A MOGYTTE rektora, Leonard Azamfirei a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel is egyesülne

A Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem hétvégi ünnepi gáláján Leonard Azamfirei rektor nyílt meghívást intézett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemhez: csatlakozzon az általa vezetett intézményhez egy közös egyetemi projekt keretében. Azamfirei szerint ugyanis a városnak nem „elszigetelt akadémiai szigetekre”, hanem egységes, átfogó egyetemi struktúrára van szüksége. Lefordítva: a 2019-ben alakult konglomerátum szívesen bekebelezné az önállóságához eddig sikeresen ragaszkodó művészeti egyetemet is.

A rektor beszédében a már jól ismert fogalomhoz nyúlt vissza: az „urbánus egyetemi ökoszisztéma” víziójához. Ebben az értelmezésben az egyetem a város egyik szervező ereje, amely egyszerre formálja a gazdasági, kulturális és társadalmi környezetet, és Azamfirei meglátása szerint az integráció nem identitásvesztést, hanem értéknövekedést jelentene.

A marosvásárhelyi közvélemény számára azonban az egyetemegyesítés nem semleges fogalom. Hét évvel ezelőtt, 2018-ban a Petru Maior Egyetem beolvadása a MOGYE-be alapjaiban rajzolta át a város felsőoktatási térképét, és az akkor megszavazott döntés komoly tiltakozásokat váltott ki. Az egyesülés végül 2019-ben lépett életbe, és létrejött a mai MOGYTTE. Tény, hogy a Petru Maior Egyetem önálló intézményként valószínűleg nem élte volna túl az akkori finanszírozási és demográfiai kihívásokat.

A mostani meghívás mögött ugyanaz a figura áll, aki az előző egyesülést is tető alá hozta: Leonard Azamfirei 2011 óta irányítja az orvosi egyetemet, és 2024-ben újrázott rektori tisztségében. Aneszteziológus professzorként indult, majd fokozatosan vált az egyik legbefolyásosabb egyetemi vezetővé Erdélyben, sőt a román parlament szenátora is volt, személye azonban erősen megosztó. Kritikusai szerint vezetési stílusa centralizált, a döntéshozatal átláthatósága sok kívánnivalót hagy maga után.

A 2018-as MOGYE–Petru Maior-fúziót kritikusai nemcsak szakmai, hanem hatalmi lépésként is értelmezték. Sokak szerint a valódi tét az volt, hogy Leonard Azamfirei rektor maradhasson akkor is, amikor a törvény már nem tette volna lehetővé egy újabb mandátumot. Az új egyetem létrehozásával ugyanis jogilag újrakezdődött a számláló, így a korábbi két rektori ciklus nem számított bele.

Visszatérő vád vele szemben az is, hogy túl nagy hangsúlyt fektet az egyetemi infrastruktúra látványos bővítésére – új épületekre, kampuszokra, beruházásokra –, miközben az oktatás minősége és az akadémiai autonómia háttérbe szorul. Korábban plágiumgyanús ügyek is felmerültek a nevével kapcsolatban, amelyek ugyan nem vezettek jogi következményekhez, de rontották megítélését. A rektor mindezt rendszerint azzal hárítja el, hogy a fejlődés mindig ellenállást szül, és egy modern egyetem nem létezhet korszerű infrastruktúra nélkül.

Ugyanakkor érdekes olvasmány Azamfirei vagyonnyilatkozata is, amely szerint jelentős magánvagyonnal rendelkezik: több ingatlan társtulajdonosa, több milliós megtakarítása van számtalan bankszámlán elosztva. A Romania Curata portál arról ír, hogy korábban pártfinanszírozáshoz kapcsolódó kölcsönöket nyújtott a PSD-nek, és családi érdekeltségű cége számos állami intézménnyel állt szerződéses kapcsolatban.

A művészeti egyetem számára az integráció ígérete erőforrásokat, stabilitást és nagyobb láthatóságot kínálhat, ugyanakkor fennáll az identitás feloldódásának veszélye egy domináns intézményen belül. Forrásaink szerint ezt sem a román, sem a magyar részlege az egyetemnek nem tartja kívánatosnak. Azamfirei üzenete azonban nem nélkülözte a nyomásgyakorlást sem. Azt is belengette, hogy, ha nem jön létre az együttműködés, a MOGYTTE saját művészeti és kulturális képzések indításával fog válaszolni.

Egyébként Azamfirei legalább két-három éve próbálja a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet a fúzió irányába terelni. Az intézmény eddig következetesen ellenállt ezeknek a törekvéseknek, ragaszkodva szakmai autonómiájához és saját identitásához. A rektornak ez a nyilatkozata azonban már több az egyszerű meghívásnál, akár burkolt ultimátumként is értelmezhető. A témára visszatérünk.