Szigorú, vagány kritikusi hozzáállása ma is követendő – konferenciát szerveztek a 80 éve született Cs. Gyimesi Éva emlékére

Cs. Gyimesi Éva értékrendjét és szigorú, vagány elméleti kritikusi hozzáállását ma is érdemes követni – ez volt az egyik következtetése annak az emlékkonferenciának, amit december 12-13-án tartottak meg a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a 80 éve született, Pulitzer-emlékdíjas irodalomtudós, intézményalapító és tanár emlékére. Az interdiszciplináris találkozón az életmű több lehetséges feldolgozási iránya is körvonalazódott, a következő lépés pedig az elhangzott előadások kötetbe szerkesztése lesz, mondta el Balázs Imre József, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense, a szervezőbizottság tagja.

A konferenciát a Magyar Irodalomtudományi Intézet, az MTA Kolozsvári Akadémia Bizottság (KAB) Irodalomtudományi Szakbizottsága és a BBTE Hungarológia Doktori Iskola szervezte. Az MTA KAB posztumusz díjat ítélt meg Cs. Gyimesi Évának Bányai Éva egyetemi tanár, irodalomtudományi szakbizottsági elnök javaslatára, ezt ifj. Cseke Péter vette át a család nevében a konferencia nyitóeseményén.

A kétnapos rendezvényen egykori munkatársak, tanítványok, az életmű kutatói szólaltak fel. „A felhívásban megfogalmaztunk néhány támpontot Cs. Gyimesi Éva tevékenységi köreinek megfelelően: az irodalomtudósi életmű, a tanári pálya, az ellenzéki értelmiségi tevékenység, a kutatási területei közül kiemelkedő transzilvanizmus, emellett a női perspektíva vagy a transzcendencia. Mindegyik nagy kérdéskörhöz kapcsolódtak előadások, voltak politológiai, irodalomtudományi, antropológiai megközelítések” – sorolta Balázs Imre József.

A résztvevők körén az is látszott, hogy Cs. Gyimesi Éva hatása milyen messzire elért, hiszen tanítványai dolgoznak a bécsi, pécsi vagy budapesti egyetemeken, erős volt a kapcsolata a Szegedi Tudományegyetemmel is, amelynek díszdoktorává is avatták, de az erdélyi városokban is számos tanítványa oktatott és készített fel felvételire középiskolásokat már a 80-as években is, mutatott rá a szervező.

Az előadások közül több érintette Cs. Gyimesi Éva transzilvanizmus-értelmezését. „Ő a hatalmi nyomások közötti tájékozódásként, a hatalmi nyomásra való reakcióként értelmezte a transzilvanizmust, ezért is aktuális, ahogy azért is, hogy ez egy interetnikus történet és ez az ő személyes tevékenységében is benne van, abban, ahogy Doina Corneával szolidaritást vállalt a 80-as években, vagy abban, ahogy az irodalomelméleti munkásságának a hivatkozásai között sok románul olvasott vagy eleve román szerző által írt anyag is felbukkan” – magyarázta a konferencia szervezője.

„Az volt a konszenzus, hogy nagyon magas színvonalú, inspiráló teoretikus megközelítést nyújtott Gyimesi Éva a transzilvanizmusról annak idején a Gyöngy és homokban, az értelmiségi viselkedési habitusainkban azóta is ott lappang az, amit ő elemzett. Ugyanakkor arról is esett szó Salat Levente és mások előadásaiban is, hogy nagyon izgalmas végiggondolni, hogy mikor írta ezt, miért így írta – ez a '80-as években született gondolatmenet valamiképpen a kor disszidens értelmiségi szerepéhez is hozzátartozik” – emelte ki Balázs Imre József, aki szerint a kutatókra vár még az a feladat, hogy a Gyöngy és homok című tanulmányt a 80-as évek kontextusát, a korabeli forrásokat és a szerző 90-es évekbeli kiegészítéseit figyelembe véve újraolvassák.

További lehetséges kutatási témák is felmerültek. „Körvonalazódik például egy intézménytörténeti kutatás a Magyar Irodalomtudományi Intézet előtörténetéről a 60-as, 70-es, 80-as években, sőt, valaki azt is felvetette, hogy még nem beszéltünk Gyimesi Éváról, mint egykori diákról, és nagyon megtetszett nekem az ötlet. Lassan a rendszerváltás után időszak, a '90-es évek is történelemmé kezd válni, benne Gyimesi Éva szerepével, nem csak a tanszék történetében, hanem akár oktatáspolitikusként vagy civil szervezetek – a Collegium Transsylvanicum vagy a Láthatatlan Kollégium – létrehozójaként. Ez levéltári és hagyatéki forrásokkal való hosszas, de nagyon izgalmas munkát feltételez, de az is felmerült, hogy vannak olyan történetek, amiket kifejezetten csak oral history módszerekkel lehet feltárni és erre is vannak ötleteink” – részletezte Balázs Imre József.

Cs. Gyimesi Éva egyébként maga is „megszólalt” a konferencián azokon a dokumentumfilmeken és archív felvételeken keresztül, amelyeket esténként vetítettek a Tranzit Házban. Péntek este Könczei Csilla '93-as Egy elvont ismeret című filmjét vetítették, amelyben Cs. Gyimesi Éva mellett Marius Tabacu, Koós Enikő és Szőcs Géza emlékeznek rögtön a 90-es évek elején a közös ellenzéki tevékenységre és a megfigyeltségre, illetve újra lehetett nézni Hadházy Zsuzsa és Cs. Gyimesi Éva beszélgetését a szekusdossziékról majd az ezekre reflektáló Szem a láncban című kötet bemutatóján készült felvételt is. Szombat este Maksay Ágnes 2008-as filmjéből, a Száműzött pályakezdőkből vetítettek egy 40 perces változatot, a beszélgetésen pedig jelen volt Balogh F. András, Bodó Márta, Kötő Erzsébet, Máthé Dénes, Simon Judit és Könczei Csilla, akit Szulinára helyeztek volna ki, de nem foglalta el az állást, amint arról Korpa Tamásnak is beszélt a Transtelexen korábban megjelent interjúban.

„Itt mutatkozott meg még ennek a konferenciának egy fontos aspektusa: ott voltak a diákjaink, akiknek ezeken a filmeken keresztül, illetve a filmekről való beszélgetések nyomán érthetőbbé válhat, hogy mit jelentett pályakezdő tanárként kiszolgáltatva lenni a kihelyezési procedúrának vagy mit jelentett, ha tiltakoztak és nem foglalták el a felkínált állásokat” – mondta a konferencia szervezője.

Balázs Imre József arról is beszámolt, hogy 2025 folyamán Cs. Gyimesi Éva műveit újraolvasták a Magyar Irodalomtudományi Intézet munkatársai és szemináriumok keretében beszélgettek róluk, a beszélgetések szerkesztett változata pedig része lesz annak a kötetnek, amelyet 2026-ban terveznek megjelentetni az emlékkonferencia előadásaiból.

Cs. Gyimesi Éva 1945-ben született Kolozsváron, és szülővárosához kötődik szakmai élete is: 1972-től volt tanársegéd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. 1975-ben jelent meg első önálló kötete, a Mindennapi nyelvünk, 1978-ban a Találkozás az egyszerivel. Kísérlet mai líránk értelmezésére, 1983-ban a Teremtett világ, 1990-ben az Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése.

Az 1980-as években tagja volt a Ceaușescu-diktatúrával szembeforduló magyar értelmiségi csoportnak, a Limes Körnek, nyíltan szolidarizált Doina Corneával, akit ellenzékisége miatt eltávolítottak az egyetemről és meghurcoltak. A diktatúra éveiben tiltakozott a diákjai kihelyezése ellen. Ellenzéki tevékenysége miatt őt és családját megfigyelték, útlevelet nem kapott, írásait elkobozták. Ebben a kilátástalan helyzetben született a két világháború közötti erdélyi magyar értelmiség magatartását és a transzilvanizmus ideológiáját elemző Gyöngy és homok című tanulmánya, ami csak a rendszerváltás után, 1992-ben jelent meg. A lehallgatási jegyzőkönyveit, megfigyelési iratait a 2009-ben megjelent Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyvében elemezte.

A rendszerváltás után egyik alapítója és rövid ideig oktatásügyi alelnöke volt az RMDSZ-nek. Az, hogy miért vonult vissza az RMDSZ élvonalából, az egyik témája annak a három részes portréfilmnek, amit Jakabffy Tamás készített róla a Román Televízió Magyar Adása számára. 1990-től lett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, 1994-től négy éven keresztül az irodalomtudományi tanszék vezetője. 1993-ban hozta létre Románia első specializált egyetemi szakkollégiumát, a Láthatatlan Kollégiumot. 2005-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott.