitelességet. Mint mondja, náluk „az első a diplomácia”: azt várják el a választott vezetőktől, hogy ne mellébeszéljenek, hanem vállalják a képviselettel járó felelősséget, és oldják meg a problémát.

Ennek részeként gyűjtik egészen péntekig az aláírásokat a petícióhoz, amelyet Szakács-Paál István polgármesternek szeretnének átadni. A cél az, hogy az önkormányzat továbbítsa azt oda, „ahova kell”, és legyen érdemi következménye. Magyari hangsúlyozza: nem az utcai feszültség fokozása a céljuk, mert az mindenkinek kárt okozna. „Én itt lakom, itt élek” – mondja, hozzátéve, hogy a tüntetés is fegyelmezett volt, és tudatosan kerülték az olyan formákat, amelyek rendbontásként értelmezhetők.

Az udvarhelyi tüntetésnek ugyanakkor volt egy olyan eleme, amely azonnal elvitte a figyelmet: a beszédet olvasó, katonaruhás figura. A közösségi médiában és az erdélyi közbeszédben gyorsan megjelent az az értelmezés, hogy Magyari orosz egyenruhát viselt, vagy hogy a megjelenése valamiféle oroszpárti gesztus lenne. Ezt azonban érdeklődésünkre határozottan visszautasítja. Saját magát pedig „méregzöld” emberként határozza meg, aki környezetvédelmi és közösségi ügyekben aktív önkéntes, és azt mondja, a hétköznapokon is viselt ruházatának semmilyen politikai üzenete nincs. És ez egyébként is horgász öltözet volt. Van ugyan egy leselejtezett román katonaruhája, ami szintén praktikus, strapabíró. „Olyan, mint a farmer: nem szakad” – magyarázza. Mint hangsúlyozta, most amúgy is hogy a háborút minden formájában elítéli, és semmilyen geopolitikai oldalhoz nem kíván kapcsolódni.

A korábbi, román–szovjet emlékműnél történt tisztelgéséről is azt mondja, nem politikai állásfoglalás volt, „minden anyának fáj az elesett gyermeke”, ezért a tiszteletet mindenkinek meg kell adni, függetlenül attól, melyik oldalon halt meg. Úgy érzi, ezekből a gesztusokból utólag olyan magyarázatok nőttek ki, ami nekik árt, mert valamiféle szélsőséges skatulyába teszik az UTCÁ-t.

Magyari Lajos portréjához hozzátartozik az is, hogy Székelyudvarhelyen sokan nem egyértelműen pozitív vagy negatív szereplőként tekintenek rá. Civil akcióik között temetők rendbetételét, állatmentést, folyó- és várostakarításokat említ, ugyanakkor nyíltan beszél a helyi hatóságokkal való konfliktusairól is. Több rendőrségi ügyre, büntetésre és eljárásra hivatkozik, amelyeket túlkapásként éltek meg, és úgy fogalmaz: egy idő után „hajtóvadászat” indult ellenük. Korábban a szemétszállításnál dolgozott, jelenleg munkanélküli-segélyen van, jogosítványügyei miatt kiesett a munkából, és csak később tud újra vizsgázni, foglalja össze jelenlegi helyzetét.

Az adóemelések ügyében Magyari konkrét történeteket említ: idős embereket, akik „sírván” mennek hozzá, mert a nyugdíjból nem futja gyógyszerre, miközben kedvezményeket vágtak el, és új terheket raktak rájuk. Úgy látja, a mostani helyzet nemcsak az adórendszer igazságosságáról, hanem a képviselet minőségéről is szól.

Csíkszereda: A szervező, aki kikérte magának az AUR-ozást

Menyhárt János, a csíkszeredai adóemelés-ellenes megmozdulás szervezője azután nyilatkozott, hogy – saját szavaival – „kihallgatást” kért Korodi Attila polgármestertől és Borsi Béla alpolgármestertől. A találkozót az váltotta ki, hogy Korodi Attila egy Facebook-posztban azt sugallta: a csíkszeredai tüntetést egy szélsőséges párt lovagolta meg, sőt „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy Hargita megye székhelyén az AUR szervezzen tüntetést, embereket mozgósítva, feszültséget szítva. Menyhárt ezt személyes vádnak vette – annál is inkább, mert az ő olvasatában ezzel azt állították róla: nem civil felháborodást, hanem pártpolitikai akciót szervezett.

A csíkszeredai főszervező már az interjú elején leszögezi: „egyes szám első felében kell beszéljünk, mert egyedül vagyok” – vagyis semmiféle párt nem áll mögötte. Azt mondja, hosszú évekig nem vett részt a közösségi életben, de most – a megszorítások, az adók, a megélhetési feszültség miatt – úgy érezte, muszáj cselekedni. Ebben a helyzetben különösen sértőnek tartja, hogy a városvezetés a tüntetés köré AUR-os narratívát szőtt.

Menyhárt azt állítja, kimondottan örült annak, hogy a tüntetésre románok is eljöttek, mert szerinte ez olyan ügy, amely csak akkor kényszeríthet ki változást, ha nem szűkül be etnikai keretek közé.

A Korodi–Borsi-találkozóról Menyhárt úgy beszél, mint egy olyan jelenetről, ahol szerinte nem sikerült „tiszta vizet önteni a pohárba”. Azt mondja: ő kifejezetten azt szerette volna, hogy a tisztázás a sajtó jelenlétében történjen, világos rend szerint – kérdések és válaszok mentén –, nehogy félrefordítás, félremagyarázás legyen belőle. Ezzel szemben azt élte meg, hogy a helyzet kicsúszott a kezéből, és a polgármester a saját kommunikációs keretei közé húzta a történetet – beleértve azt is, hogy közben a pénzügyminisztériumi levélből is politikai üzenetet formált.

Ami a folytatást illeti: Menyhárt azt mondja, figyeli, mire jut a kormány és mire fut ki az RMDSZ friss kommunikációja (ideértve a 50 százalékos csökkentés emlegetését is), ugyanakkor a csíkszeredai folytatást ő a február végi időszakra teszi – amikor már látszik, mi lesz a költségvetési döntésekkel és a tényleges mozgástérrel. A petíciózásról is úgy beszél, hogy azt inkább az intézményes szereplők „viszik”, ő pedig egyelőre a nyomásgyakorlás más csatornáit keresi: felveti például, hogy szakszervezeti vonalon is próbál támogatást és szervezeti hátteret találni, ha újabb megmozdulásra kerül sor.

Amikor önmagát kell bemutatnia, a csíkszeredai megmozdulás főszervezője azt mondja, sosem tartozott párthoz, és nem is akar. Sokféle munkát végzett, „parasztgyereknek” nevezi magát, és olyan emberként beszél, aki a politikát nem elméletként, hanem a mindennapi számlák és megélhetési döntések felől érti.