Mi köze van a két alkotmánybíró elleni AUR-keresetnek a nyugdíjtörvényhez és Lia Savoneához?

Az alkotmánybíróság körüli jogi és politikai konfliktus január közepére olyan pontra jutott, ahol már nemcsak egy vitatott törvény, hanem magának az intézménynek a legitimitása is tétre kerülhet. Éppen azon a napon dőlhet el két alkotmánybíró mandátumának sorsa, amikor a testületnek döntenie kellene a bírák és ügyészek nyugdíjazását átalakító törvényről, és lapértesülések szerint ez a kettős időzítés korántsem véletlen.

2025 utolsó napján, december 31-én, miközben az ország a szilveszterre készült, a Bukaresti Ítélőtáblán három keresetet iktattak, amelyeket Silvia Uscov ügyvéd saját nevében nyújtott be. Az AUR-tagként ismertté vált, korábban Elena Udrea jogi képviseletét is ellátó ügyvédnő mindhárom perben közintézmények ellen lépett fel, és mindegyik beadvány az igazságszolgáltatást érintő döntések végrehajtásának felfüggesztését célozta. Az első perben a román kormányt és Ilie Bolojan miniszterelnököt támadta meg, a bírósági törvények felülvizsgálatára létrehozott kormányzati munkacsoport megalakításáról szóló döntés végrehajtását kérve felfüggeszteni. A második kereset az államfő ellen irányult, és Dacian Cosmin Dragoș alkotmánybírói kinevezését támadta, míg a harmadik ügyben a Szenátus határozatát vitatta, amely Mihai Busuioc kinevezéséről szólt. Az összes ügyben eredetileg 2026. január 5-re tűztek ki tárgyalási határidőt, ám ezen a napon az ítélőtábla elhalasztotta a döntést, és új időpontot jelölt meg: január 16-át. Ugyanezen a napon az alkotmánybíróság napirendjén szerepel a bírák és ügyészek nyugdíjazását érintő reformtörvény alkotmányosságának elbírálása, így a két eljárás időben és politikailag is közvetlenül egymásra csúszott.

Silvia Uscov ügyvéd állítólag azért tiltakozik Dacian Cosmin Dragoș és Mihai Busuioc alkotmánybírók kinevezése ellen, mert – érvelése szerint – egyikük sem rendelkezik az alkotmány által előírt legalább 18 éves jogi szakmai tapasztalattal. Dragoș kinevezését Nicușor Dan államfő írta alá, Busuiocot a Szenátus választotta meg. A háttérinformációk szerint tulajdonképpen csak az elnök által jelölt alkotmánybírót akarják levadászni, de elterelő műveletként Mihai Busuioc esetében is kivizsgálást kértek.

Silvia Uscov azzal érvelt, hogy Dacian Dragoș azért nem felel meg az alkotmány által előírt feltételnek, mert pályafutása során csak néhány évig tanított klasszikus értelemben vett jogi karon, pályája túlnyomó részében viszont a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politikatudományi és Közigazgatási Karán oktatott. Uscov szerint ez nem számítható be jogi felsőoktatási tapasztalatként, mivel nem jogi karon történt, még akkor sem, ha az oktatott tárgy maga jog volt.

A G4Media publicistája, Liviu Avram viszont rámutat, hogy hol csúsztat az AUR ügyvédje: a jogszabályok nem azt írják elő, hogy az oktatás helyének kell „kizárólag jogi profilúnak” lennie, hanem azt, hogy az oktatott tevékenység legyen jogi jellegű. A kifogás tehát nem a szakmai tartalomra, hanem kizárólag arra épül, hogy hol tanított Dragoș, nem arra, hogy mit.

Ha az ítélőtábla helyt ad a kérelemnek, a két bíró, vagy csak az egyik, azonnali hatállyal kiesik a munkából, a döntés pedig végrehajtható akkor is, ha fellebbeznek. Ez önmagában is megrázná a testületet, de az igazi következmény az lenne, hogy az alkotmánybíróság döntései megkérdőjelezhetővé válnának.

Lapértesülések szerint éppen ez a cél. A két alkotmánybíró megtorpedózásának lényege nem feltétlenül az, hogy ténylegesen leváltsák őket, hanem az, hogy bármit is dönt az alkotmánybíróság a különnyugdíj-törvényről, azt utólag lehessen delegitimálni. Ha ugyanis akár egyetlen alkotmánybíró mandátuma is felfüggesztés alá kerül, a testület összetétele vitathatóvá válik, és ezzel együtt az általa hozott határozatok érvényessége is.

Ez különösen érzékeny helyzetben találja a bíróságot. A különnyugdíj-reformról szóló törvényt a testület már háromszor nem tudta elbírálni, miután december végén négy bíró kivonult az ülésekről, és nem volt meg a határozatképességhez szükséges létszám. A törvény a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárának 65 évre emelését és a nyugdíjak plafonálását írná elő, és szorosan kapcsolódik az uniós helyreállítási alaphoz: a kormány szerint több százmillió euró forog kockán.

Ebben az összefüggésben értelmezhetőek azok az értesülések is, amelyek szerint Lia Savonea találta meg ezt a jogi kiskaput, amellyel mégis meg lehet akasztani a nyugdíjreform elfogadását. Nem közvetlen politikai vétóval, hanem az alkotmánybíróság működésének és legitimitásának megingatásával. Ha a testület körül elég nagy a jogi bizonytalanság, a döntés elmarad, vagy ha megszületik, könnyen támadhatóvá válik.

A jogi helyzetet tovább bonyolítja, hogy egy esetleges fellebbezés ügyében a legfelsőbb bíróság döntene, a Savonea által vezetett intézmény, amely maga is megtámadta a nyugdíjtörvényt az alkotmánybíróságon. Így a különböző eljárások és intézmények egy pontban metszik egymást, ami tovább erősíti azt az érzetet, hogy itt intézményi hatalmi harcról van szó.

Ha január 16-án nem születik döntés – vagy ha a döntés legitimitása kétségessé válik –, az nemcsak egy újabb halasztást von maga után, hanem azt is, hogy Románia egyik kulcsfontosságú alkotmányos intézménye tartós működési válságba kerül, miközben egy politikailag és társadalmilag rendkívül érzékeny reform sorsa továbbra sem oldódik meg.